Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-09 / 107. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. május 9., csütörtök 3. H vezető tekintélye Gyorsan változó, nehéz időkben minden poszton teljes ember, igényes, lelki- ismeretes munka szükséges. Különösen sok feladat és nagy felelősség hárul a ki- sebb-nagyobb kollektívák •munkáját irányító vezetőkre. Egyáltalán alkalmasak-e erre a mai vezetők? S a körülmények mennyire kedveznek a képességék kibontakoztatásának, a kezdeményező magatartásnak, a szükséges változtatásoknak, a megújulásnaik? A XIII. pártkongresszus határozata egyértelműen és világosan fogalmaz: ,,A vezető tisztségekre olyan személyeket — köztük nagyobb számban fiatalokat, nőket kell jelölni, akik munkájukkal bizonyítják, hogy elkötelezetten szolgálják a szocializmus, ügyét, magas fokú szakmai ismereteik vannak, vállalják a döntést, a cselekvést.” A megfogalmazásból kitűnik, hogy a vezetőkkel szemben továbbra is az ismert hármas követelményt támasztják. S a politikai, a szakmai, a vezetői alkalmasságot változatlanul a tettek minősítik. A tettek pedig teljesítményben fejeződnek ki, illetve vezetői magatartásban nyilvánulnak meg. Bírája: a közvélemény Érzékelhetően szélesedik viszont a kádermunka demokratizmusa, növekszik annak nyíltsága. Az érdemi vállalati önállósággal összhangban új irányítási formák alakulnak ki, s megváltozik a vezetők státusa. A vállalatok egy részénél, főleg az állami gazdaságokban már megalakultak és munkához láttak az új ön- kormányzati testületek, másutt pedig elkötelezték ' magukat a három irányítási forma valamelyike mellett. Megszűnik az igazgatok túlnyomó többségének közvetlen függősége az irányító hatóságtól, s a vállalati tanács, esetleg a küldöttgyűlés, vagy közgyűlés gyakorolja az első számú vezetővel kapcsolatos munkáltatói jogokat, és ugyanez a testület dönt a hosszú távra kiható termelési, fejlesztési és szervezeti ügyekben. A vezetők kiválasztásában és munkájuk értékelésében mindinkább meghatározóvá válik a közvélemény. Az állami, a gazdasági területeken nem csak az igazgatód, hanem a vezető munkakörök többségét is egyre inkább választás, illetve pályázat útján töltik be, s a megbízások, a kinevezések pedig meghatározott időre, rendszerint 2—5 évre szólnak. S ahol a feltételek adottak, ott egyszerre töibb jelöltet indítanak. A pályázati rendszer nem teszi feleslegessé, ellenkezőleg, feltételezd a káderekkel való tervszerű foglalkozást, az utánpótlás nevelését, a fiatalok bátor előléptetését, a vezetők képzését, továbbképzését. A meglévő vezetők túlnyomó többsége megfelel a velük szemben támasztott növekvő, és köztük az új követelményeknek. Erre utalnak az állami gazdaságokban tartott eddigi igazgató- választások tapasztalatai is. A dolgozók képviselői. az Igazgató tanács tagjai titkos szavazással száz igazgató közül 95-öt megerősítettek tisztségükben, s csupán öt igazgatót találtak alkalmatlannak feladatai ellátására. Az öt közül egy igazgató felmentése némi meglepetést okozott. Nem annyira az érintett állami gazdaságban, hanem sokkal inkább a megyében, a szakmában. Mindenütt, ahol ismerték, jó szakembernek, kemény kezű. szigorú vezetőnek tartották, s értékelték érdemeit a gazdaság fejlődésében, kiemelkedő eredményeiben. Népszerűség és teljesítmény Az esetből néhányan megpróbáltak messzemenő következtetéseket levonni. S azt igyekeztek bizonygatni, hogy a kollektíva nem képes hosszú távú érdekeit egyértelműen képviselni, a vezetői teljesítménynél többre értékeli az olcsó népszerűséget. Vagyis felelevenítették az új vállalati formákkal kapcsolatos idegenkedést. Népszerű legyen-e a vezető vagy pedig eredményes? Elnéző és liberális, avagy szigorú és következetes? A mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnökválasztási tapasztalatai nem in- dcikoljá.k az ilyen sarkos kérdésfeltevést. A hozzáértő, eredményes tsz-vezetők nincsenek ráutalva a beosztottak kegyeire, nem engedékenységgel, hanem célratörő következetességgel érdemlik ki a bizalmat. A népszerűség nem zárja ki, sőt feltételezi a teljesítményt. Tekintélyt, rangot, igazi népszerűséget a mi világunkban nem lehet örökölni. mint valami vagyontárgyat vagy születési előjogot, becsületes munkával, tudással viszont megszerezhető a társadalmi munkamegosztás bármely posztján. Az esztergályos, a kereskedő, a tanító, a rendőr, a gyárigazgató tekintélye döntően attól függ. milyen színvonalon végzi munkáját. Nem pontos tehát az olyan sommás megállapítás, hogy kellő anyagi megbecsülés hiányában csökkent egyik-másik szakma társadalmi presztízse. Az anyagi megbecsülést, az ösztönzési módszereket illető kifogások sajnos elég széles körűek, de legfeljebb ürügyül szolgálhatnak, felmentést senki számára nem adhatnak. Képzeljük el, hová jutnánk áz effajta fordított logikával: „Nekem •azért nincs szakmai tekintélyem, mert nem becsülnek meg.” Az esztergályos kiemelkedő teljesítményéhez — következésképpen tekintélyéhez — elegendő a szakmai tudás és tapasztalat. A vezetővel szemben azonban nem véletlenül támasztanak hármas követelményt. Az ő teljesítménye ugyanis csak a gondjaira bízott kollektíva eredményeiben mérhető. Ehhez pedig egyebek közt szüksége van vezetői adottságokra. Arra például, hogy merjen kezdeményezni, tudjon dönteni, és az emberekkel szót érteni, bánni. A demokratikus vállalati irányítási formák alkalmazásával egyidejűleg növekszik a vezetői magatartás, a közlési-kifejezési mód, a stílus szerepe. Soha nem volt és nem lehetett ideálunk az a vezető, aki a beosztottjától két lépés távolságot követel, akitől tartanak, félnek az emberek. De esetenként a fent- ről, a kintről való függőség kialakíthatott, vagy felerősíthetett ilyen stílus- és magatartásjegyeket. Ezek az új helyzetben könnyen a vezető bukásához vezethetnek. Eddig sem volt hátrány. ha a vezetőt nem csak tisztelték, hanem elfogadták és szerették is. Hátországa a vállalat Az üzemi demokrácia fejlesztése. a jó munkahelyi közérzet igényli a meghittebb, emberibb kapcsolatokat. Persze senki ne gondoljon valamiféle napi ütközésektől, szakmai, emberi vitáktól mentes idilli állapotokra, hanem olyan alkotó légkörre, amelyben felszínre kerülhetnek életre való kezdeményezések, a megújulást szolgáló javaslatok, csakúgy, mint az esetleges fenntartások, aggodalmak és gondok. A szocialista demokrácia rendje éppen abban .különbözik a vakfegyelemtől, hogy az eltérő vélemények, az ütköző érdekek közepette képes megteremteni a cselekvési egységet, a dinamikus fejlődésnek kedvező személyi feltételeket. Az olyan stabil és rugalmas vállalati „hátországot”, amellyel a vezető egybeforrt, s amelyet maga mögött érez. K. J. Gyors információ, korszerű hírközlő eszközökkel A MetaÜoglóbus Vállalat Apci Könnyűfém Öntödéjében nemrég készült el 1,5 miliő forint beruházással BHG 100 20 típusú Crossbar-telefonközpont. A korszerű berendezéshez száz mellékállomás csatlakozik, s a közeljövőben mód nyílik arra is, hogy a posta szakembereinek jóvoltából a selypi medence egyik legeredményesebben tevékenykedő ipari üzemét is bekössék a közvetlen országos telefonhálózatba. A gyors információcsere — amelyben segít majd a hírközlés e korszerű eszköze —. kihat a termelésre is. Szűcs Emese a bejövő hívást fogadja Pataki Ferenc az irányítóegység működését ellenőrzi (Fotó: Szabó Sándort Befejeződtek a képviselőket, tanácstagokat jelölő gyűlések Interjú Mészáros Alberttel, a HNF Heves Megyei Bizottságának titkárával Június 8-án — mint ismeretes — országgyűlési képviselők és tanácstagok választására kerUl sor hazánkban. Az elmúlt hetekben országszerte jelölőgyűléseken foglaltak állást állampolgáraink azok mellett, akiket érdemesnek tartanak a megtisztelő megbízásokra. Jelentős események voltak ezek területünkön is, hiszen nem kevés a felelősség a leendő tisztségviselők iránt, korántsem mindegy, hogy kik kerülnek a listákra. A feladat súlyáról, a választási előkészületekről, az eddigi tapasztalatokról Mészáros Alberttól, a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottságának titkárá. tói kértünk interjút. (Fotó: Szántó Györgyi — Kedves titkár elvtárs! Szerkesztőségünk nevében kérem, szíveskedjék a Népújság olvasóit részletesebben is tájékoztatni a szőkébb hazánkban történtekről. Mi volt, s lesz a dolgunk mostanában s egyáltalán: hol tartunk a munkával? — Szívesen válaszolok érdeklődésükre. Ami a tennivalókat illeti: Heves megyében — az új törvény szerint — 12 országgyűlési képviselőt, 76 megyei, 226 városi, 1786 községi tanácstagot és — első alkalommal — 31 elöljáróságot kell választania a lakosságnak 1985. június 8-án. A számok önmagukban is sokatmondóak! Ennek megfelelően, a népfrontnál is nagyon komolyan vettük a feladatot. Mindenekelőtt magának a választási törvénynek a kellő megismertetésére fordítottunk gondot, s elsősorban természetesen a mozgalom tisztségviselőivel, aktivistáival beszéltük meg a legalapvetőbb rendelkezéseket, a törvény új vonásait. Ugyanekkor nagy erőfeszítéseket tettünk azért, hogy állampolgáraink a legszélesebb körből is közelebb kerüljenek az új törvényhez, mindenki előtt ismertté váljék például a kötelező többes jelölés. Hasonló figyelemmé) állítottuk össze javaslatainkat is a jelöltekre. Azon voltunk, hogy olyan személyeket ajánljunk országgyűlési képviselőknek, tanácstagoknak, akik a munkahelyeiken vagy még nagyobb területen jól ismert, megbecsült személyek; az üzemekben, vállalatoknál, szövetkezeteknél, különféle intézményeiknél tisztességgel, megelégedésre végzik napi munkáikat, vagy máris a közéletben tevékenykednek sikerrel. Számottevően segítette igyekezetünket, hogy — gépi adatfeldolgozással — időben elkészültek a választói névjegyzékek, s — néhány apróbb hibától eltekintve — jobbak, pontosabbak a korábbiaknál. Külön is emlékeztették ezek az állampolgárokat teendőik! •• így a HNF Országos Tanácsának — tömör és világos — felhívására is nagyobb érdeklődéssel reagáltak. Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy a megfogalmazott célokat egyetértéssel fogadták, cselekvőén támogatták, s áz országos választási listán szereplő nevekkel is szimpatizálnak. — Az országgyűlési képviselőket jelölő gyűlések — amelyek egyébként Egerben és Bélapátfalván kezdődtek, április 17-én, illetve Mát- raderecskén, Makláron értek véget 25-én — huszonnégy helyre összesen 8150 embert vonzottak. Százötven—kilencszáz között volt a résztvevők száma az egyes eseményeken, s jellemző a megjelentekre, hogy nem volt ritka a 8—10 felszólalás. Sőt előfordult, hogy 18-an mondtak véleményt az országos és helyi politikáról, a lakóterület legidőszerűbb kérdéseiről, a jelöltekről vagy éppenséggel fogalmaztak mindjárt konkrét feladatokat is az ajánlott személyek számára. Szerdán este — a vámosgyörkivel — a tanácstagi jelölések is befejeződtek már Heves mc gyében. S ezekről sem mondhatok rosszat, a részvételt pedig egyenesen dicsérhetem! Hiszen városainkban és községeinkben összesen mintegy 80 ezren tisztelték meg jelenlétükkel a rendezvényeket. — Akadtak-e meglepetések? — A gyűlések tartalmukban, és közvetlenségükkel, helyenként egészen családias hangulatukkal, egyaránt a demokrácia további fejlődését, erősödését tükrözték. A megjelenők határozottan éltek a lehetőségeikkel, jogaikkal, s véleményeiket úgyszólván a legkülönbözőbb formában fejezték ki. Ami talán meglepetésnek tűnt is. voltaképpen csak természetes megnyilatkozás volt. Mert — Hatvanban — előfordult, hogy a népfront által javasoltak mellett más személyek is szóba kerültek a lakosság részéről országgyűlési képviselőnek, akadt önjelölt is. Míg a tanácstagoknál számos hármas, mi több — Domoszlón —: négyes jelölés is történt. Következésképpen: összességében félszáznál valamivel több olyan ember neve került a listákra, akiket nem a népfront „indított”. S lényegében azon sem ütközhetünk meg különösebben, hogy — egyetlen helyen — Kiskörén ismételni kellett a jelölő gyűlést, miután elsőre nem akadt két elfogadható személy tanácstagnak. — Végső soron milyennek ítéli az elmúlt hetek kiemelkedő eseményeit? — Általánosságban elmondhatom róluk, hogy a szervezésben részt vevők eredményes együttműködésének, a választópolgárok érdeklődésének következtében sikeresek voltak az említett jelölő gyűlések. Jó politikai hangulat jellemezte őket. A megjelentek hűen tükrözték a választókerületek társadalmi összetételét, a jelöltek között megfelelő számban kaptak helyet a fizikai dolgozók és az értelmiségiek, a nők, illetve a fiatalok. A gyűléseket nyílt, őszinte, előremutató fórumokként könyvelhetjük el. amelyek újabb példáit adták Heves megyében is a demokrácia közvetlen érvényesülésének. — Köszönjük az interjút! Gyóni Gyula
