Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-18 / 141. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. június 18., kedd Világot látni Kezdődik a turistaszezon. Az utasás újabban világje­lenség. Az utóbbi két évti­zedben mi, magyarok is egyre többet utazunk kül­földre. A szenvedélyes uta­zási láz oka lehet a divat isi meg talán az. hogy bő­ven volt (van) bepótolni va­lónk. Ki ezért utazik. ki azért. Van. aki „Olaszba” meg „Spanyolba” megy, lehető­leg minél több városba, hogy otthon eldicsekedhessen, mi­lyen sok új helyen járt. Mert mesélni valója nemigen akad, egyikét különlegességet, tu­ristalátványosságot nézett meg — s főleg az áruházak kirakatait, vagy ha pénztár­cájából futotta: a belsejét is. Van. aki bédekkerrel a kezében jár kőtől kőig, s a fejét csak azért emeli fel könyvéből, hogy azonosít­hassa az előtte álló neveze­tességet. S a trófeát dia- vagv mozgófilmen büszkén viszi haza a gyűjteményé­be. Van. aki világot látni megy, megismerni mások életét, megérteni múltját, .jelenét, hogy jobban megért­hesse saját magunkét is. Nem titkolom, nekem ez utóbbi a rokonszenves. Per­sze. az idegen világ nem könnyen adja meg, tárja fel magát, különösen ha csak a szokványos turistautakat, nevezetességeket járjuk vé­gig. Az idegenforgalom üzle­ti ággá válásával a külföldi­nek többnyire azt nyújtják, amit ő szeretne, nem azt, ami van. így jártam én is az örök közhellyel „örök Városnak” nevezett Rómával. Utólag bevallhatom: Rómát nem sze­rettem. A sokat csodált an­tik romok inkább lehangoló érzést keltettek bennem, a dicső múlt helyeit (azt. a könyvek jobban őrzik) a pusztulás, a rombolás szel­lemét éreztem belőlük. A barokk pompa idegen tőlem. A reneszánsz Róma fénye — egy-két nevezetes műemlék­től eltekintve — ugyancsak megkopott. A modern építé­szet egykori csúcspontjának 'kikiáltott EUR (ma lakó* és hivatali negyed) pedig a Mussolini-korszak hivalko­dását sugallja. Szóval Rómát nem szeret­tem — amíg a mai Rómát meg nem ismertem. A sze­rencse úgy hozta, hogy a> rö­vid turista-ismeretség után néhány évvel, három hóna­pot Rómában tölthettem. Persze, más a három hónap, mint a három hét, vagy a három nap — mondhatja joggal bárki. Ez igaz, de én is csak később jöttem rá. hogy hasznosabb a mindent látni akaró lótás-futásnál gyalogolva szemlélődni. Most sem mondhatom, hogy is­merem Rómát, de azt igen, hogy ismerem a magam Ró­máját. Felfedeztem magamnak — többek között — az Aventino ma is kellemes ligeteit, a Trastevere zeg-zugces utcáit, a kis ókeresztény templomo­kat, egy-egy hangulatos pa­dot, teret, a Campo dei Fio- rit. a Piazza Navonát; s ha csak tehettem, mindig útba­ejtettem valamelyiket, s részese lettem az ott zajló életnek. A műemlékek közül Is azoik kaptak meg, amelyek ma is eredeti funkciójuk­ban léteznek. A S. Giorgo in Velabro, a kis korákeresz" tény templom eltörpül más, jelentősebb műemlékek kö­zött, rendkívül vegyes, kü­lönböző stílusú kettős oszlop­sorát más:más antik épüle­tekből. romokból hordták össze, mégis valami nemes egyszerűséget, áhitatot, har­móniát sugároz. Hát még látni telisteli egyszínű, fehér szegfűcsokrokkal, s meglesni benne egy mai esküvőt! A Campo dei Fiori nevé­ben ma is őrzi az ókori Vi­rágok Mezeje emlékét. Gior­dano Bruno komor szobra körül (a középkorban a ki­végzések színhelye volt a tér) ma délelőttönként ele­ven élet zajlik: itt van Róma legolcsóbb piaca, tömve kü­lönféle gyümölccsel, zöldség­gel, tengeri halakkal — és már februárban is virággal! Délutánra eltüntetik a piac nyomait, s a tér a turistáké — vagy a helybéli közélet színtere. Ottjártamkor több­ször szemtanúja voltam, hogy felállítottak egy dobogót, s zenélve, szónokolva többnyi­re fiatalok hirdették vélemé­nyüket például az éhezés vi­lágproblémájáról, a terroriz­musról. vagy más aktuális politikai-társadalmi kérdés­körről. (Itt baloldali szellem uralkodik, a környező rene­szánsz városrészt, ma több­nyire a szegényebb néposz­tály lakja.) Ez a tér — több más térhez hasonlóan — a ma Foro Romanója. De a Piazza Farnesén lő­dörgő munkanélküli fiatalok tartásából is jobban kiérez- tem az ókori plebs öntuda­tát — és félelmetességét is —. az antik örökséget, mint az ókori romokból. S a Piaz­za Navonta forgatagában a mindenki szem láttáira dol­gozó kézművesek is minitha az egykori utódjai lennének. Hogy ma ők is szuvenírt gyártanak inkább? Igen, de megkapó, ahogy egyikük pél­dául nagy ügyességgel és le­leménnyel egyszál drótból hajlít különböző tárgyakat. Róma mai élete is tele ellentmondással. A Traste­vere városrészben (amelynek lakói büszkén tartják magu­kat az óköri rómaiak egye­nes leszármazol tainak) lát­táim egy lerombolt újságos bódét, amelyet a jobboldali suhancok gyújtottak fel. mert tulajdonosa nem volt hajlandó fasiszta lapokat árulni. Másnap ott volt raj­ta egy alkalmi felirat: „An­tonio, felépítjük neked!" S pár nap múlva állt az új új­ságos pavilon — közerőből, közakaratból. Szóval az élő, eleven Ró­mát szeretem. A legmara­dandóbb élmény számomra, amit könyvekből, albumok­ból nem lehet megszerezn i : látni az élet folytonosságát, a múltat a jelen részeként. Utazunk. Utazni jó. Ütra- valóul azt kívánom minden­kinek, találja meg a maga Rómáját (tetszés szerint be­helyettesíthető), bárhova is megy. Angyal János Növekedett a Kamara súlya és hatásköre Beszélgetés dr. Beck Tamással, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével Az Elnöki Tanács .törvényerejű rendeletet alkotott, amelynek érteimében a Magyar Kereskedelmi Kamara a jövőben társadalmi szervezetként fejti ki érdekköz­vetítő, érdekegyeztető és érdekképviseleti, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok .fejlesztését elősegí tő tevékenységét. Dr. Beck Tamást, a Kamara elnö­két kértük meg, hogy ismertesse a szervezet jövőbeli tevékenységének új elemeit. — A Kamara a jövőben társadalmi 'szervként műkö­dik, tehát elvi és operatív vezetése egyaránt a tagjai által választott képviselői­nek kezében lesz. Tevékeny­sége felett az állam, a Mi­nisztertanács útján, a jövő­ben csak törvényességi fel­ügyeletet lát el. Tovább bő­vülnek a Kamara érdekkép­viseleti feladatai. A törvény­erejű rendeletben új elem­ként jelent meg, hogy a jö­vőben részt veszünk a kül­kereskedelmi jog megadásá­ra és visszavonására vonat­kozó döntések előkészítésé­ben is. A rendelet újrasza­bályozta és magasabb szint­re emelte a Kamara kap­csolatrendszerét: ennek ré­vén a döntési folyamatokba történő bekapcsolódásunk már nem lesz esetleges, mint korábban, hanem intézmé­nyes. Üj elem még. hog.v testü­letünk érdekelt tagjai ese­tenként felhatalmazhatják a Kamarát a más szervekkel folytatott együttműködés kapcsán közös állásfoglalá­sok. ajánlások kiadására, sőt megállapodások kötésére is. Igen Lényeges, hogy az új jogszabály bekapcsolja a Ka­marát azokba a döntési fo­lyamatokba is — a szak- szervezetek és egyes érdek- képviseleti szervek jogainak érintése nélkül —. amelyek a gazdálkodó szervezetek igazgatóinak jogállását, anya­gi ösztönzését érintik. — Hogy érinti a vállalati érdekképviseletet a Kamara jogállásának megváltozása? — Az új jogállás lénye­gében azt jelenti, hogy a Kamara már nem az állam- igazgatás szervezetének ré­sze. Könnyen belátható, hogy a Kamarának így több lehetősége nyílik a tagválla­latok érdekeinek képvisele­tére. Más szavakkal a Ka­mara érdekképviseleti tevé­kenységének bővülésére: es hatékonyságának fokozódás sára számítunk a jövőben. Az új jogszabály lehetőséget teremt arra is, hogy a Ka­mara a korábbinál nagyobb "szerephez jusson a gazdálko­dó szervezetek vezetőinek, igazgatóinak érdekképvise­letében. Természetesen ezt a szakszervezetekkel és más érdekképviseleti szervekkel egyeztetve kell majd elérni. — Mit jelent a gyakorlat­ban, hogy a Kamara észre­vételeket, javaslatokat tehet a népgazdaság számára fon­tos gazdasági-kereskedelmi döntésekkel kapcsolatban? — A jogszabály rendelke­zése nemcsak lehetővé te­szi. hogy a Kamara észrevé­teleket. javaslatokat tegyen az egész népgazdaság számá­ra fontos gazdasági dönté­sek előkészítésében. Kifeje­zetten kötelezi az ilyen dön­tések előkészítőit a Kamara véleményének kikérésére. Ez azt jelenti, hogy intézmé­nyessé válik a Kamara be­kapcsolása a legmagasabb szintű gazdaságirányítási fo­lyamatokba. Egészen konk­rétan arról határoztak, hogy a jövőben a legnagyobb je­lentőségű gazdasági dönté­sek meghozatalánál a Ka­marát nem lehet kikerülni. Mindez a Kamara súlyának és befolyásának nagy fokú növekedését hozza magával. G. R. Hagyományőrzők a szomszédból Jugoszláv vendégek Boldogon Egv leendő testvei kapcso­lat kialakulásának lehettek tanúi a hét végén Boldogon az ide látogatók. A jugo­szláviai vajdaságból. az Eszék melletti Szentlá.szlóról érkezett háromnapos baráti látogatásra a Petőfi Sándor Művelődési Társulat hagyo­mányőrző együttese. A tele­Mntírkrzrslnir A pattogó ritmus . . pülés határában Lukács De­zső, a Lenin Termelőszövet­kezet elnökhelyettese fogad­ta Kovács Jánost, a jugo­szláv csoport vezetőjét és tagjait. Boldogon ismerkedé­si est keretében — ahol je­len volt Vágó József, a Le­nin Tsz elnöke és Angeli József, Hatvan Város Taná­csának elnöke — bai átkoz­tak a helybéliek szomszé­dainkkal. A harminctagú tár­sulat színes, zenés, műsoros, táncos bemutatót tartott a szlavóniai népi kultúrából A sikeres szereplést, s a kap­csolatok elmélyítését augusz­tus végefelé a helyi népi együttes viszonozza. Figyelő szemek . .. A fonóban ... Négy jelölt közül lett tanácstag (Fotó: Szántó György) Szenzáció vagy csupán változó életünk köznapi ér­dekessége? — Megítélés dol­ga. Tény. hogy Domoszlón olyan történt, ami Heves megyében sehol másutt: a község 8. számú kerületében négy jelölt is listára ke­rült, s utóbb közülük vá­lasztottak tanácstagot Szék- . fényes Vilmos személyében! „Kétarcú” ember a tiszt­ségviselő. Egyfelől az er­dészt, másfelől a közéleti férfit mutatja. Mindkettő régi ismerős a faluban és a környéken. Hiszen a pá­lyával — szép szakmájával — 1943-ban, vagy talán en­nél is előbb jegyezte el ma­gát, alighanem még akkor, amikor kőműves édesapját elkísérte a felső tarjánkai — parádi — erdészház épí­téséhez. Csupán gyakornok­ként esztendőket töltött mun­katársai között, esztergomi vizsgái után pedig szintén hosszú évekig az Áldozón. Sándorréten folytatta szol­gálatait, mígnem végérvé­nyesen Domoszlóra költö­zött. Annak is másfél évtizede már. hogy az erdőszéli szol­gálati házból beljebb húzó­dott a sajátjába, Petőfi úti otthonába. S immáron a ciklus is többedik, amit most a ta­nácsban kezd. Mert o do- moszlóiak bizalmát még ré­gebben élvezi! Tulajdonképpen mikor is döntöttek először mellette? Kicsit zavarba jön a vá­ratlan kérdésnél, gondolko­zik, számolgat egy keveset, amíg megkerül a pontos vá­lasz. Szóval — magyarázza — a köz szolgálatához párt- titkárként látott. S jól em­lékszik: elég nehéz időkben kérték a segítségét. Akko­riban amikor errefelé is a tsz-t szervezték. Őszintén megvallja, hogy itt sem volt egyszerűbb a feladat, mint másutt. Ám. végül rosszab­bul sem sikerült. S a szö­vetkezet — bár voltak, van­nak gondjai — ma is virág­zik. Volt a pártban — ahova egyébként 1945-ben lépett — vezetőségi tag is. Innen került aztán a tanácsba. Mit kértek, vártak a ke­rületvezető erdésztől a taná­csi választókerületben? Sok mindent. Ami, alighanem abból is fakadt, hogy itt a Felső-részen volt. s van is szinte mindig valamit kér­ni. A község igencsak leg­hosszabb utcája a Petőfi, nagyrészt öregek lakják, s a közelében van a cigány­kor is. Mi sikerült? Több más mellett: például járda készült a szélső házig és gyaloghíd épült a Závozán. Saját munkájával és mások segítségével. — Elégedett? — Nem — mondja tömö­ren. — Akadna még jócs­kán tennivaló. Elég, ha csak a vízre utalok. Van is, meg nincs is. Hiába a köz­műves ellátás, néha a „csap” még cseppenni sem tud. Négy-öt éve kezdődtek a bajok, s tavaly tetőztek. S — sajnos — a mostani csapadékos időjárás után is változatlan a helyzet. Ugyan akkor a közvilágítás is gyér. s ráférne még egy kis bi­tumen az útra. . Különösen pedig a Dankó utcában sú­lyosak a gondok. Igen-igen örülnék, ha a helyzeten, ha nem is éppen most, de va­lamikor javíthatnék, javít­hatnánk együtt... A jelölésnél, a választás­nál egy erdei fakitermelő és két áfész-dolgozó volt az „ellenfele”. Valójában azon­ban — amint hangsúlyozza — szó sincs holmi ellensé­geskedésről. A, legbékéseb­ben vette tudomásul, hogy másokkal, fiatalabbakkal is próbálkoztak. S őszintén örült volna bármelyikük sze­rencséjének. Szerencse? — ismétlem a szót nem minden él nélkül találkozásunk alkalmával. — Hát, ahogy vesszük Miért tagadnám? A legutób­bi ciklusban már nem vol­tam tanácstag — s így is akadt éppen elég elfoglalt­ságom. Amikor szóba ke­rültem, egy kicsit ellenkez­tem is.... A bizalmat azon­ban — úgy érzem — nem tagadhatom meg. Ha már ismét mellettem döntöttek, rám szavaztak, feltétlenül újra helyt kell állnom. S remélem: sikerül is! Annál is inkáhb, mivel jövőre már nyugdíjba megyek, s több Időm jut mindenre. No. meg aztán az asszonytól sem akarok lemaradni — teszi hozzá mosolyogva a kitün­tetett erdész, az elismeri kommunista —. mivel a fe­leségem a helyi népfront- bizottságban tevékenyke­dik. Szerencsére, nagyok már a gyerekek, s bármeny­nyire is szeretjük három kis unokánkat, nem foglal­nak le bennünket teljesen A család, a kert mellett is osztozhatunk a közéleti fel­adatokon. Gyóni Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents