Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
1 NÉPÚJSÁG, 1985. május 4., szombat Ortega elutazott Szófiából Kétnapos látogatását befejezve pénteken elutazott Szófiából Dániel Ortega, a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front Országos vezetőségének tagja, a Nicaraguái Köztársaság elnöke. A sandinista politikus Tódor Zsivkov<x a BKP KB főtitkára. államfő meghívására. küldöttség élén tett látogatást a Bolgár Népköztársaságban. A látogatás idején a két ország képviselői aláírták a bolgár—nicaraguai gazdasági együttműködés fejlesztéséről, valamint nicaraguai létesítmények közös építéséről szóló jegyzőkönyvet. BITBURG Izraeli tiltakozás Az izraeli államelnök, a kormányfő és Jeruzsálem polgármestere tiltakozik Ronald Reagan programja ellen. amely a nyugat-németországi Bitburg katonatemetőjébe is szólítja- tisztelgő látogatásra a náci Németország elesettjei előtt, akik között SS-rohamosztagosok — zsidó üldözöttek és szövetséges hadifoglyok gyilkosai — nyugszanak. Hájim Herzog elnök egy televíziós nyilatkozatban „nagyon szomorú ügynek” nevezte a döntést. — Az Ar- dennekben von Rundstedt tábornok csapatai brutálisan gyilkolták meg amerikai foglyaikat, szövetségeseinket. Nem is szóltam még akkor arról, mit tettek az SS-ek az üldözöttekkel — jelentette ki. BONN Tikés gazdasági csúcs A hét vezető tőkés állam bonni csúcstalálkozóján — a csütörtök esti ünnepélyes fogadás és vacsorák után — pénteken délelőtt tartották az első munkaüléseket, az állam- és kormányfők- a külügyminiszterek és a pénzügyminiszterek külön tanácskozásait. Bonni értesülések szerint a hét külügyminiszter csütörtök éjjel megegyezett a csúcstalálkozóról kiadandó, közös, politikai közlemény szövegében. A csütörtöki kétoldalú megbeszélések alapján bonni politikai körök úgy ítélik meg, hogy a csúcstalálkozó kimenetelét nagyban meghatározhatják az amerikai—francia ellentétek. A hűvös légkörű Reagan— Mitterrand találkozón a francia elnök hangsúlyozta : az amerikai űrfegyverkezési program részletei nem ismeretesek, miként az sem, hogy milyen szerep jutna a részt vevő partnereknek. „Nem akarunk dönteni valamiről. amit nem ismerünk közelebbről” — mondta és hozzátette, hogy az önálló, francia atomütőerő sem képezheti vita tárgyát. Kohl nyugatnémet, Thatcher brit és Nakaszone japán kormányfő lényegében elvi támogatásáról biztosította az amerikai programot, de országuk részvételét számos kérdés tisztázásától tette függővé. Így mindenekelőtt további felvilágosításokat várnak Washingtontól a program műszaki, technológiai és gazdasági feltételeiről. A bonni csúcs résztvevői a legfontosabb gazdasági témának a nemzetközi protekcionizmus megfékezését tekintik. Ettől várják, hogy felgyorsuljon a gazdasági fellendülés. Valamennyi nyugat-európai ország tartózkodik attól, hogy a kifulladó- amerikai gazdaság helyett maguk adjanak lökést a fellendülésnek konjunkturális eszközökkel. Franciaország azonban egyelőre elzárkózik az elől. hogy az új, kereskedelmi tárgyalási forduló időpontját rögzítsék. Párizs ahhoz is ragaszkodik, hogy az esetleges tárgyalásokon a fejlődő országok is részt vegyenek. Mitterrand megerősítette azt is, hogy kereskedelmi tárgyalásokat csak akkor tart elképzelhetőnek, ha azokkal párhuzamosan értekezletet is rendeznek a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakításáról. Ezzel a francia állásponttal szemben, az amerikai. a nyugatnémet és a japán küldöttség már a jövő tavaszra rögzíteni akarja a GATT-on belüli kereskedelmi tárgyalások megkezdését. Jacques Delors. a Közös Piac küldöttségének vezetője, mintegy kompromisszumos javaslatában arra szólított fel, hogy minden résztvevő elsősorban saját országán belül lépjen fel a protekcionista törekvésekkel szemben. A bonni gazdasági csúcs - találkozó záróközleményél Helmut Kohl nyugatnémet kancellár szombaton olvassa fel az NSZK parlamentjében. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa ellentéteit, mindenekelőtt az amerikai— francia vitákat elhallgató. közös politikai nyilatkozatot tettek közzé pénteken Bonnban a hét vezető tőkés állam tizenegyedik csúcstalálkozójának résztvevői. Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter sajtóértekezletén — a nyilatkozatot ismertetve — közölte, hogy további közlemény nem várható a csúcstalálkozóról, annak lefolyását Helmut Kohl kancellár ismerteti majd szombaton. LENGYELORSZÁG Emlékezés az 1791 -es alkotmányra Varsóban pénteken felvonták az állami lobogót a volt királyi palota tornyára az úgynevezett május 3-i (1791-esj alkotmány évfordulója alkalmából. Az ünnepségen jelen volt Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára. miniszterelnök, a lengyel fegyveres erők főparancsnoka és Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke. Az 1791-es alkotmány egy felülről megindított polgári átalakulásnak jelenthette volna a kezdetét, erre azonban az ország függetlenségének elveszítése miatt (1793) nem került sor. Az évforduló a korábbi években sokszor adott alkalmat a kormányellenes csoportok demonstrációira. Lengyelországban 1981 óta május 3-a a LEMP-pel szövetséges Demokrata Párt ünnepe, amelyről hivatalos állami ünnepnek kijáró tisztelettel emlékeznek meg. Akahatafesztivál Az Oszaka melletti Szakai városában tegnap megnyílt az Akahata fesztiválja. A Japán Kommunista Párt 1928-ban alapított központi lapjának e nagyszabású rendezvényére 1959 óta évente kerül sor. Az idei fesztiválon több külföldi pártlap képviselteti magát, köztük a Nép- szabadság. —( Külpolitikai kommentárunk )— ff Űrfegyverkezés A MOST KÖZREADOTT, 1985. évi jelentésében a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete, a tőkés világ egyik legjelentősebb biztonságpolitikai agytrösztje fenntartásokkal teli, helyenként súlyos aggodalmat tükröző véleményt nyilvánított Reagan amerikai elnök „stratégiai védelmi kezdeményezéséről” (SDI), más szóval az űrfegyverkezésről. Hangoztatta egyebek között, hogy ha kivitelezhető is a stratégiai védelemnek az a koncepciója, amelyet az SDI megfogalmaz, a nemzetközi viszonyok szilárdsága nem nyerne, hanem veszítene rajta. Mindenekelőtt azért, mert a tűzparancs kiadásához szükséges emberi ítéletalkotás ideje nagymértékben lerövidülne. Továbbá azért, mert a ballisztikus rakétákkal szembeni védelem eleve ösztönzést adna a stratégiai támadó fegyverzetek továbbfejlesztésének, ami azután problémákat vetne fel minden új fagy- verzetkorlátozási megállapodás számára. A LONDONBAN MŰKÖDŐ INTÉZET jelentése a továbbiakban kétségbe vonta, hogy csak Ronald Reagan valamely utódja kerül majd szembe — elvben 1992-től — a laboratóriumi űrfegyverzetek kipróbálására vonatkozó döntéssel. Ez már 1987-ben. a jelenlegi élnök hivatali idejében időszerű lehet — figyelmeztetett. Ugyancsak óvott attól, hogy bárki is tagadja a (negatív) kapcsolatot a genfi tárgyalások és az amerikai elnök SDI-szenvedélye között. Genfiben ugyanis nem lehet megállapodásra jutni anélkül, hogy meg ne erősítenék az 1972.. évi SALT—I. megállapodás érvényét vagy ne tisztázzák azokat a korlátozásokat amelyek a szerződésbe beépültek. így azután ha az Egyesült Államok a kísérleti szakaszig erőszakolja az SDI-programot, idővel választania kell a SALT—I. felmondása — „aminek végzetesen destabilizáló következményei lehetnek” — és kodifikálása között. Ez a választás, hangoztatta az intézet jelentése, „bajok tömegét hozza majd a NATO és az Egyesült Államok viszonyára”. Ez a viszony 1984-ben viszonylag nyugodt volt, de „megeshet, hogy már 1985-ben a múlté lesz ez a nyugalom”. Amiben csakis az SDI mondható vétkesnek. Aczél Endre A kontrák piszkos munkája Az elmúlt hetekben sok szó esett a nicaraguai kontrákról. illetve amerikai segélyezésük ügyeiről. De hát kik is ők. s mi áll ténykedésük hátterében? Los contra- revolucionarios nicaragüen- ses, azaz a nicaraguai ellenforradalmárok. ök a nyolcvanas évek Disznó-öböl akciójának szereplői — ahogyan egy amerikai kongresz- szusi képviselő a kilátástalan jövőre is utalva fogalmazta. ök azok, akiknek harcához a Reagan-kormány- zat oly nagy reményeket fűz. akiknek el kellene végezniük a piszkos munkát, a baloldali sandinista kormányzat eltávolítását. Az előszeretettel második Kubának titulált Nicaragua (és a háttérben Havanna és Moszkva) ugyanis az amerikai elnök igencsak leegyszerűsített világfelfogása szerint minden bajok okozója Közép-Amerikában. Hat év harcai Lassan hat esztendeje annak. hogy Nicaraguában össznépi támogatással győzött a forradalom. Bal- és jobboldaliak, marxisták és konzervatívok, parasztok, diákok. értelmiségiek, kispolgárok és nagyvállalkozók, hívők és ateisták fogtak ösz- sze a közös célért — az USA- barát diktátor-dinasztia eltávolításáért. A harcot a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front vezette. A közös cél elérése, Somoza megbuktatása után azonban elkerülhetetlenül megkezdődött az erők polarizációja, s kiújult egyben a harc is. Voltak, akiknek aligha lehetett helyük az új Nicaraguában: Somoza hírhedt nemzeti gárdájának kegyet- lenkedő tisztjei és közkatonái tömegesen menekültek el az országból. Voltak, akiknek komoly szerepet szántak, s szánnának a még ma is nehéz körülmények között levő ország újjáépítésében, gazdaságának felvirágoztatásában : a nemzeti burzsoáziának. A nagytőke azonban bizalmatlan volt és maradt, kivárt, tartózkodott a beruházástól, külföldre menekítette vagyonát, tartva attól hogy a sandinista kormányzat nem áll meg az elkerülhetetlenül szükséges államosításoknál (a hatalmas Somoza-vagyon kisajátításánál). Voltak, akik nem tudtak beletörődni abba. hogy a kibontakozás a felszabadító harcot megvívó sandinista front vezetésével történik. Voltak, akik másként képzelték el a forradalmi folyamat továbbhaladását. Másokat pusztán személyes sérelmek állítottak át az ellenfél táborába. Északról és Délről Változatos tehát azoknak a tábora, akiknek soraiból a fegyveres ellenforradalmárok verbuválódtak. Ma mintegy tizenötezer főnyire becsülik a kontrák létszámát. Döntő többségük északról. Honduras területéről indít akciókat, a déli front, amely Costa Ricát használja felvonulási területül, jóval kisebb erőket vonultat fel. A sandinista kormányzattal szembehelyezkedő nica- raguaiak 1981 végén kaptak először jelentősebb támogatást a CIA-tól: 19 millió dollárt. Ettől kezdve a titkos háború igencsak fellendült. Honduras fővárosában Tegucigualpában az amerikai nagykövet. John Negro- ponte irányításával folyt a toborzás, itt állomásoztak a kiképzést irányító amerikai, hondurasi katonai tanácsadók. Hondurasban és Costa Ricában 25 kiképzőtáborban oktatták az ellenforradalmárokat a szabotázsakciók, a merényletek, a gerilla hadviselés mesterfogásaira. Első offenzívájuk, a Vörös Karácsony akció során békés határ menti parasztokat mészároltak le, indián településeket dúltak fel, embereket raboltak el. A kínzás, a kegyetlenkedés, az erőszakos toborzás azóta is jellemző módszerük. Az Egyesült Államok kezdettől fogva ösztönözte a kontrákat: fogjanak össze. egyesítsék erőiket, csak így lehet esélyük arra. hogy megfelelő „nyomást” gyakoroljanak a sandinista kormányzatra. Csakhogy uz c - lenforradalmárok tábora erősen szétforgácsolt. A legerősebb Nizaragi.oi Demokratikus Front (FON) tagjai döntő részben volt somozisták. Politikai szervezetük élén egy szalonképesnek mondható konzervatív üzletember, a Coca Cola nicaraguai leányvállalatának tulajdonosa, Adolfo Calero áll. A katonai parancsnok azonban Enrique Bermudez Valera, a somozista nemzeti gárda volt ezredese. Ez a szervezet kapta mindig is a CIA-támogatás oroszlánrészét. Délen harcolnak azok. akik „az igazi sandinizmus” nevében. a forradalom irányvonalának kiigazításáért fogtak fegyvert. Szervezetük, a Demokratikus Forradalmi Szövetség, az ARDE politikai vezetője Alfonso Robelő. Az üzletember annak ideién elfogadta a sandinista front, célkitűzéseit, s a nemzeti burzsoázia képviseletében tagja volt a nemzeti újjáépítés öttagú kormányzó juntájának. A bankrendszer államosítása után fordított hátat a sandinista frontnak. Az ARDE katonai vezetője az egykori legendás sandinista parancsnok, Coman- dante Zero, Edén Pastora. Washingtonban személyéhez a legnagyobb reményeket, fűzték, bízva abban. hogy népszerűségével képes az ellenforradalmi erők vezéralakjává válni. Csekély esélyek Az ellenforradalmárok sorait szaporítják a miszkitó indiánok is, akik egészen más célkitűzések miatt kerültek szembe a kormányzattal. Ök őseik földjét védelmezik, a sandinisták jó szándékú, de kétségtelenül hibás fellépéseivel szemben: sérelmezték áttelepítésüket a harctérré vált határkörze- tekből. Az indiánok is megosztottak, egyik szervezetük tavaly párbeszédet kezdett a sandinistákkal, másik csoportosulásuk a legvadabb jobboldali ellenforradalmárokat támogatja. Washington ösztönzésére az FDN és az ARDE jó ideje tárgyalásokat folytat egy közös szervezet létrehozásáról. Tiltakozása ellenére tavasz- szal sikerült valamiféle közös programban megegyezni- ök: bár katonai erejük erre egyáltalán nem ad alapot. ultimátumot intéztek a sandinista kormányzathoz. A kontrák esélyei azonban a 60 ezer főnyi sandinista hadsereggel ás a mintegy 40 ezer milicistával szemben csekélyek. Igaz, négy év alatt akcióikkal több mint egymilliárd dolláros kárt okoztak, s kegyetlenkedéseiknek több ezer ember esett már áldozatul, de eddig nem tudták megvetni a lábukat Nicaragua területén. Pedig éppen ez lenne a CIA által sugalmazott cél: éllenkor mányt alakítani, amelyet azután a Fehér Ház elismerhet és bátran segélyezhet. A kontrák aktivitása azonban az utóbbi időben érezhetően visszaesett, kénytelenek voltak visszahúzódni a határ körzetekbe. akadozik utánpótlásuk, ellátási, szállítási nehézségekkel küzdenek. Nemrégiben került azonban nyilvánosságra egy titkos tervezet: a Reagan- kormányzat duplájára akarja növelni a kontrák számát. Eszerint északról 20—25. délről 5—10 ezer fő támadná a sandinista kormányzatot. Ez még mindig „olcsóbb” lenne, fejtegeti az amerikai elnök, mint a közvetlen amerikai beavatkozás, amelyet egyébként továbbra sem tartanak kizártnak Washingtonban. Intő jel. hogy Reagan teljes kereskedelmi embargót rendelt Nicaragua ellen, így kívánja növelni a sandinista kormányzatra nehezedő nyomást. E. Ê. Az ellenforradalmárok akciói hatalmas károkat okoznak. A képen egy felgyújtott olaj- tár0|é (Fotó: NEWSWEEK —. KS>
