Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. május 4., szombat 3. A társadalom vezető osztálya Költők megénekelte, szobrászok kifaragta, festők ecsetje megörökítette alak: munkás. Osztálya történelme: forradalmak legfénylöbb szakasza és ellenforradalmak bosszúhadjárata. Múlt és jelen nemes anyagú, acél szilárdságú ötvözete a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa határozata második fejezetében olvasható rövidke — és mégis: nagy politikai súlyú — mondat: „A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya." Meggyőző ereje van a csupasz számnak: 1985 elején 2 731 000 dolgozó tartozik a munkásosztály fogalomkörébe — ami nem tévesztendő össze az iparban foglalkoztatott fizikai állományban levőkkel! —, az aktív keresőknek ez az 55,5 százaléka. meghatározó arány tehát. Ami akkor is igaz. ha ez az arány most kisebb, mint 1980-ban volt. A vezető szerep azonban nem függvénye ilyen mennyiségi változásoknak. A társadalmi fejlődésre, az ország — magunk látta, tapasztalta. a külföld számára észlelhető — stabilitására döntő befolyással van a munkásság politikai elkötelezettsége. helytállása. A vezető szerep, az előbbi mondatban említett döntő befolyás természetesen nem értelmezhető statikus állapotként: változnak a követelmények, átalakulnak a körülmények, módosulnak a fejlődési jellemzők. Szemléltetésül egyetlen részterületet nagyító alá téve. Félreérthetetlen határozottsággal jelenik meg mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődésben az igény, a szükség a munkások szakképzettségének, általános műveltségének folyamatos gyarapítására. A munkásosztályon belül a szakmunkások aránya napjainkban negyvenhat százalék, lassan, de folyamatosan növekszik. s a jövőben is ez az irányzat érvényesül, azaz képzők, képzendők oldaláról egyaránt, hosszú távon kell számolni vele. Tagadhatatlan. _a formák g azdagodtak. Elég itt utalni a felnőttek szakmunkásképzésének és vizsgájának korszerűsítésére. az egyszerű továbbképzési rendszer kialakítására a termelőhelyek táguló körében. a második szakma megszerzésének ösztönzésére. a mesterszak munkás-képzés létrehozása mint lehetséges, de korántsem kivételes példákra. Sajátos módon azonban a formai gazdagodással nem tartottak lépést az alkalmazói, alkalmazotti igények ....' Ennek a lépéskülönbségnek az oka — előfordulhat persze ilyen is, hiszen gyakorlati bizonyítékaink vannak rá — nem okvetlenül a szellemi restség, az új ismeretektől való irtózás, a szakmai igénytelenség. Az okot sokkal inkább azokban a szélesedő terepet átfogó tapasztalatokban kereshetjük, amelyek a szaktudás le-, és a szakképzetlenül is ellátható munkák fölértékelődéséről tanúskodnak a gazdálkodás. a termelés, a szolgáltatások legkülönbözőbb területein. Ami nem csupán az adott — már dolgozó — korosztályokra hat. hanem a pálya-, állásválasztásnak, -változtatásnak is erőteljes befolyásolója. A változás — a fejlődés — persze így sem szerény, csekély, jelentéktelen ... ! A munkásosztályhoz tartozók tizenhárom százaléka középiskolát végzett vagy ennél is magasabb fokú oktatási intézményben tett sikeres záróvizsgát. További harminckét százalék pedig szakmunkásképzőt járt. Megelégedettségre még sincsen kellő ok. A képzés körülményei ugyanis — tisztelet a ritka kivételnek — rendkívül mostohák. Messze elmaradnak attól, amit a jövő szakmunkásainak felkészítése követelne, de szembetűnő a különbség a termelés mai technológiai színvonala, és az oktatótermek, tanműhelyek felszereltsége, eszközellátottsága között is. Ami égetően sürgeti egyrészt az állami oktatási források elosztásának ésszerű átcsoportosítását. másrészt az üzemek. vállalatok, gyárak, általában a szakképzett munkaerőre szinte kielégíthetetlen éhséggel váró termelő- és szolgáltatóhelyek célszerű részvételét, teherviselését a fejlesztésben. Hasonló — további fejlődési — igénnyel kell fellépni a munkások közéleti szerepét, a vállalatok irányításában való részvételét illetően is. Ma például a szak- szervezeti tisztségviselőknek — vállalati, intézményi körben — a negyvenkilenc százaléka munkás. A pártba felvett KISZ-tagok negyvenöt százaléka volt munkás a legutóbbi fél évtizedben, de az ilyen és hasonló pozitívumok mellett észre kell venni a visszahúzódás, a távolmaradás jeleit is. a közéleti szereplés vagy a többletmunka vállalás dilemmáját. Szükségszerűen került bele tehát a XIII. kongresz- szus határozatába — ilyen és hasonló tapasztalatok, jelenségek összegeződésének hatására —, hogy „a párt fontos feladatának tartja, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a munkásosztály helyzetének alakulását". Ez persze eddig sem hiányzott a politikai, állami irányítás teendői közül. Elég itt utalni az MSZMP Központi Bizottsága 1958. október 16-i határozatára, mint ma is érvényes elveket rögzítő, nagy fontossáeé kiinduló pontra, továbbá — és példaként a sok közül — a Politikai Bizottság 1970. január 10-i állásfoglalására, amely következetesen megvizsgálta. mi történt az 1958-as határozatban foglalt teendők megvalósítása érdekében. A folyamatos figyelemmel kísérés, mint fontos feladat ismételt kimondásával a kongresszusi határozat a nagy nyilvánosság előtt teszi nyomatékossá: a vezető osztálynak nemcsak a kötelességekből. hanem a politikai közfigyelemből is vezetőmeghatározó — rész kell, hogy jusson, mert így igazságos. S mert igazságos, szükségszerű teendő. M. O. Pontos, precíz munkál igényel a sebességváltó tengely készítése: Molnár Antal folyamatosan ellenőrzi az általa készített alkatrészeket Licenc sebesség- váltók az Egri Csepel Hűtőből Gulyás István, a kapcsolóagy fogazá.sát végzi Egy fiatal szakmunkás munka közben: Susányi László Bukta Barnabásné — egy évvel a nyugdíj előtt — a sebességváltókhoz készít apróbb alkatrészeket (Fotó: Perl Márton) Napjainkban az Ikarus autóbuszok 90 százalékába építenek be NSZK-licenc sebességváltókat. amelyek az Egri Csepel Autóban készülnek. A Csepel Autó Egri Gyára 1975-ben kötött szerződést az NSZK-beli „ZF” sebességváltókat készítő gyárral. A kezdetben mindössze 1700 darab sebesség- váltót készítettek, amelyekhez darabonként 82 ezer 500 forint értékű importalkatrészt építettek be. ugyanakkor 1984-ben már a 10 ezer 600 darab sebességváltóhoz csupán 1800 forint értékű ..idegen' alkatrészt használtak fel. darabonként. Az elmúlt tíz év bizonyította, hogy az egri gyár kollektívája megfelelt a szerződés által előírt magas minőségi követelményeknek, s ennek eredményeként újabb tízéves szerződést kötnek az egriek az NSZK-beli partnerekkel. Kálvária, happy enddel Viszneki műhelytitkok, tanulságokkal Hányszor, de hányszor leírjuk, elmondjuk, hogy az eredményes gazdálkodáshoz — folyjék az akármely üzemben vagy gyárban — vállalkozói szellem, ésszerű kockázatvállalás, s ezekkel párosuló előrelátás szükségeltetik. Sajnos ezt az elvet sokkal többet szajkózzák, mint ahányan a gyakorlatban is alkalmazzák. Rögös, buktatókkal teli utat kell bejárnia azoknak, akik mégis kitartanak eredeti szándékuk mellett. Talán nem lesz tanulság nélkül, ha a Viszneki Béke Termelőszövetkezet ilyen jellegű tevékenységét mutatjuk be. Már csak azért sem, mert esetleges követőiknek kétségtelen okulásul szolgálhat több mint másfél évtized hol örömteli, hol keserű tapasztalatokkal teli munkája. — A történet — kezdi a beszélgetést Csörgő Tibor elnök — "még 1968—69-ben indult. Egy sertéstelepet építettünk, s ezzel kapcsolatban felmerült bennünk a melléktermékek hasznosításának gondolata. Ennek szükségességét igazolta a TERIMPEX felmérése is. Ez kimutatta, hogy például az országból — a belföldi feldolgozás hiánya miatt — rengeteg csontot kiszállítanak. Köztudomású, hogy ez az anyag rendkívül jó foszfor- és fehérjepótló, s ezekre az állatoknak szükségük van. Mi azonban ezt később külföldről vásároltuk vissza, méghozzá jelentős pénzekért. Nyilvánvaló. hogy ha ennek hazai feldolgozását megoldanánk, akkor ez számottevő importkiváltáshoz vezethetne. — Ekkor következtek önök . . . — Valóban. 1973-tól 77-ig már konkrétan dolgoztunk, ügyködtünk is. s ennek kézzel fogható eredményei születtek. Megindult az addig eléggé elkótyavetyélt melléktermékek hasznosítása: értéket teremtettünk a hal-, konzervgyári-, kenyérhulladékból. foglalkoztunk a sör- törköly szárításával, őrlésével: Ehhez persze, megfe' lő gépi hattér kellett, csakhogy az iparunk ezt még alig biztosította, s amilyen masinák rendelkezésre álltak. azok nem feleltek meg a hetvenes évek igényeinek. Nem akarom túlzottan kiemelni az érdemeinket, de a gépipar sok esetben éppen az itteni „kísérletek” nyomán kezdte el gyártani a korszerűbb berendezéseket. Legalább három terület fejlődését szolgáltuk ilyen irányú szorgoskodásunkkal. új termékek keletkeztek. ezzel összefüggésben új eljárásokat mutattunk fel. s az előbb említett technikák kialakulása sem mellékes. — Úgy gondolom. hogy akkor ezen az „üzleten" mindenki nyert. — Nem. Éppen akkor kaptuk az első kijózanító „pofonokat”. Sok mindenre gondoltunk, de nem mindenre. Az iparjogban rendkívül járatlanok voltunk, meg aztán a túlzott jóhiszeműségünk sem lett erénnyé. Mi elültettük a magot, gondoztuk. óvtuk a fát. de mikor a gyümölcs beérett, akkor mások szüreteltek. Hogy ne csak rébuszokban beszéljek ... A sörtörköly, amely nagyon fehérjegazdag — átalakítás után nagyszerű forrása lehet a borjútápoknak. A sörtörköly-lisztet mi már nagyban termeltük, amikor „szemfüles’ konkurrens jelentkezett. A Kőbányai Sörgyár „lecsapott” a kecsegtető üzletre, s ugyanezzel az eljárással kiszorított bennünket a piacról. így vált az eddig lenézétt hulladék számukra is becsessé, mi pedig várhattuk a korábban megszokott szállítmányokat.. Később így jártunk szinte valamennyi kezdeményezésünkkel. Mire észbekaptunk már négy-öt termékünk, illetve technológiai rendszerünk másokat gazdagított. — Milyen lépéseket tettek az ehhez hasonló, kínos ügyek kivédésére? — Az előbbiekben felvázolt állapot körülbelül 1980- ig tartott. Hangsúlyozni szeretném, hogy a folytonos megújulás sem azelőtt, sem most nem volt véletlen, hiszen a gazdasági feltételek által kiváltott kényszer alatt cselekedtünk és cselekszünk. Nos. a kérdésre visszatérve... Rájöttünk, hogy nincs minden veszve, mert képesek vagyunk még eredetit produkálni. De az is egyértelműen kikristályosodott, hogy a jog bástyáit is magunk elé vagy mellé kell állítani. Ilyen előzmények után született meg a Bento- karb—30 elnevezésű termékünk — ez a szarvasmarha- és juhtakarmányozás minőségi mutatóit emeli — s ezt ma is készítjük. Most már megfelelő figyelmet fordítottunk a kellő titoktartásra is. pontos műszaki leírást nyújtottunk be az Országos Találmányi Hivatalhoz. s igy nem lehetett elvitatni az elsőségünket, illetékességünket. Pusztán ez az egyetlen szabadalom öt esztendő alatt több mint tízmillió forint nyereséget hozott. Szerény véleményem szerint —» ezt megelőző időkben — a már felsorolt tényezők miatt — ennek többszöröse „vándorolt ki” a zsebünkből. — A védekezésnek azonban egy még hatékonyabb módját is kitalálták .. . — Természetesen. 1980- ban létrehoztunk egy úgynevezett kutatásfejlesztési társaságot. Ennek nem utolsósorban az is feladata, hogy a felszínre kerülő ötleteket, elképzeléseket megvizsgálja. s amennyiben azok élet- revalóak. úgy jogilag is a sajátunkká tegye azokat. Szervezetünknek nyolc tagja van. többek között az Országos Érc- és Ásványbánya, a Debreceni Biogal Gyógyszer- gyár. az Egri AGROKER és az Innovációs Bank. Ezek a résztvevők készpénzbetétekkel is hozzájárultak az induláshoz, a mi szövetkezetünk pedig — gesztorként — kilencmillió forint értékű nettó eszközértékkel szállt be a vállalkozásba. Aj eltelt esztendők mindenféleképpen minket, elgondolásaink helyességét igazolták Pillanatnyilag is kilenc védett szabadalommal rendelkezünk, sőt már arra is alkalom adódott, hogy mi magunk vásároljunk olyan szabadalmat, amelyet aztán itt realizálhatunk. A tagjaink különböző formákban kapcsolódnak be a közös munkába. hiszen egyesek az alapanyagot biztosítják, vagy éppen a tervezésben segítenek, mások viszont konkrétan a termelést végzik, de olyan, is akad. aki egyszerűen csak szabadalomtulajdonos. Ügy vélem, hogy eddigi sikereink megfelelő ösztönzőerőt és alapot nyújtanak ahhoz, hogy a jövőben ezeket megszorozzuk s még eredményesebb tevékenységről adhassunk számot. A történet tehát jól végződött. Dicséri ez az ottaniakat. akiket a rosszallások és a kezdeti kudarcok sem térítettek el az általuk helyesnek vélt irányból. A folytatás mellett döntöttek — mindnyájunk hasznára. Sárhegyi István
