Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-28 / 123. szám
4. NÉPÚJSÁG. 1985. május 28., kedd Az újabb kutatások, eredmények érdekében Neveléstudomány és közművelődés a MAB keretei között Bíztunk abban, hogy a MAB munkabizottságának megalakulásával újabb lendületet kap Ëszak-Ma- gyarország neveléstudománya és közművelődése, hogy közös kutatási témákat sikerül kialakítani, lehetővé válik egymás kölcsönös megismerése: a három megye tudományos erőinek összefogása újabb, a korábbinál jelentősebb eredményeket produkál... Az első évek a szervezés, szerveződés jegyében teltek el. Megyénkén belül tudtunk egymásról valamelyest, akik azonos érdeklődéssel végeztük munkánkat, foglalkoztunk tudományos kérdésekkel. A másik két megye viszont sokkal kevésbé volt e vonatkozásban ismerős. Az első teendők közé tartozott a megyei csoportok erőinek számbavétele, majd tudományos munka megismerése. Borsodban arra is vállalkoztak. hogy a neveléstudomány, mind a közművelődés elméletével foglalkozó, addigi publikációiból bibliográfiát készítenek az ottani megyei könyvtár segítségével. Nagyon fontosnak tekintettük, hogy a korábban már jól működő megyei szervezetekkel — a Hazafias Népfront művelődéspolitikai munkabizottsága, a TIT pedagógiai bizottsága, a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatai, a Magyar Népművelők Egyesülete — kialakítsuk a munkakapcsolatot, meghatározzuk a profilokat, körvonalazzuk a sajátos feladatokat. Szerettük volna a látszatát is elkerülni annak, hogy a MAB egyik munkabizottsága mások szerepét veszi át. A feladatok összehangolása az alakulástól kezdve érezteti kedvező hatását, tgy mindhárom megyében a tudományos jellegű rendezvényeink egyik gazdájává vált a Miskolci Akadémiai Bizottság. Mivel anyagi eszközökkel egyáltalán nem rendelkezik a MAB, eleve rá vagyunk utalva a más szervekkel való együttműködésre. Még kiküldetési lehetőségünk sincs, így csak a munkabizottság vezetőivel, illetve a társadalomtudományi szakosztály tagjaival van módunk időnként személyes találkozásra. Gondot okoz egymás rendezvényeinek látogatása is. Ez esetben már nem csupán anyagi problémáról van szó. Utalnunk kell arra a hiányérzetre is, hogy a MAB-nak még saját kiadványra sincs pénzügyi lehetősége, holott más regionális bizottságoknak, például a Debreceni Akadémiai Bizottságnak jelentős összeg áll ilyen célra rendelkezésre, ezért újabb, ötödik terjedelmes (22 íves) kötetünk Neveléstudomány és gyakorlat címmel nemrég jelenhetett meg. Felmerül a kérdés, mit is tettünk a MAB keretei között eddig a neveléstudomány és a közművelődés fejlesztése érdekében — főleg itt. Heves megyében? Rendszeresebben tájékozódhat az Akadémia az itt folyó tudományos munkáról, a korábbinál jobban tarthatunk igényt támogatására. A Miskolci Akadémiai Bizottságon belül a neveléstudománnyal és a közművelődés elméletével foglalkozók is helyet kaptak, ettől remélhető élenkébbé válása, a többi tudományterülettel való jobb kapcsolat. Címlista készült a három megyében a munkabizottságunkhoz tartozókról, ami a további munkakapcsolat kialakítása szempontjából alapvetően fontos. Megkezdődött a publikációk számbavétele is. Számos rendezvényt (intézményi védés. felolvasó ülés, tudományos tanácskozás. emlékülés, nemzetközi konferencia, stb.) szerveztünk, ami újabb tudományos feladatot is jelentett kollégáink számára. Az alakulás óta eltelt öt év alatt sokan szereztek a három megyében egyetemi doktori címet, de van újabb kandidátusunk is. Várható, hogy számuk az újabb öt évben megtöbbszöröződik. Tanulmányok, cikkek, önálló kiadványok, recenziók születtek, sok kollégánk vállalkozott lektorálásra és op- ponálásra is. Ma már a MAB-on belül igen jelentős kutatási témáink vannak. Csak néhányat ezekből: a mozgalmi nevelés aktuális problémái. a közéletiségre nevelés kérdései, az iskola- televíziós pedagógia, a népi kollégium mozgalom nevelési problémái, ellenőrzés és értékelés a felsőoktatásban, esztétikai nevelés kérdései és andragógiai és gerontológiai problémák feltárása. Megoldandó feladataink közé tartozik, hogy szorosabb munkakapcsolatot alakítsunk ki a szomszédos regionális bizottságokkal, hogy az általuk nyert tapasztalatok birtokában további eredményeket érhessünk el. Szükség volna saját időszakos kiad ványra is, amely újabb publikációs teret biztosítana a tagok számára. Főleg a fiatal kutatók számára adna jó lehetőséget. Mindemellett jó lenne közelesen megjelentetni azt a bibliográfiát is, amely a három megyében működő kollégáink írásainak címleírását tartalmazza. A fokozottabb követelmények ellenére is növelni kívánjuk az egyetemi doktori és a kandidátusi fokozatot elérők számát. A neveléstudomány területén továbbra is tervezzük az úgynevezett házi viták rendezését a MAB területi keretei között. Közös rendezvényeinkkel szeretnénk kapcsolódni az oktatás, a nevelés jelentősebb évfordulóihoz is. Középtávú munkatervünkben szerepel olyan regionális témák kialakítása, amelyekben közös feladatot kaphatnának a három megye kutatói. Ilyen például a televízió pedagógiája, a mozgalmi nevelés, az integrációs intézmények sajátos helyzete. A Miskolci Akadémiai Bizottság neveléstudományi és közművelődési munkabizottságának nem lehet célja több önálló rendezvényszervezése, sokkal inkább az újabb kutatások elindítása, a kapcsolatok kialakítása és a meglévők erősítése, a régió ilyen jellegű tudományos eredményeinek gyarapítása. Dr. Nagy Andor kandidátus cA (W'átjk&thju't UKUfifar A Fővárosi Kertészeti Vállalatnál virágkötészeti bemutató keretében bemutatkozott Lippert Tamás- né, aki augusztusban Detroitban a Virágkötészeti Világkupán képviseli a magyar színeket. A képen: gyümölcsből, virágból, növényekből készül a kompozíció (MTI-fotó — Kerekes Tamás felvétele — KSl KITAIBEL PÁL ORSZÁGOS VERSENY Egri erdésztanulók sikere A Búvár és az Élet és Tudomány című lap még tíz évvel ezelőtt kezdeményezte — az észak-dunántúli megyék segítségével a Kitaibel Pál középiskolai tanulmányi verseny megrendezését. Az egy évtized múltán országos rangra emelkedett biológiai és természetvédelmi erőpróbát a közelmúltban rendezték meg, számos gimnázium és szakközépiskola részvételével. Az egriek számára emlékezetes sikerrel ért véget a verseny: a Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szak- középiskola két tanulója is az élmezőnyben végzett. Mitró Attila másodikos erdészeti szakközépiskolás az országos döntő második helyezettje lett: — Igaz nehéz, de érdekes feladatokkal kellett megbirkóznunk, — mesélte. — Az írásbeli tesztek után előadást tartottunk. Jómagam Nógrád megye természetvédelmi területet választottam témámul. — Kötődsz ehhez a táj• egységhez? — Igen. gyermekkoromban sokat kóboroltam az erdőben, a hegyekben. Nagyon gazdag e vidéknek a növény- és állatvilága. Az. hogy közelebbről ismerem, előnyt is jelentett a döntőben, hiszen olyan feladatokat is kaptunk, hogy meg kellett adni a madarak, a vadak természeti értékét. — Szülői indíttatás is segített a természet szereteté- hez, ismeretéhez? — Inkább baráti. A jó ismerősömmel gyakran jártam. a szünidőben ma is vadászatra. Beléptem a madártani csoportba, ennek keretében igen sokat tanultam. És természetesen, további életem is a természet közvetlen közelében képzelem el: erdőmérnök szeretnék lenni. Szmorad Ferenc I. e. osztályos tanuló a szakközépiskolások kategóriájában az első helyen végzett a versenyen. — A Bélkő növény- és állatvilágát ismertettem a döntőben. — idézi fel a verseny emlékét. — Diaképes nemű- tatóval „fűszereztem" a kiselőadást. Salgótarján mellett, Szalmatercsen lakom, nekem is módom nyílt alaposan megismerni hazánk e táját. Maga a verseny nagyon izgalmas volt. hiszen a döntő nyílt színen zajlott, így közönség előtt kellett számot adni tudásunkról. — Szabadidődben mit csinálsz a legszívesebben? — Nagyon sokat kirándulok, ha lehet így mondani, kicsit tudományos igénnyel. Sok természettel foglalkozó könyvem van; a legkedvesebb olvasmányaim. A kát győztes fiú felkészítő tanára, Konja Tamás: — Manapság, amikor egyre nagyobb kinccsé válik a természet, rendkívül hasznosnak tartom az ilyen jellegű versenyeket. Hiszen nemcsak maga az ismeret a cél. Például Magyarország védett területeiben, nemzeti parkjaiban kell jártasnak lenni, rendelkezni kell a biológiai és geológiai értékek ismeretével. De sokkal főm tosabb az a cél. hogy védjük is értékeinket, vigyázzunk környezetünk tisztaságára. Megdöbbentő például a kutatások eredménye, hogy hazánk talajának egyharma- da élettelen, és elrettentő példákat találunk a víz. a levegő szennyezettségére is. — A versenyben tehat nemcsak a siker, hanem a további ismeretszerzés is fontos.. . — Feltétlenül. Hiszen az ország minden részéről részt vettek a középiskolások a döntőben, amit az iskolai házi vetélkedők előztek meg. És elhatároztuk, hogy a két nyertes tanuló a szakközép- iskolában, az osztályban is megtartja előadását, átadják ismereteiket a többieknek. Fontos, hogy minden fiatal közelebb kerüljön a termeszei szeretetéhez, védelméhez. ( mikes) Herceg Árpád : MÍRT NEW VAGY OÍMSEJOPÜ? II,'2. Holnap pedig Ázsiába megyünk. Kérdezik a fiúk. hogy az merre van. A lépcsőháziban. vagy fenn a gangon? Mondom, az attól függ. hogy milyenek lesznek az időjárási viszonyok, hol tud majd leszállói repülőgépünk. Miért, repülővel megyünk?— csodálkoznak a Zoli-szemék meg a Balázs- szemek. Azám! repülővel. Most ipedig gyorsan fürdés, bú- jás az ágyba, aztán alvás. Hosszú lesz az út, és nagy hegyei vannak Ázsiának ! A gyerekek csakhamar el- piihenneik. Mi meg „Éva nénivel” nekifogunk. pálcikákat faragunk és kötözünk. papírt vágunk, ragasztunk, rajzolunk, festünk — éjfélre sikerül is szárnyakat varázsolni a szomszéd kis kocsijára. Elemes motort is eszkábálunk rá, hadd berregjen, ha már egyszer repülőgép. Fáradtak vagyunk. de még duruzsolunk vagy egy órát. Mert újra és^újra fölvetődik a kérdés: hogyan tovább? Mire számíthatok, mire számíthatunk? A válás Viharos volt; pereskedtünk a gyerekekért. Vesztettem. Szerepet kellett váltanom: nem volt könnyű. Hogy a gyerekekkel minél több időt tölthessek, ezernyi kompromisszumra kényszerültem. A volt feleség a törvénytől megtámogatva és a sikertől megmámorosod- va. küldözgetni kezdte felém a bosszú nyilait. Elevenembe talált mindegyik, és úgy kellett tennem, mintha fel se venném. Gondoltam, egyszer majd csak elfárad a másik, a puskás ember. Nem így történt; más nyilak, más mérgek röpködnek felém ma is. Ügy vélem: ha kapcsolatom megmarad a fiúkkal, neveltetésükhöz is közöm lesz. De újra és újra rá kell jönnöm, hiú ábránd; mindennapjaikban nem lehetek jelen. A ritka találkozásokkor mindig rácsodálkozom a gyerekekre: idegenek, mások, egyre több bennük az. amit már nem én alakítottam. Vajon, milyen kép élhet bennük apjukról? Mit hallhatnak rólam? Mi történik, ha felemlítenek? Felemlítenek-e még? Egykor lobogó nevelési szándékomat arra korlátozom, hogy a gyerekekben lévő zavaros képeket igyekszem feloldani. Kevés sikerrel. Ehhez a másik ember hasonló törekvése is kellene; félre a fegyverekkel! Csak így volna elkerülhető az újabb és újabb konfliktusokkal terhelt helyzetek kialakulása. És újra és újra felvetődik a kérdés: a gyerekeknek mi volna jobb? Mi volna a kevésbé rosszabb? Értelmem elfogadja, hogy sok rossz között a legkevésbé rossz az volna, ha a gyerekekkel nem találkoznék. Mert ha már így alakultak a dolgok, gondolkodó szülő lévén, tudnom kell: egyféle hatást, egyféle nevelést szabad csak érvényesíteni. A fölnőtt logikáira, persze, számos esetben rácáfol az élet: gyermekeiket megtagadó apákat és anyákat is megkeresik az „áldozatok”. Várjak hát türelemmel erre a ti zen- egynéhány év múlva majdnem bizonyosan bekövetkező alkalomra? S mit felelnék akkor? — Mert felelni kell! Mit mondhatnék olyat, amit a felnőtt gyerek elfogadna? S ha beállít hozzám tíz év múlva, mondván: ezentúl itt akarok élni: ki az. ki keres? Milyen ember? Hogyan gondolkodik? Mik a szokásai? Törvényei? Olvastam, hallottam erről tudós emberek véleményét. A gyermekpszichológus logikusan levezeti : értem és megértem. Tudom, megnyugtató választ megfogalmazni nem lehet. Esete válogat ja... önző lennék? Apa vagyok. A jogszabály adta kereteken belül ragaszkodom a fiaimmal' való találkozásokhoz. Így egyik oldalról nézve talán „zavarom” a gyerekeket. A másik oldalról meg talán „erősítem" őket. Netán: azzal „zavarom”, hogy „erősítem"? Vagy: fordítva? Ügy gondoltam egykor: példát mutathatok, és a gyerek emlékezni fog a példára. És emlékezete majd segítségére lesz abban, hogy eligazodjék életünk mindenféle dolgai között. Tudom, látványos eredményekre nem számíthatok; tudom. vannak dolgok, amikre a gyerek nem is emlékezik majd — bár ezek a dolgok azért hatnak. ott munkálnak sejtjeiben. Ez. ad erőt ahhoz, hogy csináljam, hogy lehetőségeimhez és a gyerekek lehetőségeihez mérten — segítsék. Értelmes dolog mindez? Én azt hiszem, igen; terjeszteni is szeretném, mert Balázs és Zoltán fiaimon kívül még sok kis barátom van; koravénes komolyság, zavart mosoly; sarkaiból kibillent világok néznek rám mindannyiszor. Ez a két sarkaiból kibillent világ nékem négyezer forintomba kerül havonta; rendszeres fizetésem alig több ennél. Üjra és újra szembe kell néznem ezzel a prózai ténynyel is. A múltkor próbáltam megmagyarázni Balázsnak, miért nem veszünk szilvát is meg körtét is. ha egyszer az almát már megvettük. Tudod, kisfiam, ha olajsejk lennék... — próbáltam feloldani végül a „férfibeszédet”. A gyermekész villámgyorsan vágott: Hát. mért nem vagy olajsejk, apu?! (Vége)
