Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-17 / 140. szám

Régen az iparos emberek nem egymás hogyléte felől érdeklődtek, ha összetalálkoztak az utcán, hanem így hangzott az első kérdés: Munka van? Utána jöhetett á további tájékozódás az egészségről, a családról; és nem véletlenül alakult ki ez a sorrend. Munkátlan mesterembernek sosem volt rózsás a kedve, ha pedig akadt elég tennivalója a szakmájában, fütyült a világ minden bajára. A mai kisiparosoknál újra éled ez a szokás. És ez sem véletlen. Közülük egyre többen panaszkodnak a mai viszonyokra. Nehéz megrendelést szerezni, a konjunktúrát élvező iparosokat kivéve nem megy jól a piac.

Ez a tény nemcsak az iparosoknak szegi kedvét. Az egész országban kevesebb pénz jut most új létesítmények építésére, a meglévők csinosítására, beruházások ' indítására, tehát az anyagi gyarapodásra. Megérzik ezt az állami vállalatok is, amelyek ebből élnek, ám érzékenyebben érinti a pangó piac az egyedül, vagy néhányadmagával dolgozó kisiparosokat.

Emiatt egyre többen kényszerülnek arra, hogy (képletesen szólva) ők szaladjanak a munka után, vagyis, elvállaljanak olyan megrendeléseket is. amelyekre a régi szép időkben csak legyintettek: nincsen kapacitásuk rá. Most már nemcsak hogy válogatni nem lehet sokhelyütt a munkák között, hanem a korábbi mércével mérve „rosszabb" (tehát gyengébben fizető) munkát is el kell vállalniuk és végezniük. A megrendelőknek csak apróbb feladatokra van pénzük, s mert így több kisebb megbízatás jut a kisiparosoknak, ez nekik tagadhatatlanul többe kerül: a

kiszállás, a munkások telepítése, szállítása megnöveli a rezsiköltségeket. Minél többször változik a munkahely. , annál nagyobb fáradozásba és pénzbe kerül a mestereknek.

A pangó piacnak nem elhanyagolható következménye az sem, hogy esetenként a számítottnál alacsonyabb árért vállalkoznak munkára az iparosok, mert a megrendelők — érdekük ezt kívánja — azt az ajánlatot fogadják el. amelyiknek ára a legelőnyösebb.

Amióta a megrendelők diktálják, a piacon a munkaszerződés feltételeit, egy régi tendencia megerősödésének is tanúi lehetünk. Felértékelődött a közületi megbízatás. Részben azért, mert kevesebb van ezekből is. de nem érdektelenek más előnyei sem. Különösen az, hogy ezek a munkák általában nagy összegűek, és természetükből adódóan fix- összegek. A mester elkészíti a költségvetést, és annak elfogadása után megkezdődhet a munka. A közületi

megrendelés ettől kezdve biztos a kisiparos számára, és természetesen anyagi biztonságot is jelent. Nem kell és nem is lehet veszekedni egy nagyvállalattal úgy. mint az egyéni megrendelőknél szokás, a szerződés szent és sérthetetlen mindkét részről. Teljesítése után a fizetést pedig állami garancia erősíti meg.

Ezek a munkák — nagyságrendjük miatt — azért is kapósak, mert a feladattal és az árbevétellel jó előre tervezni tud a szakiparos. Saját és emberei munkáját úgy osztja be és szervezi meg, hogy hónapokra előre tudható, kinek mi a dolga. A biztos jövedelem pedig az adóbevallásnál játszik fontos szerepet. Az összeg pontos ismeretében a kisiparos előre megfontolhatja, keres-e még újabb munkákat, vagy pedig nem. Ha elvállal mást is. ezzel nemcsak a keresetét. hanem az adóalapját is növelni fogja, és kérdéses, a progresszivitás miatt nem választja-e inkább a teljesítmény-visszatartás módszerét.

A taktikázás következményei túlmutatnak az egyéni adóalapon, és széles társadalmi. gazdasági összefüggésben hatnak. A közületi munkák hajszolása azt okozta. hogy néhányon már nem is vállalnak el egyéni megrendelést, kisebb javítást, filléres munkát. Vagyis a kisiparosok közül a nagy falatra várók éppen azt a területet hagyták cserben, ahol a helyük volna: a lakossági ellátást. I

Kisiparosok tízmillió forintokat érő üzletet szereznek meg a versenytárgyalásokon. Olyan vállalkozásokba kezdenek, amelyek nagyságrendje kategóriákkal nagyobb az ő alaptőkéjüknél, és emiatt megkérdőjelezhető a biztos — és jogilag szabályos — befejezés. Ha szerencsétlen véget ér az építkezés, a megrendelő futhat a pénze után, kárából csak annyi térül meg, amekkora tőkéje volt a vállalkozónak.

És amíg az építők nagy megrendelések után kutatnak, a lakosság hiába keres iparost a tető kijavításához, egy ablak cseréjéhez. Mesterséges hiány keletkezik tehát egy területen, míg a másikon indokolatlanul nagy a tolongás.

Az állami piacfelügyelet már most is szigorúan őrködik a vállalkozások, a verseny tisztaságán. Ennek alfája és ómegája a tisztességes. korrekt munkavállalás. Ha ezt minden piaci szereplő betartja, nem kell külön szabályozással kijelölni a nagy és kis szervezetek helyét, mert azok a jogi előírások és a gazdasági intézkedések hatására úgyis ott fognak tevékenykedni, ahol az a közösség számára a legelőnvösebb. *

Sz. K.

flrgonüzem Péten

Az új üzem egy részlete

Már a gépészeti berendezéseket próbálják a Péti Nitrogénművek új argonüzemében Az NDK technológiával és berendezésekkel működő üzemben a terme

(MTI Fotó: Arany (Sábor)

lés beindítását követően

évente kétmillió köbméter

argongázt állítanak elő. A magyar ipar teljes ellátása, sőt a nemesgáz jelentős exportját is tervezik.

Fel lehet-e számolni a hiányszakmákat?

Amikor a továbbtanulási elképzelésekről és lehetőségekről beszélünk, csaknem mindig szóba kerülnek az úgynevezett divatos pályák. Ezek azok a helyek, ahol sokszoros túljelentkezéssel kell számolni, s a bejutás esélyei — sokak számára — elég csekélyek. Más területekre viszont — s erről kevesebbet hallunk — aligalig mennek a gyermekek, szinte lasszóval kell befogni egy-egy nebulót. Vajon milyen okokra vezethető vissza az ilyen fehér foltok kialakulása, s mit lehet tenni a megszüntetésük érdekében? Ezekről kérdeztük Kisgergely Istvánt, a Heves Megyei Tanács munkaügyi osztályának vezetőjét.

Ügy látom — kezdi a beszélgetést —. hogy a hiányszakmák léte több tényezővel is összefügg, magyarán: számtalan okra vezethető vissza, hogy egyes foglalkozások kifejezetten háttérbe szorultak. Mindezeket képtelenség lenne felsorolni, de azért néhányat megemlítenék. A demográfiai helyzet kedvezőtlen alakulása — a munkaképes korban levő lakosság csökkenése — odáig vezetett, hogy a gyárak, üzemek ilyen irányú kereslete rendkívül megnövekedett. Ezt az igényt az egyik pillanatról a másikra kielégíteni szinte lehetetlen. Emellé kívánkozik az a dolog is. hogy — s ez az eddig? szabályozó rendszer hihája volt — némely vállalatnál túlke- reslet volt. azaz a társaktól szipkázták el a dolgozókat. Sok esetben onnan. ahol égetően szükség lett volna rájuk. Az átáramlás pedig igen nehezen ment.

— Gondolom a nem kielégítő technikai haladás is szerepet játszott ■ . ■

— Természetesen. A műszaki fejlesztő tevékenység — bár kétségtelenül voltak nagy eredmények — nem érte el a ikívánatos ütemet, színvonalat. s így az élőmunka továbbra is elengedhetetlenül fontos maradt. Még ott is. ahol esetleg a gépesítéssel spórolhattunk volna. Ezek mindenképpen országos problémák. Mint ahogyan az is. hogy az ilyen szakmák vonzerejét . csökkentik a nehezebb körülmények. Hiszen nem mindegy. hogy valaki nehéz fizikai munkát végez-e. egy műszakba jár-e. avagy többe, s a környezet ártalmas-e az egészségre. Hogy csak a több műszaknál maradjak Nyilvánvaló, hogy aki ilyen cégnél ügyködik, annak vajmi kevés ideje marad arra. hogy valami mellékes keresetre tegyen szert. S még egy, nem elhanyagolható momentum: a pályaválasztás tervszerű irányítása sem mentes a gondoktól, itt sem aknáztuk ki még valamennyi lehetőségünket.

— Ügy vélem, a megolda- dási módozatok közül első helyre a pénz kívánkozik...

— Kétségtelenül óriási jelentősége van. de nem gyógyír az egész kérdéskörre. Már csak azért sem. mert például a tarifarendszer megállapításánál, vagy a bérpreferencia odaítélésénél figyelembe vették a szükségleteket, de a várt hatás mégsem következett be százszá- zalékosan. Bizonyára segíti majd ezt az ügyet az új szabályozó rendszer kibontakozása. Egyfelől azzal, hogy a cégeknek takarékosabban

kell bánniuk a munkaerővel, pontosabban csak az okvetlenül szükséges létszám foglalkoztatásában lesznek érdekeltek. Másfelől pedig a jó néhány üzemben felszabadult .,emberfelesleg" átcsoportosítására, átirányítására. átképzésére lehet számítani.

— Ezek az eszközök szinte kizárólag a már dolgozókra a felnőttekre vonatkoznak. Idén szeptembertől azonban a diákok célirányos pályaválasztását is befolyásolhatják ...

— Valóban. Ősztől ugyanis azok a fiatalok, akik a valamelyik hiányszakmát akarják elsajátítani az iskolákban, az alapösztöndíjon felül személyenként havi 200 forintot is kapnak majd. A művelődési minisz: térnék ez a rendelete talán segíti a gyereket — s egyúttal minket is — abban, hogy a megtelelő irányokban keresgéljenek. Hogy ennek valójában milyen lesz a hatása, arról még ma aligha lehet felelősen nyilatkozni. Mindenesetre — a mi értesítésünk alapján — erről a lehetőségről már tudnak a vállalatok, az iskolák és a pályaválasztási intézetek is. Reméljük, hogy a szülők körében is elterjed ennek az intézkedésnek a híre.

— Ez az ösztöndíj független a tanulmányi eredménytől?

"•*— Igen, Tehát ha egy tanuló ilyen foglalkozást választ. akkor egészen az iskola befejezéséig kapja ezt a pénzt. Az a furcsa helyzet előadódhat, hogy az egyik esztendőben még valamely szakma elsajátításáért fizettek, a következő

évben viszont ugyanazért már nem jár pénz az akkori elsősöknek.

— Egyáltalán ki dönti el azt, hogy mit tekintsünk hiányszakmának? Az ugyanis világos, hogy ez megyénként változó lehet.

— A megyei tanács szak- igazgatási szerve jelöli meg azokat a foglalkozásokat — ezek száma legfeljebb húsz lehet* —. amelyek elsajátításáért fizetjük az említett összeget. Az idén ilyen szakmák például a bánya- művelő és bányagépszerelő, hegesztő, gépi forgácsoló, szerkezetlakatos, villanyszerelő. üvegfúvó, ács-állványozó, kőműves. S hogy a megyei jelleg is kidomborodjon. a papíron szerepel még a kertész és a borás; is.

— Segíti valaki önöket a döntéshozatalban?

— Természetesen. Gondosan egyeztetünk a művelődési osztállyal, illetve a: ágazati osztályokkal. Ezen túlmenően azonban végignézzük az előző évi statisztikákat is. így talán sikerül kialakítanunk a közös álláspontot. Egy-két esztendő múltán már megláthatjuk, hogy mit is végeztünk. s megvonhatjuk ennek &■.-vállalkozásnak'’ a mérlegét.

A kezdeményezés mindenképpen dicséretes. Sajnos, arra azért nincs garancia, hogy azok a tanulók, akik ezeket a pályákat választották, valóban azokon a területeken helyezkednek

el. Mindenesetre az első lépések megtörténtek, de nem szabad elfeledkezni arról. hogy ezt még továbbiaknak is követni kell.

Sárhegyi István

EGY LAKÓGYŰLÉS TANULSÁGAI

Szövetség helyett — háborúk...?

Az- utóbbi időkben megszaporodtak azok az észrevételek. amelyek ilyen vagy olyan oldalról jellemezték a lakásszövetkezetek munkáját, Vázlatosan a következőkről van szó: a lakókat nem tájékoztatják kellően a költségvetésről, az igazgató- sági tanács tagjait — bár tiszteletdíj illeti meg őket — csak kevesen ismerik közelről, nem ellenőrzik szakszerűen a javítások számláit stb.. . .

Hasonló okok miatt hívták össze — hogy csak egyet említsünk — az egri Cse- bokszári-lakótelepen, a Zalka Máté utca 58. szám alatti lakógyűlést.

★

A helyszín Marjai Istvánék VI. emeleti otthona. A hangulat — mondjuk úgy — feszült. A szikrát vagy az utolsó cseppet — kinek hogy tetszik — az jelentette, hogy igencsak furcsa körülmények között szavazta meg a küldöttgyűlés a hozzájárulási díj emelését.

Marjai Istvánná:

— A befizetést 340-ről 400- ra növelték. A költségvetésről szóló tájékoztatót azon ban csak közvetlenül az ösz- szejövetel előtt adták ki. így teljesen ismeretlen volt az anyag, nem beszélhettük meg a többiekkel. Egyébként sem volt meg az ötvenszázalékos jelenlét, tehát nem voltunk határozatképesek. Ekkor történt, hogy valaki elmem és — jjem tudni honnan — embereket hívott oda. Teljesen idegen arcokat pillantottunk meg. Végül is így sikerült megszerezniük a díjváltoztatáshoz szükséges többséget.

Arany Janos, a bizalmi:

— Nem értem meg azt sem. miért a felújítási alapból fedezik a lift javítási költségeit, s tudomásom szerint kilenc év alatt a felvonó még nem esett át a nagykarbantartáson. De említhetném az alkatrészcseréket, a kapcsolójavításokat is. Ezek sem tartoznak a fenti kategóriába! Jó lenne, ha a zárszámadási egyenleget időben magkapnánk ás meg is beszélhetnénk azokat a kérdéseket. amelyek bennünket érintenek.

Pálffi Gyula lakó, a Zalka u. 58-ból:

— Egyáltalán, ki mer a megkérdezésünk nélkül dönteni? Elvégre a mi pénzünkről van szó! Igazgatósági tagok ? Én nem is ismerem őket. Furcsa módon, egyszer sem találkoztam velük. Ettől függetlenül, mi is jobban vigyázhatnánk a házunkra. Gyermekeinkre ráférne a dorgálás: ne verjék le a falat, ne firkálják ösz- sze a liftet.

★

A lakók nemcsak kritizálnak. hanem újító javaslatokkal is előállnak. Felvetődik az, hogy a lépcsőházfestése társadalmi munkával sokkal olcsóbb lenne. Továbbá az. hogy a számlák ellenőrzésében a helyben levő szakemberek i,s közreműködhetnének Többen határozott eljárást követelnek azok ellen, akik már évek óta nem fizetik a fenntartási díjat, hiszen ez mindany- nyiuk zsebéből veszi ki a pénzt.

Kocsis Ferencné a lakás- szövetkezet elnöke, igaz, még csak néhány hete. Kilenc esztendő alatt ő a negyedik.. .

— Egy sor problémát az itt lakóknak kellene megoldaniuk. Az ellenőrzésről pedig csak annyit: a MÉSZÖV revizori irodája minden egyes számlát megvizsgált, és azok döntő többségénél nem talált hibát. Az. hogy a hozzáértő lakók helyben is megnézzék a munkákat, semmi akadálya. Az elmaradt befizetések egyébként nekünk is sok bosszúságot okoznak. A keresetből ugyanis nem könnyű letiltatni a megfelelő összeget. Az ilyen egyének többnyire másnak, másoknak is tartóznak Az elsőség az OTP-é, a gyerektartásé. mi csak utolsók vagyunk a sorban.

Erre az összejövetelre várták a MÉSZÖV képviselőjét is, ám ő nem jelent meg. Azért kerestük fel Lukács Józsefet, a megyei szövetség lakásszövetkezeti titkárságának vezetőjét és Takács József főelőadót, hogy ők is elmondhassák a témával kapcsolatos álláspontjukat:

— Mi nem kaptunk hivatalos meghívót, bár tudtunk a lakógyűlésről.

— Az a hivatalos meghívó ilyen fontos lett volna?

— A titkárság mindössze három főből áll. Minden ilyen, jellegű összejövetelre nem tudnánk elmenni.

— Önök szerint ebben az esetben egyedi problémáról van-e szó, vagy inkább általános jelenségről beszélhetünk?

— Ez a kép — sajnos — általánosnak tekinthető. Nem kell szociológusnak lenni ahhoz, hogy valaki érzékelje a társadalomban felgyülemlett feszültségeket. Az életszínvonal stagnálása kétségtelenül rontja az emberek közérzetét. Százszor is meggondolják. hová teszik a pénzüket. A régebben is meglevő problémák manapság sokkal feltűnőbben jelentkeznek. Azt azonban le kell szögezni, hogy mi csak a tagok által összeadott alapból gazdálkodhatunk. más — például központi támogatás — forrásunk nem létezik. Viszont időben felhívtuk a figyelmet arra. hogy a rendelkezésünkre álló összeg egyre kevésbé fedezi a kiadásokat. A fűtés, az energia, a szolgáltatások ára állandóan növekszik. így a hozzájárulások emelése — ahol erre szükség van — elkerülhetetlenné vált.

— A legtöbben talán ezt nem is vitatják, inkább a tájékoztatás hiányát kifogásolják. Mint például azon a bizonyos küldöttgyűlésen . .

— Valóban hiba volt, hogy

nem bocsátottuk a lakók rendelkezésére a zárszámadási egyenleget, bár nem is zártuk el senki elől. Igaz az is, hogy elmentünk Emberekért. mert kevesen voltunk, de nem hívtunk senki olyat, akinek nem lett volna jóga voksolni. És még valami akár jóváhagyják a döntést, akár nem, a költségeket emelni mindenképpen kell, mert a veszteséges épületeket nem tudjuk másképp támogatni. Ha nem fizetjük a számlát, kikapcsolják a villanyt, a fűtést. Kinek jó ez?

— Sokan bírálják az igazgatósági tagok munkáját is.

— Nehezen tudjuk elképzelni, hogy nem ismerik az igazgatósági tagokat, hiszen a lakók képviselői választják őket. Legendák keringenek arról is, hogy mennyi tiszteletdíjat kapnak. Ha hónapokra lebontjuk, ez alig több kétszáz forintnál. A lakók egyébként sokszor el sem mennek az összejövetelekre, úgy kell megkeresni őket. Gyakran igen passzívak. Ha tájékoztatást kémek tőlünk, mi minden további nélkül megadjuk azt, rendszeresen tartunk fogadóórákat. Munkaidő után bárki élhet ezzel a lehétőséggel. Amennyiben észrevétele, panasza van, kiki bátran fordulhat a felügyelő bizottságokhoz is.

*

íme. az érem két oldala, bár lehet, hogy ezeken ,Ju- vül van még néhány tényező. Biztató, hogy az állampolgárok egyre gyakrabban és keményebben teszik szóvá a problémáikat. A sokat emlegetett tulajdonosi érzés is feltámadni látszik. Mégis furcsa, hogy a „szemben álló felek", ha jobban belegondolunk. szövetségesek. Egymásra utaltságuk nyilvánvaló.

Mikor érjük el, hogy nemcsak puszta felirat lesz a — lakásszövetkezet. Különösen, ami az összetett szó utótagját illeti ...

Havas András

Az ösztöndíj talán majd segít...

Kisiparosok és köziiletek