Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS (■■■■§ .. : Il NÉPÚJSÁG, 1985. június 24., hétfő Egy hét... Benedek Miklós, Szabó Sándor és Simon Mari a Csak a tükör görbe?! című paródia-összeállításban Vígjáték — olajban Az olaj jó esetben tartó­sítószer, példa rá a szardí­nia. amely akár évekig el­áll a konzervesdobozban. A film már kevésbé alkalmas ilyen konzerválásra, az 1981- ben még aktuálisnak számí­tó Talpig olajban című film­vígjáték már nagyon meg­sínylette az eltelt időt. A vi­lágban lezajlott változások nem kímélték a poénokat, igencsak másfelé fordultak az események, másként néz­nek már az emberek az arab olajsejkekre. Bebizonyosult, hogy a hatalmas vagyonok sem kimeríthetetlenek. s nem nő töretlenül a fűtőanyag ára. Lehet, hogy mindezt csak mentségként hozzuk föl ma­gunkban a film láttán: an­nak idején sem válthattak ki különösebb kacagógörcsöket ezek a jelenetek a nézőből. Mindenesetre valamivel élén­kebben hathatott mindez, az alkotók levegőben lévő prob­lémákat.‘gondokat akartak felvetni. Olyannyira, hogy elfeled­keztek bizonyos alapvető dolgokról, amelyek nélkül aligha lehet mulatságos al­kotást készíteni. Nem gon­doskodtak igazán karakte­res figurákról, eredeti hely­zetekről. csupán a jelmez változott a sablonos szituá­ciókban: akik azelőtt — mármint az előző forgatás során — európai ruhát vi­seltek. mos; felvették a siva­taglakói! kosztümjét. Viselke­désben, gondolkodásmódban nem hasonultak a színészek az arabokhoz, nem is kísérel­ték meg a sajátosságuk áb­rázolását. Pedig sok-sok fe­lemásság forrása a civilizá­ció legdrágább vívmányai­nak a régi törzsi szabályok szerinti felhasználása. Ugyanígy számtalan lehe­tőség mellett elment a stáb, élcelődhettek volna a termé­szetvédelem és -szennyezés ellentmondásain, az üzleti élet fonákságain, de alig ju­tottak tovább a közhelye­ken. A törötten elajándéko­zott váza sztorija például már Noénak is a könyökén jöhetett ki: itt nem átallot­ták tíz percen keresztül elő­készíteni, majd „elsütni” ezt a viccet. Hasonló szellemes­ségek sora követte egymást, anélkül, hogy valami ere­detit. valóban mosolyra fa- kasztót kitaláltak volna. A képernyő előtt már azon gon­dolkodhattunk, hogy hová lett az a híres francia köny- nyedség, miért spórolták ki ebből a műből a sót és bor­sot, nem is szólva a többi fűszerről. Kellenek a mozifilmek a televízióban. hiszen nem­csak oktatónk és nevelőnk, napi információs forrásunk, hanem házi mozink is a bű­vös doboz. Viszont jobban meg kell válogatni, hogy mit vesz át a MOKÊP kí­nálatából a tévé. Sok olyan mű került vászonra ugyanis évekkel ezelőtt, amelyeket bizony ma is szívesen meg­tekintenénk. Ezek azonban valamilyen okból rendre el­tűnnek. nem látjuk őket vi­szont az ország „legnagyobb mozijában”. Pedig az itt mű­sorra kerülő all-atások mil­liók elé kerülnek, nem mind­egy hát, hogy a silányabb, vagy jobb feléből származ­nak-e a mozifilmeknek a sugárzott alkotások. Irodalmi paródiák Ha nem is mondható min­den szempontból sikeres vál­lalkozásnak a Csak a tükör görbe?! című összeállítás, va­lamiben mégis példamutató volt. Annak idején Karinthy Frigyes paródiáiból nemze­dékek tanulták meg Ady Endre vagy Füst Milán stí­lusjegyeit. Az így írtok Ti... sajátos műfajt teremtett meg, szolgálta az irodalom nép­szerűsítésének ügyét. Eddig hiányoztak az ilyen produkciók a televízióból, pe­dig hasonló szerepet játsz­hatnának: mulatságos formá­ban megismertethetnék az értékeket, mind az olvasás szépségére, mind pedig az adaptációk nehézségeire föl­hívó a figyelmet. Most ez a rendhagyó vállalkozás talán tanulsággal szolgálhat a kö­vetkezőkben. az eddigieknél jobb, eredményesebb módját találhatják meg a szép szó népszerűsítésének az alkotók. Ilyen szempontból Hernádi Gyula műveinek bemutatása sikerült a legjobban, sőt né­mileg még felül is múlta az írott anyagot, a megvalósí­tott színpadkép: a Jancsó- filmek összes formai rutin­ját bemutatták a Bárány Ta­más-paródia ürügyén. Ami­kor kevesebb lehetőség volt az effajta játékra, sokkal vér­szegényebb eredmény szüle­tett, mivel nem tűri a csak szövegen alapuló komikumot a televízió: látvány kell, va­lami, ami túlmutat a csak leírtakon. Már maga Bárány Tamás személyisége is illett az egész hangulatához. hitelesítette, történeteivel színesítette az összeállítást. Szerencsés volt a színészek kiválasztása is, Körmendi János, Szabó Sán­dor, vagy éppen Gálvölgyi János értőn és stílusoson ad­ta elő a jeleneteket. Az irodalomban már he­lye van Karinthy óta ennek a formának, egyre többen, egyre értőbben készítenek ilyen „szösszeneteket”. Be lehetne mutatni folyamato­san is, mit és hogyan ábrá­zolnak. mit tartanak jelleg­zetesnek, fontosnak a paró­diák írói egy-egy alkotó munkásságában. Ez hasznos volna mind a televízió számára, mert szel­lemes alapanyagot találna, mind pedig a néző számára, aki hasznosan és kellemesen tölthetné idejét. .Gábor László Ügyes kezű asszonyok Hatvan várossá nyil­vánításának 40. évfor­dulója alkalmából a he­lyi cukorgyári mű­velődési otthonban kiál­lítás nyílt a kézimunka­szakkör tagjainak mun­káiból. A több mint száz hímzés, amely a különböző tájegységek díszítőművészetét mu­tatja be, bepillantást nyújt az ügyes kezű asz- szonyok eddigi tevé­kenységébe. (Fotó: Szabó Sándor) SÄpSP Második Hatvani Zenés Színházi Nyár . Négy társulat, négy remek produkció a Népkertben A megyében élő cigány lakosság helyzetéről Emelkedik a továbbtanulók száma A múlt nyáron nagy si­ker volt a Hatvani Galéria és Játékszín szabadtéri elő­adássorozata. Az első Hat­vani Zenés Színházi Nyár öt produkcióját csaknem ötez­ren nézték meg, s a konzerv­gyár által alapított Arány- fácán-díjat akkor a debre­ceni Csokonai Színház ope­ratársulatának Bánk bán elő­adása érdemelte ki a zsűri döntése alapján. Ami elkezdődött, úgy tű­nik sikerrel folytatódik. Az elmúlt hét végén került pe­csét a második Hatvani Ze­nés Színházi Nyár műsor­rendjére, miután a szege­diek szerződése is megérke­zett Hatvanba, továbbá je­lentős támogatást adott a rendezvényhez a megyei ta­nács. A Galéria és Játékszín vezetőségének ezúttal négy kitűnő előadást sikerült biz­tosítania az augusztus 30. és szeptember 5. közötti idő­szakra. mégpedig az alábbi rend szerint. A kezdő estén a Szegedi Nemzeti Színház Rossini A sevillai borbély című köz­kedvelt vígoperáját mutatja be, parádés szereposztásban. Az énekesek között találjuk például Gregor József Liszt­díjas, kiváló művészt. Szep­tember 2-án folytatódik a tavaly megkezdett Erkel-so- rozat. A debreceni Csokonai Színház operatársulata és balettkara a Hunyadi László­val lép a népkerti szabadté­ri színpadra. Ezt szeptember 3-án a budapesti Józsefváro­si Színház zenés vigjátéka. a Delila követi, amelynek szer­zőpárosa Molnár Ferenc, Ná­das Gábor, a főszerepben pe­dig Váradi Hédi, Kossuth- díjast láthatja a közönség. A záróelőadás ezúttal is a békéscsabai Jókai Színháznak jut, amely Dunajevszkij Sza­bad szél című nagyoperett­jével vendégszerepei a nyá­ri játékokon. A dél-amerikai környezetbe ültetett daljáté­kot nemcsak a humor, a mu­zsika ötletessége, szépsége jel­lemzi, hanem a forró rit­musú. sok tánc is. amely- lyel a rendező kiegészítette a produkciót. Hogy hová kerül ez év­ben az Aranyfácán-dij? Ez a közeljövő titka. Viszont elő­reláthatóan a rossz idő ki­védésére is gondolt a ren­dezőség. Eső esetén a sport- csarnokban mutatják be a különböző darabokat. Az ér­deklődésre jellemzően pedig már most annyit, hogy öt­száznál több bérletnek van gazdája a szakszervezeti bi­zottságokkal kötött szerződé­sek alapján, s a kedvezmé­nyes árú, mind a négy elő­adásra szóló belépőkártyák árusítását július 25-től foly­tatja a Galéria és Játékszín. Heves megye 87 települé­sén 19 ezer cigány él. ez az összlakosság 5,4 százaléka. Negyven százalékuk 14 éven aluli, ugyanakkor a nyugdíj­korhatáron felüli létszám alig haladja meg a hét szá­zalékot. Kedvező jel, hogy a családok háromnegyed ré­szében három, vagy annál kevesebb gyerek imn. A ci­gány lakosság foglalkoztatá­sa döntő változáson ment át az elmúlt tizenöt évben. A munkaképes korú férfiak szinte teljes egészében dolgoz­nak. többségük továbbra is az iparban és az építőipar­ban talál kereseti lehetősé­get. Szűkebb hazánkban, amíg száz lakásra 282 fő jut, ad­dig ez a cigányok körében meghaladja az ötszázat, sőt a nagyobb családoknál a hatszázat is. A szociális köve­telményeknek meg nem fele­lő telepek felszámolása húsz évvel ezelőtt indult meg az akkori 104 „putrisorból”’ má­ra mindössze 23 maradt. Döntő változás következett be a cigány gyerekek óvodai, iskolai ellátása terén is. Amíg 1974-ben mindössze húsz százalékuk, addig ta­valy már 81 százalékuk járt óvodába. Egyre inkább meg­valósul az iskolaérettek be- íratása, s az utóbbi évek tapasztalata, hogy a fiatalabb korosztályhoz tartozó cigány szülők maguk is nyilvántait­ják gyermekük tanköteles korának elérését. Csökkent a túlkoros tanulók aránya, ugyanakkor sajnos hozzá kell tenni, hogy a cigány nebulók közül kerül ki a bukottak, az évismétlők és a felmen­tettek többsége. A nyolcadik osztályig eljutok számának növekedésével együtt emel kedik a továbbtanulók ará­nya. A pályaválasztás során a szakmunkásképzőt részesí­tik előnyben. A munkavállalás növekvő mértékével és az életszínvo­nal emelkedésével csökken­tek a cigány lakosság egész­ségügyi ellátásának problé­mái, 1974-től kezdődően 37 ezrelékről 27-re csökkent a születési intenzitás. A cigány zi a megye általános 'közbiz­tonsági helyzetének. Ügyész- bűnelkövetés részét képe­ségi adatok alapján megálla­pítható, hogy ebben a tekin­tetben az országosnál kedve zőbb képet kapunk. A cigányok és a nem ci­gányok emberi kapcsolata sokszínű, ugyanakkor sok­szor ellentmondásos. Ta­lálunk példát a közeledés re, befogadásra, jó néhányszor viszont a merev elzárkózás­ra, közömbösségre. Hogy ne érezzék magukat kirekeszt­ve, helyzetük javításáért, a közvélemény formálásáért, beilleszkedésük segítéséért közösein kell összefognunk. Mondom a magaméi a munkapadnál... ... Aranyapám, tud kö­vetni?. . . Akkor figyeljen!. . . Egy kilót nyomott az az alkatrész, amelyet akkortájt sorozatban ezen a masinán csináltam. Sokáig törtem a fejem, hogyan lehetne ol­csóbban, kevesebb anyagból kihozni. Es egyszercsak si­került: addig forgattam, pró- gálgattam, számoltam, míg ugyanabból a mennyiségből két alkatrész kerekedett ki. Az újítási főelőadó örömé­ben a plafonig ugrált, mond­ván, ha naponta csak ezer darabot gyártunk, ötszáz ki­logrammal kevesebb alap­anyagot használunk fel, ez egy esztendőben több mint százötven tonna megtakarí­tás. Szóval, óriási mennyiség! Mivel importtételről van szó, behozatalról, több tíz­ezer dollárban is kiszámít­hatjuk a megtakarítást, nem­csak kilókban, veregetett vál­lon a főkönyvelő. Az év leg­jelentősebb újítása ez a vál­lalatunknál, mondta a főmér nők, amikor a dokumentu­mokat átvizsgálta. Nem cso­da, hogy a következő héten már ott virított a fényké­pem az üzemi lap első ol­dalán, az újításért még ok­levelet, kitüntetést is kap­tam. Ez kora tavasszal tör­tént. Közben elmúlt a nyár, és sajnos, mondanom sem kell, az alkatrészt továbbra is az egykilós tömbökből gyár­tottuk, az újítást elfelejtet­ték bevezetni. Kitüntettek, szerepeltél az újságban, mit akarsz még, oktattak ki az újítási irodán, amikor rek­lamálni merészeltem. Kü­lönben is, már a tervezők asztalán van az anyagod, egy kicsit igazítanak rajta, nem kell idegeskedned, Isten mal­mai lassan őrölnek, nálunk meg az átfutási idő hosz- szú. Leesett az első hó, ami­kor a vállalat tervezőmér­nöke megmutatta a rajzokat, tervdokumentációt, mondván, már csak az igazgatói pe­csét hiányzik, s ha ráütik, kezdődhet a gyártás. Mondanom sem kell, hogy tavasz lett újra, amikor a vezér végső áldását adta a gyártásra. Megint lefényké­peztek, megint bekerültem az újságba, a vállalat költ­ségén külföldre küldtek üdülni. Hát ahogy az idegen tájakon úticélom felé zaka­tolt velem a gőzös. arra gondoltam, te jóságos ég, ha azonnal bevezetik az újítá­somat, az elmúlt egy év alatt százötven tonna im­portanyagot takaríthattunk volna meg. Konvertibilis va­lutában számolva: egy kalap pénz itthon marad, esetleg mást, fontosabb cikket, árut vásárolhattak volna érte. Na, de ne légy telhetetlen, pajtás, biztattam magam, visszajössz a nyaralásból, és máris indul a gyártás az újításod alapján. Hát nem indult. A doku mentáció elkészült, a vezéri pecsét is rajta volt, de az alkatrészre a megrendelő már nem tarott igényt, mert a gyártmány közben elavult. Egészen új alkatrész gyár­tásába fogott az üzem. Az újabb konstrukció sú­lya két kilogramm. Már he­tek óta töröm a fejem, ho­gyan lehetne olcsóbban, ke­vesebb anyagból kihozni. Végre rájöttem: ugyanabból a mennyiségből két darab is kikerekedhet. Állítólag ez lesz az idei év legnagyobb, leggazdaságosabb újítása a vállalatnál. Azt mondják, hogy még az üzemi lapba is beteszik a fényképemet, sőt, oklevelet, kitüntetést is ka­pok!... Látja, azért van-ér telme az ember munkájának, nem igaz?. .. Tud követni?. . . Vagy mondjam el még egy­szer?. . . Kiss György Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents