Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1985. május 18., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Blöff: blöfföl Egy olvasónk azt tette szóvá, hogy a két címbeli szóalak egyre gyakrabban szerepet kap nyelvhasználatunkban, de a beszélötársak teljesen elbizonytalanodnak nem egyértelmű számukra az angolból nyelvünkbe került szavak jelentése és használati értéke. Levélírónk elpanaszolta azt is. hogy a szótárak sem nyújtottak számára jól használható adatokat. szempontokat. A róluk szóló szócikkek hiányosak, s a megfelelő példatár is foghíjas. A szavakhoz fűzött minősítéssel (bizalmas, pejorativ) sem elégedett. A minősítést megerősítő példák nagyon hiányoznak. Olvasónk igen lényeges megfigyeléseket fogalmazott meg. Valóban több példára számít a szótárt forgató érdeklődő akkor, amikor mind a bizalmas, mind a pejoratív minősítés önmagában nagyon általános; az eligazító, a megvilágositó példákra szükségünk lenne. Az átlagolvasó a bizalmas minősítéssel arról kap eligázítást, hogy mind a blöff, mind a blöfföl a közvetlen hangú társalgási nyelvre jellemző szóhasználati formák, s a hivatalos, a választékos stílusban tehát kerülendők. Az értelmező kézi szótár a pe- rojativ minősítéssel bővíti a szócikket. A szótárt forgatók részére egyértelműbb lenne ez a magyarul megfogalmazott minősítő megjegyzés: rosszalló szóalak. A blöff, a blöfföl, a blöf- fölés szavakat mindennapi nyelvhasználatunkban ilyen szövegösszefüggésekben hallhatjuk és olvashatjuk gyakran: ez csak blöff, ez nagyon is átlátszó blöffölés, amolyan blöffölő ember, csak blöffölni tudnak stb. Az újságnyelvben is fel-fel- tűnnek ezek a szavak ilyen szövegkörnyezetben: „Inkább jól hangzó blöff, amit mondott” (Magyar Nemzet, 1985. febr. 23.). — „Tudatosan, átgondoltan blöfföl (Vekker úr), hogy visszaszerezze magának és fogolytársainak az időt, életteret" (Élet és Irodalom, 1985. ápr. 5.). A példatárunkban szereplő szövegrészietekbe természetesen jól beleillenek a magyar rokon értelmű megfelelők is: ámítás, becsapás, nagyzolás, porhintés, felvágás, hazudozás, lódítás. félrevezetés, megtévesztő fel- dicsérés, alaptalan kérkeaés stb. A pókerezők blöffölései, blöffindításai, félrevezető, megtévesztő bemondásai világától messze esnek azok a szóhasználati értékek és jelentések, amelyekkel már versbeli kulcsszerepeket vállal a szóban forgó szócsalád: „Anyanyelvűnk teletűzdelve még csodákkal..., / de az írástudók vizenyős blöffdu- máival árasztották el anyanyelvemet” (Ladányi: Beat). „Az öldöklés, bursiloóz blöff- jeik ! valódi égzengéssel keverednek” (Vas István: A tűzlopó). — „Mintha sohasem blöfföltem volna. / ha elapadt a kezdeti lendület” (Parancs János: A rögtönzött versírásról). — „A hasbeszélő szónoklatokat, a blöfföket, I nem hallgatom tovább” (Perncs: Holtág). A versbeli példák a rosz- szalló szótári minősítést is megerősítik. Az elítélő sti- lusértékeket hordozza önmagában is Vas István világ- blablablöff szóleleménye. dr. Bakos József Régi házak, hajdanvolt egriek A fürdőben koldusok ütöttek tanyát (Dózsa György tér 1.) A gyöngyösiek tudják, hogy a címben nem csupán egy család neve szerepel, hanem egy trafiké is. Területe alig nagyobb három négyzetméternél, mégis nagy itt a választék. A Szent Bertalan templom és a Fenyő Aruház között húzódik meg. Ha valakinek rá- gyújthatnékja támad. és csupán egy forint lapul a zsebében, ott vásárolhat érte két szál cigarettát, de ha éppen egy fillérje sincs, akkor is udvarias kiszolgálásban részesül — hitelben. A Húgainak szinte minden gyöngyösi polgár törzsvevője. Vannak, akik a város másik végéből naponta elbaktatnak. hogy ott vegyék meg napi újságjukat. Miért? Mert ennek a trafiknak varázsa van. Ez talán abban rejlik, hogy az emberek tudják, ott mindig jókedvű az eladó, nincs hiánycikk és az áruhoz egykét kedves szót is« mellékelnek. A boltocska gazdája özvegy Húgai Lászlóné. Túljutott már a hatvanon, de ez nem számít, mert nincs kora. Az évek során nem hagyott alább fiatalos lendülete. arcvonásai is alig változtak. — Tudja. ha nyugdíjba kellene vonulnom. lehet, hogy belepusztulnék — mondja. — 1950 óta dolgo(1/2. A vörösvércsék a vállán ülnek. borzasztó, iszonyú két madár, kétségbeesés a nevük. Hol az a rigó, amelyiK kikiáltja, meddig élünk? Itt rigó? Néma, mint a föld. — Balogh Bözsének persze könnyű — mondja, és bólogat. Tavaly előtt szívta a fogát: mi lesz? Elfogy a község, lement a kutakban a víz, elszökött. Tavaly viszont jó vízre akadtak a határban. nem barnítja meg a poharakat, a kádat. Szervezik a vízműtársulatot, ösz- szefogott három falu, föltárnád a település, trombitálás nélkül. Lám, nem fogyatkoznak meg! Nem bizony! Valamikor hat forintért lehetett telket venni, négy- szögöljét, húszezerért nádas házat. Most százezer alatt egy licita se kezdődik. — Mit ácsorog itt?! Jöjjön be! — Mindjárt — feleli. — Mindjárt. A menye nem értené meg. hiába beszélne neki hetven zom itt. egyetlen napig sem voltam szabadságon, betegállományban sem. Az én életem a trafik. Ez tett boldoggá. Húsvétkor kél napig zárva kellett volna lennünk. Nem bírtam ki. Beálltam a pult mögé. és vártam. Tudtam, hogy jönni fog egy feledékeny ember. akinek a locsol kodás reggelén jut eszébe. hogy nem vett kölnivizet. Nekem volt néhány üveggel. Nem vártam hiába. Egy férfi Pestről érkezett autóval. Egerbe indult valami rokonát megöntözni. Reggel körbejárta a fővárost, azután megállt minden városban és faluban, de egyetlen nyitva- lévő trafikot vagy illatszerboltot sem talált. — Maga az én megmentöm — mondta. amikor átvette az üveget. Én hazamentem, leültem a tévé elé, e mondat miatt örömömben végigbőgtem a délutánt. — Szlovák vagyok. Magyarul felnőtt koromban tanultam meg. öt nyelven beszélek. A külföldiek néha kézzel-lábbal hadonászva adják tudtomra, hogy mit akarnak vásárolni. Anyanyelvükön szolgálom ki őket. Jó érzés látni csodálkozásukat. Férjem magyar ember volt. Nehéz időben házasodtunk össze. Négy-' évről. a hosszan elnyúló hegyről, a kiszedett krumpliról — akkorák lettek, hogy csoda — esztendeje hitvány volt, alig tudott belőle öreget válogatni. A nova vesz- szejét Zalából hozták; azóta ezerszer mondták, ki kell pusztítani. Tele van Vele a hegy. Egyszer valami úrféle szólt hozzá a pincénél: „Nénikém, a novának meg kell halni. Így rendeltetett.” Húsz esztendeje nem mondja senki. Régen két-három napig kotlatták, ette magát a kádban, jobban adta a levet. Már mindegy, kinek van, kinek nincs. Ezerki- lencszázhúszban került a kövecses dombra háromszáz tőke. Fehér otelló. így hívta mindenki. Ideges asszonyhang rez- zenti, Vilmáé; — Nem hall?! Potyog a szőlő, szedegeti a földről, égeti az ujjait. Csak be kell hunyni a szemét, máris emlékszik a bor színére, a hordókra, a gán- dorfákra, az erős abroncsokra, a birsalma és a lasponys (Fotó: Szántó Györgyi vennégyet írtak akkor. Kassán nem volt nyugalmunk, át kellett települnünk. A férjemnek akkor már mű- lába volt. Azon a napon nyomorodott meg. amikor az első fiunk született. Már második gyermekkel is várandós voltam, amikor átjöttünk a határon. ínséges esztendők következtek. Mostam mások szennyesét, napszámba jártam, kapáltam, szőlőt- kötöztem. A trafik éppen 25 éves. A szeretet, mellyel a vevőket fogadtuk, sokszor megtérüli. Az egész életünk nyílt titok volt. Tudtak minden örömünkről, bánatunkról. Sajnálkoztak a vevők, mondván, hogy milyen szerencsétlen vagyok, mert a férjem rokkant. Butaság. Életem legnagyobb ajándéka, hogy vele élhettem. Sajnos már meghalt. Tőle tanultam meg. hogy kel] az emberekkel bánni. Jó tanítómester volt. A fiam ugyanolyan lett. Délelőttönként ö a váltótársam. A focimeccsek előtt kész „klubtalálkozó” van a trafik előtt. Ott áll tíz-tizenöt ember és találgatják a várható eredményt. Néha elnézem. hogyan szolgálja ki őket. Olyankor megnyugszom, mert tudom. hogy Gyöngyösön akkor is él majd egy jó trafikos, amikor én már nem leszek. illatára. Minden ahhoz az élethez tartozik, a tőtike, a prés, a kenőolaj szaga. a kapák, a zsákok. A novának meg kell halnia? Amikor kijött a kórházból, örült mindennek. Reggel teát főzött, odaült az ablak mellé, ujjait a csésze köré fonta, leste az ajtót. Időnként arra gondolt: mégiscsak jobb lehet a városban. Hanem most a hang — nem először — zavarba hozta. Már biztos benne, elmegy, nem álmodik semmiről, nem lesz beteg a télen. Egy szélfúvás visszavinné, haza. a fehér otellókhoz. A macskát hívja, Balogh Bözsénél hagyta, viselje gondját. Csodálkozva nézi, milyen tiszta lenn a park, világos a fű, a kocsma, hatalmas a pöttyös labda. Valami a mellének csapódik, két vércse sötét árnyéka suhan el előtte. Sebesen röpülnek, ő meg örül. Azt hitte, íose jut ki innét, soha többé. Kicsiny kezével a homlokához kap. mintha a kendője alól kibukkant haját akarná eligazítani. Elmarad mögötte az erkély. Később esni kezd az eső, kopog a betonon, megnyugtatja testének csontjait. Joó József Vége III'2 A két' ember békésen he- verészett. Élvezték a sajátos hangulatot, a vízcsobogást. a körvonalakat elmosó párafelhőt. a kellemes mormolássá szelídült hangokat. a tetőzet üvegszemén beszüremlő tompa fény- nyalábokat. Az egyik kezdte: — Szóval mégis létezik a nyugalom szigete? A másik ráhangolt. — Legalábbis itt, ahol nemcsak testileg tisztulunk meg. Az angol szemfülesen nézelődött a számára teljesen szokatlan környezetben. Magában morfondírozott. — Higiénia itt, ahol a barbárságot véltem regnálni. hát bizony ennek láttán az otthoniak pironkodhatnának. Társa sejtette, hogy mit jelez a beszédes hallgatás... * Ami azt illeti ekkori eleink nem rendeztek tisztasági versengéseket, az effajta kezdeményezés jókora megütiközést keltett volna, hiszen csak kevesen hódoltak ennek a szenvedélynek. Okleveles adalék nyoma- tékolja, hogy 1448-ban Balneum Carthusiensium néven már volt Egerben fürdő. Ez minden bizonnyal az akkori karthauzi szerzetesek kedvtelését szolgálta. Helyrajzilag is rögzíthető: a mai Markhot Ferenc utcai híd közelében, az Eger-pa- tak jobb oldalán emelkedhetett. Nincs ebben semmi különös. hiszen sok nagy°bb, középkori település büszkélkedhetett ilyen létesitmény- nyel. Itt és másutt jókora tartályokban melegítették a vizet, s a gőzt akként fejlesztették hogy forró köveket öntöttek le vele. Az ellátásról szakképzett fürdős gondoskodott, aki rendszerint borbélyként is ügyködött, persze nem hajat vágott, de megbirkózott az érvágással a köpü- lyözéssel s a szerényebb sebészi műtétekkel járó teendőkkel is. Mi lett ezzel a létesítménnyel? Aligha válaszolhatnánk rá. hiszen a kútfők némák, de elképzelhető, hogy Sza- polyai János és Ferdinánd váltakozó szerencsével folyó viaskodása idején pusztult el, hiszen azokban az időkben a település, illetve a vár többször cserélt gazdát. Az újabb eligazító dátum 1495. A püspök udvartartásának számadáskönyve a következő tömör, de mégis sokatmondó információt hagyományozta ránk: „a meleg víz épületére és tetőzetére, s a többi" nyolc forintot fizettek ki. Más szóval: karbantartották. rendbehoztók az épületet. Egyéb jelzés nincs, de ennyi is elég annak igazolására. hogy Bakócz Tamás a jobbágyfiúból főpappá avanzsált, pompakedvelő férfiú nemcsak a díszes ruhákat. a szemet gyönyörködtető hajlékokat, a remekmívű serlegeket szerette, hanem a tisztálkodást is. Elképzelhető az is. hogy hasonló alapállású elődei Szintén így vélekedtek. s talán ők emeltették ezt a fürdőt. A következő információ 1508 decemberéből származik. Ekkor idelátogat a folyvást távollévő Estei Hippo- Ht, Eger püspöksüveges ura, aki — kényes ízlésű révén — többek között „fürdőt kért készíteni", s ezért 33 dénárt adott a fürdőmesternek. Arról is értesültünk, hogy a főpap. Mátyás király egykori sógora megmártózáskor török vászonból szabott inget, azaz mai kifejezést használva fürdőruhát viselt. Ennek ára vaskos volt. ugyanis négy darabért 14 forintot kértek. Ez a summa abban az időben tetemes összegnek számi lőtt. Az adalék egyébként azt is tanúsítja, hogy a létesítmény a legmaximálisabb igényeket is kielégíthette, mert a királyi rokon nem ment el akárhová. 1517-ben ismét itt találjuk, méghozzá rangos társaság kíséretében. A szórakozni vágyó kompánia felkereste és megcsodálta azt a nagy melegvizű tavat, amely télen sem fagyott be s felette pá- rafelhók úsztak. Istvánffy Miklós hasonló jellegű tájékoztatást kínál számunkra, amikor megfogalmazza azt, hogy a város: „nem távol a déli oldalon meleg forrásokkal bír. mik bőven bugyognak. de a budaiaknál sokkal hidegebbek, bár azért fürdésre alkalmasak.” ★ Allah katonái ideérkezőkkel — ez egyáltalán nem túlzás — a tisztálkodási szokások terén forradalmi változásokat produkáltak. Közismert. hogy számukra a Korán is előírja az effajta megtisztulást, méghozzá azt is kiköti, hogy erre a célra kizárólag folyóvíz használható. Ugyanakkor az is igaz. hogy a gyógyítás számára is kamatoztatták a bőkezű természet ajándékait. Másképpen fogalmazva léteztek gőz (hamam) és melegvizű (ilidzse) fürdőik is. Bárhol jelentek meg, lehetőségeikhez képest rögvest gondoskodtak legalábbis az előbbiek kialakításáról. Persze az utóbbiakról sem feledkeztek meg, ha az adottságok megvoltak. A már említett Evlia Cselebi — bőbeszédű tudósításában ilyen szempontból is körvonalazta az egri helyzetet. A valóságot kissé felnagyító szerző így fogalmaz: „Három hévizű fürdője van. az egyik a férfiak, a másik az asszonyok, a harmadik az állatok számára. Némi tekintetben hasznosaknak bizonyultak a rühös- séget és a frengi betegséget (vérbaj) meggyógyítják”. Nos, az utóbbi megállapítás kissé hibádzik, mert a „francos" kórra az effajta medicina nem használt, legfeljebb Ideig-óráig enyhítette a bajt. Számunkra nem is ez a lényeges hanem az a tájékoztatás, amellyel a kutatók sokáig nem tudtak mit kezdeni. Bizonytalanságukon úgy lettek úrra. hogy kijelentették: a fecsegő utazó bizonyára tévedett, annál is inkább, mert tudósítását otthon. Konstantinápolyban vetette papírra, i addigra összekevert néhány mozzanatot. Pécsi István (Folytatjuk) Szabó Péter Fehér Otelló A Húgai
