Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-21 / 117. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. május 21., kedd Könyv, olvasás, nevelés „Ment-e a könyvek által a világ elébb?" — Vörös­marty töprengő kérdése szenvedélyes válaszra késztet: ment bizony, csakis azok által, hiszen könyvek írásbeli­ség nélkül megszűnne létezni az emberiség memóriája, s kezdhetné minden nemzedék elölről ugyanazt. Fejlő­dés helyett helybenjárás lenne osztályrészünk. Semmi kétség, értékeljük, és vásároljuk a könyvet, mégis el kell gondolkodnunk azon. hogy azért a vásár­lás mégsem azonos az olvasással. Miközben mindennek felfelé szökik az ára, a könyveké is. de a könyv még mindig viszonylag olcsó ajándék, miközben szép. muta­tós. vonzó. Aztán meg annyi eredményt mégiscsak el­értek a médiák, hogy lábra kapott némi egészséges sznobizmus — ez utóbbi sem megvetendő mert lendí­tőerővé válhat —, amely azt sugallja, hogy könyvnek pedig lennie kell a lakásban. Még csak néni is feltétle­nül díszletként, álorcaként, elhitetni akarván, hogy itt okos emberek laknak, hanem bizakodással: mire meg­nő a gyerek lesz mit olvasnia, valamikor tán nekünk is jut rá időnk ... Ha egyelőre nem is. A KSH szabadidő-mérlege szerint 1963-ban a férfiak­nak átlagosan napi 54 perc, a nőknek 36 jutott olvasás­ra. míg 19774>en már csak 46. illetve 28. Ellenben tv- nézésire 1963-ban mindkét neminél 24 pane jutott, míg 1977-ben a férfiaknak 1 óra 34 perc, a nőknek 1 óra 21 perc. Az átlag persze sok mindent elfed, de irányulást mégis jelez: Az adatok nem a „Gutenberg galakszisért” keltenek aggodalmat, hanem önmagunkért. Mert a könyvet nem kell félteni, megáll az magáért, megtartja uralmát, mint az emberi közlés legfontosabb, pótolhatatlan eszköze. Írás, leírt szó nélkül nincs elvont gondolkodás. Ami azonban félő és félthető: hovatovább megint keveseké lesz, beavatottaké, míg a többség körülüli a képernyőt, mint távoli ősök a rhapsodost, a homéroszi korban. De még ha csupa Homérosz szólna is: a néző ismeretei felületesek maradnak, ha a hallottak nyomán nem nyúl könyvhöz, ha a látvány nem indítja el az elmélyült, gondolkodó ismeretszerzés felé. És mivel a felnőttmodell a gyermekek számára is mérvadó, tarthatunk tőle, hogy a gyerekkori olvasóláz múltával közülük is kevesebben maradnak meg a könyv bűvöletében. Véletlen, de jelképesnek is tekinthető: az idei könyv­hét megnyitásának napján tájékoztatták az Országos Pe­dagógiai Intézet munkatársai az újságírókat az olvasás- tanítás különféle módszereinek használatáról és a mai kisiskolások olvasási nehézségeiről. Ami sajnos sokak­nál megfigyelhető (sok benyomás éri őket, szétszórtad- bak. felületesebbek, kivált a városiak), noha az írás-ol­vasás kezdeti nehézségei nem függenek össze az értel­mi képességekkel! Akár lángész is lakhat abban a kis­iskolásban aki nehezen barátkozik meg a betűvetéssel, sőt ki is bontakozhat, ha kellő gondot fordítanak rá. és törődnek fejlődésével. Itt rejlik az iskola óriási szerepe az egyenlő esélyek megteremtésében, hiszen az értel­miségi szülő nem sajnál időt. fáradságot; színes, szóra­koztató. nagybetűs, képes könyveket vesz. azokból gya­koroltatja csemetéjével az olvasást, és lábujjhegyen jár. ha az leckéjét írja. De akinek erre se ideje, se tudása, se igénye nincsen?! Az olvasás elsajátításának nehéz vagy könnyű volta nem fokmérője az értelmi képességeknek — de hat rá­juk. Aki időben el nem sajátította az olvasás techniká­ját, az később nem tudja megtanulni a számára kibön- gészhetetlen szövegeket, nem képes hozzáolvasni a ta­nultakhoz, pedig ez ma már nélkülözhetetlen, mivel szerencsére szakítottunk az „egykönyves” (tankönyv) ok­tatással; lemarad tehát kedvét veszti. Gyönge bizonyít­ványával nem mehet középiskolába, hiába lappang ben­ne valamilyen iképesség, az olvasásképtelenség elfedi, elnyomja, mint virágot a dudva; a kudarcok megutál- tátják véle a könyvet; at szghad időt megszállja az una­lom, s ami még rosszabb: a sikertelenség szembefordít­ja iskolával, tanárral, eredményesebb társakkal. _ az egész világgal. A dac rossz tanácsadó, a következő lé­pés könnyen vezet szipózáshoz a csövezéshez, az alko­holhoz. Merész állítás lenne megkockáztatni, hogy a könyv abszolút biztos immunizáló szer mindenfajta félrecsúszás ellen de bizonyos, hogy a kallódó fiatalok között felet­tébb ritkán akad művelt könyvbarát, az erőszakos cse­lekedetek elkövetői között pedig szinte soha. A nagy számok törvénye alatt nyilvánvaló: minél alacsonyabb az iskolázottság szintje, minél kevésbé lel valaki örömet, vigaszt, feledést a szellemi élvezetekben, annál veszé­lyeztetettebb. annál könnyebben csúszhat a mélybe. Az esztétikai és az erkölcsi nevelés egy tőről fakad: az ifjúságvédelem az olvasás tanításánál kezdődik. Kez­dődik, de a folytatás sem mellékes. Rendhagyó irodalomórát tartottam egy kis faluban. Okos. tájékozott, lényeglátó gyerekek .gyűltek össze a könyvtárban, élvezet volt beszélgetni velük, látszott, hogy gondos pedagógus keze alól jöttek. Megmaradnak-e olvasóknak, amikor már ingázni fognak? De jó is lenne valamennyit megtartani a könyv hű­ségében! De jó is lenne, ha a felnőttek gyakori példája nem ragadná el őket. elhitetvén velük, hogy az olvasás csak a ráérőknek. a gyerekeknek, s az öregeknek való! De ehhez az is kellene, hogy megnőjön a könyv. az irodalom becsülete az életben, az iskolában egyaránt s hogy központi kérdéssé váljék: tudnak-e a gyerekek szé­pen beszélni olvasni színesen, szabatosan fogalmazni, hibátlanul írni? Jó lenne belátnunk végre, hogy nemcsak az a fontos, „amiből élünk”! Hogy nem munkaerőt, hanem embert nevelünk. És aki talpig ember az munkaerőnek is jobb ... B. Ê. Lépésváltás előtt... Mit ígér a Megyei Művelődési Központ? Elhanyagolt, a célra al­kalmatlan épületben dolgo­zott az Egri Megyei Műve­lődési Központ, a Knézich Károly utcában a minaret tőszomszédságában. Mint ol­vasóink értesülhettek róla. 1983 nyarán bezárták, hogy felújítva adhassák át két esztendő múlva. Az intéz­mény igazgatóját, Sebes­tyén Jánost, azért kerestük fel. hogy számot vessünk ve­le az építkezés alakulásával, a népművelők terveivel. Múlt és jövő — Hogyan indult az újjá- építés, milyen módon fog­tak a felújításhoz? — Az elején felmerült, hogy maradjunk az épület­ben s házon belül költöz­ködjünk — válaszolja Se­bestyén János. — Amikor átjöttünk a Panakoszta-ház- ba. a bontásnál derült ki. hogy jó volt a döntés. Egyre több javítanivalóra derült fény. Már korábban rájöt­tek. hogy életveszélyes az északi szárny, szükségesnek bizonyult a teljes tető- és födémcsere. Akadt a mun­kálatoknak olyan szakasza, amelyben a földszintről az égre lehetett látni. A javí­tás közben a korszerűsítés­ről sem feledkezhettek meg. a követelményeknek megfe­lelően alakították ki a belső tereket. — Mire használták az­előtt az épületet? — Tudomásunk szerint mindig is a művelődést szol­gálta. Adataink 1774-ből vannak először létéről, egy­házi kezelésben állt; legény- egylet. gazdakör működött benne. A felszabadulás óta több szervezet is osztozott rajta, helyet kapott itt KISZ- bizottság mozi. TIT. szol­gálati lakás és így tovább. Most áll majd teljes egészé­ben rendelkezésünkre. — Az elképzelések szerint szeptemberben költözhetnek be. Mi fogadja majd a lá­togatót a Megyei Művelő­dési Központban? — Már a belépéskor más látvány várja, mint azelőtt. A portásfülkét az előtérben információs központ váltja fel: a tágas helyiség már új hangulatot teremt. Olyan színpadunk lesz. amely al­kalmassá tehető többfajta szerepre, hozzá jól ellátott büfé. Nyitunk állandó galé­riát. téázót. várja a vendé­geinket tanácskozóterem, il­letve sok-sok klubszoba. Je­lenleg 27 helyiséget bériünk a városban csoportjaink a pincétől a padlásig „belak­ják” majd az épületet. Ez nem túlzás, hiszen még a pincébe is műhelyt — kerá­miakemencét — tervezünk. Mindazok. akik velünk együtt tevékenykednek a fo­tószakkör tagjaitól a tánco­sokon át az Egri Szimfóni- kus Zenekar zenészeiig, mindenki beköltözhet. Számítógép és CB>rádió — Az adottságok kedve- zőeknek tűnnek. De milyen lesz a technikai felszereltsé­ge az újjávarázsolt műve­lődési központnak? — Természetes módon er­re is gondolni kellett. Első lépésként szükség volt az elektromos hálózat felújítá­sára. hogy megfelelő ala­punk legyen a továbbiak­hoz. Minden termünket han- gosítottuk, s videolánc is összeköti azokat. Az Orszá­gos Közművelődési Tanács támogatásával létrehozunk CB-rádiós központot is. Ez szolgálja majd az ilyen jel­legű klubunkat, de tágább értelemben mindenkit, aki segítségre szorul. Külön he­lyiség áll technikusaink ren­delkezésére. ahol négy szá­mítógépet használhatnak az érdeklődők. Ogy vélem, a korszerű közművelődéshez minden eszköz birtokunk­ban lesz. — Arról is említést kell tennem hogy az eddigi kö­rülményes olajfűtésről a gazdaságosabb gázra állhat­tunk át. Nem kis anyagi erő­forrásokat bocsátottak ren­delkezésünkre, de igyekez­tünk is jól sáfárkodni a le­hetőségekkel. A munka fo­lyamán a belsőépítészektől kezdve a műszaki szakem­berekig. sokak tanácsát meg­hallgattuk. — Sok jót hallottunk a kitűnő felszerelésről. Mégis mi okoz még fejtörést az intézmény igazgatójának? — Az átépítés során nyer­tünk 17 új helyiséget, ame­lyeket még szépen be kell rendeznünk. A bútorzat megvételéhez még fedezet kell. Tartalom és forma — Van-e már elképzelé­sük arról. hogy ezt az előzőekben bemutatott kere­tet miként töltik ki tarta­lommal? — Már néhány tervünk körvonalazódott. Munkánk­nak három ága van: hozzá­járulás a város művelődési igényeinek kielégítéséhez, a klubok, kiscsoportok tevé­kenysége és a megye taná­csi művelődési otthonai­nak szakmai irányítása. -, A közönséget több érdekesség­gel várjuk. így például a művészeti főiskolák vizsga­előadásait rendszeresen meghívjuk. A megye leg­jobb amatőrcsoportjai gá­laműsoron lépnének fel. Szá­mítunk a Heves megyéből elszármazott művészekre, bemutatkozásuk bizonyára érdekes színfolt lesz. A ki­állítások ügyében már leve­lezünk. szeretnénk igényes tárlatokkal előrukkolni. De számottevő lehet öntevé­keny köreinknél is az előrelépés, műhelyeink szak­mai összejöveteleink jelen­tősen javíthatják munkáju­kat. Talán mondanom sem kell, milyen jelentős lehet mindennek a kisugárzása a többi városra és a falvakra: ezzel a háttérrel tudunk igazából segítséget nyújtani. Az emberi tényezők — Eddig lehetőségekről, adottságokról, tervekről be­szélgettünk. De hogy mind­ezeket kihasználják megva­lósítsák, a Megyei Művelő­dési Központ stábjának más­Sebestyén János: Már körvonalazódtak terveink (Fotó: Perl Márton) ként, az új helyzethez iga­zodva kell dolgoznia. Annal is inkább mert az elmúlt két év során a megyeszék­helyen a művelődés lehető, ségei gazdagodtak, hogy csak az Ifjúsági Házra, vagy a Gárdonyi Géza Színházra hivatkozzunk. Felkészül­tek-e erre? — Valóban új munkastí­lust kell találni. Tudatosan törekszünk erre. a belső szerkezet átalakításával, jó szervezéssel. De lehetősége­ink korlátozottak, Kis lét­számú a „csapatunk”: har­mincán tevékenykedünk itt. közülük csak 12 a közműve­lődési szakember. Nem kevés a feladatunk, az már az eddig felsoroltakból is lát­ható. Nehezen lehet állan­dósítani a munkatársi gár­dát. A népművelői pálya ke­véssé vonzó: nincs megfi­zetve sok az esti. hét végi elfoglaltság. Férfiak a szak­ma presztízse miatt nemigen jönnek ide. a nők meg el­mennek szülni, gyermeket nevelni. Épp abban az élet­korukban amikor a legjob­ban számítanánk rájuk. A szociálpolitikai intézkedé­sek sok nehézséget okoznak számunkra. A 12 népművelő közül most is három gyesen van. Komolyan számot kell vetni az emberi tényezőkkel. hogy valóban hatékonnyá váljon tevékenységünk. — Az elmúlt két esztendő során sok olyan ideiglenes helyet találtak csoportjaik­nak, műsoraiknak, kiállítá. tásaiknak, amelyek köze­lebb vitték a kultúra érté­keit a közönséghez. Nem le. hetne-e ezek előnyeit vala­hogy megőrizni? — Nekünk anyagi lehető­ségünk erre nem lesz. min­den erőnket újjávarázsolt központunkra kell összpon­tosítanunk. Mindenesetre valóban érdemes azon gon­dolkodni. hogy az előnyök miként maradhatnának meg. Az iskolák aulájában, vagy más helyen megteremtett fó­rumokat esetleg összefogás­sal lehetne fenntartani. Szá­munkra a fő cél. hogy a csaknem ideális körülmények között a lehető legjobban munkálkodjunk a művelő­désért. Gábor László V. Klimovics: Tévedés Intézményünk kollektí­vája élenjáró volt. Mindig kezdeményeztünk... Elsőként tettünk olyan felajánlást, hogy nem kí­nozzuk a vadállatokat, a madarakat és a rovarokat! Es nem is kínoztuk. A té­vében is foglalkoztak ve­lünk. Es mit gondolnak, ki volt az ababua nyelv tanulási lázának elindító­ja? Szintén mi. Erről az újságban is megjelent a hír. Mi szerveztük meg a ..Meg ne mukkanj éjfél után!” mozgalmat is. So­kan nem hitték el, hogy mi szerveztük, de bebizo­nyítottuk. A napokban összejöttünk. iszogattunk, énekeltünk, kurjongat­tunk egészen éjfélig, de az­tán elhallgattunk mint ha­lott kezében a gitár. Avantgardizmusunkért szeretett minket az igaz­gató is. Minden negyedév­ben prémiumot kaptunk, újévre pedig kitüntetést. Aztán túllőttünk a cé­lon.., Az egyik gyűlésen a mi Szundovszkijunk egy agyatágyult pillanatá­ban szó szerint ezt mondta: „Javaslom, hogy a követ­kező negyedévi vállalásunk valami új legyen; ezentúl dolgozzunk a munkahelyen, nehogy elveszítsük a szak­mai jártasságunkat.” Mi­vel a sajtó is jelen volt, kénytelenek voltunk meg­szavazni. Most apránként fizetünk meg túlbuzgósá­gunkért. Mindennap dol­gozunk. A fizetésért. Csak a fizetésért, mert prémi­um az nincs. Saiga Attila fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents