Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-08 / 106. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. május 8., szerda Reagan látogatása Spanyolországban „Reagan menj haza!" — ilyen felirat» transzparensekkel vonulnak az amerikai elnök ellen tüntetők a spanyol fővá­rosban. (Néipújság-telefotó: AP — MTI — KS) Magyar vezetfik üdvözlő távirata Erich Honecker elvtárs. nak, a Német Szocialista Bgységpárt Központi Bizott­sága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének. Willi Stoph elvtársnak, a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa elnökének. BERLIN Kedves Elvtársak! A fasizmus alóli felszaba- dulás 40. évfordulója alkal­mával a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint egész népünk nevében üdvözletün­ket küldjük önöknek és a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóinak. Ezekben a napokban em­lékeznek meg Európa-szzrte és hazánkban is a második világháborúban létrejött an­tifasiszta koalíció győzelmé­ről. Ebben a küzdelemben a Szovjetunió vállalta a legna­gyobb áldozatot és viselte a fő terheket. A győzelem ki­vívásában a Vörös Hadsereg­nek döntő szerepe volt. E történelmi évfordulón pártunk, kormányunk és né­pünk nevében további sike­reket kívánunk önöknek, a Német Demokratikus Köz­társaság baráti népének a szocialista társadalom építé­sében. KADAR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LAZAR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A vasárnapi országos til­takozó felvonulások után — amelyeken több mint egy millióan vettek részt — hét­főn este a madridiak vil­lanyoltással tiltakoztak Rea­gan amerikai elnök látoga­tása és politikája ellen. Tíz és tízezer lakásban, étterem­ben. szóra Kozóhelyen aludt ki a fény néhány percre, je­Ortega elutazott Prágából Csehszlovákiában tett lá­togatását befejezve, kedden elutazott Prágából Dániel Ortega. a Nicaraguái Köz­társaság elnöke és az álta­la vezetett küldöttség. Keddi találkozójukon Gus­tav Husák köztársasági el­nök és Daniel Ortega hang­súlyozta, hogy a látogatás előmozdította a két ország baráti viszonyának és gyü­mölcsöző együttműködésének fejlesztését. A nicaraguai delegáció prágai látogatásáról közös közleményt fogadtak el. lezve: egyetértenek a béke- szervezetek felhívásával, amely Reagant nemkívánatos személynek nyilvánította. Az amerikai elnök hétfőn este 45 perces megbeszélést folytatott Felipe González miniszterelnökkel, aki a ta­lálkozó után mindössze any- ■nyit mondott, hogy a meg­beszélés .az álláspontok jobb Az elmúlt napokban is­mét heves harcok voltak az iraki—iráni fronton. Az iraki katonai parancs­nokság közleménye szerint ez idő alatt az iraki légierő 49 alkalommal indított táma­dást a Tigris folyótól, va­lamint Bászra várostól ke­letre levő iráni állások el­len. A bombázások meg­semmisített ák az ellenség több állását. Az iraki tüzérség ugyan­akkor lőtte a front északi és középső szakaszán és a Mi- szán-övezetben levő iráni megértését szolgálta". Fer­nando Moran spanyol, va­lamint Georges Shultz ame­rikai külügyminiszter hiva­talos tárgyalásán a vendég­látók előterjesztették az ame­rikai csapatok létszámának csökkentéséire vonatkozó el­képzelésüket. amelyre az amerikai fél úgy válaszolt, hogy „az, a későbbi megbe­szélések témája lehet”. A spanyol külügyminiszté­rium szóvivője szerint Mo­ran kifejtette, hogy a mad­ridi kabinet nem ért egyet az USA közép-amerikai, kü­lönösen Nicaraguával szem­ben alkalmazott politikájá­val. Reagan érkezésével egy időben hasonlóan nyilatko­zott Adolfo Suarez volt mi­niszterelnök. aki leszögezte: „az USA embargós politiká­ja tovább növeli a feszült­séget a térségben, s akadályt gördít a tárgyalásos rende­zés útjába.’’ Az USA elnökének első napi hivatalos programja a János Károly király által adott vacsorával fejeződött be. pozíciókat és jelentős vesz­teségeket okozott az ellen­félnek. Az iraki jelentés beszá­mol arról is, hogy az iráni tüzérség iraki településeket lőtt. Az ÍRNA iráni hírügynök­ség jelentette: hétfőn tü­zérségi párbajok zajlottak te a front különböző pont­jain. A leghevesebb harcok Ham és Bahtaran körzeté­ben voltak, ahol az iráni egységek megsemmisítették az iraki fél néhány állását, lőszereit és megrongálták az ellenség távközlési vonalait. Heves harcok az iraki-iráni határon-( Külpolitikai kommentárunk )­Veszélyes voksok AZ EGYSÉGES CIPRUS helyreállítására irányuló erőfeszítések, úgy tűnik, ismét tartósan zátonyra fu­tottak. Vasárnap a szigetország törökök által meg­szállt részén, az úgynevezett Észak-ciprusi Török Köztársaságban népszavazást tartottak az „alkotmány­ról”. A veszélyes voksolás célja vitathatatlanul az volt, hogy igazolják a „köztársaság" létjogosultságát, a sziget kettéoszt ottságát. A szavazást kommentálva Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára kijelentette: a világszervezet csak egy ciprusi államot ismer el. a Ciprusi Köztársaságot. A szakadárállam 1983. november 15-i kikiáltása után döntött így a Biztonsági Tanács, s ehhez tartották magukat a világ országai is, amelyek Banglades ki­vételével nem vettek tudomást a török államképződ- ménvröl. SAJNOS. SEM A VILÁGSZERVEZET, sem a cip­rusi görög politikusok kezdeményezései nem jártak sikerre! a válság megoldása ügyében. Az ENSZ-főtit- kár javaslatára a két közösség vezetői New Yorkban közvetlen tárgyalásokat is folytattak azonban hama­rosan kiderült: álláspontjaik túlságosan eltérőek. a így a várva várt megbékélés egyelőre nem jött létre Márpedig a jelenlegi megosztottság súlyos feszült­ség forrása. Közismert, hogy a szigetország összlakos­ságának mindössze 18 százaléka török származású. En­nek ellenére 1974-ben a török csapatok Ciprus északi felét, a sziget területének 37,6 százalékát megszáll­ták és ezzel hatalmat gyakoroltak az ország gazda­sági potenciáljának 70, idegenforgalmi struktúrájának 95 százaléka felett. A megosztottságot rendkívül gyorsan kiheverte a déli országrész. A Ciprusi Köz­társaságban ma négyszer akkora a nemzeti jövedelem, mint északon, s a fejlődési ütem is legalább a négy­szerese annak, amit a törökök által megszállt terüle­ten kimutatnak. MINDEZ AZONBAN TERMÉSZETESEN nem je lent tartós gyógyírt Ciprus és tágatob értelemben a Földközi-tenger térségének békéje, biztonsága szá­mára. Kétségtelen, hogy Törökországban a török cip- rióták „önállóságának” ügye rendkívül népszerű. AzI is bízvást feltételezhetjük, hogy Denktas, a ciprusi török közösség vezére politikai és gazdasági támoga­tást kap Ankarától. Az azonban már korántsem ilyen egyértelmű, hogy a NATO déli szárnyának bizonyta­lan helyzete miatt egyre inkább aggódó washingtoni körök minden tekintetben osztják-e Törökország tán­toríthatatlan álláspontját? Cipruson a feszültség szinte kézzel tapintható az úgynevezett zöld vonal, a szigetet kettéosztó határ mentén. A nem túl távoli Libanon példája alkalmasint Washingtonban is meg- gondolkoztathatja a politikusokat... A VASÄRNAP tartott „népszavazás” újólag I Ciprusra irányította a világ közvéleményének fi­gyelmét. abban a reményben, hogy érdemes lenne is­mét tárgyalásokat kezdeményezni a két közösség kép­viselői között. Az idő ugyanis sürget, s a vasárnapihoz hasonló Lépések tovább szítják a gyűlölködés parazsát. GYAPAY DÉNES A* út vége „A ki elsőként betör” VI/2. Churchillnek tehát nin­csenek ellenére azok a né­met tervek, miszerint a há­borút úgy kell befejezni, hogy mindjárt kedvező po­zíciókat teremtsenek a Szov­jetunió, a kommunizmus elő­retörése ellen a második vi­lágháború után, mi több, esetleg a harmadik világ­háborút megelőző időszak­ra. A svájci különtárgyalá- sok miatt meglehetősen in­gerült levélváltás folyik a „'három nagy” között eb­ben az ügyben. A szovjet fél követeli: a tárgyaláso­kat azonnal hagyják abba, mert azon nem vesznek részt a szovjet hadsereg képviselői. Nyugati részről hosszú mentegetőzés követ­kezik, s a Wolff-misszió ku­darcra van ítélve. A világ látja, hogy a három szövet­séges közül a Szovjetunió viselte a háború aránytala­nul nagy terheit, s most, a győzelem küszöbén, még egy olyan reakciós politikus, mint Churchill sincs ab­ban a helyzetben, hogy szembeforduljon a világte­kintélyt kivívott Szovjet­unióval. Roosevelt nem hajlandó az angol miniszterelnöknek — akivel egyébként a leg­barátságosabb hangon. Wins- tonnak szólítva öt, levelez — segítséget nyújtani elkép­zeléseihez. Csakhogy április 12-én meghal az amerikai történelem kiemelkedő alak­ja, akinek olyan nagy sze­repe volt abban, hogy min­den ellentét dacára a fö cél érdekében, a hitleristák ellen jól működött az anti­fasiszta koalíció. Az új el­nök, Harry Truman később majd más politikát követ, az atomzsarolással, a hideg­háborúval kapcsolódik össze a neve. Hivataliba lépésekor azonban még a roosevelti irány vonalat követi : időbe telik, amíg a Fehér Ház­ban átveszik a hatalmat azok a tanácsadók, akik Roosevelt idejében nem ju­tottak szóhoz. Churchill nem is fűz nagy reményeket a személyi változáshoz. Annál inkább Hitler, aki ebben az Időben már leköltözik egykori pompázatos birodal­mi kancelláriájának romhal­mazzá vált márvány helyi­ségeiből, az egyébként szin­tén minden kényelemmel berendezett bunkerbe. Ügy képzeli, hogy a gyűlölt „plutokrata” távozása az élők sorából a hitlerizmus számára az életet jelenti. Megerősíti őt ebben a né­hány napig tartó hitében Goebbels, a propaganda­miniszter. aki egyben Ber­lin védelmének teljhatalmú birodalmi megbízotti teen­dőit is ellátja. Arról álmo­doznak: a háború úgy fe­jeződik be. hogy az angol­szászok nemcsak különbe­két kötnek velük, hanem közösen fordulnak a Vörös Hadsereg ellen. Mindezek mögött a má­sodik világháború idejére felfüggesztett antikommu- nista politika valósága áll. Éppen e/.ert Moszkvában jónak látják meggyorsítani a berlini hadművelet előké­születeit. Konyev marsall! is a főhadiszállásra hívják, s az 1. Ukrán Front kato­nái is készen állnak a vég­ső rohamra. A főparancs­nokságon még egyszer elha­tározzák: április 16-ánál nem később meg kell kez­deni a Berlin elleni táma­dást. és két hét alatt be kell fejezni a hadműveleteket. Antonov hadseregtábomok- na'k, a vezérkar főnökének — tanácsadóival együtt — gondot okoz, hogy Sztálin úgy határozta meg a két front közötti sávhatárt, hogy Berlint csak Zsukov csapa­tai vehessék be. Konyev marsall, az 1. Ukrán Front parancsnoka is úgy véli ezen a tanácskozáson, hogy nem célszerű az ő csapatait kizárni a városért folyó közvetlen küzdelemből. Sztálin erre egy ceruzavo­nással a hadműveleti elgon­dolást tükröző térképen egy szó nélkül áthúzza a sávha­tárnak azt a részét, amely az 1. Ukrán Frontot mint­egy elválasztotta Berlintől, s csak a fővárostól 60 kilo­méteres távolságig vezeti. Majd azt mondja: — Aki elsőként betör, hát csak foglalja el Berlint. Aznap, amikor Sztálin alá­írja a Berlin elfoglalásáról intézkedő hadműveleti pa­rancsokat, Churchill titkos tevéit ír Rooseveltnek. Ké­sőbb emlékirataiban szem­rebbenés nélkül idézi saját hitszegési kísérletét: .Semmi sem okoz olyan pszichológiai hatást, és nem kelt olv kétségbeesést az el­lenálló német erők köré­ben. mint Berlin eleste. A Franklin Delano Roosevelt... német nép számára ez lesz a vereség legmeggyőzőbb jele. Másfelől, ha a romok­ban heverő Berlin állni ké­pes' az oroszok ostromát, számolni kell azzal, hogy addig, míg a német zászló leng, Berlin ösztönözni fog­ja a fegyverben álló néme­tek ellenállását. Azonkívül a dolognak van még egy vonatkozása, ame­lyet önnek és nekem is fi­gyelembe kell vennünk. Az orosz hadseregek feltétlenül elfoglalják egész Ausztriát és bevonulnak Becsbe. Ha Berlint is elfoglalják, nem kelt-e ez bennük olyan túlzott elképzelést, hogy a legtöbbel ők járultak hozzá általános együttműködé­sünkhöz, és nem vezet-e ez olyan beállítottsághoz, amely komoly és nagyon jelentős nehézségeket okoz a jövő­ben? Ezért úgy gondolom, hogy politikai meggondolás­ból Németországban a lehe­tő legtávolabbra kell előre­nyomulnunk kelet felé, és abban az esetben, ha Ber­lint el tudjuk érni, feltét­len el kell foglalnunk. Ez katonai szempontból is ész­szerűnek látszik." Közben kitör a vihar a német földön harcoló ame­rikai—angol szövetséges tá­bornokok között is. A fő- parancsnok. Eisenhower, amerikai. A helyettese, Montgomery, angol. „Monty” — ez volt Montgomery be­ceneve — olyan hadművele­ti tervet készít, amellyel ki akarja erőszakolni az utat Berlin felé. Omer Bradley tábornok, a 12. amerikai hadseregcsoport parancsno­ka viszont katonailag és politikailag egyaránt éssze­rűen kívánja folytatni a harcot. Az angol táborno­kok azzal vádolják Marshall tábornokot, az amerikai had­sereg vezérkari főnökét, aki Washingtonban áldását ad­ja az expiedíciós hadsereg parancsnokainak elképzelé­seire: megszegték azt a szi­lárd megállapodást, hogy Montgameryt támogatják Berlin irányában. Churchill meglehetősen ingerült távirattal veti be magát a csatába. Roosevel- tet arról igyekszik meggyőz­ni, hogy Anglia viselte a háború fő terheit, hiszen egyedül harcolta végig Dün­kirchen t és a londoni csa­(Archív fotók — KS) tát. Azzal vádolja Bnadleyt. hogy az angolok ezreinek az életével játszik, nem haj­landó Montgomery szárnya­it fedezni. Ralph Ingemül, amerikai újságíró, aki eb­ben az időben Bradley fő­hadiszállásán szolgált. s 1946-ban megírta élménye­it, így foglal állást: „Mr. Churchill mindent elmondott, csak az igazat nem. Az igazság az, hogy a katonai helyzetnek semmi köze nem volt Berlinhez. Katonai szempontból Brad- leynek ezer százalékig iga­za volt — hanem arról volt szó, hogy ha már Németor­szág gyors leverése az an­golok számára a kútba esett, a brit birodalom azt akar­ta. hogy legalább a brit csa­patok bent legyenek Ber­linben, mielőtt az oroszok odaérnek. Szerették volna elérni, hogy menet közben brit csapotok legyenek Ham­burgban és Brémában is, amelyeket — attól féltek — ha az oroszok elfoglalnak, esetleg megpróbálnak a zöld asztal mellett is megtarta­ni." (Következik: 3. Az utolsó születésnap.) ~ és utóda, Harry Truman

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents