Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. május 18., szombat 5. A Kak*'» házat csodálni lij-ZélancIhóI is érkeznek Őrzik a múlt hangulatát A (alak állnak, de nincs több pénz a vendéglőre Falu az új város vonzásában A tanácselnök lelki szemei előtt akták sorakoznak Külsőre hűen őrzi még a múltját. Ahogy a szelek csap­kodása elől tejüket védekező­én elhúzó fák közt bekanya* rodunk központjába, akarat­lanul is föltöltődünk roman­tikával. Pontosan úgy, ahogy azok, akik nyaranta a világ minden tájáról nekiindulnak fölkeresni és megcsodálni az egyik legjellegzetesebb közép-európai jobbágytele- pütést. Atány. A hajdaniak szépségvá­gyát dicsérő faragásokkal díszített porták, a gazdálko­dáshoz igazodó nagy udva­rok, a különleges szabályé utcasorok — a múlt. A gyorsuló idő ugyanis a zárt kis községre is több helyütt rányomta pecsétjét. Üj há­zak épülnek, — ha nem is nagy számban, — a léckerí­tések mögül ritmusosan ki­villanva autók jelzik a lé­pésváltás tempóját. Mert hisz akarva, vagy akaratla­nul. de az új város árnyé­kában meghúzódó falu la­kói lépésváltásra kénysze­rülnek. Vajon mennyire érzik ezt az itteniek? Amikor leütünk beszél­getni a tanácselnökkel, Ju­hasz Károllyal, ez az első kérdés. — Nem könnyű most még megfogalmazni — ráncolja homlokát. Talán úgy lehet­ne fogalmazni, hogy Heves várossá válásának tükrében élesebben látszanak egyelő­re gondjaink .. . Töpreng, s arcán félreért­hetetlenül látni: lelki sze­mei előtt most akták sora­koznak, félig-meddig elinté­zetlen problémákkal. — Legnagyobb bajunk azt hiszem az, hogy rohamosan kezd elöregedni a falu. Most közel kétezren vagyunk, de szerintem lehetnénk akár háromezren is, ha az előbb említett kedvező változás ko­rábban áll be. Hosszan sorolja a ténye­ket, amelyek kijelentését igazolják. Korábban amikor még nem volt a környéken jó munkalehetőség, az itteni­ek az ország legkülönbözőbb pontjain vállaltak állást. Reggelente három zsúfolt busz szállította a gyárba igyekvőket Budapestre, Gyöngyösre, Egerbe, még Győrbe is. A fiatalok, a leg­törekvőbbek, igyekvőbbek hamarosan megunták az energiarabló ingázást s igye­keztek megtelepedni a biz­tos kenyeret kínáló városok környékén. A nagymértékű elvándorlás csak a legutób­bi időkben csökkent. Azóta, amióta elég Hevesre utazni, hogy állást találjanak a té- eszhez kevésbé vonzódóak. — Aki haza akar jönni, az most már haza tud — véle­kedik az elnök. — Magam is a Ganzban, az Egyesült Izzóban hasznosítottam a tudásomat, amíg lehetőséget is kínálva haza nem „hí­vott” a szülőfalum. De so­kan vannak ezzel így má­sok i-9r Ma már csak két busz indul hajnalban hétfőn más vidékekre, azokban is foghíjasán ülnek. Szerencsé­re. A íöntebbiek után nem lehet csodálni, hogy Atány- ban a két legnépesebb intézmény az öregek nap­közije és az óvoda. A haj" lottkorúakról példamutató­an sikerült gondoskodni. Nemrégiben építették újjá az otthont, amelynek lelkes vezetője Bedécs Kálmánná itt 35 bácsinak és néninek deríti föl napjait. S nem­csak azzal, hogy ellátásukat biztosítja, de azzal is, hogy örömöt, hasznos elfoglaltsá­got, szórakozást nyújt ne­kik. Érthető, ha sorban áll­nak a jelentkezők, akik sze­retnének ide bejáratosak lenni. Bővítésről egyelőre azonban nem esik szó. Az óvoda nagyobbítása viszont halaszhatatlan. Igaz, tavaly sikerült ki­alakítani egy újabb részle­get, — s így föl is vehettek minden rászorulót, — de leg­alább még egy csoportszo­ba kellene ahhoz, hogy ké­nyelmesen tölthessék nap­jaikat a kicsinyek. Az iskola nem zsúfolt. Ami itt problémát jelent az az, hogy kissé elhamarkodot­tan került sor a napközi meg­szervezésére. A gyerekek így tanteremben töltik dél­utánjukat is, azaz reggel nyolctól délután ötig kuk­solhatnak a padokban. És bizony nem úgy alakult a komplex közművelődési in­tézmény tevékenysége sem, ahogy eredetileg tervezték. — Na, ebből a szempont­ból nagyon jó, hogy közel van hozzánk egy város. A srácok esténként beszalad­nak szórakozni — fűzi hoz­zá Juhász Károly. — S a hátrányok? — kér­dezek rá az eddig kimon­datlanra. — Az ittenieknek, — el­sősorban természetesen az idősöknek — régi, régi vá­gyuk egy melegkonyhás ven­déglátó egység. A közaka­rat oly nagy volt, hogy 1981- ben, annak ellenére bele­fogtunk, hogy nem egészen látszott tisztán, az építke­zésnek miként szerezzük meg a fedezetét. Nos, a korábbi iparcikkbolt épületét jelöltük ki étteremnek, föláldozva a kenyérszaküzletet is. Ami pénzt lehetett, a tanács oda adott. A téesz építőbrigádja fölhúzta a falakat. Az áfész azonban évek óta arra hi­vatkozik, hogy képtelen a berendezést biztosítani hoz­zá, mert minden pénz He­vesre kell... Mi tehát két szék közt a földön találtuk magunkat. Az ABC-ben. ha kenyér érkezik, elviselhetet­len a zsúfoltság. Az iparcikk­bolt helyisége oly kicsi, hogy szinte >csak szöget tudnak benne tartani, a legalapve­tőbb dolgokért is föl kell ke­rekednünk. A melegkonyha pedig ... Az „iparcikk” egyik ko­rábbi dolgozóját Bán Mik­lósit most az ABC-ben talál­juk meg üzletvezető-helyet­tesként. Csak október óta dolgo­zom ismét Átányban. de ebben a boltban nagyon meg vagyok elégedve. — mondja. — Kifejezetten jó az ellátásunk — mutat kör­ibe a polcokon. S látni, hogy .valóban a föl vásottaktól kezdve a márkás pipere­cikkekig megtalálhat itt mindent a vásárló. Hétszáz­ezer forintnyi lehet az áru­készlet, s ez elégnek is tű­nik. — 'Neím vagyok idevaló­si. Hevesről járok ki — sze­rencsére kitűnő a közleke­dés —. de szeretek itt dol­gozni, — fejezi be sietve a beszélgetést, mert épp áru érkezik. — Szavaiból érez­ni, nemcsak az tetszik ne­ki. hogy zárás után tíz perccel már otthon lehet, hanem az itt élő emberek, a hozzájuk nap. mint nap betérők is ... ■E bolti látogatás sugallja, hogy amikor az irodájába igyekvő párttitkárral, össze­találkozunk arról faggatjuk mennyire tudnak gazdálkod­ni az itteniek. ö egyéb­ként a tsz és a község kommunistáinak is irányít­ja mozgalmi munkáját. Calvács Károly, a humo­ros oldaláról fogja meg a kérdést. — Azt szokták mon­dani: szegény téesz. gazdag tagság... — tárja szét a karját. Aztán magyarázni kezd. — Földünk olyan minőségű, hogy épp azon érték fölött van, amit még az állam támogat. Szóval. gyenge bár, de segítséget nem kapunk. Az átányiak- nak ügyesehben kell gaz­dálkodniuk az átlagosnál áhhoz, hogy számottevő eredményeket érjenek el. Nos. vannak sikereink. Ma már a gazdaság sem sze­gény, a tagság pedig még többet mondhat magának. Főbb termékeink közé tar­tozik a kenyérgabona, a napraforgó, a kukorica, a dinnye, jelentős még tehe­nészetünk. és szép bevétel van a baromfiakból is. Ezek nemcsak szavak. A földdel dolgozók alaposan meg szok­ták fontolni döntéseiket. Nos, bennünket igazol az, hogy évek óta egyre töb­ben kérik hozzánk felvéte­lüket. S az egyre több itthon- maradónak, netán hazatérő­nek. persze igényei vannak. Különösen így, hogy közel a példaadó város — teszem A téeszbe egyre többen jelentkeznek hozzá magamban a rövid helyzetjelentéshez. Hál van még mit tenni Átányban a jobb közérzet érdekében! Csatornázni például kilenc és fél kilométert csatornáztak, de a lakosság legalább még három kilométernyit sze­retne. A húsz kilométernyi járdára is hosszabb szaka­szon ráférne a felújítás. Igaz. az emberek nem saj­nálják a fáradságot, ha a közösségért kell tenni. Jel­lemző példa erre. hogy az elmúlt években meghárom­szorozódott a társadalmi munka mennyisége. S nem az afféléké ám. hogy elsö­pörték a házuk elől a sze­metet. * Bizony szép lenne, ha a város közelében Átány is gyorsabban cseperedne. Ez a remény érződik akkor is. amikor Szabó Jánosnéval. az italbolt vezetőjével vál­tunk szót. — Egyedül érezzük ma­gunkat a fiam nélkül a férjemmel. Jó szakember pedig, lakatos, mégis Al- győn van jelenleg. Talán. ha fejlődünk, haza vágyik majd ő is. Nem bánnánk, ha nősülni ide jönne ... Németi Zsuzsa Meg lehetne szüntetni akár az iparcikkboltot Nősülhetne a fiam (Fotó: Perl Márton) Óh itthon maradtak

Next

/
Thumbnails
Contents