Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-19 / 142. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. június 19., szerda í. Egy kollégium, amely nyáron szálloda Mongyi Ferenc: „Talán, ha mindez nem lenne ilyen esetleges ...” Örömteli dolog, hogy a hazánkba érkező vastag- pénztárcájú turista a Fó­rumban. az Intercontinen­talban, az Átriumban, vagy éppen az Eger Szállóban olyan pihenőhelyre talál, melynek szolgáltatási szín­vonala vetekszik a párizsi, tokiói, vagy New York-i szállodákéval. Hogy szá­mukra megteremtsük eze­ket a lehetőségeket, az gaz­dasági kényszer is. A dol­lárra hazánknak szüksége van. Mégsem lehetünk elége­dettek vendéglátásunk ad­ta lehetőségeinkkel. mert nyaralóval nem rendelkező polgáraink, ha .kímélni akar­ják pénztárcájukat nem a Balatonra mennek. hanem a Tátrába vagy éppen a ro­mán tengerpartra. S miért? Elsősorban a szálláshelyek árai miatt. A baráti országokban ugyanis nem felejtették el a har­madosztály szükségszerüsé-. gét, nálunk alig gondoltak erre. A televízióban nemré­giben hangzott el egy prágai fiatalember szájából: „Mióta élek, Magyarországra sze­retnék menni, de 300 koro­nát képtelen vagyok ' kifi­zetni egy alvásért.” Az IBUSZ-szobákról nyilván nem tud ez a prágai ifjú. De az is érthető. hogy a házigazdáktól, az alkalmaz, kodás kényszerétől sokan idegenkednek, így a fizető­vendég-szolgálati rendszer nem adhat teljes megoldást. Nemrégiben országos ülé­seken is felvetődött ez a probléma. A fő kérdés nem egyszerűen az olcsó szállo­A tarifába a reggeli is beletartozik kező turistacsoportok ve­zetői egymás kezébe adták azok kulcsait, viszont azok a diákok, akik egy hirtelen megfogant ötlet kapcsán ju­tottak el Egerbe nem tud­tak olcsón szállást szerezni maguknak. Éppen órájuk gondoltak, amikor a két szo­ba kihasználást úgy szer­vezték. hogy a spontán oda- tévedőknek legyen szállás­helye. A diákigazolvány fel­mutatása után csupán 35 forintot kell kifizetniük az ifjú turistáknak. Ebbe az összegbe egy szerény regge­li is beletartozik. Hogy az iskola ezen a kezdeménye­zésen nem kíván „meggaz­dagodni” azt bizonyítja az a tény. hogy az ágynemű patyolatbeli mosatása en­nek az összegnek kétharma­dába, 26 forintba kerül. Miért csupán kísérleti jel­leggel kerül megvalósításra ez az ötlet? Miért nem le­het mindezt úgy elterjeszte­ni, hogy ne csak a diákok, hanem a felnőttek is helyet kapjanak a kollégiumokban, ha nem is 35 forintért, ha­nem ennél magasabb tari­fáért. melyet azért még meg lehet fizetni? Az intézmény vezetője el­mondta, hogy a megvalósí­tás kulcsa ott van „elásva”, hogy nem biztosítják az is­kolák gazdasági önállóságát olyan értelemben, hogy a behozott pénzt az azt meg­termelő intézmények vissza is kapják. Ezáltal a kollégiu­mokat fenntartó szervek kevésbé érdekeltek abban, hogy plusz terhet vállalja­nak. A „kerisek” mégis bele­fogtak! Két tanár, Űjvári Zoltán és Krajnyik Zsu­zsanna feláldozva nyári sza­badságukat ellátják a „kul­csosok” szerepét, s ők ügyel­nek arra is. hogy a diákok­ból ideiglenesen szakácsok­ká változott ifjak elkészítsék az ízletes reggelit. Talán, ha mindez nem lenne ilyen esetleges, szub­jektív lelkesedésre épülő vállalkozás, lényegesen kö­zelebb kerülne hazánk —, s ezen belül Heves megye — ahhoz, hogy az ideláto­gató turistáknak ne legyen különös anyagi teher Eger­ben eltölteni néhány napot. dák létesítése, hanem a meglévő kollégiumi ágyak hasznosítása. Ezek többnyi­re üresen állnak, vagy pe­dig kirándulócsoportoknak biztosítanak alvóhelyet. A kollégiumok nyarankén- ti „mini szállodává” változ­tatása lényeges előrelépést jelentene a problémák fel­számolásában. Tavaly Pé­csett történt egy olyan kí­sérlet, amikor az egyik diákszálláshelyről kipróbál­ták, beválik-e nyáron .,tu- ristaiháznak”. A kezdeménye­zők tapasztalatai rosszak. A pécsi lehetőséget nagyon kevesen használták ki. Ez viszont nem az ötlet meddő­ségét bizonyítja, hanem azt. hogy ilyen — magyar szem­mel szokatlan — kezdemé­nyezéseknek megfelelő pro­pagandát kell teremteni. Ez Pécsett nem történt meg. Egerben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zép- és Szakmunkásképző Iskolában e nyáron megpró­bálják másolni a pécsi pél­dát. Persze jobb szervezés­sel! Már a televízió műso­rai, s a rádió Ötödik se­bessége is felhívta a figyel­met a lehetőségre — nem beszélve a plakátok, hírek rengetegéről. Mint az iskola igazgató­ja, Mongyi Ferenc elmond­ta, kísérleti jelleggel fog­tak neki a megvalósításnak. Egyelőre két harmincágyas szobát bocsátanak az Eger­be látogató diákok rendel­kezésére. Ezek a szobák ez­előtt sem voltak használat­lanok. A barokk városba ér­A szakácsnőket diákok váltják fel (Fotó: Szabó Sándor) Szabó Péter Novaji színjátszók — a tornateremért Amikor a hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett kiállí­tásra készültünk — kerestük, kutattuk az emlékeket, új­ságcikkeket, kézírásokat, naplókat, fotókat, — sok olyan fotó is előkerült, amely arról tanúskodik, hogy a színjátszásnak ha- gyomanyai vannak Novajon. Külön érdeklődéssel figyel- ték az iskolásgyerekek azo­kat a fényképeket, ahol Vit- koczí tanár néni volt a fő­szereplő. Aki azóta már sok darabot be is tanított, ami­vel szép sikereket értek el. Szinte folytatásként kö­vetkezett. hogy á klubkönyv­tár keretén belül színjátszó szakkör alakult. Az alapító Szókéné Kalo Éva. Az első darabként Illyés Gyula „Tű- vétevők" című parasztkomé­diáját vitte színre. A sze­replők több hónapon ke­resztül odaadóan. nagy szor­galommal készültek az elő­adásra. 'ügyeltek a mozgá­sok harmóniájára, egyre jobban beleélték magukat a játékba, Két sikeres előadás után a közönség kérésére megtartották a harmadikat is. Erre az előadásra tiszte- * létből meghívták az öregek napközi otthonának lakóit is, akik szintén elismeréssel adóztak a lelkes gárdának Nem csoda, hisz az ő régi világukat játszották. A szép dalok eszükbe jut­tatták fiatalságukat. A la­kodalmi zene hallatára az egész közönség táncra per­dült, a főszerepet játszó menyasszonnyal. A jegyek árbevételét és a menyasszonytánc összegét, ami közel hétezer forint, fel­ajánlották a szakköri 'tagok a leendő tornaterem építé­sére. A megérdemelt siker, a cél biztos, hogy még lel­kesebbé formálja ezt a kis közösséget, amely meghívás esetén szívesen fellép más községekben is. Daragó Istvánná VIT-dosszié Már javában folynak az előkészületek a XII. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozóra A fiatalok e színpompás se­regszemléjének immár má­sodszor Moszkva ad otthont. A július végén kezdődő ta­lálkozó előtt érdekes lehet dióhéjban, egyegy kép se­gítségével áttekinteni az eddigi fesztiválok történe­tét. 1953 — Bukarest — A ro­mán fővárosban 111 ország 30 ezer fiatalja vallotta ma­gáénak a Béke-világtanács felhívását, amely a hideghá­ború megszüntetésére és a tárgyalások megkezdésére hívta fel a nagyhatalmakat A képen : román fiatalok nemzeti viseletben. Megkezdődött az államvizsga Ha mindenkinek a kívánsága szerint... Aki még nem élte át, nem tudhatja, mi az ott állni re­megő térdekkel a folyosón és arra várni, hogy megnyíl­jék az ajtó. — Jaj, csak most ne kér­dezzen sokat, mert én kö­vetkezem ... Esdeklő tekintettel néz rám Patvarosné Sipos Kata­lin. a gyöngyösi főiskola fo­lyosóján. — Hogy mit várok? Jó eredményt. Eddig közepes voltam. Egyet nem szeret­nék csak, ha a lucernából kellene felelnem. Így kezdődik. Az oktatási osztály vezető­jétől, Szabó Miklósáétól azt tudtam meg, hogy most 69 nappali és 19 levelező tago­zatos áll a bizottságok elé. Külön az állattenyésztő, kü­lön a kertészeti és külön a növénytermesztési szak hall­gatói. Valamennyien szerve­ző üzemmérnök képesítést szeretnének elérni. A diplo­makiosztó ünnepségen, csü­törtökön délelőtt aztán min­den kiderül, kinek, hogyan sikerült az álmait valóra váltania. Dr. Lőkös László tanszék- vezető egyetemi tanár Gö­döllőn, Gyöngyösön viszont most az egyik bizottság el­nöki tisztét tölti be. — Eddigi tapasztalataim nagyon jók — válaszolta kérdésemre. — Ilyenkor nemcsak arra figyelek, mi­lyen a jelölt felkészültsége, hanem összehasonlítást is végzek a technikusok, az üzemmérnökök és a mérnö­kök között. Azt keresem, mennyire sikerült őket fel­készíteni a rájuk váró fel­adatokra. A mindennapok során egyre gyorsabb válto­zások következnek be a gaz­dálkodásban. A kérdés: ké­pesek lesznek-e ezeknek a változásoknak megfelelni. Ebből az is kiderül, hogy a fiataloknak az emberi tulaj­donságait is igyekszem fel­fedezni. Ahogyan megjelenik a bizottság előtt, ahogyan fogalmaz, ahogyan a kérdé­sekre válaszol, mindez so­kat elárul kvalitásaiból. Aki éppen befejezte a fe­leletét: Mag Lajos. Az iz­galmakon még nem sikerült teljesen túljutnia, amikor a folyosón megállítom. — Ahhoz képest, amit vártam, jól szerepeltem, azt hiszem — mondja. — A munkahelyem már megvan, Gyomaendrődre megyek. En ugyan egri vagyok, de meg­nősültem és a teleségem .. . Két lépésre tőlünk ott áll egy mosolygó, fiatal hölgy, ö volt az. mondanom sem Kell. A főiskola igazgatója, dr. Szemes Lajos úgy összegez­te a véleményét, hogy ez a mostani évfolyam jó képes­ségűnek számít. Az első év­ben beiratkozottaknak húsz százaléka közben kimaradt, és a jobbak folytatták a ta­nulmányaikat. Különösen a levelező hallgatóktól vár so­kat. hiszen nekik nem csak a diploma kell, jegyezte meg, mert a jövőjük is a tanulmányi eredményeiktől függ. Az új iskolai évben 55 helyre pályázhatnak á fia­talok. Ebből nyolcra már előfelvételisek vannak. A szóbelire behivottak száma 120 körül mozog. Azok kö­zül. akik Gödöllőre jelent­keztek, 150-en a második helyen szintén Gyöngyöst je­lölték meg. A számok tehát azt jelzik, hogy nagy vetél­kedés folyik majd a felvé­telin is a főiskolán. (gmf) Harci túrával és — esővel Nyomdászünnepély Felsőtárkányban Nem fogadta kegyeibe az „időjárás-felelős” . a hagyo­mányos János-ünnepély résztvevőit — a tavalyihoz hasonlóan — ebben az esz­tendőben sem. Pedig a szer­vezők a lelkűket is kitették az össznépi szórakozás érde­kében: színhelyül a megyei KISZ-bizottság felsőtárkányi, Hámán Katóról elnevezett politikai képzési központját választották. A nemrégiben újjávarázsolt, csodálatos kör­nyezetben fekvő létesítmény­ben a Révai Nyomda Egri Gyáregységének tömegszer­vezetei mellett a Heves Me­gyei Hadkiegészítési és Te­rületvédelmi Parancsnokság KISZ-fiataljai gondoskodtak róla, minél jobban érezzék magukat a megjelenők, A hangsúly a sportoláson, a mozgáson volt. A vigasz­talanul zuhogó eső ellenére szombaton reggel, a Cse- bokszári-lakótelepen levő Shell-kúttól harmincán vág­tak neki a Gutenberg-kerék- pártúrának, amelynek cél­ja a község sporttelepe volt. Köztük egy nyugdíjas néni is végigkerekezett, hogy az­nap ballagott unokájának megszerezze a díjat: emlék­ként is eltehető, feliratos sár­ga pólót. A szokásos vándor­serleget hárman nyerték vei. A nem várt égi áldás a négy fal közé szorította dél­előtt a bámulásra, friss le­vegőre vágyókat. A gyere­keknek a videofilmek ad­tak némi kárpótlást az el­maradt futkározásért. a fel­nőtteknek pedig kiadós be­szélgetésre jutott idejük. A legbátrabbaknak a kispályás foci hívei bizonyultak: ép{5. mikor legjobban szakadt az eső. akkor játszották mérkő­zéseiket, dacára egy esetle­ges tüdőgyulladásnak. A ku­paküzdelemből — lapunk csapata ellenében — a nyom­da gárdája került ki győz­tesen. Délután már napsütésnek is örvendezhettek a János- ünnepélyesek. így — a ki­egészítő parancsnokság KISZ-esei jóvoltából — az erre az alkalomra összeállí­tott harci túra mégsem ma­radt papíron tervezett prog­ram. Az ötszemélyes csapa­tok 3—4 kilométeres pályát jártak végig a környező er­dőben. Az egyes állomáso­kon különböző elméleti, ka­tonapolitikai, a VIT-ekkel kapcsolatos kérdésekre kel­lett felelniük a versenyzők­nek. Nem hiányozhatott ter­mészetesen az erőpróba sem, a kötélhúzás, a kézigránát­dobás, no és persze. az ügyességet mérlegre tevő lö­vészet — légpuskával. A dí­jak valóban hangú latiokozó- ak voltak : a szakszervezeti üzemi bizottság együttese vi­hette el az első hellyel já­ró öt üveg pezsgőt, a gép­termiek az öt palack bort, az expedíciósok az öt sört. A további helyezetteknek üdí­tők. illetve „szimatszatyrok'' dukáltak jutalmul. Az idei János-ünnepélyen fő­szereplő volt a bicikli: a zu­hogó eső ellenére harmincán vettek részt a Gutenberg-ke- rékpártúrán • (Fotó: Szabó Sándor) A János-napi hagyomány jó alkalmat teremtett az együttműködés formálódásá­hoz is: másodszor töltöttek együtt egy teljes napot nyom­dászok és a területvédelmi parancsnokság fiataljai. Tűz­kő Gyuláné üb-titkár és Ba­lázs Csaba főhadnagy, KISZ- titkár, a mind szorosabbá váló kapcsolatról beszéltek : — A múlt évben a tardo- si edzőtáborban szerveztük először közösen a János-ün- nepélyt. Azóta klubesteken, politikai tájékoztatókon, filmvetítéseken találkoztunk rendszeresen, de együttesen rendeztünk Mikulás-ünnep­séget. szilvesztert és pótszil­vesztert. Természetes, hogy a jövőben szeretnénk még to­vább erősíteni a baráti szá­lakat.

Next

/
Thumbnails
Contents