Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-14 / 138. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. június 14., péntek J. Futóművek Szombathelyről A Kába Magyar Vagon- és Gépgyár szombathelyi futómű- gyárában futómüveket, futómű-alkatrészeket és motor- alkatrészeket állítanak elő. évi 1.8 milliárd forint termelési értékben. A termékek egy része exportra, más része a köz­ponti gyárba kerül beépítésre. Képünkön: a kerékagy gyár­tósor. melyen évi negyvenezer darab kerékagy készül ha­zai és export pótkocsi-futómüvekhez (MTl-fotó: Tóth István Csaba) Üzletavatók után Sok-e nálunk az üzlet vagy kevés? Bár minden ötéves tervben sok százezer négy­zetméterrel bővül az üzlet- hálózat, közben igényeink is nőnek. Szeretnénk több bolt között választani, korszerűbb, tágasabb áruházakban vásá­rolni. Igaz. hogy vágyaink mindig a lehetőségek előtt haladnak, de annyit min­denképpen meg kell állapí­tanunk. hogy a IV., V., va­lamint a VI. ötéves tervben raktuk le lényegében a bel­kereskedelmi üzlethálózat alapjait, összesen 8 millió 400 ezer négyzetméternyi az üzletek és vendéglők alapte­rülete. beleértve a munka­helyi vendéglátást is. és eb­ből hárommillió az elmúlt 15 évben épült fel. Ebből azonban az is következik, hogy a többség 15 évnél ré­gebben épült, lassan meg­érett tehát a tatarozásra, a bővítésre. Már az elmúlt öt évben sem elsősorban az extenzív bővítés volt a feladat — te­hát növelni az üzletek szá­mát —, hanem az. hogy a meglevő eszközökkel jobban gazdálkodjon, többet adjon el. kevesebb költséggel a kereskedelem; nyereségesebb legyen, ugyanakkor a vásár­lók is megtalálják jobb, kel­lemesebb körülmények kö­zött, amit keresnek. Ez az intenzív fejlesztés kevésbé látványos munka, mint új üzletet építeni. Jóllehet, ez utóbbi is oly­kor csak álom marad. lé­vén sok vállalatnak kevés a pénze a beruházásokra, a hitel Redig egyre drágább. 1985. január 1-től megválto­zott a kereskedelemfejlesz­tés gazdasági háttere is az új szabályozók életbe lépésé­vel. A fejlesztési alap meg- ,. szűnt, az érdekeltségi alap­ból jó néhány más dolgot is finanszírozhat a cég, nem­csak új üzletet nyithat. Le­het. hogy neki kifizetődőbb a már meglevő boltot felújí­tani, az ott dolgozókat to­vábbképezni és jobban meg­fizetni. Igaz, hogy megszűnt az építési adó és a beruhá­zási adó. de belépett a fel­halmozási adó és a vagyon­adó, ami korántsem teszi ol­csóbbá az új áruházak épí­tését. Sőt, a vagyonadó né­ha arra ösztönöz, hogy ki­használatlan helyiségein túl­adjon a tulajdonos, vagy bér­letre meghirdesse. Mindeh­hez tegyük hozzá : az. hogy az új gazdasági szabályozás mennyire vált be. csak egy­két év múlva derül ki. Kevés cégnek van annyi pénze, hogy egyedül bele­fogjon egy nagyobb vállal­kozásba. Ezért inkább tár­sul más kereskedővel (lásd nagykereskedelmi raktárak). vagy termelővel. Divattá vált kötvényt kibocsátani és igy összehozni a pénzt — ily módon mindnyájan. akik vá­sároltak a kötvényből, hoz­zájárulnak a hálózat bővíté­séhez. Az V. és a VI. ötéves terv­ben lényegében kiépültek a budapesti külső kerületek bevásárlóközpontjai, a me­gyékben pedig a Skála-Coop rendszer. A beruházások ter­mészetesen nem állnak le. ép­pen a közelmúltban nyílt meg a szigetszentmiklósi Skála-Coop áruház, a másik pedig Mezőkövesden. Gyakori vitatéma. hogy hol a legjobb az üzletekkel való ellátottság — a megyék­ben. vagy Budapesten? Tény. hogy a budapestiek sok üz­let közül válogathatnak, de az egy főre jutó eladónégy­zetméter tekintetében elma­radnak a vidékiek mögül. És a választás is olykor csak látszólagos — aki Csepelen lakik, ritkán vagy soha nem megy el a Flóriánba vásá­rolni. A másik pólus, a tá- nyák és egészen kis telepü­lések is mostohák üzlet te­kintetében — relatíve a leg­jobb helyzetben a kisebb vá­rosokban és a megyeszékhe­lyeken élők vannak. Itt nincs munkaerőhiány sem. amire a budapestiek — főképp az élelmiszer-keres­kedők — annyit panaszkod­nak. Mert bizony a főváros­ban nem kevés a bezárt üz­letek száma, bár csökkent az utóbbi években. Ha hozzá­vesszük még az ideiglenesen más okok miatt zárva tartó boltokat, akkor már ko­moly gondot okozhatnak a rolólehúzások. A közelmúlt­ban például a Nyugati-pá­lyaudvar környékén alakult ki ilyen helyzet — a Skála- Metró akkor még nem nyílt meg, és a Szent István kör­út elején levő nagy „Cseme­gét” is évekig tatarozták. A legbelső belvárosban is el­kelne több üzlet, de állító­lag nincs rá helyiség — ha van. nagyon drága, vagy másra használják, és az a legbosszantóbb. Az 1986-os év nem lesz könnyű a kereskedőknek, mert a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlet­összege megemelkedik. Akik bérelik az üzletet. sokkal előnytelenebb helyzetbe ke­rülnek azokkal szemben, akik —• vállalatok, magán- személyek — saját tulajdo­nukban árusítanak. A költ­ségek továbbhárítása csök­kenti majd a nyereséget és áremelésekre is ösztönözhet. Vagy — és ez volna az üd­vözítő — még hatékonyabb, ötletesebb gazdálkodásra.- E. L. Tábor nyitás a hatvani Delelő úton Murányi József a parkosításhoz készíti elő a virágokat Hatvan Város Tanácsa, je­lentős társadalmi összefogás­sal immár tizedik esztende­je létesítette a Delelő úti ifjúsági tábort, amely azóta csaknem 40 ezer fiatalt fo­gadott. Természetesen ma nem azt a képet nyújtja a létesítmény mint az. indu­lás éveiben. Teljes üzembe került például a B-épülel. amely két előadótermet es egy társalgót foglal magába A tábor magnósklubja vi- deomagnetofonnal gazdago­dott, hogy az itt pihenő, kü­lönböző tanfolyamokon részt vevő ifjak szórakozását, ok­tatását szolgálja. Az utolsó néhány hónap munkájának eredményeként pedig újabb hatezer négyzetmétert par­kosítottak. szebbé és egész­ségesebbé léve a környeze­tet. o — Persze a jó. a szép mel­lett nem hallgathatjuk cl gondjainkat sem — mondot­ta találkozásunk alkalmá­val Cserkúti Attila tábor- vezető. — Megemlíthetem például, hogy a parkosítást csak úgy tudtuk elvégezni, hogy házilagosan, fólia alatt magunk neveltük a palán­tákat. De a fenntartásra fo­lyósított tanácsi pénz sem elegendő ma már h;] szín­vonalas, minden szempont­ból megfelelő nevelömunkát várunk intézményünktől. Na­gyon zsebbe vágó lett az utóbbi pár év alatt például az energiafogyasztás, de ide sorolhatjuk a gyermekek és nevelőik étkeztetését is. Míg a kezdeti időben 42 forint­ba került egy-egy fiatal na­pi ötszöri étkeztetése. ma már ennek a duplája is ke­vés. Ilyenformán számol­nunk kell azzal, hogy Csök­kenni fog a tábor vonzere­je. Persze ma még ez nem konkrétum, de könnyen be­következhet . . o Természetesen föltettük a kérdést a táborvezetőnek, miként látja e téma kapcsán a jövendőt? — Olyan támogatásra van elsősorban szükségünk, amely mérsékelné a gyerme­kek önköltségét, vagyis ol­csóbbodhatna a konyha, amelyet az Észak-magyaror­szági Vendéglátóipari Vál­lalat üzemeltet 29 százalékos rezsivel. Ha önellátók len­nénk. illetve e célunkat az Állami Ifjúsági Bizottság anyagiakkal segítené, azon­nal változna az ábra. Ezt a támogatást különben oly értelemben is hasznosíta­nánk hogy a jelenlegi me­legítő konyhából rendes fő­zőkonyhát építenénk. ami­től 40 százalékos árcsökke­nés remélhető. Ha már az új konyha tervezgetésénél tartunk, hadd szóljak a há­rom éve nagyjából tető ala hozott játszószínröl. amely télen-nyáron szolgálná az idekerülő fiatalok testedzé­sét. Tavaly meg is volt a re­mény a kondicionálóterem berendezésére, de az ígért félmillió forint csöndben el­úszott. mivel a szín építéséi nem tudtuk befejezni. o Amint többszöri ottjár­tunk során tapasztalni lehe­tett. a táborvezető és mun­katársai egyre nehezebben tudják ellátni sokrétű ten­nivalójukat. Megszállott mindenesei az ügynek, hi­szen nemcsak főzetniük kell. nemcsak programról kell gondoskodniuk, hanem olyan kétkezi munkákkal birkóz­nak, mint a vízvezeték-szere­lés. a falak vissza-visszatérő burkolása, meszelése, de az sem ritka, hogy a táborve­zető és helyettese maga ás­sa fel a virágágyakat. En­nek ellenére az idei nyár is gazdag programot ígér Hatvan és környéke fiatal­jainak. sőt kilátásban van egy külföldi csereüdültetés is. A tábor különben az eszéki Petőfi Sándor Műve­lődési Társulat tánccsoport­jának fogadásával nyitja kapuit június 14-én, majd boldogi úttörők veszik bir­tokba a Delelő úti gyermek- paradicsomot. Ahogy Cser­kúti Attilától hallottuk lesz néhány kiemelkedő attrak­ciója is az idei nyárnak. Egv estére Boros Lajos paroefis- tát várják, itt vendégeske­dik majd Szemerei László bűvész. Lakatos Menyhért József Attila-díjas költő, a cigánytábor lakói pedig Kende Mártával, az „Utol­só padiban' című film ren­dezőjével találkozhatnak .. Moldvay Győző Megszépül a tábor Búzás Ferencné keze nyomán T A mátraiak kívánsága A mátrai gyógyintézetek­nek, szanatóriumoknak és üdülőknek nincs autóbusz­összeköttetésük Kelet-Ma- gyarországgal, elsősorban Debrecennel, illetve Hajdú- Bihar megyével. Ennek kö­vetkezményeként — az or­szág e tájairól —, Párád. Mátraháza, Kékes gyógyin­tézeteinek úgyszólván alig van betegük, hiszen a vi­szontagságos közlekedés mi­att. többen nem is fogadják el az ide szóló beutalókat. Hasonló a helyzet az üdülök és egyéb téli, nyári pihenő­helyek tekintetében is. Dr Tóth Sándor fői-íazga- tó-föorvos-helyettes, példát is mond az utazás nehéz vol­tára: Ha egy beteget beutal­nak Debrecenből Parádfür- dőre. az bőröndjeivel eluta­zik vonaton Füzesabonyba, majd onnan átszállással Kál- Kápolnáig. ahol ismét át­száll a mátrai motorvonatra, amellyel eljut Recskig. Recskről már autóbusszal megy tovább Párádra. Igaz. van autóbuszjárat Eger és Debrecen között, de az ké­sőn este érkezik a megye- székhelyre, ahonnan nem kis gond a Párádra, Mátraházá­ra, vagy a Kékesre való fel­jutás. Tekintettel arra, hogy mind a beutalt betegeknek, mind az üdülőknek a déli órákig kell jelentkezniük úticéljuknál, így ez a meg­oldás mem jöhet számításba. A Májának van közvet­len autóbuszjárata Budapest­tel. többek között Szegeddel is. miért ne lehetne a mint­egy 200 ezer lakosú Debre­cennel. és így Hajdú-Bihar- ral? Ez ügyben a mátrai gyógy­intézetek vezetősége levél­ben kereste meg — az el­múlt év nyarán — a VOLÁN 6. sz. debreceni Vállalatát; ahonnan tulajdonképpen ér­demi. de sajnos elutasító vá­lasz érkezett azzal az in­dokkal. hogy a nagy távol­ságú új járatok 1—2 év alatt állnak csak be az elfogad­ható költségszintre, addig pedig előlegezni kellene a kiadásokat, amelyre a vál­lalat most nem képes. Az igényt elismerik, sőt kilátás­ba helyezik a későbbi meg­fontolást, amikor majd fog­lalkoznak a járat megindítá­sának gondolatával. A válasz korrekt, csak ép­pen elutasító, bár az előze­tes kedvezőtlen utasfelmé­résbe is csúszhatott hiba, hi­szen o Szeged—mátrai jára­tok nem gazdaságtalanok, sőt előnyösek azon települések részére is, amelyeken átha­ladnak. A debreceniek, a Hajdú-Bihar megyeiek, sőt az útvonalba beletartozó te- / lepülések lakosainak is ré­gi vágya, kívánsága is telje­sülne akkor, ha ők is közvet­len kapcsolatba kerülhetné­nek a Mátrával, élvezhetnék a tájat, biztosíthatnák gyógy­kezelésüket éppen úgy, mint a budapestiek, a szegediek. vagy éppen az ország egyeb tájairól ideérkező betegek, il­letve vendégek. Akkor, amikor a MÁV. a VOLÁN gazdaságos járatkí- használásokra, sőt alkalmi és új járatok indítására törek­szik. egy ilyen igény, amely hosszú távon, kellő „bejára­tás” után állandó és jó, és biztos kihasználtságának ígérkezik, talán megérné a kezdeti költségingadozást is. Miután ez a téma ezer és ezer gyógyulni kívánó em­bert érint — bátran közérde­kűnek tekinthető az óhaj, és egy esztendő után a VOLÁN illetékesei — ígéretükhöz hí­ven — újra visszatérhetné­nek a kérdésre. Amennyiben csupán hetente kétszer, vagy háromszor indulna be a Debrecen—mátrai járat, ak­kor is sok-sok állampolgár­nak okozna örömet és megJ eléged ést. Szalay István Aki lapátot is ragad: Cserkúti Attila táborvezetó (Szabó Sándor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents