Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-31 / 126. szám
4 NÉPŰJSÁG, 1985. május 31., péntek HUSZONÖTÖDSZÖR MISKOLCON Dokumentumfilmek me Egy festőnövendék kérdezte mesteré ‘őt: „Mikor mondhatom. hogy kész a képem?" „Akkor — felelte a mester —. amikor meglepődsz annak láttán, amikor kételkedsz abban, hogy az a te müved". Vagyis soha. Ám a válasz tartalma nem pusztán az, hogy egy festmény (vagy bármely más alkotás) sohasem lehet teljesen befejezve. hanem az. hogy az igazi alkotó nem lehet képes idegenként. külsőként szemlél ni-megítélni saját művét, tulajdon alkotása „feltárását” másnak kell átengednie. Még akkor is. ha a feltáró funkció szerves része az alkotásnak, sőt akkor különösképpen. A miskolci filmfesztiválra — immár a huszonötödik alkalommal — ez a megtisztelő feladat hárul: alkotások feltárása, feltárók megméretése. Ment amióta Lumière operatőrjei megnövelték a híradófilm hosszát, amióta az ismeretlen operatőr 1897-ben hatszáz méter terjedelemben rögzítette egy lovastiszti iskola lovasainak ünnepi bemutatóját, nyilvánvalóvá vált. hogy a valóság lefilmezése nemcsak az. aminek látszik, nemcsak rögzítés, hanem feltárás, s nemcsak feltárás, hanem alkotás. Ma már a nem játékfilmeknek is fontos indítéka. hogy az alkotó a saját mondandóját érezze lényegesnek : készítsen híradó-, animációs, népszerű tudományos vagy dokumentum- filmet — feltár és teremt. A világ bármiféle megjelenítése magában hordozza a világról formált véleményt. A népszerű tudományos film készítője éppúgy magából ad valamit, s éppoly kevéssé szorítkozik a valóság bemutatására. mint mondjuk egy olyan animációs film alkotója, akinek műve — látszatra — merő abszurditás. Nem véletlen, hogy a filmtörténet a dokumentumfilm születéseként tartja számon Martin Duncan professzor 1903-ban bemutatott A láthatatlan világ című állattani, mikroszkopikus filmjeit, amelyeket ma a népszerű tudományos kategóriába sorolnánk. Mint ahogy az sem véletlen, hogy Walt Disney egyes mesefigurái nem pusz'án „valóságosak”, hanem — bármily meglepőnek is hangzik — harcra buzdítanak. Amikor Roosevelt meghirdette a New Dealt, Disney megalkotta a Három kis malac című állattani, mikroszkópige. hogy a lusta malacot felfalja a farkas, ám a serények — mert téglaházat építettek maguknak — megmenekülnek. Könnyen lehet, hogy Disney maga se látta előre, de tény; a népszerű „Nem félünk a farkastól” filmdallam és -szöveg a gazdasági válsággal küszködő Amerika harci kiáltása lett... Nem tudni, hogy a most Miskolcon vetített filmek mennyire lesznek népszerűek. s hogy a közönség milyen mólon rezonál majd az alkotók szándékára. Nem tudni, hogy a közönség csak bólint-e majd ezer fejével, avagy e „rettenetes Cézár” tettrekészségét erősítik a do* kumentarizmus jegyében született alkotások Ezek egy része — némely vélemény szerint — feketébbnek láttatja a valóságot, semhogy hitelt érdemlő dokumentumokként nézzük. Csakhogy a jó dokumentumfilm éppen nem a valóság puszta mása. nem csupán tényértékű képek felvonultatása (amelyek egyébként a hazugságot is hihetővé tehetik), hanem olyan emberi mű, amely tudatosan kelt emóciót, értelmes tettre sarkall. Nincs „fekete” doku- mentumfilm, csak jó és rossz dokumentumfilm van, hasonlóan bármely művészi igényű alkotáshoz. A fércmű megjelenít és általában tetszeni próbál, a jó mű hitvallás, követelés. A rossz mű szolgál és bemutat. a jó bátorít és esetenként felháborít. A művész felelősségét felemlíteni épp ezért nemcsak közhely, nemcsak hagyományos publicisztikai fordulat, hanem szerves része a műalkotás egészének, része a miskolci fesztivál szellemének is. Ugyanígy a zsűri felelőssége. A zsűritagoké, akiknek ezúttal tíz híradófilm, tizenhét animációs film, tizennyolc népszerű tudomá: nyos és huszonhat dokumentumfilm közül kellett a díja- zandókat kiválasztani. Az öt fesztiválvetítéses napon töhb mint 26 órát kellett a filmvászon előtt tölteniük, márpedig 1600 percnyi filmet végignézni is sok. nemhogy megítélni. De — ez a dolguk. Ami pedig a közönséget illeti, az ő felelősségét nem szokás emlegetni. A közönség alkotótárs ugyan, de nem egyes filmekért hanem közös boldogulásukért felelős. És — mellékesen — a bemutatott hetvenegy film, különösképpen a díjnyertes filmek fogadtatásával a huszonötödik miskolci film- fesztivál fogja minősíteni. K. M. Diszkót Zalaegerszegen Zalaegerszegen, az új városközpont (öterén díszkutat avattak. A kút közepén nagyméretű stilizált tulipán — a város jelképes virága — áll. A mű Szabolcs Péter szobrászművész és Pelényi Gyula építész alkotása. (MTI Fotó: Czika László felvétele — KS) GEORGI HRISZTOV: Szigorú megrovás — Petrov! Talán sejted, hogy miért hívattalak? — Biztosan azért, főnök elvtárs, mert újabban többször is elkéstem? — Hagyjuk ezt. Nem te vagy az egyetlen, aki elkésik. .. Szóval nem tudod, miért hívattalak? — őszintén megvallva, fogalmam sincs róla! Talán... Joncseva miatt... De hát nem én hívtam meg, ő hívott meg arra a bulira, én meg beadtam a derekamat. .. — Én sohasem avatkozom bele a dolgozók magánügyeibe. — Akkor el sem tudom képzelni, mit vétettem... Talán arról a kis összegről van szó, amelyet nem tüntettem fel abban az elszámolásban. ..? — Petrov! Az az érzésem, hogy mindenféle aprósággal szándékosan el akarod terelni a figyelmemet. — Nem tudom, mire céloz, főnök elvtárs. — Nem tudod... Hát elfelejtetted, hogy mit ígértél? — Mit ígértem?... De hiszen a gyűlésen mindenki ígéretet tett. — Petrov! Az idegeimre mész. Nem te ígérted meg, hogy bemutatsz... — Annak a kis szókének? De hát ez jelentéktelen dolog! — Hagyjuk már a magánügyeket. Azt ígérted, hogy bemutatsz az apósodnak, aki a főigazgatóság vezetője. — Vagy úgy! Az apósomnak! elfelejtettem közölni önnel, főnök elvtdrs, hogy az apósom nemrég nyugdíjba ment. — Hát ,így vagyunk! Tehát, nyugdíjba ment... Nos, Petrov elvtárs, én azért hívattalak, hogy közöljem veled. .. mivel rendszeresen késve érkezel a munkahelyedre, az elszámolásban nem tünteted fel a felvett előlegeket, ezenkívül törzsvendég vagy Joncseva bulijain, mindezért megrovásban részesítelek.. . Szigorú megrovásban! írásbeli megrovásban! Gellért György fordítása Egy ember három arcképe Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola által „Pro Academica Pedagogica Agriensi” néven alapított díjat kimagasló szakmai és nevelői tevékenysége elismeréseként dr. Vajon Imre kadidátus, az állattani tanszék vezetője kapta. — (Hír a Népújság április 5-i számában.) Sokáig töprengtem, hon- nét és hogyan próbáljam felvázolni dr. Vajon Imre portréját. Több mint 20 éve ismerem, azóta módom volt és van figyelemmel kísérnem tudományos ás nevelő tevékenységét. közéleti, elkötelezett munkásságát, családi, baráti — egyszóval magánéletét is. Nehéz időben, 1929*ben Hemádnémetiben egy szegény paraszt családjában született, és dolgos szülei példáját látva hamar rádöbbent az igazságra: az ember ha élni akar, ha célja van, azért keményen meg kell küzdenie... 1945 ősze: a miskolci tanítóképzőbe iratkozik be. Egy évig még bejáró, aztán népi kollégista. A falujárás. a kultúrműsorok, énekkarvezetés, ifjúsági nevelői beosztás és természetesen a tanulás, amely a sok elfoglaltság ellenére is egyre eredményesebb lett. Érettségi után az egri pedagógiai főiskolára kérte felvételét, 1949 őszétől főiskolai hallgató Egerben. A főiskola elvégzése után már megvolt az állása egy Borsod megyei község általános iskolájában, amikor dr. Géléi Gábor főiskolai tanára tanácsára és javaslatára végül is a főiskola állattani tanszékére került. Több mint 34 éve dolgozik itt. Azóta ide köti minden: a gyakornoki idő, a tanársegédi és az adjunktusi beosztás. Az államvizsgától a szegedi tudományegyetem biológia szakának levelező úton való elvégzéséig; később a doktori szigorlat megszerzése, a középiskolai tanári oklevél, a marxizmus—leninizmus esti egyetem elvégzése, mindmind a tanszékhez kötődik, és onnét indult ki. 1971-től főiskolai docens, 1972-től vezetője a főiskola állattani tanszékének, 1975-ben kandidátusi nyelvvizsgái tesz orosz és német nyelvből. Dr. Vajon Imre több mint három évtizede vesz részt az általános iskolai tanárképzésben. és munkája legnagyobb és legszebb eredményének azt tartja, hogy volt tanítványai megállták a helyüket; nem egy közülük jelentős tudományos eredményt ért el. A tanárképzés mellett országosan is számottevő tudományos munkákat alkotott. Közel 100 dolgozata jelent meg tantárgypedagógiai. szaktudományi és tudománynépszerűsi- tő témában. Kandidátusi disszertációját 1979 májusában védte meg a Magyar Tudományos Akadémián. Mindezek mellett a tudományos és nevelő munkával párhuzamosan jelentős és számottevő az a társadalmi munka is, amelyet dr. Vajon Imre végez a főiskolán, megyénkben és a megyén kívül. A TIT'ben, a Megyei Művelődési Központban, a Hazafias Népfrontnál mindenkor számítanak és számíthatnak is köznevelői, közművelői munkájára. Tagja a TIT Országos Biológiai Választmánynak, elnöke a megyei biológiai szakosztálynak a környezetés természetvédelmi munka- bizottságnak a titkára, a Bükki Nemzeti Park baráti körének vezetőségi tagja. Munkásságát, fáradhatatlan tevékenységét, amelyet munkahelyén, a főiskolán, azon túl a -megyében és a megyén kívül végez számtalan elismerés, és a megbecsülés ezernyi jele fémjelez. És itt elsősorban nemcsak az elismerő kitüntetésekre. oklevelekre és most a legutóbbi kitüntetésre gondolok. hanem arra, amely volt hallgatóitól sugárzik feléje. Életének nagyobbik része — lassan 35 éve — az egri tanárképző főiskolához kötődik. Megkapta a törzsgárda- tag arany fokozatát, az aranygyűrűt és a díszoklevelet. .. Lánya ötödéves orvostanhallgató, ás szándékosan hagytam utoljára a két „kis- öreget”: dr. Vajon Imre 84 éves papája, Vajon János, nyugdíjas és Dénárt Erzsébet, 75 éves háztartásbeli. Ok nemcsak abban segítették fiukat, és áldoztak érte, hogy gyermekük tudóssá. professzorrá válhatott, hanem olyan embert is neveltek, aki meghálálta ezt akitől nap mint nap sok segítséget, támogatást és örömet kapnak ma is napról napra. Életének alakulása akár szimbóluma lehet a negyven év alatt megtett útnak, a tehetséges, a szegényparasz- ti sorból felemelkedő értelmiségiek sorsának. A mélyből jöttéknek, a magasabb célokért küzdőknek, a tudomány vára ostromlóinak, a társadalom, a nép hű szolgálóinak. Papp János Történelem — grafikában Czinke Ferenc kiállítása A hónap végéig látható az a harminc grafika az Egri Lenkey Kollégiumban, amely Czinke Ferenc munkáiból „Szuronyukon őszirózsa" címmel vált egységes kiállítási anyaggá. A Salgótarjánban élő és dolgozó Munkácsy-díjas, érdemes művész talán még sohasem fonta ennyire egygyökerűvé önálló tárlatát, mint ebben az anyagban, amit a katormnövendékek közé hozott el. A kiállítás címe., indító gondolata abból a katonafényképből veszi fényét, amelyet több változatban, több színben, több grafikai feldolgozásban állít elénk a művész. Azok az elsővilágháborús katonák, akik végigjárták az európai harcmezőket, végül is özönlöttek haza a felbomlás után, és nagy pillanatuk — emlékeként— hogy a forradalom véget vetett Tisza István Magyarországának —. őszirózsát tűztek sapkájukra, kötöttek szuronyukra. Ez a szimbólum, ez az őszirózsa bevonult az eseménnyel együtt a történelmi naptárba. Éis az emberi szívekbe. Akkor még a fényképez- kedés igencsak ünnepi pillanat volt s bár az egyik katona fényképe úgy hasonlított a másikra, mint egy tojás a másikhoz, nekik a tanulságtevés volt. És emlék. Mint ahogjyyi Czinke.-Ferenc is a sorozatban és különféle változatokban elénk rakott régi fénykép mögül néz ki ránk. Ezekkel a litográfiákkal, rézkarcokkal, ilyen-olyan lobogó és ismert szimbolikákkal, a Pegazussal, a szék karfájára odavetett zubbonnyal., a grafikai fogalmazás több változatával fel akarja ébreszteni mindazt. amit ő az apjától hallott az első háborúról. Nem az eseményt, annak emlékét kéri ő vissza az időből, hanem azokat az érzelmeket önti formába, amikor ő gyerekként, a megélt csapásokról szóló meséket hallgatva megszerzett. Nem tagadja meg Czinke Ferenc nevelői-tanári mivoltát. Mintha csak a haza- fiságunikban gyengébbek kedvéért -tenné, feliratai közt elhelyez néhány mondatot, hogy kitessék, mennyire egy irányba akarja terelni a tárlat látogatóit. A katona- fényképek között van csoportos is, de az a bizonyos egyes kép, amelyről a rejtegetés idejében az őszirózsát a zubbony gomblyukából kivakarták, felkiáltás- szerűen hozza ki a művészi hitvallást Czinke FerencbŐl. így: „itt kell áttranszponálni a valódiból az igazit!" A gyerekkori emlékek utólagos átvilágítása, • formákba sűrítése mellet a művész szélesebb távlatban is keretet ad az apjától hallott legendákhoz hozzászer- zett fénykép-, szurony-, öngyújtó- és levlesláda-relik- viáknak, A Széttört keret, az Ablak, a Vörös fonálon, a Villanások, a Felszabadulás áttételesen, de érzelmileg erősen tartoznak azokhoz a sorsokhoz, amiket az elsőháborús katonák fényképei távolról jeleznek nekünk. A grafikák jelentős részét keletkezési dátumuk elválasztja egymástól. Szemléletük azonban összefogja nagy, szoros egységbe. Ettől válik ez a harminc grafikai lap egy művész hitvallásává egy tanári katedra oktatási anyagává, értékévé. Farkas András
