Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-31 / 126. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. május 31., péntek Bérnyomás és orvosiás Amikor a dolgozó elhelyezkedik, állást változtat, vagy éppen ragaszkodik a meglévőhöz — némi egyszerűsítéssel — két körülményt mérlegel: mit követelnek tőle és mennyiért. Egyesek még a munkahelyen is a kényelmet keresik, míg mások tisztes pénzért cserében vállalják a nagyobb követelményeket, az esetleg nehezebb körülményeket. S egyre inkább van választási lehetőségük azoknak, akik a kényelem rovására a nagyobb jövedelmet részesítik előnyben. Kezdetben csak a központi szabályozás és ellenőrzés hatókörén kívül eső szabad piacon lehetett viszonylag magas jövedelmet kialkudni. Azután alakultak a gmk-k, a vgm-k, jött a kísérleti bérszabályozás. és 1985-től a keresetszint-szabá- lyozás, egyre tágítva a mozgásteret a bér- és teljesítményalkuhoz. Piac és visszája Jobban lehet fizetni, többet követelni. A bővülő lehetőség egyben természetes feszültségforrás. A kí- vülrekedtek ugyanis becsapva érzik magukat, s a nagyobb jövedelmet reklamálják. Az elért teljesítményről mit sem tudnak, nem is kíváncsiak rá. Elég széles körben kétféle mércével és hatással működő bérezés létezik. Egyrészt többféle formában léteznek és mind nagyobb tért hódítanak a rugalmas és ösztönző bérezési és jövedelemszabályozási megoldások. Másrészt tovább él a keretek és szabályok által behatárolt nyomott és merev bérezés, amely nem számol a munkaerőpiac szűkös kínálatával, az ösztönzés követelményeivel, s ezért túlfoglalkoztatáshoz, kapun belüli munkanélküliséghez vezet. Miért léteznek az életre való új formák mellett a túlhaladott régiek? A hatásos ösztönzéshez szükséges eszközök. erőforrások előteremtésének sokáig a népgazdaság lehetősége, újabban a vállalatok teherbíróképessége szab határt. Jellemző, hogy a hatásos ösztönzésre ráutalt több vállalat 1985 januárjától kénytelen volt lemondani az új és rugalmas keresetszint-szabályozás alkalmazásáról, mivel a minimális bérfejlesztéshez sincs kellő nyereségfedezete. Az elavult bérezési for- - mák előbb-utóbb kiszorulnak, miközben az előremutató megoldások továbbfejlődnek. A bérek mind következetesebben — nem valamilyen külön mutató alapján, hanem kizárólag a nyereségtől függően növekednek, vagy csökkennek. Ezzel összhangban megszűnik a különböző ráfordítások rubrikázása, a „kemény” bér- és a „puha” költs égforint ok elkülönült kezelése. Megelőlegezett teljesítmény? Mint ismeretes, a puha költségforintból fizethetnek jelenleg kétszer akkora átlagbért a vállalati gazdasági munkaközösségekben, mint a főmunkaidőben. A teljesítmények pedig 30—50 százalékkal magasabbak. „Eny- nyiért megéri, kevesebbért nem” — vallják a többletmunka önkéntes vállalói, akikre egyébként nem jellemző a bérmunkás mentalitás. Jól előkészítik, öntevékenyen megszervezik saját munkájukat — a szakmai elkülönültség, a hierarchia korlátáit áttörve —, egymást segítve, helyettesítve dolgoznak. Nincs ..vatta- ember”, állásidő, eszközpazarlás. Egyértelmű és közvetlen az érdekeltség. Valahogy így képzelhetjük el a korszerű ösztönzést a főmunkaidőben. Az egyre inkább megkeményedő költségkeretből fizetik majd a béreket. Ezáltal persze feleslegessé válik minden olyan vgmk-tevékenység, amely a főmunkaidőben elvégezhető. A vállalati gazdasági munkaközösségek pedig majd csak sajátos jellegüknél fogva a főmunkaidőbe be nem illeszthető feladatok végzésére specializálódnak. Olyanokra, amelyek valódi vállalkozókészséget feltételeznek, s nem a munkaidő puszta meghosszabbítására építenék. „Fizessenek minket is úgy, mint a vgmk-tagokat, és akkor mi is többre leszünk képesek”. Látszólag mintha a kívülállóknak eb- / ben igazuk lenne. A lehetőség adott. Elvileg a heti 40 óra alatt lehetne annyit teljesíteni, mint jelenleg a túlmunkával együtt 50—55 óra alatt. A lehetőség azonbah nem valóság. Egyrészt azért, mert amíg a vgmk képes a gyakorlatban követni a termelés egyenetlenségeit, a főmunkaidős tevékenység nem. Másrészt az ország nincs abban a helyzetben, hogy megelőlegezze, 100 százalékos többletbérrel honorálja a holnapi, akár 30—50 százalékkal nagyobb teljesítményeket. A főmunkaidő tekintélyéért Elgondolkodtató egyébként. hogy rendkívül erőteljes és széles körű a bérnyomás. Nincs olyan ágazat és nincs olyan szakma, amely ne érezné és ne hangoztatná hátrányos anyagi helyzetét. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy az utóbbi években csökkent a munkajövedelmek reálértéke. ösztönző ereje. Különös paradoxon : az alacsony szintű főidős teljesítmény, a kapun belüli munkanélküliség nem mérsékli, ellenkezőleg, kifejezetten felhajtja a béreket. Felborítja a piaci egyensúlyt, mesterkélt munkaerőhiányt és irreális keresletet teremt. Végeredményben olyan helyzet alakult ki. hogy a bérnyomás nem szüntethető meg csupán béremeléssel. A meglévő dolgozók hatékony foglalkoztatása, a felesleges létszám leépítése, a munkaerő- piac egyensúlyának megteremtése a feladat. Csak így válhatnak a jelenleginél szigorúbbá az elhelyezkedés feltételei, és érvényesülhetnek az ösztönzést kiegészítő kényszermechanizmusok. A gazdálkodási tartalékok felszabadításához, mozgósításához különben is az ösztönzés csak egy eszköz, bár igen fontos eszköz. Múlhatatlanul szükséges a vezetés, a szervezés, az irányítás, a szabályozás javítása is. Végső soron olyan feltételek kialakítása a feladat, amelyek közt lehetővé válik, sőt ki" kényszerítődik az eredményes jó munka. Mindenütt és mindenkinek van tehát tennivalója a főmunkaidő tekintélyének, teljesítményének emelésében, a gazdasági folyamatok dinamizálásában, a jobb élet megalapozásában. K. J. Országgyűlési képviselőjelöltjeink Kovács András Hatvanban született 1937- ben. Első generációs értelmiségi édesapja a MÁV-nál dolgozott vonatfékezőként. majd mozdonyvezetőként. A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán szerzett oklevelet. Egyetemista korában sem szakadt el szülőföldjétől, hiszen minden vasárnap magára öltötte a HVSE mezét, mint futballista. A diploma átvételét követően hazatért. A konzervgyárban helyezkedett el. ahol 1968-ban az energiaosztály vezetőjévé nevezték ki. Nyolc év múlva került a Selypi Cukorgyárba, itt hamarosan főmérnök lett. Közel két évtizede tagja a pártnak, s egyik feladata a Selypi Kinizsi Sportkörének irányítása. Eddig már közel két cikluson keresztül volt hatvani tanácstag. A Tervgazdasági Állandó Bizottság elnökeként a település rövid és hosszú távú fejlesztési programjának kimunkálásában vett részt. Háromszoros kiváló dolgozó. 1984-ben pedig Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott. — Egy kicsit meglepett, ihogy jelöltek. Nagy megtiszteltetésnek tartom — mondta, amikor programjáról is faggattuk. — A választókerülethez tartozó selypi iparmedence községeinek nagy részében rossz az úthálózat. De még nem megfelelő mindenütt a vízellátás és a szemétszállítás sem. Ha megválasztanak, ezeken igyekszem segíteni, de emellett számtalan feladat várna rám: így a női munkaerő foglalkoztatásának megoldása is. Előbbre kellene lépni a helyi és a településeink közötti tömeg- közlekedésben is: az eddigiekhez képest több autóbuszt kellene indítani naponta. — Szeretném, hogy a terület a gazdasági, termelési súlyának megfelelően a korábbinál nagyobb összeghez jusson a központi elosztás során. Támogatnám a most megkezdett bérstruktúra továbbfejlesztése keretében egy olyan rendszer kialakítását, amelyik a munkavégzés minden szintjén jobban arányban áll a teljesítményekkel. Természetesen ezek mellett segítenék minden olyan apró- cseprő ügyben is. amelyekben megítélésem szerint jogtalanságot követtek el. Vajda Pál Budapest belvárosában, a VI. kerületben nevelkedett és meglepte hivatalban dolgozó szüleit, amikor pályát választott az 1941-es születésű fiatalember. Az ipar, a gyár vonzotta. Először a csepeli öntőipari Technikumba jelentkezett, majd annak elvégzése után a munkáskerület csőgyárában helyezkedett el. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karán 1969-ben végzett, s az azt követő évben került jelenlegi munkahelyére, az Apci Metalloglobus Qualitál Könnyűfém öntödébe. Hamarosan családostól Hatvanba költözött, s jelenleg is ott él. A gyárban az első perctől a műszaki fejlesztéssel foglalkozott. Először csoport- vezető, majd osztályvezető lett. Immáron hatodik esztendeje pedig műszaki igazgató. Az MSZMP-nek 1980 óta tagja. Az MSZBT helyi ügyvezető elnöke. Tavalyelőtt Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, majd néhány hónap múlva a Honvédelmi Érdemérem 10 éves fökozatát vehette át. Egyébként az Országos Bányászat és Kohászati Egyesületben a nyomásos öntészeti munkabizottság elnöke. — Mióta itt dolgozom, nagyon szoros a kapcsolatom a környező községekkel, hiszen azokból nap mint nap sokan bejárnak hozzánk — magyarázza. — A helyi gondokat is jól ismerem. Természetesen a gyár eddig is igyekezett áldozni a vízhálózat kialakítására. valamint az óvodai ellátásra és az iskolabővítésre. Ha rám voksolnának a szavazók, elsősorban a foglalkoztatási problémákon segítenék. s hogy minél többen kapjanak falujukban megfelelő munkalehetőséget. Azon lennék, hogy a különböző üzemek jobb kapcsolatot építsenek ki egymással, mert az összefogásban nagy erő rejlik. Természetesen az is fontos. hogy az egyes helységek közötti különbségek csökkenjenek, ugyanis — bár furcsa — elég jelentősek az eltérések például a szolgáltatás terén, vagy az utak minőségét illetően. Ecséden nincsenek pedagóguslakások, s ezért nem szívesen jönnek ide a tanárok. Itt is lépni kellene. Egy-két községben különös sen a nőknek jelent nagy nehézséget az ingázás. Itt a háziipari bedolgozó hálózatot kellene bővíteni. Ecséden pedig végső megoldásnak egy ipari üzem telepítése Ígérkezik. Talán a következő években ez a kérdés is megoldódik. Étkeztetés a Mikroelektronikánál... A gyári vendéglátóegység közel 700 dolgozó kulturált kiszolgálását biztosítja a gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalatnál. A melegkonyha, a cukrászműhely, az étkező, a büfé üzemeltetését a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ szakemberei oldják meg kedvezményes árakkal. A munkások naponta három menüből választhatnak. Nyolcfajta ízletes sütemény készül naponta a cukrász- műhelyben Buda László és Kiss Győző segédletével Egyszerre kétszázan étkezhetnek Répái Géza kóstolja Rudas Sándor lőztjct A tálaló szakács: Oláh Béla (Fotó: Szabó Sándor}
