Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. május 11., szombat Demokrácia a pártban és a közéletben Míg a korlátolt polgári gondolkodás szerint demokráciáról szó sem lehet ott, ahol egy párt rendszer van, addig a mi gyakorlatunk azj mutatja, hogy a szocializmusban a demokrácia serkentője. mozgatója, motorja éppen az az „egy” párt, a társadalmi vezető szerepét betöltő marxista—leninista párt. A történelem tanulsága szerint a magyar kommunisták számára sohasem lehetett kétséges, hogy a szocializmus lényegéhez szorosan hozzátartozik a demokrácia, mégpedik olyan értékteremtő, emberközpontú, alkotómunkára késztető demokrácia, amelyben az ember ön- megvalósító szabadságának nem szab korlátokat a kizsákmányolás „szabadsága”. S ahol a jogegyenlőség nem abban a paradoxonban áll, hogy dúsgazdagnak is, és a koldusnak is joga van a híd alatt aludni (Anatol France), hanem ahol a szabadságnak anygi alapjait is biztosítják a társadalmi viszonyok. Persze, legyintve mondhatja valaki, hogy mindez csak szép ideológia. Ám. hogy mennyire nemcsak az, hogy a szocialista demokrácia valóságos kibontakozásának folyamatáról van szó, azt elég beszédesen mutatják jelenkori történelmünk legutóbbi két és fél, három évtizedének tényei, amelyeket nem szükséges únos-untig felemlegetni: köztudomásúak. De érdemes ismétlőleg frissen odafigyelnünk mindarra, ami e tárgyban a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán megfogalmazódott, akár elemző értékelés képpen, akár a tennivalók meghatározásaképpen. Talán csak a rend — a logikai rend — kedvéért hangzott el a kongresszuson újólag összefoglalva az, ami kiinduló álláspontunk ebben az írásban az egy-, vagy többpártrendszer kérdéséről. Magyarországon a második világháború, a fasiszta rendszer bukása, a felszabadulás utáni évek politikai küzdelmeiben úgy alakultak a történelmi körülmények, hogy « szocialista társadalomépítés útjára az egypártrend- szer keretei között tértünk rá. Nincs értelme felemlegetni a vitát, feltenni újra a rég túlhaladott kérdést, hogy ez helyes volt-e, vagy sem (noha az azóta született, és felnőtt ma már a népesség nagyobb részét alkotó fiatalabb generációk kérdéseire természetesen felelnünk kell). Számunkra az egypártrend- szer nem elvi, hanem gyakorlati kérdés. Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben a szocializmus útjára lépő országokban — más feltételek. más történelmi körülmények között — másként lesz. Elvi és gyakorlati kérdés viszont a szocialista demokrácia kibontakozása és fejlődése: hogyan lehet és kell tovább lépnünk érvényesülésének kitejesedéséért? Mert, hogy tovább lehet és kell lépnünk, azt épp a társadalmi vezető szerepét betöltő, a magyar nép sorsának alakulásáért nagy felelősséggel dolgozó párt ösztönzi, kritikusan és önkritikusan, korántsem elégedetten az elért eredményekkel. „Pártunk politikájának fontos eleme a szocialista demokrácia további kibontakozása. Ez elvileg, politikailag egyaránt szükséges... — mondotta a többi között kongresszusi vitaindítójában Kádár János. — Szükséges és lehetséges, hogy a dolgozók százezreinek, millióinak beleszólása legyen a kérdések eldöntésébe, a végrehajtás ellenőrzésébe, saját sorsuk intézésébe. Mély meggyőződésünk, hogy ez rendszerünk politikai erősítésének fő útja.” Nos félreérthetetlen válasz ez nemcsak azoknak, akik polgári előítéletek foglyaiként ellentétes dolognak tartják a szocializmust és a demokráciát, hanem azoknak is. akik esetleg saját sorainkban „féltik” a szocializmust az úgymond „túlzott” demokráciától. Köztudomású, hogy a most következő időszakban, már ebben az évben, néhány hét múlva és aztán, a következő esztendőkben a szocialista demokrácia intézményéinek fejlesztésében két területen kívánunk és fogunk továbblépni. Az egyik az ország- gyűlési képviselők és tanácstagok június 8-i megválasztása, első ízben a módosított választójogi törvény alapján; a másik terület pedig a munkahelyi demokrácia, ahol gazdaságirányítási reformunk továbbfejlesztésével összefüggésben a dolgozó kollektívák az eddiginél lényegesen nagyobb beleszólási jogot kapnak vállalatuk sorsának meghatározásába. a helyi távlati és közelebbi tervek kidolgozásába, a döntésekbe, a gazdasági vezetők kiválasztásába, és munkájuk ellenőrzésébe. Afféle vizsgaidőszaka lesz e mostani tavasz és nyárelő az állami és társadalmi élet demokratizmusa érvényesülésének. felmérése intézményeink és közösségeink politikai érettségének, már ami a választásokat és az azokat megelőző jelölő gyűléseket illeti. Nehezen jóvátehető hiba volna holmi régi beidegződésekkel, rosszul értelmezett „szocializmusfél' tésből” e folyamatban fékezni az éppen csak kibontakozóban lévő demokrácia érvényesülését, mi több, a kommunisták egyik fő kötelessége megakadályozni az esetleges törvénysértéseket. Demokrácia és törvényesség, szabadság és fegyelem, elválaszthatatlan fogalmak. A munkahelyi demokrácia intézményeinek továbbfejlesztése serri jelenti azt, hogy anarchiát tűrnénk el az üzemekben. Épp ellenkezőleg, a termelésben, és általában minden munkaterületen a jelenleginél, ifcj lïflgJ&qibtj fcflend- re, fegyelemre van szükség — szerveze’tts'égfé,munka-, technológiai, szállítási, kooperációs, pénzügyi fegyelemre, — hogy a gazdaság jövedelemteremtő képes'*'“ fokozódjék, s erre alapozva érzákélhetően, s a teljesítményekkel, a munka társadalmi hasznosságával arányosan javuljon a dolgozók életszínvonala. A legjobb intézményes, szervezeti keret is csak any- nyit ér azonban, amennyire kitölti azt az eleven, valóságformáló gyakorlat. És a pártszervezetek épp ennek serkentésében, saját működésük politikai és erkölcsi ösztönzéssel látszhatnak óriási szerepet. Demokrácia és fegyelem, alkotó gondolkodás és cselekvő teremtés, új iránti fogékonyság és marxista—leninista elkötelezettség, így ötvöződik — kell, hogy Ötvöződjék — pártunk szervezetének minden pórusában a demokratikus munkastílus. S mivel e munkastílus általánossá válása, megszilárdulása mind sürgetőbb egész állami és társadalmi életünkben. ezért a pártdemokrácia, és a közéleti demokrácia együttes fejlesztése, a párt erre irányuló nagyon komoly eltökéltségének gyakorlati bizonyítása, elválaszthatatlan egymástól. Nem túlzás azt állítanunk, hogy a párton belüli demokrácia elevenségétől és színvonalától függ. mennyire sikerül előbbre lépnünk a szocializmus egyik fő hajtóerejét jelentő közéleti demokrácia működtetésében, az erre szolgáló intézményes keretek fejlesztésével és a kommunisták példamutatásával. Kongresszusi vitaösszefoglalójában Kádár János így világította meg ezt az összefüggést: „A lenini normák állandó és még teljesebb érvényesítése a párt munka- képességének és harckészségének alapfeltétele. Ezek nélkül forradalmi párt nem dolgozhat. Megvalósításuk fontos feltétele annak is. hogy társadalmunkban továbbfejlődjék a szocialista demokrácia”. K. I. KÖZELEBB AZ ÉLETHEZ Korszerűsítik az agrároktatást A mezőgazdaságban dolgozóknak mintegy négy százaléka rendelkezik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, csaknem tíz százaléka szak- középiskolával vagy technikummal, a szakmunkásképzőt pedig a dolgozók 25—30 százaléka végezte el. A betanított mezőgazdasági szakmunkások száma is évről évre emelkedik. Kétségkívül, hogy ez az egyik legszilárdabb alapja termelési sikereinknek. Az igény azonban állandóan növekszik, és az elemzések szerint az ezredfordulóra mintegy 50 ezer felsőfokú szakemberre lesz szüksége a mezőgazdaságnak, hogy növekvő feladatait meg tudja valósítani. De nemcsak a számbeli növekedésre kell súlyt helyezni, elsőrendű feladat a képzés korszerűsítése, a szakmai ismeretek szélesítése, a társadalmi szükségletekhez való rugalmas alkalmazkodás. Új egyetemi modell A MÉM illetékesei kidolgozták az agrároktatás továbbfejlesztésének tervét. A korszerűsítést segíti az új oktatási törvény is. Ami a felsőoktatást illeti, a leglényegesebb egy új egyetemi modell kialakítása, mivel a jelenlegi már nem mindenben felel meg a követelményeknek. Szorosabb kapcsolatot kell létesítenie a szakoktatásnak a termeléssel. Példával élve, a három dunántúli egyetem (Mosonmagyaróvár, Keszthely, Kaposvár) hallgatói, függetlenül attól, melyik egyetemre iratkoztak be. egy-egy félévet töltsenek ott. ahol azt a szakot eredményesebben oktatják. Igv például az agrokémiát Keszthelyen hallgassák, a takarmányozást viszont Mosonmagyaróváron. Igen nagy jelentősége van a mezőgazdasági termelés szempontjából a középfokú oktatásnak, a szakközépiskoláknak és az ismét működni kezdő technikusképzésnek. Hazánkban több mint száz intézmény foglalkozik közép- és alapfokú mezőgazdasági képzéssel. Ezek az intézmények nagy népszerűségnek örvendenek, és munkájukat külföldön is sokra értékelik. Számos külföldi ország, főleg a fejlődő országok, küldenek ezekbe a középfokú intézményekbe hallgatókat, hogy azok megismerkedjenek a magyar mezőgazdaság fejlett módszereivel, és alkalmazzák az. itt tanultaikat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alatt öt szakmunkásképző intézet működik. A legeredményesebb Vépen. Szombathely mellett található. Működik szakmunkás- képző Jánoshalmán, Péter- vásárán, Sellyén és Kétegy- házán. s ezek mindegyike foglalkozik a szakmunkások továbbképzésével is. A fejlődő országokból A minisztérium illetékesei elmondták, hogy a szakmunkásképzés hároméves, s itt 24 szakmában 15 ezer hallgatót képeznek. A négyéves szakközépiskolák tanulóinak együttes száma a technikusképzésre jelentkezőkkel együtt 14 ezer. Az esti és levelező tagozatra 4000 jelentkezőt várnak, míg az egyéves tanfolyamok hallgatóinak száma 6 ezertől egész a 14 ezerig tehető. Néhány szakközépiskolában külföldi hallgatókat is oktatnak, ilyen a vépi szakmunkásképző és munkástovábbképző intézet is. Az iskolák nagyobb része ma már olyan feltételekkel rendelkezik, amely lehetővé teszi minden oktatási igény kielégítését. Magyarországon jelenleg 28 külföldi országból érkező mezőgazdasági szakembert képeznek ki. a legkorszerűbb agrotechnikára, részben államközi egyezmény alapján, részben a TESCO segítségével. Csak Vépen évente 300 külföldi hallgató végzi el a tanfolyamot. Azok. akik egy évre jönnek, illetve néhány hónapos tanfolyamra, saját anyanyelvűkor kapnak oktatást (még az arabok is). Akik hosszabb ideig tartózkodnak hazánkban és el akarják végezni az egyetemet, egy év alatt megtanulnak magyarul. Szintén az intézetben, különleges módszerekkel. Vépen audiovizuális módszerrel kialakítottak egy új oktatási rendszert. Ehhez az intézetnek külön téválánca van. Ezenkívül szakképzett tolmácsok is segítik az oktatást. Az oktatáshoz szükséges jegyzetek a tananyaggal, szintén különböző nyelveken állnak a hallgatók rendelkezésére. A magyar mezőgazdaságnak külföldön is jó híre van. s ezért sok fejlődő ország arra töreksaik. hogy a magyar „modellt'’ alkalmazza, hogy átvegye a mi szövetkezeti gazdálkodásunk tapasztalatait. Divatos szakmák?-----------1-----------------------------U gyanakkor a magyar hallgatóknál még mindig tapasztalható az egyes szakágaktól való húzódozás. A szakközépiskolába jelentkezők többsége a divatos szakmákat választja, sokan szeretnének kert- és parképítők lenni, tömegesen jelentkeznek dísznövénykertészeknek. Romantikusnak találják az erdészkedést, de ugyanakkor a nagyon jól fizetett és fontos szakágakra nincs elegendő jelentkező. Pedig szükség van zöldségtermesztőkre, sertéstenyésztőkre. húsfeldolgozó szakemberekre, a sütőiparban dolgozókra. összefoglalva az elmondottakat: a korszerűsödő agrároktatásnak az az egyik legfőbb célja, hogy a hallgatók, a tanulók kerüljenek közelebb az élethez. Ez érthető is, hiszen — mint minden oktatás — a mezőgazdasági szakemberképzés is több anyagi befektetést igényel az eddigieknél. A több anyagi és szellemi beruhá zásból viszont csak akkor lesznek magasabb növény- termesztési és állattenyésztési hozamok, ha a képzés egész időtartama alatt fokozottan figyelembe veszik : mit és milyen szakembereket igényelnek a mezőgazdasági üzemek. I. S. Két egri kereskedelmis a döntőben Áruismereti szaktárgyból sikerrel szerepelt a szakközépiskolák szakmai tanulmányi versenyén két egri diák. Péró Albin első, Demeter András pedig a nyolcadik helyet szerezte meg az országos döntőben. Mindketten a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet negyedikesei. A győztes eredményének: értékét mindenképpen növeli, hogy e tárgyból még nem nyert eddig senki az intézmény tanulói közül. A két diákot dr. Tóth Gézáné készítette fel. — Amikor a Nyíregyházán rendezett országos döntő előtt egy újságíró riportot készített — mondja a tanárnő —, megkérdezte Albint is, hogy véleménye szerint mennyit tud? Engem is meglepett tömör válasza : Mindent. — Csak vicceltem — vágja rá az érettségire készülő fiú, s ezután hosszasan hallgat, pedig várnánk a magyarázatot, hogy egy komoly interjút miért próbált tréfával elütni. — Nagyon szűkszavú, nem szeret beszélni — így dr. Tóth Gézáné. — Már szinte legendaszámba megy ez a tulajdonsága. —; De hát így aligha nyerhetett vona, hiszen a gyakorlati rész mellett szóbeli is szerepelt — vágunk közbe. —- Az teljesen más — mosolyogja el magát a fiú. — Ha muszáj, akkor beszélek. — Melyik volt a verseny legkritikusabb része? — Egy kicsit meglepett bennünket, hogy bár élelmiszer szakosok vagyunk, háztartási cikkeket kellett ajánlanunk — eleveníti fel Péró Albin. — Ráadásul női kozmetikumokat, női bőrápoló krémeket. Szerencsére mindez nem jelentett különösebb akadályt, hiszen alaposan felkészültünk. Tanárnőnk még a hétvégéit is ránk áldozta. Úgyhogy elmondtam az egyes krémeknek az előnyös tulajdonságait, s azt is, hogy milyen életkorokban érdemes azokat használni. — A sok gyakorlásnak meglett az eredménye a másfél órás áruvizsgálaton is. — kapcsolódik a beszélgetésbe Demeter András. — Felismertük a műanyag-, az üveg-, a kerámia-, a textília- és papírfajtákat is. A zsűri előtt sok mindent elmondtunk a húsáruk tartósításáról, a mosóporok kémhatásának vizsgálatáról. Kiderül, hogy nyolcadikos korukban mindketten azért jelentkeztek ebbe az intézménybe, mert sok jót hallottak az itteni közösségi életről. A jó szellemről. — Ebben nem is csalódtunk — teszi hozzá Péró Albin. — Nagyon jó barátságok születtek az eltelt négy évben. Számunkra talán kedvező az is. hogy nagyon kevés a fiú az osztályban, s a lányok nagyra értékelnek bennünket. — A jó tanulókat sokan nem szeretik: nem tartják strébernek? — Nem csak ötöseim vannak. becsúszik egy-két négyes is a bizonyítványba. Sőt még hármas is. A humán tárgyakkal birkózom meg a legnehezebben. Talán furcsa, de áruismeretből sem voltam végig jeles. — Ez is azt igazolja, hogy nem csak a végig kitűnő tanuló lehet első országos versenyen -—teszi hozzá dr. Tóth Gézáné. — Persze, ehhez az is szükséges, hogy a négyes jegy mögött meglegyen a megfelelő tárgyi tudás. — Albintól vagy Andrástól várt jobb helyezést? — Mindketten nagyon okosak, talpraesettek — válaszolja a tanárnő. — A végső helyezésben azonban nagy szerepet játszott az idegállapot is. — A barátom sokoldalú sportoló, jobb a „kondija” — magyarázza Demeter András. — Nem véletlen az első helye, hiszen a területi versenyen is ő érte el a legtöbb pontot. — András kiegyensúlyozottabb teljesítményt produkált a középiskolában — így Péró Albin. — Nem csak a szaktárgyakat kedveli. Minden bizonnyal sikeresen felvételizik a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Én a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára jelentkeztem. Most már csak matekból kell készülnöm, mert mint országos elsőnek, nem kell vizsgáznom a szaktárgyakból. Persze, ez ellőtt még az érettségin is bizonyítanom kell... Homa János
