Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. június 19., szerda Megszépül m bazilika Az új lámpák jól illeszkednek a környék hangulatához Magasan, Már az eredeti helyén — állványer(Fotó: Szabó Sándor) dobén A történelmi megyeszékhely egyik nevezetessége, az Egri Bazilika új köntöst ölt magára. Az 1977-ben kezdődött nagyszabású rekonstrukció tíz évig tart. A Marco Casa grande olasz szobrászművész 1837-ben készült, s az idő által megviselt, — a Hit, Remény és a Szeretet című alkotásainak újrafaragását a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szobrászai vállalták el. A nagyméretű alkotások a közeli napokban kerülnek az eredeti helyükre. A 30 millió forint ba kerülő munkálatokkal 1987-ben a bazili ka 150 éves fennállásának évfordulójára végeznek a szakemberek. Még mindig Bach—Handel-centenárium Az egri zenei magas hőfoka A Bach- és Händel-cen' tenárium hangversenysorozatában Egerben a Megyei Művelődési Központ is rendezett egyet, vasárnap este a székesegyházban az Egri Szimfonikus Zenekarral. A közönség lankadatlan érdeklődéssel hallgatta végig ezt a műsort is. amelyben fellépett Simándi József Kos- suth-díjas Kiváló művész, Kocsis Albert Liszt-díjas hegedűművész és Radnóti Tibor hegedűművész. Szeretnénk hinni, hogy a hangos közönségsiker nemcsak a vendégművészeknek szólt. A két barokk zeneszerző folyamatos ünneplése ez ideig nem fáradt ki. Minden héten felhangzik itt-ott egy-egy műsoruk, egyegy művük. Kórusok, zenekarok, szólisták tolmácsolják gazdag életművükből, szuggesztív hatású muzsikájukból azt, amit a szellemi használat birtokba vett. A titkát kutatjuk ennek a hatásnak. Mi, aikik hétről hétre beülünk meghallgatni egy-egv concerto grossot vagy szvitet, netán a Messiás egy részletét, a Hallelu- ját, vagy egy áriát egy oratóriumból, . vagy egy viszonylag ritkán hallott operából, kérdezzük is magunktól: miért lehet ezt a fajta. a mai fülnek túl ünnepélyes, patétikus hangzást olyan sokszor és sokáig játszani, annyiszor újrakezdeni; akár orgonán, akár zenekarral, anélkül, hogy megunnánk? Ezek a szerzők másképp kezelik a harmóniákat, más dallamokat szólaltatnak meg és főleg más az a ritmus. amelyben belső gondjaikat. élményeiket elénk teszik. Mint mi : és mégis reneszánsza van a barokk muzsikának! Valóban sok a különbség a mai ember érzésvilága, gondolatmenete, felpörgetett életritmusa, a mai szemlélet és a barokk ember egész magatartása között. A modern ember a nagy hatásokat keresi, erőszakoltan kívánja. megköveteli a zenei katarzist. Am sok esetben csak sokkolást kap. Ezek a mesterek más mértékkel osztották fel az időt és a belső történés rendjét magukban. A dallam témáim szélesedik, sok-sok változatban ismétlendő- átalakítandó játékos lelki anyaggá. Ezeknek a műveknek sokkal mélyebb mondanivalójuk van, mint hinnénk. Máshova teszik ezek a mesterek a hangsúlyokat, máshol billentik meg az előrevivő mozgás ritmusát, mint mi várjuk: és mégis ezzel a mással sodornak bele minket abba az állapotba. amely megtisztító nyereségünk. A műsort Händel h-moll concerto grossoja (Op. 6. No 12.) vezette be. A Farkas István által vezényelt Egri Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttese a kupola alatti tériben elhelyezkedve, nem a legelőnyösebb akusztikai feltételek mellett is hangulatot teremtett, alkalmat adva arra is. hogy ai darabban fellépő szólisták, Radnóti Tibor. Ittesné Nyeste Erzsébet, Szabó Ildikó, a contínuonál Mag Stefánia megérdemelt pódiumot kapjon. A műsor zárószámaként Bach III. d-dúr szvitje hangzott el. A tételek közül az Air és Gigue emelkedett ki hatásosságával. Kocsis Albert Bach E-dúr hegedűversenyét (BWV 1042.) szólaltatta meg. A játék, ahogyan a zenekarral feleír getvé, a zenekarból kiváló szólistáknak válaszolgatva — elmélkedve vitte előbbre a zsongító zenét, eredete és oka már leírt élményünknek. A kettősversenyben, a do-mollban (BWV 1043.) Radnóti Tiborral már sokkal erőteljesebb hangzások érvényesültek: sitt mintha az életöröm és a jó kedély áradt volna szét a harmóniákban. Simándi József két áriát énekelt: Bach Magnificatjá- nak egy recitativóját és Händel Xerxes című operájából a főhős áriáját. A Magnificat a mélyen vallásos Bach vallomása, a Xer- xes-ária pedig Händel olyan operájából jellemző és plasztikus részlet, amely a barokk témák fenségétől nagyban elüt és a szerelmes szív érzelmeiről — cselszövéséről árulkodik. Egri vakáció Gyermekfoglalkozások a várban Az Egri Dobó István Vármúzeum tizenkét évestől tizennyolc éves gyerekek és fiatalok részére a nyári vakáció idején foglalkozásokat tart. Az érdeklődő fiatalok ötnapos kurzusok során ismerkedhetnek . meg egy régi mesterséggel, a nemezkészítéssel. A résztvevők megtanulhatják a nemezlabda, terítő', -tarisznya elkészítésének módját. Gyevnár Éva vezetésével. A foglalkozások délelőtt tíz órától délután két óráig tartanak: az érdeklődők a Vármúzeum köz- művelődési osztályán jelentkezhetnek június 24-ig. SZÍNHÁZTÖRTÉNETI mozaik Magyar nyelvű színházat az országnak A magyar főváros .első állandó színjátszó tanyája a duno-parti rondella, a hajdani erődítményből visszamaradt bástyatorony belseje volt. melyet úgy-ahogv sikerült gyarló színpaddá alakítani. „A Magyar Játszó Társaság azon épületét, melyben mutatványait előadta, a Város építésére ügyelő Bizottság rendeléséből eladat- tatott, s így azt elhagyni kényszerittetvén. a színjátszó társulat hazánk több városában letelepedett." De Pest, Pilis és Solt várpnegye továbbra is szívén viselte a teátristák sorsát. Ezért 1815 július 1-i közgyűléséről felhívást intézett a vármegyékhez és városokhoz „Magyar Játszó Társaság" támogatására. Arra kérték Eger városát, hogy az ..Érdemes Ha- Zafijak közzül a Társaság Igazgatását olly végre bízni, hogy a Tagok rendeltetések céljoknak megfeleljenek és azon eszközök, úgymint: Könyvek. Ruházatok és efé- lék az Institutumnál tulajdon i magok valósságában megtartassanak." De Pest. Pilis és Solt vármegye rendjei már 1814 decemberében tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből az is kiderül, hogy szántszándékukban volt a fővárosban állandó színházat létesíteni. „ ... meggyőzettettünk arrúl, — írják — hogy Anya Nyelvünk pallérozását és töké létesítését egy jól rendezett Nemzeti Theátrum hathatósan elősegíti. Minden lehető módokat elkövettünk, hogy annak itten kebelünkben leendő felállítását eszközöljük, mely célra legszükségesebbnek tartván arról gondoskodni, hogy a Társaságnak egy oly alkalmatos helye légyen, ahol mutatványait illendően elöl adhassa... ” E célból „azon Fundust,... amely Pesten a Hatvani Utzában (a mai Rákóczi úton), az úgynevezett Botanikus Kert helyén felszik, a Társaság számára építendő Theátrumnak fundussául nem csak kijeleltük és 41 500 forintokon ki is alkudtunk, hanem annak árát is egy részben 8000 forintokkal már valósággal ki is fizettük, és azon fogunk lenni, hogy a megki- vántató további lépéseket a ■ tehetségig eszközölhessük, így lévén tehát a dolog, ...ezen. a Nemzeti Nyelv Pallérozására intézett Társaságnak felállítására ki- vántató Sarkalatosabb rendelések általunk már va- lóságossan megtétettek ; nem lévén egyéb hátra, hanem ezen törekedésünket. melyTükör-történet 11/2. Ni/ári gyakorlat nek tökélletes végrehajtására ma magunk elégtelenek vagyunk, a Hazafiak adakozásokkal elősegítsék ..." E nemes célú felhívásra úgy Heves vármegye, mint Eger város megküldötte támogató adományát Pestre. Az akció megmozgatta a tehetős vidéki urakat is. így sikerült megtudnom azt is. hogy maga gróf Buttler János az úgynevezett „különös házasság" egyik főszereplője is elküldötte Pestre a maga adományát az építendő ma- . gyár nemzeti színház számára. A Kerepesi úton, a mai Rákóczi úton. a régi török temető helyén 1837. augusztus 22-én el is készült a színház, melyet Vörösmarty Mihály „Ábránd ébredése" című munkájával nyitották meg, — mint prológussal. Azért is célszerű emlékezni a fentiekre, hiszen napjainkban is számottevő közadakozással szándékoznak megvalósítani az új, a korszerű magyar Nemzeti Színházat. Az említett kezdetleges pesti színház lebontása után a „Nemzeti Theátrombéli Társaság ... Pestet elhagyni kényszerült” és részben Egerben, részben pedig Kassán játszott, míg végül is Miskolcon telepedett meg, ahol magának berendezett egy „Játékszín"-1, melyet azonban az ingatlan tulajdonosa eladott, s így a színtársulat azt elhagyni kényszerült. 1816-ban azután úgy határoztak Miskolcon, hogy a városban „Theátrom”- ot kívánnak építeni. De nagy előrelátással kimondatott az is, hogy a miskolci színházat akkor is meg fogják építeni, „ha a Pesti Theátrom valamikor el fog készülni”, mivel a magyar színjátszás Miskolc városában megki* ván „fészkelni.” A miskolciak nemes törekvése ,m Magyar Nyelv Pallérozására" valóban testet öltött. Az állandó színház nélkül tengő-lengő „Pesti Színjátszó Társaság" 1819 júniusában Egerben szerepelt, s ez alkalommal a társulat tagjai: Déri István, Dériné Széppataki Rosalie, Murányi Zsigmond, Murányiné Lefev re Terézia, s társaik szerény „fizetésük kiegészítésére” kérték a várost. A rendkívül érdekes kérelembe érdemes beleolvasni, mely tömören és hűen felvázolja a magyar színészet történetének érintett korszakát. Pesten „Magyar Játékszín" állíttatott fel 1791-ben. „de csak önnön kis erejével. mely meg nem győzhető akadályok miatt 5 esztendőnél tovább magát mutatni és fenntartani szerencséje nem lehetett; azért is 1798- ban eloszlott és minden készületei dobszóval eladattak." Mivel 1805-ben törvényt hoztak a hivatalos levelezésnek magyar nyelven való folytatására. a Társaság 1807-ben Pesten ismét felállították a „Magyar Játék- szín’’-1, de a „hatalmas korok által felgyámolított egyet nem érthető Német Színjátszók. koronként eleikbe akadályokat vetettek." így Pesten nem maradhattak állandóan. A „Játékszín” 3 ezer forintot költött könyvekre és kellékekre, de a vármegyék adományai dacára még 1 ezer forint fizetési hátralékuk volt. Ehhez kérték Eger város anyagi támogatását. Figyelemreméltó indokaik. „Ezen Pesti Magyar Színjátszó Társaság, melynek szoros közízlés szerint, azon fő céljául és fő kötelességének kell lennie, hogy a nemzeti tántoríthatatlan hűséget, bátor vitézséget, nagy lelkűséget eleven szivekkel előterjessze. A szíveket a szelíd erkölcsöknek boldogító jóságokkal mindenkor virító ösvényre gyengéd szóval vezérelje. Szóval a Nemzeti Karaktert, mely a Nemzethez vonzó szeretet nek leghatalmasabb rugója az ő valódi mívében előad ja. Különösen pedig Nem zeti Nyelvünket, a Nemzet nek legdrágább kincsét amellyel Nemzetünk léte dicső Nemzetisége olly sz°ro egybeköttetésben vagyon mint a Test a lélekkel, meg kedveltetését eszközülje . . . A „Pesti Színjátszó Társa ság’’ oly szép sikerrel szerepelt 1819. második felében Egerben, hogy arról pecsétes igazolást adott a városi tanács. . előadásaival ezen Városnak Közönségét díszesen mulattatta, annak legnagyobb kedvetöltését megszerzetté és megelégedését ugyanannyira megnyerte légyen, hogy Ezen Városnak Közönsége örömmel óhajtaná, ha tovább is kebelében Szemlélhetné és szép előadásaival kedvét tölthetné ezen érdemes Nemzeti Színjátszó Társaság ... Mindenek kedvét és megelégedését megérdemlették s* magok után vonzották." Ez a néhány levéltári adat is fényesen tanúsítja, hogy a magyar színjátszás a XIX. század első évtizedeiben tudatosan -a magyar nyelv, a magyar kultúra messzefény- lő fáklyája szerepét töltötte be. Sugár István Már a karácsonyi szünet után elkezdték emlegetni a tanáraink a nyári gyakorlatot. No persze, mert akkor ők lazíthatnak, nekünk meg jön a meló. Mondogatták is. amikor csak azt hitték. figyelünk rájuk, hogy majd a gyárban a szakik .. majd megnevelnek bennünket ... Ott majd megtudjuk, mi az élet. meg a munka, meg minden. A végén már vattát dugtunk a fülünkbe, hogy ne halljuk a sopánkodásukat. de a szájukról így is csak leolvastuk a panaszt. Aztán elhangzott az utolsó csengőszó, a táblákra felírtuk. hogy VAKÁCIÓ, aztán elindultunk abba a büdös nagy életbe, ahol majd megnevelnek bennünket. Be is mentünk a gyárba. Hárman voltunk: a Pisti, a Józsi, meg én. Délig ott ültünk a portán, mert valakinek ki kellett volna állítania a belépőnket. Ez bizalmi munka, ugyanis egy cetlire rá kell írni a nevünket. meg a személyi számunkat. Akárki nem csinálhatja. Az. aki csinálhatná, éppen nem volt ott. Elküldték a közértbe reggeliért, és 11 órakor ért vissza. Akkor meg a főnök indult el ebédelni, akinek az íróasztalfiókjába volt zárva a bélyegző. Ö ,is ismeri a közmondást, miszerint „lassan járj, tovább érsz!’’ Nagyon messzire el akar érni. így aztán nagyon lassan jár. Mondhatni, évek óta helyben. Délután kettőkor értünk le -a műhelybe. Üres volt. Igaz. hogy háromig tart a munkaidő, de a fürdőben csak fél háromig van meleg víz. Átszervezték a kazánházi munkarendet. Fél munkaerőt megtakarítottak vele. Illedelmesen köszöntünk. és elmentünk haza. Másnap reggel már jóval többen voltak. Ketten. Á többieket. elküldték kényszer- szabadságra. mert nem érkezett be a múlt évre visz- száigazolt anyag. Az egyik esztergályos volt, a másik lakatos. Megkérdezték honnan jöttünk, mit tanulunk, és hogy van az osztályfőnökünk. Az esztergályos tizenegy óra után beindította a gépet, a lakatos meg egy reszelőt tett a satupadra. Ebéd után úgy módjával elkezdtek dolgozni. Mi meg néztük. Mi is csináltunk már ilyet műhelygyakorlaton. csak valahogy fürgébben. Meg is mutattuk nekik, hogyan ikell ezt csinálni. Csak néztek. Így aztán egy hét alatt kialakult a munkarend. ök adogatták a kezünk alá az anyagot, mi meg vágtuk a melót, mint a répát. Tíz perc reggeli szünetet tartottunk, meg fél óra ebédidőt. Nem mondom, lihegtek a szakik, de hát magukra vessenek. ha velünk akarnak összeállni dolgozni . . . A második hét végén azt mondták, üljünk le egy kicsit, számoljuk össze a teljesítményt. összeadtuk a munkalapokat. Kiderült, hogy két hét alatt mi hárman öt embernek teljesítettük az egyhavi normáját. Kétségbe estek a szakik. Azt mondták, ha ez így megy tovább, a főnökség betiltja a gmk-t. és akkor délutánonként mehetnek fusizni a maszekhoz. Az pedig keserves kenyér, mert a maszek csak azért fizet, amit elvégeztek ... Egymásra néztünk, megrándítottuk a vállunkat, és dolgoztunk tovább. Bennünket ezért küldtek. Ök meg felhúzták a szemöldöküket, és leültek a sarokba tanácskozni. Jó fél óra múlva így szólt hozzánk az esz'ergá- lyos : — Drága, jó fiúk! Ne csináljátok ezt velünk! Nekünk családunk van; feleségünk, neveletlen gyerekeink. Szükségünk van minden fillérre, amit a nyolc órai munkánkkal, meg a géem- kázással keresünk. Ha ti felemelitek a normát, soha többé nem tehetitek be a . lábatokat a gyárba. Sőt az is előfordulhat, hogy cipóra verjük a képeteket. Értitek, ugye?! Már hogyne értettük volna. hiszen az osztályfőnökünk is megmondta, hogy az élet majd megnevel bennünket. De azt azért nem gondoltuk, hogy ilyen közvetlen módszerekkel... Mindenesetre megígértük, hogy soha többé nem teszünk ilyen meggondolat lanságot. Végtére nekünk is felnőtté kell válnunk egyszer ... T. Ágoston László
