Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-14 / 138. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. június 14., péntek BUKTA i ÓK VAGY CSAPDÁK? A közművelődés tervezéséről I.g\ valamirevaló építőmester, amikor a ha/ alapjainak kiásásához fog. már beszerezte a fala­záshoz szükséges téglákat, megrendelte a geren­dákat. a cserepeket, az ajtókat, szólt a szerelőnek, hogy melyik napon jöjjenek, mit csináljanak és inennyit rt. Ha csupán legyint, mondván: majd csak lesz valahogy — nem készül el tan sohasem. Vajon a közművelődésben szükség van-e a dol­gok ugyanilyen szervezésére? S ha igen. hogy valósul meg ez a gyakorlatban? Néhol a tervkészítés csu­pán olyan teher, amin igye­keznek minél gyorsabban túlesni, s hogy azután mi lesz, az független a leírtak­tól. Úgyis ritkán van ellen­őrzés, s ha számonkérik. lehet magyarázkodni : „Be­teg lett a művész, focimeccs volt a tévében stb.” Máshol komolyabban ve­szik. Egy dolog tény. Ami­kor a napokban beszéltünk a megye tíz művelődési há­zának vezetőivel és föltet­tük a kérdést, hogy két hó­nap múlva milyen rendez­vényeikre számíthatunk, alig tudtak válaszolni. Az egri Ifjúsági Ház igaz­gatóhelyettesétől, Jakab Lászlótól, a Megyei Műve­lődési Központ igazgatójától. Sebestyén Jánostól, és a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ igazgatójától, Szí­vós Józseftől kérdeztük: ők hogyan csinálják? Jakab László: — Íme né­hány fejezetcím az éves tervből: feltételek az elmúlt időszak tanulságai, feladat­meghatározás, általános programok, a galéria prog­ramja, komoly zene, népzene, dzsesszrock. Beat—Világkép —Kultúra. Átriumi esték. Találkozások, stb. Látható, hogy csaknem az egész te­vékenységünk sorozatokra épül. Nemcsak a tematikát tisztázzuk, de az előadók nevét is. Egy példa: az Át­riumi esték. Több mint egy évre előre megszabjuk, kik tartanak mely hónapban előadást. Májusban volt pél­dául Ancsel Éva. Ö már régóta tudta, hogy várjuk, de a pontos időpontot csak március körül véglegesítet­tük. Ha nem ért volna rá. akkor sorrendcsere. Lehet, hogy éppen az őt követő embert sikerült volna e napra megszerezni. Mindent így szervezünk, mert be­vált módszer. A szakterüle­teknek külön előadójuk van, ők az adott program egy­személyes felelősei, s ha megbetegednek. .. ? Szerencsé­re ismerjük annyira egy­más munkáját, hogy ne le­gyen gond a helyettesíté­sükkel. A kiscsoportoknál még részletesebb a szerve­zés, mivel ott még kisebb az egyeztetési gondokból adódó veszély. Sebestyén János: — „A rendezvény elmarad”. Néha ki kell tenni a táblát. Így volt ez mindig, és így lesz, amíg emberek a közművelő­dés szervezői. Nálunk az az esetek két-három száza­lékában fordul ez elő. Az Egri hangok című műsor­füzet anyagát mindig az elő­ző hónap közepéig adjuk le. Ami abban szerepel, az mái majdnem szentírás. Vannak nagyobb ,,akcióink'’ : bol­gár—magyar barátsági hét, citerakörök találkozója... Hónapokkal előtte már száz százalékig biztosan tudjuk, hogy ezeket megtartjuk, azt is, hogyan. De hogy a kiállí­táson pontosan milyen tár­gyak kapnak helyet, s hogy a találkozón hány együttes szerepel, az csak az utolsó hetekben dől el. Szívós József: — Ha X. művész úrnak egy évvel előbb szólok, hogy méltóz- tasson lejönni hozzánk, le­het. hogy azt mondja: „Már késő. nincs egy szabad per­cem sem." Ha három nap­pal a rendezvény előtt hív­nám. talán ráérne, de ak­kor meg már nekem nem kell, ugyanis telem elvár­ják. hogy amit kifizetek ne­ki. többéHkevésbé hozzam be a jegyek árából. Közön­séget lehetetlen két nap alatt toborozni.. Mégsem igaz hogy képtelenség előre ter­vezni. Kell is. Ahhoz, hogy zökkenőmentesen menje­nek a dolgok, nem elég idő­ben telefonálni. pontosan fogalmazott szerződéséket kötni, hanem megbízható „menedzsereket” is kell be­szervezni. A személyes kap­csolat az egyetlen biztosíték „pofáraesés”’ ellen. Szeren­csére a művészek munka- fegyelme javul. Egyre ma­gasabb a tiszteletdíjuk, hát kínosan ügyelnek ,rá, nehogy elússzon a forintjuk. Lőttéi Gyula. a megyei művelődési osztály vezetője más szemszögből látja a dóiig okát. — Nem igaz, hogy ha egyes intézmények képesek jól dolgozni, mások csak azért működnek szervezetle­nül, mert leküzdhetetlen akadályok állnak az útjuk­ba — mondja. — Mindig a kevésbé lelkesek hivat­koznak a szervezés buktatói­ra. Lehet értelmesen, pon­tosan szervezni! Nem „túl­szervezni”,’ mert az a má^ sik véglet: a rugalmas al­kalmazkodás gátjg. A fő gondot nem abban látom, hogy egyes előadók időza­varral küzdenek, vagy nem tartják be a fair play-sza- bályokat. Inkább azt a sza­kadékot kellene megszüntet­ni, amely c módszertan és a szakmai irányítás között tátong. A tanácsok, akik fenntartói a közművelődési intézményeknek, amikor fe­lelősségre vonják a népmű­velőket, azok könnyen érvel­hetnek azzal: nincs igazuk, nem szavatoltak! A mód­szertani vezetők viszci/t annyira lekötöttek, hogy ta­lán még azt sem veszik észre: Z. községben hóna­pok óta semmilyen rendez­vény nincs. Az összekötő kapocs olykor csupán a közművelődési felügyelő. Ö egyszemélyiben nem lehet mentőangyal! Fegyelmi ha­tásköre sincs. És még vala­mi : sokan, ha egy falusi mű­velődési ház vezetőt bírál­nak, igyekeznek finomnak lenni, mert nehéz erre a beosztásra szakembeit talál­ni. E rövid beszélgetés során csak megyénk legnagyobb közművelődési intézményei­nek vezetői jutottak szóhoz, ők e terület kiemelt színte­rein teljesítenek szolgálatot. Ahogyan Lövei Gyula is utalt rá, összetettebb a hely­zet a kis községekben. Ott a tervezés során még sok más nehéz feladattal is meg kell birkózniuk ezeken kí­vül is a szakembereknek. Nagyobb a kiszolgáltatottsá­guk, mostohábbak kö.rül- ményeik és nagyobb kocká­zatot vállalnak. Szerény költségvetésükből kevés rá­fizetésre „futja”’, egy-két kudarc után pedig lehet, hogy a közönség is távoli marad rendezvényeikről. Mégis közöttük is sokan vannak, akik nap, mint nap bizonyítják, leküzdhe­tők az akadályok. A kérdés csupán annyi : ki, menyire tud, , akar bizonyítani! Szabó Péter 150 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT Emlékezés Nyikolaj Rubinsteinre A moszkvai Csajkovszkij konzervatórium falán em­léktábla látható egy férfifej reliefjével. A portré Nyiko­laj Grigorjevics Rubinsteint ábrázolja, a híres zenei in­tézmény megalapítóját. Mu­zsikusok, diákok, zenerajon­gók most abból az alkalom­ból emlékezhetnek reá, hogy 150 évvel ezelőtt született. Korának egyik legkiválóbb zongoraművésze és tanára volt. Édesapja kereskedéssel fog­lalkozott előbb a besszarábiai Volvotinec faluban Jassy mellett, aztán Moszkvába köl­töztek, ahol irongyárat ala­pított. A Sziléziából szárma­zó Kalerija Christophorosná- val kötött házasságból öt gyermek született. Egy lány és négy fiú. Köztük kettő­nek. Antonnak és Nyikolaj- nak zenei tehetségét zongo­rázni tudó édesanyjuk ko­rán felfedezte. Nyikolaj már négyéves korában kezdte a zenélést. Az "irongyár azon­ban tönkrement. A két Ru­binstein fiút anyja elvitte bemutatni Chopinnek, ő azt ajánlotta, hogy mindkettőt taníttassa igazi professzor­ral. Bemutatkozásuk na­gyon tetszett a zeneszerző­nek. de figyelmeztetett ar­ra. hogy a gyermekkor ha­mar elmúlik, felnőttek szá­mára pedig nem elég ez a tudás, Rubinsteinné ezután felkereste Meyerbeert, sőt Felix Mendelssohn-Barthol- dyt is. Mindketten hasonló tanácsokkal látták el. Az 1829-ben született Antont és az 1835-ben világra jött Nyi- kolajt „kis Liszt”-nek ne­vezték. (És Antonból csak­ugyan világhírű orosz zene­szerző, karmester és zongo­raművész lett, többször járt Magyarországon, feliépet! Pesten, Sopronban, Pozsony­ban és Győrött. Utoljára 1885-ben hangversenyezett hazánkban.) Az édesanya az említett művészek tanácsára Villoing professzort választotta taní­tójuknak Párizsban. Tanáruk kisvártatva felléptette a fia­talokat. Hangversenyükön je­len volt Liszt Ferenc is. Míg Anton nemzetközileg elis­mert előadóművésszé és ze­neszerzővé fejlődött, a ha­sonló tehetséggel zongorázó Nyikolaj inkább a tanítást vállalta. 1865-ben benyújtott az illetékes hivatalnak egy tervezetet a Moszkvában lé­tesítendő zenekonzervatóri­umról. Egy évvel később ja­vaslata megvalósult, és Nyi­kolaj Rubinstein átvehette az igazgatói állást. Remek pedagógusnak bizonyult. Ta­nítványai közül olyan zseniá­lis zongoraművészek kerül­tek ki. mint Tanajev. vagy a századforduló ragyogó te­hetségű Emil Sauerje, a bu­dapesti közönségnek is egyik kedvence. önéletírásában az utóbbi igen rokonszenves hangon méltatja Nyikolaj Grigorje­vics Rubinsteint, aki őt fia­talon Moszkvában beavatta a zongorázás rejtelmeibe, mi­előtt Liszt Ferenchez került volna Weimarba Nyikolaj Rubinstein m.ág'arról is neve­zetes. hogy ő szerződtette a konzervatórium tanári ka­rához az első női zongorata­nárt. Natasa Uruscsovát. Nyikolaj Rubinstein negy­venhét évet élt. Párizsban hunyt el. Tarzan újra színre lép Edgar Rice Burroughs Tai- zan-könyvei azok közé a történetek közé 'artoznak. amelyek újabb és újabb meg- f i lmesí tésre ösztönöznek 1918-ban dolgozták fel elő­ször filmre Tarzan történe­tét. Elmo Lincoln játszotta a főszerepet. Ezt nagyon sok újabb adaptáció követte, kö zülük a legnépszerűbbek azok voltak, amelyeket 1931 —48 között a nemrég el­hunyt Johnny Weismüller- rel, majd 1949—52 között Lex Barkerrel forgattak. A legújabb változat rendezője Hugh Hudson, Tarzant Chris­topher Lambert eleveníti meg. Ennek a produkciónak a címe: Greyestoke — Tai - zan. a majmok urának le­gendája. Hugh Hudson — akinek Tüzszekerek című előző film­jét nálunk is játszották — megnézte az összes hozzáfér­hető Tarzan-filmet, és úgy találta, hogy a Tarzant meg­személyesítő színészek — az egv Weismüller kivételével — túl öregek, túl kövérek, vagy túl gyakorlatlanok vol­tak a szerepre, ő 50 pályázó közül Christopher Lamber- tet választotta ki. aki 1954- ben született New Yorkban, francia szülök gyermekekén!. Szerepéről így beszél: „Ne­héz volt. Hat hónapig gya­koroltunk egy biológus irá­nyításával, igazi majmok­kal. természethű körülmények között. Végül elfogadtak min­ket partnereknek a csimpán­zok. Egy majomhölgy meg éppenséggel a nyakamba ug­rott. amikor néhány hónap múlva viszontlátott egy té­véstúdióban.” Lambert a filmtörténet 17. Tarzanja. A itörténetről — gondolom — felesleges mesélni. Any- nyit csupán: Lord Jack Clay­ton várandós feleségével ha­jótörést szenved. Egy őser­dőben az asszony megszüli fiát, majd néhány nap múl­va meghal. Hamarosan férje is követi. -A csecsemőt egy nősténymajom neveli fel. . . Edgar Rice Burroughs 1952-ben bekövetkezett ha­Az ú j Tarzan tinás angol kastélyokban ke- szített belső forgatások lehe­tőséget adtak számára a leg­változatosabb módszerek ki­próbálására. A filmkészítés legérdeke­sebb és legnehezebb felada­ta a majmokkal való együtt­működés volt. Majmok sok filmben szerepeltek már. de legtöbbször mint horror- kreatúrák — lásd King Kong —. most azonban tényleges szereplők voltak. A majom­mezbe bújt színészek mellett igazi csimpánzok mozogtak- cselekedtek a természetes környezetben, a washingtoni egyetem egyik állatkutatójá­nak, Roger Foutsnak az irá­nyításával. Ha hinni lehet -i híradásoknak, kiváló ered- ménnvel. Erdős Márta Christopher Lambert. ' civilben láláig 26 Tarzan-könyvet irt. Sem ő. sem örökösei nem voltak igazán elégedettek a filmváltozatokkal. Az 1982- es verziót. Miles O'Keffe és Bo Derek főszereplésével, bí­rósági úton akarták betiltat­ni. Hugh Hudson rendező ré­gi vágyának, a Tarzan-adap- tációnak elkészítésére a War­ner cégtől kapott megbízást. Ahol eddig a filmet .bemu­tatták. közönségsiker lett. és a rendező már foglalkozik a folytatás gondolatával. A filmet John Alcott fény­képezte. aki a többi között a 2001 — Ürodüsszeia és az Óraműves narancs operatő­re volt. Érdekesnek találta a munkáját, hiszen a kameruni őserdőkben a külső és a pa­BÁBA MIHÁLY: Esküvő után ni. Az apja, akit tíz esztende­je nem látott, az utolsó pil­lanatban érkezett. Milyen sovány, nézett rá mosolyog­va, bólogatva, hogy nagyon örül. Megigazította fátylát, jobbra, balra pislogott, né zegette, hogy eljött-e min­denki, akit az esküvőre meg­hívtak.. Sokan vannak, de a vacsorán még többen lesz­nek, gondolta. Na végre, só­hajtott, amikor az anya- könyvvezetöt megpillantotta. Néhány perc múlva, már az új szokás szerint, pezsgő- zés közben kívántak az ifjú párnak sok boldogságot. Szí­nes televíziót hoztam, súgta az apja. kiviszem nagyapá- dék házába, aztán elmegyek. Nem akarok anyáddal ta­lálkozni. Megértelek, mondta az apjának, menj csak, és ne felejts el kóstolót vinni mindenből a mostoha tesó- imnak. Különben elviheted az énekesképet is, amit úgy szerettél, mert az a ház már mindenestől az enyém. Nász­ajándékul kaptam az öre­gektől. Éjfél is elmúlt, amikor a csárdából a vendégsereg a vízparttól alig másfél kilo­méternyire levő házba vo­nult autóbusszal, kocsisor­ral. A lámpák fénye káprá­zatosán csillogott a Velencei­tó nyugodt víztükrén. Regge­lig tartott a lakodalom, de a vendégek egy része még dél­felé is ott dalolászott a ve­randán. a parasztházhoz tol­dott. körbeüvegezett hallban, amit szombatonként meg va­sárnap fodrászműhelynek rendezett be. Nagyapja, nagyanyja a konyha melleti kis szobában szunyókált. Anyja meg a mostoha apja hajnalban kereket, oldottak, hogy ellássák a temérdek jó­szágot, de megígérték, hogy kocsival jönnek vissza, és segítenek a vendégek elszál­lításában. A nagyszobában két idősebb asszony vette számba az ajándékokat han­gosan, hogy az ágy szélén üldögélő ifjú pár is hallja. Megszámolták a menyasz- szonytánc-pénzt is. Egy-két Bartók híján százezer volt kötegekben az asztalon. Az ifjú pár vidámabban ment ki ismét a vendégekhez. Az­tán felkerekedtek, nászúira mentek, ahogy tervezték. Az első hetek, hónapok gyorsan és vidáman röppen­tek el. A fiatalok munka után kocsiba ültek, vendég­ségbe mentek ajándékot kö­szönni. vagy hozzájuk jöttek a rokonok, ismerősök. Így a lakodalom mintha végnél­küli lett volna. A nagyma­ma hajnaltól hajnalig tal­pon volt. Takarított a ven­dégek után. mosogatott, mo­sott. főzött, sütött, hogy te­li tál várja az újabb vendé­geket. Az udvar kezdett el­árvulni. Fogytak a tyúkok, a kacsák, már egy-két dé­delgetett nyúl is terítékre került, aztán az egyik sül­dő bánta meg a dinom-dá- nomot. A fiatalok egyre fáradtab­ban, álmosabban ébredtek. Nappal munkában, délután, este meg vendégségben vagy vendégfogadásra készen len­ni feszültsége meggyötörté őket. A tél is elmúlt már, ami­kor kettesben tölthették az estét, bezárkózva, távol. a nagyszülőktől. Tervezgettek, számoltak. — A ház az enyém, a pénz. meg az ajándék közös — mondta a fiatalasszony —. tehát a pénzt meg a dupla ajándékokért kapott össze­get befektetjük a házba. A férj bólintott. Legyen úgy. Pedig közben mindig arra gondolt, hogy a kocsit kicseréli, szebbet, nagyobbat, jobbat vesz. Új kerítést húzatnak az ut­ca felől, a házból csak a fa­lak maradnak meg, a tetőt fél méterrel megemelik, vasbetongerendákat rakat­nak alá, nagy, háromszárnyas ablakokat építtetnek be, re­dőnyt szereltetnek rá, a nagy kamrát szétdobatják, a kút­ba motort szereltetnek, a ; padláson lesz a víztartály, és így semmi akadálya nincs, hogy megépítsék a fürdőszo- j bát. Pénz van és lesz, mo- { solyogtak a hatalmas összeg láttán, ad az OTP, ad az üzem is kamatmentes köl­csönt, személyi hitelt is ve­hetnek. fel, a bútort rész­letre megkapják. Nincs tehát akadálya, hogy tervüket meg­valósítsák. Csak másnap, vagy har­madnap jutott eszükbe a két l öreg. És velük mi lesz. ve­lük mi legyen? — Beszélünk velük — mondta az asszonyka. — Anyámhoz, a lányukhoz is mehetnek. Van ott hely bő­ven. (Folytatjuk) K. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents