Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-13 / 137. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. június 13., csütörtök Szavaival gyógyít... Dr. fejes András: „Ha vala­ki már rádöbben arra, hogy nem jó az állapota, az már ugródeszka a gyógyuláshoz." Egy díj a sok közül. . . (Fotó: Perl MártonI a Magyar Orvostudományi Tarkaságok és 1 gyesületek Szövetségének l lnöksege I mFeűes András I KUKIKM PSZICHOIÓÖUS URAT A BALESETI ûERljSVS F RÚ L f ! ; K TéZk’i i 0! AS IÁI , PRCBIlTAíMAK K10 ATM A TEKEN KIFEJTETT TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGÁÉRT SEMMELWEIS SZÜLETÉSÉNEK, 150 EVÉBEN ALAPÍTOTT TUDOMÁNYT) S DÍO IL FOKOZATÁVAL TÜNTETI KI rőTl TKóR i,,...,.,--"'' iXNCK BUIÄPEST l-,t. DECE.HBBR 7. „Az ember társas lény. éle­tének minden mozzanatát az emberi kapcsolatok rendsze­re döntően befolyásolja. .. A magány, az elszigeteltség — bármilyen ok miatt kö­vetkezik be — mindenkép­pen az emberi „örömháztar­tás" veszteségét jelenti, de esetenként a személyiség- fejlődés eltorzulását is ered­ményezheti. Mit tehetünk, hogy a tár­sas kapcsolatok emberi szük­séglete ne maradjon kielégí­tetlen, vagy ne szoruljon esetleg mellékvágányokra?" (Dr. Fejes András kandidá­tus tudományos publikáció­jából) Húsz éve dolgozik a gyön­gyösi kórházban. Először or­vosi rnokk ént, majd vizsgá­zott laboratóriumi asszisz­tensként. Az ELTE pszicho­lógiai szakára 1969-ben nyert felvételt, egyetemi ta­nulmányait munkája teljes ellátása mellett, egyéni le­velezőként végezte. Tekintet­tel kiemelkedő tanulmányi eredményeire, öt év helyett négy év múltán megkapta — kitűnő eredménnyel — a klinikai pszichológus dip­lomát. Még ugyancsak 1973- ban „summa cum laude" mi­nősítéssel megszerezte a dok­tori címet. .. Immár négyéves múltra tekinthet vissza színházaink kora nyári seregszemléje, az Országos Színházi Találko­zó. Az idén május 27-től jú­nius 9-ig 12 vidéki színház hozta el legjelentősebbnek ítélt produkcióját Budapest­re és a fővárosi színházak is részt vettek egy-egy kiemel­kedő munkájukkal a feszti­válon. A nézőteret számos szak­mabeli töltötte meg, a bu­dapesti közönség is kíváncsi volt vidéki színházaink be­mutatóira (Örkény. Kaiser, Joyce, Majakovszkij, Gárdo­nyi, Illyés és mások műveit láthatták, a paletta rendkí­vül színes volt), s külföld­ről: öt szocialista országból is érkeztek színházi szak­emberek — rendezők, színé­szek — a találkozóra. A díjkiosztás előtti na­pokban beszélgettünk Szűcs Miklóssal, a Színházművésze­ti Szövetség ügyvezető tit­kárával. — Mondana néhány szót az Országos Színházi Talál­kozó létrejöttéről? — 1981 novemberében a Színházművészeti Szövetség közgyűlésén Vámos László indítványozta, hogy eleve­nítsük fel ezt a rendezvény­sorozatot. melynek egyik fő célja, hogy a színházművé­Dr. Fejes András klinikai szakpszichológus, kandidátus a gyöngyösi kórház Ideg­gondozó Pszichológiai Labo­ratóriumát vezeti. Olyan ember, akiből árad az erő. sugárzik a nyuga­lom. Szavaival gyógyít. Még az is, aki nem betegként ke­resi vele a találkozást, okos mondataitól, kiegyensúlyozott világképétől felüdülést nyer Szobája sokak számára me­nedékhely. számos beteg szi­gete feszültségtől terhes vi­lágunkban. — Minden olyan idegrend­szeri problémával foglalko­zom. amely még nem ige­nyel osztályos kezelést. Ter­mészetesen a“’ betegek utó­gondozása is feladatom. — mondja munkájáról dr. Fe­jes András. — A laboratóri­umban részt vállalunk az is­kolaérettségi felmérésből, a rászoruló gyerekek gyógyítá­sából. — Mi jellemző társadal­munk pillanatnyi „lelkivilá­gára"? — Sajnos, rohamosan nö­vekszik a kimerüléses neu­rotikusok száma. Az embe­rek nem veszik tudomásul, hogy csak egy ideig lehet a gyertyát két végéről égetni. Manapság egyre inkább erőn felül vállalnak, ismert a képlet: másodállás, gmk... A pszichoszomatikus betegsé­Interjú Szűcs Miklóssal szék megismerhessék egy­más munkáját, s az alkalmi vendégszereplések helyett szervezett formában látogas­son az összes vidéki színház Budapestre. Az új vezetőség — elsősorban Vámos László főtitkár — e terv megvalósí­tását tekintette legfontosabb feladatának s a következő esztendőben 1982-ben meg­rendezte az első színházi ta­lálkozót. Mivel nem volt elég tapasztalatunk, minden seregszemle után rugalmasan változtatni próbáltunk az el­képzeléseinken, a lebonyolí­tás rendjén. Volt olyan se­regszemle, amelyen csak vi­déki színházak vettek részt, volt olyan, amelyen — for­málisan ugyan, de — a bu­dapestiek is szerepeltek. Volt, amikor tematikus vitákat rendeztünk és volt, amikor minden produkciót megvitat­tunk. A- legteljesebbnek az idei találkozót mondhatjuk: ezen a vidéki színházak mel­lett a fővárosiak is részt vet­tek egy-egy jeles produkció­jukkal, s az előadást köve­tő délelőttön megvitattuk a látottakat. Egy rendező és egy kritikus tartott bevezető előadást, hozzászóltak a ven­dégek. a színház igazgatója, rendezője, színészei, baráti beszélgetés alakult ki, s nem geknek előbb-utóbb jelent­keznek a testi tünetei is, a magas vérnyomás, a türel­metlenség, a feszültség. Az­tán megindul a láncreakció. Nemcsak a munkahelyen, otthon is ideges a légkör, megromlik a családi élet. a gyerek menekül otthonról, inkább csavarog. — Ilyenkor jön az a nagy elhatározás, amikor a beteg felkeresi önt? — Igen ám, csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Először a körzeti orvoshoz kell elmennie, s beutalóval jut el ide. Manapság, főleg kisvárosban, faluhelyen, „szé­gyen" pszichológushoz for­dulni. Még erősen él e rossz szemlélet. Éppen ezért nem jut el mindenki, akinek szüksége lenne rá. önéletrajzi részletek: „1971-ben a díj történeté­ben először elnyertem az egyetemen a „Jó tanulással, jó sportolással a szocializ­musért” örökös vándordí­ját. . Rehabilitációs lélek­tani tudományos munkámat jelenleg is folytatom. Eddig e témakörben három köny­vem, nyolcvanöt tudományos közleményem jelent meg. magyar, német és angol nyel­ven. Magyar és nemzetközi valamiféle „bizonyítványosz­tás” volt a cél. — Milyennek látja az idei színházi évadot, s hogyan értékeli a találkozót? — Érzésem szerint az el­múlt évad a közepesnél va­lamivel jobb volt, de kevés­nek tartom az igazin ki­emelkedő produkciókat. A találkozó is ezt a vélemé­nyemet látszott alátámaszta­ni. Ha ki kellene emelnem a seregszemlén bemutatott vidéki előadások közül a leg­jobbakat, akkor a szolnoki­ak Sötét galamb, a zala­egerszegiek Húsvét, a győri­ek Calais-i polgárok és a kaposváriak Gőzfürdő pro­dukcióját említeném. — Mint mondta: minden évben volt valami változás a találkozó lebonyolításában. Jövőre terveznak-e valami változtatást? — Igen. Előzsűrit kérünk fel, amely a fővárosi és a vidéki színházak által meg­jelölt egy, esetleg két elő­adás közül kiválasztja a leg­jobbakat, s ez a nyolc-tíz produkció vesz részt a talál­kozón. A szelektálás bizo­nyára hozzájárul, hogy ma­gasabb legyen a művészi színvonala a találkozónak, amely 1986-ban ünnepli meg­alakulásának ötödik évfor­dulóját. v K. Gy. kongresszusokon 29 előadást tartottam. . . 1978-ban, 32 évesen a „Gerincsérültek re­habilitációs pszichológiája" című értekezésem alapján a pszichológia tudomány kan­didátusi fokozatot szereztem meg a Magyar Tudományos Akadémián. . — ön nem gyógyszerrel gyógyít. Hogyan találja meg a hangot a betegekkel, hi­szen a legrejtettebb lelki kínjaikat kell feltárniuk. . . — A lapaszlalaton. a tu­dományos ismereteken kívül, ezen a pályán nélkülözhetet­len az empátia, az. hogy át­éljük. átérezzük a beteg problémáit. Föl kell mérni az egyéni színvonalat is. más-másképpen szólni a kü­lönböző intelligenciájú, vér­mérsékletű betegekhez. Egy a fontos: mindig józan han­got kell megütni. Ha vala­ki már rádöbben arra, hogy nem jó az állapota, az már ugródeszka á gyógyuláshoz Természetesen, ebben a szo­bában csak a kisebb jellegű, funkcionális pszichés tüne­tekkel terhes betegek nyer­nek gyógyulást. Ám mivel számuk egyre növekszik, tár­sadalmilag is mind nagyobb szükség van ilyen jellegű kezelésre. önéletrajzi részletek: „1963. augusztus 3-én sport- balesetet szenvedtem. négy végtagbénulással járó ge- rincvelösérüiést. Az éveken át tartó szívós rehabilitációm ellenére is állandóan kere­kesszékben közlekedő, száz- százalékos mozgáskorlátozott vagyok. Balesetemet követő­en komoly sporttevékenyse­get folytattam. A rokkantak nemzetközi sportversenyein két világbajnokságot. öt Európa-bajnokságot nyer­tem és 1972-ben az Olim­pián bronzérmet szereztem. . . 1976-ban nősültem meg. Feleségem két szakorvosi vizsgával szintén a gyöngyö si kórházban dolgozik. . — Egy nap hány beteg ke­resi fel? — Nagyon változó. Van. amikor tizenöten, húszán megfordulnak itt. De előfor­dul. hogy egy-egy pácienssel öt-hat órát is kell beszélget­ni. A téli időszak mindig kritikusabb, jobban halmo­zódnak a problémák. A be­zártság. a rossz idő hozzájá­rul a lelkiállapothoz. Nyáron mintha felszabadulnának a: emberek. Egyébként sok más mellett a huszadik század v< ge azt is eredményezte, hogy a betegség iránt érzett tole­rancia egyre inkább csökken. Alacsonyabb lett az ingerkü­szöbünk. Csak egv példát: régen mennyi munkába tel­lett otthon a kenyeret meg­dagasztani. keleszteni. kisüt, ni. . . Ma. ha öt percig sorba kell állni érte. már „felmegy a pumpa". — ön felelősségteljes hi vatása mellett számos társa­dalmi funkciót is ellát. . . — Két éve a Miskolci Aka­démiai. Bizottság szekcióelnö­ke vagyok, és ugyancsak tár­sadalmi munkában látom el a Mozgáskorlátozottak Or­szágos Szövetségében a kül­ügyi szaktitkári teendőket. Az Orvosi Hetilap külső munkatársaként foglalkoztat és tudományos szakfolyóira­tok számára lektori munkát végzek. Olyan „ember, akiből árad az erő. a nyugalom. Szavai­val gyógyít. Dr. Fejes And­rás részére ez év április 17- én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. Mikes Márta Pótünnep Húsvét keddjén nagyon akadozva indult a munka gyárunkban. Micsoda? Hogy csak húsvét vasárnap és hét­fő van? Maguknál lehet, hogy ilyen a naptár, de nem nálunk! Mert ugye va­sárnap készülünk a locso­lásra. Hétfőn öntözünk és iszunk, kedden meg iszunk, és föllocsolnak bennünket. Szóval azzal kezdődött, hogy reggel bejött a Józsi a műhelybe egy demizson- nal. Már csak félig volt. Ha meg nem isszuk, ráromlik. A borászati szakkönyvben is benne van, hogy a bort nem szabad félben hagyni. Nem volt biztosítva, lelök­tük, hogy megelőzzük a kárt. Alig hogy ezzel megvol­tunk, odalibegett a Maca. Hétfőn nem tudtuk meglo­csolni, mert Albertirsán lakik. Saját főzésű kisüstije volt. Az üveget visszaadtuk neki. Odajött a csoportvezetőnk, a Guszti. Csak úgy dőlt be­lőle a húsvéti illat. Szilva­pálinka meg konyak. Az utóbbitól még volt vagy fél liter a zsebében. Nem sokái. ig. No, szóval azt mondta, hogy most már dolgozni kel­lene, mert fél kilenc van. és délben lejön a góré ellen­őrizni a melót. No jól van — gondoltam — de azért át kellene ugra­ni a szomszéd műhelybe hátha van ott anyáscsavar. A miénket még nem hozták ki az anyagmozgatók. Vagy elitták? A fene tudja. Át is léptem. Csavar ugyan nem volt de szájról szájra járt a szürkebarát. A csuda tud­ja, hogyan történt, de vala­hogy az én szám js odake­rült az üveg alá. Egyszer hallom ám, hogy zuhan valami. — Rá se ránts, pajtás — mondta az egyik haver —, a Jani lement a liftaknába. — Mit keres ő a liftakná­ban — érdeklődtem naivan —, hisz lakatos, nem liftsze­relő?! — Ez igaz — világosított föl a haver —, de azt mond­ta, hogy a sok piától már liftezik a gyomra. Akkor jó — gondoltam — ott a helye. A lift úgyse jár vagy két hónapja. Leültünk a fal mellé, és iszogattunk délig. Egyszer csak jött két pasas. Olyan egyformák vol­tak, mint két húsvéti nyu­szitojás. Egyszerre ' beszél­tek. Azt mondták, hogy spuri, mert jön a góré! Ha így meglát bennünket, ke­zünkbe adják a zsugát. Meg az is lehet, hogy a fülünket. Fel is álltunk valahogy. Akkor vettem észre, hogy a haver is másodmagával van. Gyerünk — mondom —, és akkor jött a nagy dilem­ma: vajon melyik ajtó az igazi? T. Ágoston László Mérlegen az országos színházi találkozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents