Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. június 15., szombat Arckép a hatvani munkásmozgalomból BárányiJózsef A magyar fegyveres ellenállás szélesebb körű kibontakozását számos tényező akadályozta. Elsősorban a negyedszázados és végül a nyilas uralomba torkolló ellenforradalmi rendszer terrorja, a 25 éven át folytatott kommunista- és szovjetellenes lélekmérgezés, ir- rendenta, soviniszta propaganda, a demokratikus erők gyengesége, a kedvezőtlen földrajzi és természeti helyzet stb. A magyar ellenállás szerény eredményei kétszeresen is indokolttá teszik, hogy számba vegyük és számon tartsuk a legkisebbet is. Ezért szólaltattuk meg Bárányt József hatvani vízvezeték-szerelő munkást, aki a háború utolsó időszakában fegyvert fogott a fasiszták ellen. 1917. február 2-án született Hatvanban, vasutas családból. öt testvére volt, mielőbb munkát kellett vállalnia, ezért tanulta ki a vízvezeték-szerelő szakmát. Nem sokáig dolgozhatott a szabadulása után, mert bevonult katonának. Ott volt a Felvidék, Kárpátalja, Erdély visszacsatolásánál, aztán a szovjet fronton a Donnál, 1942—43 telén. Szerencséje volt, életben maradt, hazakerült. Idehaza sokat beszélgetett későbbi apósával, Varga Istvánnal, aki a vasutasok szocialista szervezkedésében vett részt. Ö tanácsolta neki: „Fiam! Ha a legközelebb bevisznek, az első adódó alkalmat ragadd meg, és állj át az oroszokhoz." Amint az várható volt, 1944. február 2-án ismét behívót kapott. Októberben a nyilas hatalomátvétel után nem tette le az esküt Szá- lasira, ezt azért is tehette meg, mert a parancsnoka, Fehérpataki főhadnagy ugyancsak utálta a nyilasokat. A Vörös Hadsereg megkezdte Magyarország felszabadítását. Baranyiék parancsot kaptak, hogy vonuljanak vissza’. Szlovákiában Zsólyomlipcséig vonultak, amikor alkalom adódott a szökésre, illetve az átállásra. A házigazda lányának udvarlója vállalta, hogy elvezeti őket a szlovák partizánokhoz. Ez meg is történt, bár nem minden veszély nélkül. A következő hónapokról így mesél: — „Miután átszöktünk a partizánokhoz, ők ugyanúgy bántak velünk, mint a szlovák társakkal. Balázsiban volt a központunk, de a németek megtámadtak bennünket, felgyújtották Balázsit, visszaszorítottak bennünket Prihodig. Itt egy vadásziakban rendezkedtünk be. Körülbelül háromszázan voltunk az egységben. Legtöbben szlovákok, de voltak oroszok és magyarok is. Rajtam kívül ott volt még Hatvanból Kaszás Albert, Budapestről Tolnai György Miskolcról Tóth Aladár, Potrohányi Dezső Szikszóról, Lakatos zászlós Miskolcról és Szikszaki István felcser, aki néhány éve még a gyöngyösi kórházban dolgozott. Ott volt még egy magyar őrmester is, a feleségével együtt. A parancsnokunk egy Venda nevű szlovák hadnagy volt, aki magyarul is, oroszul is jól beszélt. Felszerelésünk csak a magunkkal hozott ruhákból és a régi fegyverből állt, de az egységnek voltak géppuskái, aknavetői és két kocsi, amivel vételezni jártunk. Élelemmel a közeli falvak lakói láttak el bennünket. — Minden második, harmadik nap került sor arra, hogy őrségbe, felderítésre, vagy bevetésre menjünk. Számomra két feladat maradt emlékezetes mindmáig: egy vasúti hidat kellett felrobbantania csoportunknak az Ipolyon. Mi ketten, magyar katonai egyenruhában megközelítettük a német őröket, közelükbe érve rájuk fogtuk a fegyvert és le. fegyvereztük őket. Akkor társaink elhelyezték a robbanóanyagot, és felrobbantottuk a hidat. Egy másik alkalommal Besztercebánya mellett támadtunk meg német teherautókat. Volt itt egy nagy erdő, azon keresztül haladt az országút a völgybe. Mi az út két oldalán helyezkedtünk el. Úgy terveztük, hogy az első kocsira adjuk a tüzet. így is történt. Kilőttük az első kocsit, utána elmenekültünk. Eredményes volt az akció, az első gépkocsi megsemmisült. a többi beleszaladt az előtte állókba. Sok autó vált használhatatlanná, sok német meghalt és megsebesült. — 1945 februárjától március végéig voltam a partizánok között. Amikor felszabadult ez a vidék, a parancsnokunk azt mondta: „Maguk már megtették a magukét, ha akarnak, hazamehetnek.'' Mi úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Szovjet és román katonai gépkocsik hoztak bennünket Miskolcig. Itt egy igazolást kaptunk arról, hogy tagjai voltunk a Szlovákia területén működő „Halál a fasizmusra!" nevű partizán- csoportnak. (Ez az igazolás megvan a mai napig is.) Miskolcról egy olyan teher- vonattal indultam hazafelé, amely szovjet harckocsikat szállított. Húsvét szerdáján érkeztem Hatvanba. Jelentkeztem a szerveződőben lévő demokratikus hadsereg kiegészítő parancsnokságán, ahol közölték velem, hogy egyelőre rendfenntartó szolgálatra osztanak be." Bárányi József élete a továbbiakban együtt alakult a demokrácia történetével. 1946-ban tagja lett a kommunista pártnak. Visszament régi munkahelyére, a Hatvani Cukorgyárba. 1950- ben behívták tartalékos tiszti iskolára, ahol hat hónap után sikeresen levizsgázott és mint tartalékos hadnagy szerelt le. 1953-ban három- hónapos továbbképzés után azt javasolták, hogy maradjon benn, de ő szívesebben dolgozott tovább a cukorgyárban. Az ellenforradalom leverése után nem vállalt vezetői beosztást, visz- szament vízvezeték-szerelőnek, de amikor megalakult a munkásőrség, az elsők között jelentkezett fegyveres szolgálatra. Ma már nyugdíjas. Munkája elismeréseként kapott sztahanovista oklevelet, kétszer Kiváló Dolgozó-, kétszer Élmunkás-jelvényt, végül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A közelmúltban vették fel a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének tagjai sorába. Németi Gábor S Uj röntgenlaboratórium Apcon A termelékenység növelése, a minőség javítása érdekében a Metalloglobus Apci Qualitál Fémöntödéjében a napokban helyezték üzembe a röntgenlaboratóriumot. A holland Philips céggel együttműködve az alumíniumiparban ez a legkorszerűbb berendezés. A 8 millió forintos költséggel létesített vizsgáló segítségével lehetőség nyílik arra, hogy rendszeresen átvilágítsák az öntvényeket és ezáltal kiszűrjék a hibákat. Andó l.ászlóné radiológus az öntvényeket helyezi el a vizsgálótáleán Tóth Péter a távvezérlő- pultnál. .. (Szabó Sándor felvételei) A TÖRTÉNELMI SORSKÉRDÉSEKRÖL BESZÉLNÜNK KELL!... Volksbund, bűségmozgalom, kitelepítések Beszélgetés Fehér Istvánnal, a történelemtudomány doktorával Közérdeklődésre is számot tarthat annak a tudományos doktori értekezésnek a témája. amelyet nyilvános vitára bocsátott az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága. Fehér István kandidátus, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanárképző kara marxizmus-le- ninizmus tanszékének tanszékvezető docense. A magyarországi németek útja a Volksbundtól a kitelepítések lezárásáig (1938—1950) címmel nyújtotta be akadémiai doktori disszertációját. Közérdekű ez a téma a szocialista történelmi tudat formálása szempontjából, és nemzetiségi politikánk részeként egyaránt. Megírása a kitelepítés-témakör teljes föltárása szempontjából pedig — miként a bizottság is kiemelte — hazai történet- írásunk kiemelkedő eredménye. Külön értéke, hogy olyan téma legmélyebb összefüggéseit tárja fel, amelyről — bonyolultsága. ellentmondásai miatt — évtizedeken át nem beszéltünk... Nem tettük a helyére. Ma már tudjuk, a hallgatás újabb hibák forrása lett. és még nagyon hosz- szú időbe kerül, amíg a hazai németség háborús szerepe és sorsának alakulása a felszabadulás utáni Magyarországon, szélesebb körben ismert része lesz a magyar történelemnek. Ehhez ad nélkülözhetetlen tudományos megközelítést és a forráskutatás teljességével föltárt tényanyagot Fehér István doktori értekezése. amely az Akadémiai Kiadó gondozásában fog megjelenni könyvalakban. — Mint egy helyütt említette, véletlenül bukkant rá a témára. Hogyan kezdődött ez a kutatássorozata. mi volt ez a véletlen? — Szekszárdon a levéltárban kandidátusi értekezésemhez (Politikai küzdelmek a Dél-Dunántúlon 1944—1946 között) gyűjtöttem anyagot, amikor a korabeli főispáni iratokat olvasgatva több ízben találkoztam a Hűségmozgalom akcióival. A szó hangulata, csengése nyomán a fasiszta beállítottságú levente- intézmény akcióira gondoltam. és továbblapoztam. A téma azonban újra és újra visszatért. Szisztematikusan áttanulmányozva az anyagot, nagy izgalommal fedeztem föl, hogy a Hűséggel a hazához mozgalom egyfelől nem fasiszta, ellenkezőleg: antináci mozgalom; másfelől, hogy a rá való hivatkozásokkal később is. (például a pártok állásfoglalásában) még 1946-ban is találkozhatni. Tovább kutatva találkoztam vele a Duna menti népek ellenállásával foglalkozó külföldi szakirodalomban is. — Mindez meggyőzött arról. hogy a Hűségmozgalom a maga korlátáival együtt is számottevő mozgalom volt. Jelentőségét semmiképpen sem túlértékelve igyekeztem körvonalazni munkáimban azt, hogy aki azokban az időkben — a kiközösítést is vállalva — nem lépett a Volksbundba. sőt szembehelyezkedett a többségben lévő nemzetiszocialista irányzattal — vállalva annak minden ódiumát —, azokról tisztelettel kell megemlékeznie az utókornak, a történelemírásnak. Sajnos ez a felismerés a hazai németek kitelepítésének időszakában még enyhén szólva — nem volt általános. Sokan ártatlanul — vagy érdemeik ellenére — szenvedtek ebben az időszakban. .. — Doktori értekezésének mindhárom opponense a „megrendítő” jelzőt használta munkájának második, a kitelepítésekkel foglalkozó részére vonatkozóan. Sikerültté önnek teljességében föltárnia azokat a rendkívül bonyolult körülményeket. amelyek közepette az 1946—1948 közötti kitelepítéseket előkészítették és végrehajtották? — Úgy gondolom, igen. Községekig lemenöen az ország 18 levéltárának, archívumának hozzáférhető anyagát áttanulmányoztam. és fölhasználtam hozzá. — Ez a munka most majd meg fog jelenni, s hozzáférhetővé válik nemcsak a tudományos szakemberek számára. Kérem, mondja el olvasóinknak. miben summázható kutató munkájának legfontosabb tanulsága? — Sokan, kiváltképp a mai nyugdíjas korosztályból. hajlamosak a felszabadulás idején, s utána kialakult hibás szemléletük hangoztatására, miszerint, „minden sváb fasiszta volt". (Ahogyan ezt 1945—1946-ban a Nemzeti Parasztpárt állás- foglalásában is deklarálta.) 'Ez vad nacionalizmus. A problémát, a svábság politikai szerepét differenciáltan kell vizsgálni — kollektív elmarasztalás helyett, amely — mindannyian tudjuk — 1946—47-ben a németség kitelepítésének alapja és gyakorlata volt Közép- kelettEurópában. A nacionalista szemlélet gátolta a nemzet és a nemzetiségek összetartozását. Ezért hangsúlyozom a kérdések, jelenségek differenciált vizsgálatának fontosságát — általánosítások helyett. Végtére is a Volksbund-tagok között is — szemben a tudatos nácik tömegeivel — voltak politikailag ártatlanok, akiket különböző módszerekkel — olykor tudtuk nélkül is — belekényszerí- tettek a helyi szervezetbe. — Summázva: nem fölmenteni akarom a felelősöket. hanem különbséget szeretnék tenni bűnösök és ártatlanok között. A Hűség- mozgalomról meg kell állapítanunk, hogy nem ez a kor legjelentősebb antifasiszta ellenállása, de nem is elvetendő. jelentéktelen politikai jelenségről van szó. Végül hangsúlyozni szeretném. mint tanulságot, hogy a szocialista tudat fejlődéséhez differenciált történelemszemlélet szükséges. Ebben a relációban a magyarság történelmét nem lehet az itt élő nemzetiségek hiteles történelme nélkül megérteni. Senkinek nem használunk, viszont a szocializmus ügyének sokat ártunk, ha továbbra is hallgatunk róla. Wallinger Endre
