Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
Életük a tánc... Az Állami Balett Intézet növendékei sikeresen mutatkoztak he két napon át az egri Gárdonyi Géza Színházban. Kel vételeink műsoruk jellegzetes pillanataiból idéznek (el néhányat. (Szabó Sándor felvételei) Csöppnyi hatéves voltam akkor. Kisiskolás sovány gyerek. S köröttem szétrobbant egy vad kor — Halált ugattak a fegyverek ... 1/ isiskolás fiúcska voltam negyven év- vei ezelőtt, de élesen emlékszem mindenre, ami akkoriban történt... Nekünk már hónapok óta nem volt mitől félnünk, 1944. december 21-én számunkra a háború véget ért. De ki-kijártunk még a dubolás-tetői bunkerekhez játszani és emlékezni. Ezek a falutól messzire kieső, erdőben elrejtett fedezékek nyújtottak menedéket, biztonságos búvóhelyet jó néhány katonaszökevénynek a háború utolsó heteiben. Ide hordtam élelmet magam is nemegyszer apámnak, aki a rejtőzködők között volt. Dehogy is gondoltunk arra, milyen veszélyek leselkednek ránk! Pedig ir- tóztató veszéllyel incselkedtünk élelmet hordó útjainkon, hiszen egymást érték a fegyveres nyilasok, a járőröző csapatcsendőrök, nyakukban a láncon csörgő pléhtáblájuk- fcal, és akkor már megszálta a falut az SS-es alakulata; befészkelték magukat a mi házunkba is — leszorítva családunkat a nyirkos pincébe. És élesen emlékeztetett bennünket a véres dúlásra a németek elkeseredett, vak őrületének sok nyoma. A szarvaskői völgy olyan volt, mint valami riasztó, holdbéli táj vagy felszántott tengerfenék. Szekérkaravánok jöttek a faluba esténként vagy a hajnali homályban sebesültekkel és halottakkal. Főként halottakkal, mert az volt a parancs, hogy a német katonának haláláig kell harcolnia. Ilyen események után múlt el a tél és köszöntött ránk 1945 tavasza. Olyan jó idő járta, hogy mi. gyerkőcök, március közepe óta már mezítláb jártunk. Harsogott a tavasz, sugarasan záporozott e> nap, menyasszonyi ruhában álltak a kertekben a gyümölcsfák, illatoztak az orgonák, s az árokpartokon aranysárgán csipogó kislibák csipkedték a füvet. A Bükk oldalából kibuggyanó dombok Ölelésében megbúvó aprócska falunkba csak több napos késéssel érkezett el a hir. hogy vége lett a háborúnak: Hitler kaputt! Csuda örömünnep támadt. Haj, nagy irigykedéssel és csorduló nyálainkat nyel- desve, csapatostól kisérgettük azokat a társainkat, akik cukros kenyeret majszolhattak a hír okozta szivboldogság szülői adakozása folytán. Vasárnap aztán a falu minden, moccanni tudó lakója ott szorongott a templom hajójában, s fenn a kórus karzatán. Fürtökben lógtak az emberek még a kórusra vivő, nyiszorgó falépcső kanyarjában is. ahonnét ráláthattak az oltárra. Soha azelőtt és soha azután nem volt annyi nép vasárnapi misén! Soha azelőtt és soha azután nem volt olyan lelkesítő, olyan szívet feszítő és megdobogtató, magasztos hálaadás ! Zúgott a mély szavú, öreg harang és zengett a szép hangú orgona. Mindenki énekelt. S még a ministránsok is teli tüdőből fújták az oltár előtt a Valóban szent éneket: „Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat ... /” Így él bennem, ilyen emlékekkel 1945. május 9. — a győzelem napja. Az a negyven évvel ezelőtti nap, amikor a fasiszta Németország csukaszürke ruhás vezetői — Dönitz admirálissal az élen — a szövetséges hatalmak képviselői előtt. Potsdam- ban, aláírták a féltétel nélküli kapitulációt ... Sorsom kivételes adományának tekintem, hogy több ízben járhattam a Szovjetunióban, Moszkvában is, s ott láthattam a győzelem más ereklyéit, közöttük — a szent kőlapokat. Ezekről a kőlapokról el kell mondanom mintent. amit tudok .. . Ismeretes, hogy Sztálin jóslata beteljesedett: a fasiszta íenevadat a saját barlangjában, Berlinben fojtották meg. Berlinben állt a hitleri Németország szimbóluma — a Reichstag: az az épület, amely a fasiszták 1933. évi hatalomátvételét megelőző provokációk gócpontja volt, s amelyet végül 1945-ben rohammal vettek be a szovjet csapatok. Éppen ide. a Reichstag kupolájának tetejébe tűzte ki Jegorov, Kantarija és Bereszt a sarlóval és kalapáccsal ékesített győzelem zászlaját. Azok a szovjet katonák. akik eljutottak Berlinbe, a Reichstag külső és belső falán mind otthogyták üzenetüket, aláírásukat — a győzelem kézjegyeit. A háború után a Reichstag repeszdara- boktól össze-vissza szabdalt, talapzattól a padlásig a győzők neveivel teleírott, kormos, kiégett épülete tíz esztendeig magasodott Nyugat-Berlin szélén, az angol övezetben, mint valami komor emlékmű. Ez a kőrom tíz évig érintetlen maradt. 1955 októberében aztán Bonnban, a Német Szövetségi Köztársaság Bundestagjában határozatot hoztak a nyugat-berlini Reichstag épületének helyreállításáról, teljes tatarozásáról. Bár lassan és bátortalanul; de hozzáfogtak a terv megvalósításához, 1963-ban A munkák kezdetekor a nyugat-berlini antifasiszták jelezték barátaiknak Kelet-Ber- linbe. az NDK fővárosába, hogy a helyre- állítás első aktusa mindazoknak a feliratoknak a megsemmisítése lesz, amelyeket a szovjet harcosok hagytak a külső és a belső falakon. Légkalapácsokkal álltak neki. hogy leveressék a vakolatot, hogy törmelékké és porrá zúzzák azt a fontos, történelmi dokumentumot, amely nemcsak a szovjet nép számára értékes és jelentős, de a német nép számára is. amely oly keserű leckét kapott 1945-ben. A nevezetes palotából azóta mát semmi sem emlékeztet a régire. A nyugat-berlini antifasisztáknak azonban mégis sikerült megmenteni néhány kőlapot a szovjet harcosok aláírásaival. A gondosan lefejtett kőlapokat négy súlyos ládába csomagolva átjuttatták Kélet-Berlinbe. ahonnét repülőgéppel szállították tovább Moszkvába, s azóta múzeumi relikviaként őrzik a győzelem kézjegyeit. A kőlapok Moszkvában, a Szovjet Fegyveres Erők Múzeumában, egyet pedig a Forradalmi Múzeumban állítottak ki. Nem egyszerűen múzeumi tárgyak ezek. hanem maga a történelem és dicsőség. A II. világháborút nem szabad, hogy elfelejtsük, mert a felejtés nemcsak veszélyes, hanem egyenesen bűn. S igazat adok annak a Berlinig eljutó szovjet katonának, aki azt mondta: — Nagy kár. hogy a Reichstag az angol övezetbe került. Abban az állapotban kellett volna megőrizni, amelyben 1945 májusában volt, és meghívni oda mindazokat, akik háborús vlszketegségben szenvednek, és szemléltetőeszközként mutogatni. Hogy tudják, ha bármilyen imperialisták hazánk és barátaink ellen merészelnek törni, akkor az ő rezidenciájuk még rosszabb állapotba kerülhet. A szent kőlapok múzeumában mesélik, hogy van egy ősi legenda a falakon feltűnő lángbetűs szavakról. És a Reichstag modernizált épületének falain is felöt- lenek emlékeztető és figyelmeztető, lángbetűs szavak: „A te ítéleted megpecsételődött, fasizmus!”... Pataky Dezső Győzelemről énekeltünk
