Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. május 11., szombat I Ami látszik a képernyőn, egyelőre még kevés a végső döntéshez BEHAJTANI TILOS! űz út, amelyik nem vezet sehová... Avagy: az egri főutca kálváriája A tényeket, sajnos, nagyon jól ismerik az egriek. Legalábbis azok egv részét. Márciustól, immár hat hete, újra nem lehet közlekedni a Széchenyi utca Tűzoltó tér, Ráckapu tér közötti szakaszán. Az út ugyanis megsüllyedt. Azt is tudják az egriek, hogy ugyanezt a szakaszt egy évvel ezelőtt közműfelújítási munkálatok miatt lezárták, s nagy társadalmi összefogás eredményeként — katonák, szocialista brigádok segítettek —, több hét alatt, de még a szilvásvá- radi fogathajtó-világlbaj- nokság kezdete előtt újra átadták a forgalomnak. Akkor leírtuk a szakértői véleményt : „érdemes vállalni a kényelmetlenséget, mert ha végeznek. akkor ehhez az utcához hosszú évekig nem kell nyúlniuk építő brigádoknak.” A hosszú évek ez esetben egyetlen kerek esztendőt jelentettek. Igaz, az építőbrigádok hat hét alatt sem nyúltak az újra „bajba került” szakaszhoz, miközben a forgalom teljes egészében a Vörösmarty útra terelődött. Az pedig már tavaly beigazolódott, hogy ez szintén nem váltotta be az eredeti elképzeléseiket. A csúcsforgalom ugyanis a már számtalanszor megénekelt” lámparendszer miatt rendkívül lelassul a közlekedés. Sokszor 20—25 perc is kevés, hogy az utasokkal megrakott autóbuszok a Dómus Áruháztól elérjék a Csebokszári-lakótelepen lévő első megállót. Arról nem is beszélve, hogy a belvárosi beváisárlóhelyekről nem kis cipekedés után lehet csak buszra szállni. Legközelebb vagy a színház előtt, vagy pedig a már említett Dómus-megállóban. Bt u a kamera, ami minden! megmutatna . . . (Fotó: Perl Márton) Ezek azonban még csak kényelmetlenségek. Am a járóbetegek problémája már sokkalta több ennél. Tömeg- közlekedési eszközzel egyszerűen nem tudják megközelíteni a kórházat. S mindez a fránya út miatt. Eddig kiderült, hogy az elmúlt évben csak a postai kábeléket, valamint a gázcsöveket cserélték ki. mert erre volt pénz. A csatornarendszer maradt több évtizedes, viseltes állapotában. S úgy tűnik, most ez mondta fel a szolgálatot. Immár hat hete! Meg kellett várni ugyanis a teljes útbontás elkerülésének reményében iazt a pécsi Mercedest, ami különlegesen felszerelt berendezésével megállapítja, hogy hol a hilba, s csak azon az egy ponton kell bontani. A pécsi vízmű vállalat autója csak most. szerdán tudott megérkezni, egyéb teendői miatt. Egy nap alatt azonban csak 19,5 métert haladhatott a kamera, mert a csatornát nem tisztították ki. Mindenesetre a képernyőre vetített kép eléggé elszomorító. Ezt a csatornát még máshonnan elvont pénzek árán is érdemes lett volna az elmúlt évi munkálatok során kicserél ni. A kamera csütörtökön is csak nagy nehézségek árán haladt előre. Egyelőre nem megállapítható, hogy teljes beszakadás történt-e, azaz összeroppant valahol a cső. vagy a szennyeződés olyan mértékű, hogy teljesen eltömítette a rendszert. A szakembereknek megint szembe kell nézniük azzal a mérhetetlen „dzsumbujjal”, ami a föld alatt van. Arak, gödör. pince- részlet, valamikori csatornadarabok, s megannyi más műszaki problémával találkozhatnak — ami ugyan tavaly is létezett —, de most ismét hátráltatja a munkát. Mindenesetre egyelőre nem tudni: fel kell-e bontani a teljes utcát ezúttal is, vagy elegendő egy kisebb munkaterület kijelölése. Azaz teljes a tanácstalanság ! Ez az az út, amelyik nem vezet sehová. Tanulságként újra leszűrhető: teljes bontást igénylő munkák esetén nem szabad spórolni, azaz csak az egyik közművezetéket cserélni, amikor a másikról is tudjuk : szintén régóta megérett a korszerűsítésre. Mert a látszólag olcsóbb így drágább. hosz- szabban tart. s megkeseríti életünket... Kiss Szabó Ervin Országgyűlési képviselőjelöltjeink Az elmúlt hetekben — mint erről a Népújságban is azoknak, akik a közelmúltban tartott gyűléseken bi már részletesen beszámoltunk olvasóinknak — ország. zalmat kaptak, s akik közül 1985. június 8_án szava/.h» gyűlési képviselőket jelöltünk Heves megyében is. Mos- tunk a parlamenti mandátumukra, tani lapszámunkban megkezdjük közelebbi bemutatását Sebesné Studer Judit Az 1952-es születésű Sebéné Stúder Judit megyénk képviselőjelöltjeinek ifjabb korosztályához tartozik, alkata, megjelenése s „stílusa” is nagyon fiatalos — de valójában érett, komoly nő. Gyöngyösi iskolái után „régen” befejezte tanulmányait a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Karának dohányipari szakán, s az egri gyárban sem éppen most kezdett. Hiszen volt szervező, aztán műszakvezető, gyártásvezető, ma pedig üzemvezető-helyettes. Közben pedig az egyik műszerészhez férjhez is ment a munkahelyén — ahol anyósa, apósa is dolgozott — majd édesanya lett. Miint vallja: igen mély érzések fűzték már első nagy szerelméhez, a természettudományokhoz is, roppant vonzotta a tanulás, a munka. Szereti az értelmes feladatokat, örül minden megbízásnak, ami próbára teszi. S a kisebb dolgok sem jelentenek számára kevesebb él- vezetet. Szeretettel időzik szűkebb körökben, apróbb tennivalóknál is. Szívesen vált szót, vitázik, érvel, akár a leg jelentéktelenebbnek tűnő kérdésekben, elégedett, ha tehet valakiért. Előbb a? ifjúsági mozgalomban tevékenykedett — aranykoszorús KISZ-jelvényt is kapott ezért — szinte megalakulása óta'. 1977-itől pedig az élen áll a vállalat ötszörös kiváló ifjúsági szocialista brigádjának. a Balázs Ignácról elnevezett komplex csapatnak, amely természetesen nemcsak az Egri Dohánygyárban hallat magéról. Vezetett szak- szervezeti szemináriumot is. de a partnak még nem tagja. Közéleti érdeklődését talán az édesapjától örökölte — aki kezdettől egészen nyugdíjba vonulásáig volt a gyöngyösi népi ellenőrök elnöke —, de merészebb szereplési vágyai sohasem voltak. Heves megye I. sz. választói kerületében országgyűlési képviselőnek történt jelölése teljességgel meglepte. Megpróbálja azonban ezt is — vallja elszántan —. hiszen az eddig kapott legnagyobb bizalommal főleg nem élhet vissza. Különösebb programja ugyan nincs még, de ha mandátumot kap, biztos, hogy a város kiegyensúlyozottabb ellátásáért, a centrum és a külső területek közötti különbségek ma még szembetűnő visszásságainak megszüntetéséért fog harcolni — mondja. — No, meg még amire kérik, ha a kívánságoknak reális alapjuk lesz. Árvái Lászlóné Amikor életrajzáról érdeklődünk — még ő sem pirul bele az éveibe. S a szintén pártonkívüli, 1937-es születésű, fiatalos külsejű, kellemes asszonyról aligha gondolnánk, hogy egyetlen leánya is akár már édesanya lehetne. Árvái Lászlóné kedvesen beszél gyermekéről. akit egyedül nevelt tisztességgel, bocsátott szárnyra népművelői oklevéllel. A sze- retetet még a ma is rendszeresen felkeresett szülői házból hozta magával — a besenyőtelki földművescsaládban, négy testvérével együtt cseperedett korai felnőtté — miként a többre, a jobbra vágyódást, sok más mellett a könyv, a kultúra kedvelését. Mindmáig legszebb emlékei között idézgeti a régmúlt hosszú, téli falusi estéket, amikor leginkább olvasgattak odahaza vagy beszélgettek népes körben érdekes történeteket. Félbeszakadt iskolák mellett lett egészen fiatalon a Felső-Magyarországi Üzemi Vendéglátóipari Vállalat dolgozója, adminisztrátori munkák mellett fejezte be gimnáziumi tanulmányait, tett különbözeti közgazdasági vizsgát, s egészítette ki könyvelői ismereteit idegen- forgalmi. vendéglátóipari szaktudással is. így került utóbb a szövetkezeti mozgalomba, ezen belül az Egri Áfész-hez, ahol immár nyolc esztendeje szb-titkár. Minden bizonnyal a családi hagyományokban gyökerezik a kisebb-nagyobb közösségek iránti fáradhatatlan tenniakarása is. Nem véletlen, hogy amolyan nyüzsgő-mozgó embernek ismerik szövetkezetében és a szakszervezeti mozgalomban, kedve, energiája van a sokrétű munkához. Hivatalában több mint ezer szervezett dolgozó érdekeit képviselve, tizenegy tagú szb élén áll, munkabizottságokkal és 64 bizalmival tart élénk kapcsolatot — egyebekről nem is szólva. Mert Szocialista Kultúráért kitüntetéssel is elismert. igazi szívszerelme, a közművelődési terület mellett — irodalmi. fotó-, honismereti, természetjáró szakkör működik az áfésznél — nag> lelkesedéssel buzgólkodik. például nyugdíjasaik körül Egerben és a szövetkezet 29 községében. Ha a roppant tisztességnek érzett képviselői megbízást Sebéné ellenében megkapja — magyarázza meggyőzően —, akkor is főleg kulturális. szociálpolitikai ügyekben szeretne hatásosan tenni Eger város értékeinek mag szélesebb körű, nagyobb fokú megismertetésén, többi között a vár helyreállításának meggyorsításán kíván fáradozni. TALÁLKOZÁS — 40 ÉV MÚLTÁN Egy régi harcos Ukrajnából A találkozás életünk jelentős eseménye. Az általában örömteli pillanatok sokfélék Lehetnek. Most egy különös randevúval ismerkedhetünk meg, hiszen a kapcsolat hosz- szú idő után született újjá. Közben vége lett egy háborúnak és elmúlt néhány évtized is ... Levél a távolból Történt, hogy Szovjetunióiból kapott levelet özv. Dudás Józsefné és lánya Gyenes Jánosné. A továbbiakról hall- gassruik meg őket, a oímzette- iket: — A történet kezdete még 1945 elejére nyúlik vissza. Akikor a Lakatgyártó utcában laktunk, az üzem szomszédságában. Lakásunkban szállásolták el Lobanov kapitányit, akinek az ablakból így igen jó rálátása volt a gyárra, ahol polgári személyek dolgoztak. Gázálarcokat gyártottak, mert még folytak a harcok. Hamar megismerkedtünk a katonákkal, akik közöl egy Szása nevű volt a legfiatalabb, mindösz- sze 19 esztendős, ö jelentkezett — négy évtized múltán. Szása — Puskár Alek- szandrovics: — Nem sakkal tizennyolcadik születésnapon után, 44 májusában hívtak be a Vörös Hadseregbe, az Odessza melletti Kodirna városkából. Ügy terveztem, hogy mérnöknek tanulok tovább, de — mint másoknál is — a történelem közbeszólt. A II. Ukrán Front harcosaként vettem részt az ütközetben. Ahogy folytak a hadmozdulatok. úgv mentünk előre, mi ugyanis a telefonösszeköttetés megteremtésével foglalkoztunk. Hisz ez rendkívül fontos volt. Románián keresztül — ott voltak a legkeményebb csaták — érkeztem hazájukba, utána következett Csehszlovákia, Ausztria és Németország... Magyarországon Budapestre kerültem először. Onnét 45 februárjában veszényeltek Egerbe, amely egyébként akkor már szabad volt. Itt megszerveztük a város gázvédelmét és irányítottuk a gyárat. Ekkor hozott össze a sors a Dudás családdal, akiket igen hamar megkedveltünk. Aztán tovább kellett vonulnunk. Csehszlovákiából írtem még nekik néhány sort, de nem jött válasz egyszer sem. Ma már tudom, hogy akkor egy lapomat sem kapták meg. Ez akkoriban nem volt ritkaság. Sóval és kenyérrel — Hogy született mégis az ötlet, hogy újra megkeresi régi ismerőseit? — Egyszer rendezgettem az anyám iratait, dokumentumait és rábukkantam egy kis papírdarabkára, rajta: Eger, Lakatgyártó u. 1. Nyomban felvillantak a régi emlékek. A háború, Magyarország, emberek, utcák. Rögtön tollat fogtam és már küldtem is a levelet. Bevallom, nem reméltem, hogy válasz érkezik ennyi idő elteltével. Aztán mégis. A posta dicséretére legyen, mondva, hogy megtalálták a már nem létező címet, ahonnan meghívtak magukhoz és A levél, amely összehozta a találkozót mm, ~ÉL most itt vagyok, a győzelem napjára. — Milyen volt az érkezés, a találkozás? — A Keleti-pályaudvarira futott be a vonatom. Én rögtön észrevettem házigazdáimat, ők csak később. Ott álltam két hatalmas bőrönddel a kezemben, ősi szláv szokás szerint fogadtak — sóval, kenyérrel. Mit mondjak? Eger azóta nagyot változott. Megnőtt, kicsiino- sodott. Csaik a főutcát ismertem meg és a Dobó teret. — Miként telnek itt a napjai? — A vendéglátóim rengeteg helyre elvittek már. A napokban a 3-as Számú Általános Iskola diákjai hívtak meg egy baráti beszélgetésre. Szép műsorral és ajándékkal is kedveskedtek. Megnéztük a csodálatos Budapestet, a Balaton partján is eltöltünk egy hetet és meglátogatjuk a Hortobá- gyot is. Sokat hallottam a magyar népzenéről. arról, hogy az itteniek szeretnek mulatni is. Erről jó lenne személyesen is meggyőződni, remélem, sikerült A konyháról és a híres egri borokról is csak felsőfokon beszélhetek. A Szépasszony- völgy, a pincék hosszú sora ritka élmény volt! Talán csak egyszer — Hol és hogyan él ma? — Kijevben lakom a családommal, a feleségemmel és a lányommal. Már sokat meséltem nekik a maguk hazájáról. Kijev is gyönyörű város, sok a park, a zöld. rengeteg a fiatal. Egy nyomdában dolgozom, tipográfus vagyok. Mi készítjük az ukrajnai központi sajtót. Az én közelebbi területem a különböző fotók fényképezése, reprodukciója. Szabad időmben labdarúgó- és jégko- rongmeccsekre járok — nyilván önök is hallottak a Kijevi Dinamóról — vagy csak sétálgatok a folyóparton. — Milyen érzésekkel utazik haza? — Az biztos, hogy ez a találkozás volt életem legnagyobb élménye! Űjra élni a negyven éve megtörtént dolgokat ott és azokkal, akikkel valaha együtt voltam, igen megható és megrázó élmény. Talán csak egyszer adatik meg, de van, akinek soha... A háború előtt nem is tudtam, hogy létezik ez az ország, a Kárpátok alján. Aztán megismertem ezt a vidéket, ezeket az embereket. Nem hiszem, hogy valaha is elfelejtem őket. Havas András
