Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. június 15., szombat EGY KUTATÁS MARGÓJÁRA A „jó palócok” nyomában Palócok: a XIX. és a XX. században a Mátrától és a Bükktől északra fekvő medence jellegű területeken élők, illetve az Ipolyvölgye magyar parasztságának népi neve. A név az orosz, lengyel polo- vec (kun) szó átvétele. Valószínűleg a kunoknak a magyarság között megtelepülő részére vonatkozik, akik a XIII. században jöttek be az ország északi részére. Egy 1656-ból való számadáskönyv említi először a palóc kifejezést. Aztán egyre gyakrabban találkozhatunk írásos forrásokban ezzel a jelzővel. Elég korán felfigyelnek e nyelvjárás sajátosságaira. Aztán már nemcsak a nyelvi különbözőségeket elemzik, hanem e népcsoport származását is igyekeznek feltárni. Felvetik a palócok kapcsolatát a kunokkal, majd a kazárokkal. Nagy lökést ad a kutatásnak egy 1817-ben megjelenő pályázat, amely alatt „egy Hazafi” aláírás található. Ez a palócság hiteles leírására hívja fel a magyar írókat. Meghirdetője választ vár többek között arra a kérdésre, hol, mely falvakban laknak, melyek a testi és erkölcsi jellemvonásaik, milyen vallásúak, milyen nevezetesebb szokásaik, szertartásaik vannak. Számos mű született ezt követően. Mivel sokszor egymástól eltérőek is akadtak, így a mai napig is nagyon kevés a rendelkezésünkre álló pontos adat. Mindezek szerepet játszottak abban, hogy a magyar néprajzkutatók jelenlétével 1967-ben Palóc tanácskozást rendeztek Egerben a vármúzeum kezdeményezésére, hogy minél közelebb kerüljenek a rejtély megfejtéséhez. A feladat szervezésére és irányítására bizottság alakult amelynek vezetőjévé dr. Bakó Ferencet, a Heves Megyei Múzeumi Szervezet akkori (ma már nyugdíjas) igazgatóját választották. Azóta eltelt tizennyolc év, befejeződött a munka, amelynek tapasztalatairól néhány résztvevővel beszélgettünk. — Már a kezdet kezdetén meghatároztuk a vizsgálatok földrajzi kereteit, azaz a palócföld feltételezett néprajzi határait — mondta dr. Bakó Ferenc. — A legtágabb területet kívántuk elemezni, vagyis Nógrád megye egészét, Heves és Pest megye északi részét, Borsod-Abaúj-Zemp- lén északnyugati peremét, de tekintetbe kívántuk venni a dél-szlovákiai magyarságot, valamint Szolnok megye északi területeit és az Aljöld palóc kirajzásait is. Az első esztendőben a gyűjtés valóban kiterjedt mindezekre. azonban a terv megvalósítása a rendelkezésünkre álló anyagi és személyi feltételek mellett megvaló- síthatatlannak tűnt. Mintegy ötszáz településen még lehetséges volt az általános tájékozódás, viszont ahhoz, hogy történetileg és társadalmilag valós képet rajzolhassunk meg, szűkebb határokat kellett kijelölnünk. A Balassagyarmat, Pásztó, Eger, Putnok és az országhatár közötti négyszögben folytattuk a tevékenységet. A célunk egy komplex néprajzi monográfia összeállítása volt, amelyben a történelem, a nyelvészet, az embertan, mint társtudományok segítették volna elő a mélyebb elemzést. A kérdőívek segítségével a népi műveltség számos területét vettük számba. A gyűjtést, amelynek jelentős hányadát diákok végezték, 28 szak- tekintély irányította, munkaközösségekbe tömörülve. Tavaly fejeződött be az anyaggyűjtés, s immáron a nagy monográfia utolsó fejezetein dolgozunk és így rövid időn belül megjelenik e táj és népi kultúra korszerű, tudományos módszerekkel megírt kiadványa. Mint kiderült, nem tudták minden kétséget kizáróan bizonyítani a palócság eredetét. — Ahhoz, hogy e népcsoport gyökereit feltárjuk, egy olyan őstörténészre lett volna szükségünk, aki jártas a török és a szláv nyelvészetben. De ilyen nem akadt. így e kérdés továbbra is tisztázatlan. Csak a török hódoltság koráig „mentünk vissza', az ezt megelőző időkből kevés az írásos és a régészeti emlék. De ennek ellenére számtalan értékes megállapításra jutottunk, amelyek feltárják e kultúra és társadalom sajátosságait. így például én egyebek között a lakodalmi szokásaikat vizsgáltam. s érdekesség, hogy a már említett négyszögön belül is akadnak eltérések. A menyasszonyporkolás, azaz a nászéjszaka utáni tüz- tánc azonban a legtöbb helyen megmaradt. A táplálkozásukról is kiderítették, hogy a hatalmas területen belül csak kisebb tájakra jellemző egy-egy étel. Így például kimutathatóak az eltérések a máira- aljiak, a bükkaljaiak és a Bódva-völgyiek körében. — Nyilván akadnak olyan étkek is, amelyek szinte az egész palócságra jellemzőek. Ilyen például, hogy a kásaféléket tejben készítik — mondta dr. Csiffáryné Schwalm Edit, e részvizsgálat vezetője. — S az is, hogy a sertéshájat felfüstölték, vagy az hogy az ennivalót még a mai napig is mindenütt habarják s gyakran kerül az asztalokra leves és pépes ételféle. Mindezek pedig azt igazolják, bogy a különbözőségek ellenére létezik egy sajátos palóckonyha, sőt a sütésben és a főzésben a maiak is tovább viszik az őseiktől átvetteket. E táj erdőben rendkívül gazdag, s ennek hatása mindig is érződött az itteniek életén. Például abban is, hogy a falvak egy jelentős hányada az irtások helyére települt. — Mindig is nagyon sokan foglalkoztak itt fakitermeléssel, fuvarozással, szénás mészégetéssel — tudtuk meg dr. Petercsák Tivadartól, a megyei múzeumi szervezet tudományos titkárától, aki a palóc erdőhasználatot dolgozta fel. — A társadalmi rétegződést nagymértékben befolyásolta, ki milyen munkát végzett. A szegényebb jei közül kerültek ki a favágók, a tehetősebbek pedig lovat vettek, fuvaroztak. A magyar néprajzi csoportok közül az elsők között elemezték tervszerű, tudományos alapossággal apa- lócságot. — Bár csak húsz falut térképeztünk fel, de talán ennél tágabb területen is minden bizonnyal hasonló taA tisztaszoba — Szakács Józsefné mátrafü redi gyűjtő kiállításáról (Fotó: Köhidi Imre) Palóc viselet pasztalatokat szerezhettünk volna, például a viseleteket. az emberek jellemvonásait, szokásait, gazdálkodását, hiedelmeit boncolgatva — mondta dr. Bakó Ferenc. — összességében elmondhatjuk, hogy a palócság nem rendelkezik azonos népi kultúrával. Előfordulnak egymástól eltérő jegyeket viselő kisebb közösségek. Kitűnt, hogy például a viseletben a bőszoknya, vagy Szent Iván napi tűzugrás — az eddig elfogadottakkal ellentétben — e vidéknek csak egy-egy részére jellemző Egyébként az itt élők zöme mindentől elzártan a hegyek között, pásztorkodással, földműveléssel foglal- lozott és sokáig nem vállalták a palócsághoz tartozást. Sőt, kimondottan szégyell- ték, lealacsonyítónak tartották. Mikszáthnak köszönhetően kezdeti kialakulni a palóc öntudat. Ma már mind- kevésbé szégyellik azt. hogy hová tartoznak. A monográfia megjelenését követően minden bizonnyal az érintettek is még többpt tudhatnak meg önmagukról és akkor már nem tekinthető hiábavalónak ez a több mint másfél évtizedes kutatás. Ugyanis célunknak tekintettük azt is, hogy az itt élők e munka segítségével jobban megismerhessék gyökereiket, népi kultúrájuk és nyelvük jellegzetes jegyeit. Ezáltal még inkább megőrzik hagyományaikat. A kiadvány kéziratai fotókkal, rajzokkal, térképekkel nagyobb részt elkészültek. Remélhető, hogy mindazok a szervek — így a Művelődési Minisztérium, valamint Heves, Nógrád, Borsod és Szolnok megye tanácsai — amelyek kutatásunkat folyamatosan támogatták, megteremtik a könyv kiadásának anyagi alapját is. Homa János Jellegzetes a motívumkincsük Hatvani dinnyésélet — közelről Amikor a kisárutermelő a háztáji zöldség- és gyümölcs termelője kiviszi a piacra frissen szedett portékáját s beleszúrja az ártáblát: kerekre nyílik az oda vetődő vásárló szeme. Hát igen, ebből lehét emeletes házat építeni, villan át agyán a gondolat, s gyorsan odébb sétál, nehogy kísértésbe essen a gyönyörű paradicsom láttán. Amikor ez a megjegyzés kibukik belőlem Kepes Lajos jelenlétében, nagyon gyorsan leint. — Méghogy emeletes ház! Hol vagyunk már attól, hogy a háztájit kincsesbányának tartsuk. Saját gazdaságunk portájával tudom ezt a vak hiedelmet megcáfolni, hiszen évek óta közvetlenül, ágazatvezetőként foglalko* v.om a témával. Ami a gazságot illeti: o szorgalom, a hozzáértés kevés már ahhoz, hogy az idei új esztendőben is mindenki egyértelműen haszonnal zárja a szezont. Szövetkezetünkben csökken is az érdeklődés e „műfaj” iránt. A rohamosan növekedő termelési költségek miatt 100 hektárral kisebb földterületet igényeltek tagjaink, mint például 1984-ben. A 13-as táblában Megtudtuk, későbbiek során, hogy a Hatvani Lenin Termelőszövetkezet szakvezetői az idén a Herédi út mellett, a 13-as táblában jelölték ki a parcellákat 151 dinnyésnek, ami csaknem az egész háztáji föld területének a felét adja. Ezek körében — éppen a balsikerű tavalyi esztendő nyomán , — szintén, csappant a kedv. És az év első harmada sajnálatosan a visszahúzódókat igazolta, hiszen eleddig faggyal, záporral, jégveréssel kellett dacolniuk az olyan vállalkozó szellemű embereknek, mint Kovács Tibor, Balázs Lászlóné, vagy éppen a nyugdíjas Vass Lajosné, aki családjával együtt műveli a néki járó bő félhektárnyi háztájit. — Az idén mér a palántanevelésnél jelentkeztek a gondok — jegyzi meg Esztergomi Endréné. miután öt is bevonjuk a beszélgetésbe — Sokáig húzódott a hideg, amikor pedig elmúlt, s ültetni kellett volna, jött a töménytelen eső. Közben az sem járt jól. amelyik dinynyés korábban palántázott. mert a zsenge növényt gyökerestől mosta ki az ismétel' ten lezúduló zápor. Hogy kiknek könnyebb ilyenkor? Természetesen akiknek saját ablakuk, felszerelésük van. s alatta maguk nevelik a palántát. Hiszen aki veszi, mint mi is, az már a startnál „elbukik” 10—12 ezer forintot! Nem beszélve az olyasféle költségekről, mint a talajelőkészítés, a trágyázás, a permetező kölcsönzés, aminek az árát a gazdaság hajtja be, mielőtt szétmérné a parcellákat. Mit jelent ez pénzben? Tudtommal csak a dinnyések félmillió forintot szúrtak le, hogy neki kezdhessenek a munkáltak. Borsónyiak Amikor a dinnye kapcsán általános értékelést kértünk Kepes Lajostól, a sok kedvezőtlen előjel ellenére ő mégis bizakodva beszélt. — Az vitathatatlan, hogy nyolcvan hektárnyi dinnye- kultúránk jelentős késésben van. Ennek ellenére azt mondom: minden lehet az idén, tehát jól sülhet el az év. Ebben engem erősít az a tény, miszerint a néhány napja melegre, napfényesre fordult időjárás nyomán a megmaradt palánták gyorsam, szépen fejlődnek. Itt virágzanak, a másik parcellán már megindultak a kötések, és iborsónyi, cseresz- nyeszemnyi dinnyécskék mutatják magukat a levelek közül. Csak betegség ne üsse fel a fejét. Ami pedig a művelést illeti, van a!ki végzett az első kapálássá!, sőt permetezett is, de ahol sokáig víz állt, ott most fogtak munkához szövetkezeti tagjaink. Szóba került eszmecserénk kapcsán az árbevétel lehetséges alakulása is, amiről elmondotta az ágazatvezető, hogy tavaly igen rapszodikus volt. Akadt vállalkozó, akinek a termelési költség sem térült meg. Volt viszont parcella, amely a körülmények szerencsés összejátszása révén 30—.35 ezer forinttal hálálta meg gazdájának a gondosságát. Epilógus Igen, gondosság, áldozatos munka. Kepes Lajos most is erre int minden dinnyést. Mert szívós ugyan a szigetcsépi F—1-es görögdinnye, vagy például a zentai sárga, jól mégis akkor fizet — lehetnek bár kedvezőek a talaj és hőmérsékleti viszonyok —, ha emberi gondossággal, figyelemmel társulnak a fölemlített tényezők. Moldvay Győző
