Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. május 18., szombat 1. VÁLASZTÓK ÉS VÁLASZTOTTAK Tanárok és a tanulók egyszerre iv/4. Volt részünk változatosságban, ami a felszabadulás utáni, koalíciós idők választási csatározásait illeti. Ami megkülönböztetett figyelmet érdemelt: a negyed- százados terror, a háborús szenvedések meggyötörte ország felszabadult, településein minden felsőbb útbaigazítás nélkül szinte azonnal és sorra alakultak meg a demokratikus módszereket *természetesnek tartó szervezetek, közülük is elsőnek említendők a nemzeti bizottságok. Döntő hármas Az első. országos horderejű lépés: népgyűléseken, köz- felkiáltással választják meg — a Függetlenségi Front porgramját alapul véve — az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldötteit. A részben már szabad ország első legfc': - demokratikus testületé 1944 december 21*én ült össze Debrecenben. A három legjelentősebb képviselőcsoport: Magyar Kommunista Párt 71, Független Kisgazda- párt 55, Szociáldemokrata Párt 38 fő. összesen 230 képviselő képviselte ekkor a szabadsága ha j salán élő országrész lakosságát. Azután 1945 kora tavaszán már megkezdődtek az új választójogi törvény előkészítésének politikai küzdelmei. S mi- közbr - e csatározások folynak. nekilátnak a legilletékesebbek az ezeréves per végleges eldöntésének. Pusztaszeren 1945. március 29-én ünnepélyes keretek között megkezdik a 600.1945. számú, azaz a földreformról szóló rendelet végrehajtását; Budapesten bekapcsolják — május 13-án — a közvilágítást; a könyvnapokra — július 12—14. — ötvenöt mű jelenik meg, valamennyi magyar szerző munkája. .. nos, ilyen mozzanatok is hozzátartoztak ahhoz a gyors és folytonos átalakuláshoz, amely az akkori magyar valóságot jellemezte, s amelynek jövőjére lényeges befolyást gyakorolhat, miként dől el a választójogi törvény előkészítése körüli politikai csata. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. szeptember 13-án fogadta el az 1945. évi Vili. törvénycikket. Ez az új választójogi törvény lényegében — az elmebeteget, börtönben levőket kivéve — minden, huszadik életévét betöltött állampolgárnak — férfinak és nőnek egyaránt — megadta a választás, a választhatóság jogát. —Mca—— Pont a viták végére Ez volt az első eset, amikor a közigazgatást maga a jogszabály — a törvény — tartotta távol a választásoktól, a jogosultak összeírásától a szavazatok megszámlálásáig mindent társadalmi útra terelt. És ez volt az első eset a magyar történelemben, hogy általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján járulhattak a szavazóurnákhoz az emberek, 5,2 millió fő, majdnem kétszer any- nyian, mint korábban a leg- liberálisabb választójogi törvény idején...! A következő, 1947. évi XXII. törvénycikk eldöntötte a dühödt vitákat kavaró dilemmát — nem lesz kétkamarás nemzetgyűlés —, négy évben jelölte meg a megbízatás idejét, az új pártok indulását a választásokon előírt számú ajánláshoz kötötte. Érzékelteti az akkori idők politikai küzdelmeit, hogy az 1947. évi választási kampány során az induló tizenegy párt összesen 15 658 népgyűlést tartott... Olyan időszak ez, amikor még rengeteg az adósság, a múltból reánk maradt teher. Hiszen például csak 1948-ban futotta az erőből, hogy törvény mondja ki — a XLIII. törvénycikket november 26-án fogadta el az országgyűlés —. a nők minden területen való egyenjogúsításának szükségességét, Űj választójogi törvényt 1949. március 22-én fogad el az országgyűlés — a IX. törvénycikket —, ám valójában már nem hoz sok újat, inkább csak technikai jellegű változtatásokat, megerősít, véglegesít viszont korábbi törvényi megfogalmazásokat. Az 1949. május 15-én megválasztott képviselők fogadják el az 1949. évi XX. törvényt, a Magyar Népköz- társaság Alkotmányát. Ez máig érvényesen határozott meg döntő alapelveket, például azt. hogy az országgyé lésnek alárendeltje valamennyi állami szerv! S van némi megvilágító ereje a korra annak a ténynek is, hogy ehhez az augusztushoz még valami kapcsolódik. Szeptember elsejei hatály- lyal megszüntették — kivéve a finomlisztet — az élel- miszerjegy-rendszert. Az 1953. évi II. törvény 18 évre csökkentette a korhatárt, nem a választásra jogosultak, hanem a teljes lakoság létszámához szabta a képviselői helyeket. A csökkentés azonban nemcsak ilyen, pozitív előjelekkel bukkan fel ézekben az időkben. Az országgyűlés ülését — március 17—18. — megelőző napon döntött úgy, a Minisztertanács, hogy húsvét hétfőjét rendes munkanappá nyilvánítja... Történelmünknek ebben a szakaszában a tanácsi választásokról külön jogszabály — 1950. évi I. és az 1954. évi IX. törvény — rendelkezett. Ez azért is figyelemre méltó, mert az 1954-es jogszabályban találkozhatunk először — az addigi lajstromos választással szemben — az egyéni választókerületi rendszer bevezetésével. Gyakorlati próba A további sora a dolgoknak: az 1958. évi III., az 1966. évi III., az 1970. évi III. törvény. Anélkül, hogy jelentőségüket kisebbíthetnénk, leírhatjuk: alapvető változásokat már nem hozhattak, csupán finomították némely elemét — például az országgyűlési képviselőknél is az egyéni választókerület intézményét vezetve be — a választójognak, a választási rendszernek. Elérkeztünk oda, hogy tanárai és tanulói egyszerre lévén a szocialista demokráciának, a választásoknak, felsőbb osztályba lépésére alkalmasnak nyilvánítottuk magunkat. E _ felsőbb osztály az 1983. évi 111. törvény, aminek gyakorlati próbája most van, napjainkban, illetve június 8-án lesz. Újdonságai valóban újdonságok — a kötelező kettős jelölés, az elöljáróság jogintézménye, az országos választási lista, a pótképviselő, póttanácstag rendszere —, s ami roppant fontos: a törvény végső formába öntését lényegesen befolyásolta a társadalmi vita. Valójában ez volt az első eset történelmünk folyamán, hogy maguk a választók tömegei mondhatták meg — 65 ezer felszólaló volt a társadalmi vitákon! —, milyen törvényi feltételek között kívánnak voksolni. Ezer év kellett hozzá, de aligha a történelmi véletlen müve: most jutottunk el eddig. Ami nem annyit tesz, hogy már nincsen tovább. Mészáros Ötté (Vége) Országgyűlési képviselő jelöltjeink Barta Alajos Megyénk 4-es számú választókerületének egyik képviselőjelöltje Barta Alajos. az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára. Sorsa összefonódott a térséggel, Bélapátfalván született 1933-ban. Édesapja ott dolgozott a kőbányában. A kötődés tovább erősödött, amikor a közgazdaságtudományi egyetem elvégzése után tervkészítőként a cementgyárba került. Ma is szívesen emlékezik arra az időszakra, az ottani emberek között ismerte meg a munka szépségeit, tanulta meg tisztelni az alkotó tevékenységet. Aktívan vett részt a közéletben, ezért egyre jelentősebb megbízatásokat kapott: 1983-ban megyei első titkárrá választották. E megbízatását az idei megyei pártértekezlet megerősítette. Pártunk politikája iránti bizalomként fogadtam a megtiszteltetést, hogy országgyűlési képviselőnek jelöltek — vallja Barta Alajos. — Azért is fontos ez számomra, mivel a vc.lt egri járásban kezdtem a politikai munkát, ismereteimet fel tudom használni a választópolgárok javára. Jelölttársammal, Sas Kálmánnal jól ismerjük egymást, bármi is lesz a választás végeredménye, elvtársi, baráti kapcsolatban maradunk, hiszen mindketten egy ügyért dolgozunk: a XIII. pártkongresszus határozatainak megvalósításáért. — Ha megválasztanak — folytatja a képviselőjelölt — elkötelezettségemből és munkakörömből fakadóan továbbra is feladatom megyénk ügyeit szolgálni. Alapvetőnek tartom ebben a választókörzetben is, hogy a teljes és a hatékony foglalkoztatottság együtt érvényesüljön, mert ez meghatározó a lakosság biztonságérzete szempontjából. Ez teremti meg az alapját az életszínvonal és az életkörülmények javulásának, ezen belül a kereskedelmi, egészségügyi és kulturális ellátás fejlődésének. Így oldhatjuk meg több település vízellátását, néhol bevezethetjük a gázt. Mindezt úgy gondolom megvalósítani, hogy méginkább közelebb kerüljünk az itt élő emberekhez, jobban támaszkodjunk javaslataikra, azokra is. amelyek a jelölő gyűléseken hangzottak el. Az állami forrásokkal együtt számítunk önkéntes közreműködésükre az elfogadásra kerülő VII. ötéves terv helyi céljainak valóra váltásában. — Személy szerint fontosnak tartom, az emberi kapcsolatok erősítését a bizalom alapján. Megkülönböztetett figyelemmel szükséges fordulni a rosszabb anyagi körülmények között élő. alacsony jövedelmű nyugdíjasok, nagycsaládosok leié. Azt vallom, hogy vannak tennivalóink az emberek ügyesbajos dolgainak megértő, segítőkész és törvényes intézésében, mert ez a jó közérzet fontos tényezője. Sas Kálmán A 4-es számú országgyűlési választókerület másik képviselőjelöltje Sas Kálmán, aki 1928-ban született Bélapátfalván. Szülei cementgyári munkások voltak. A felszabadulás előtt az elemi iskola elvégzése után segédmunkásként maga is a cementgyárba került dolgozni. Folyamatosan bővítette szakmai ás politikai tudását, végül a Cement- és Mészművek Bélapátfalvi Gyára igazgatója lett. Mint kiváló dolgozó már megelőzően is igen sokat foglalkozott a fiatal szakmunkások képzésével. A munkásmozga'omba 1946-ban kapcsolódott be. először az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett, később alapszervezeti párttitkár lett. Több éven keresztül tagja volt az egri járási pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak is. 1967-től országgyűlési képviselő. Választóival jó kapcsolata van, képviselői feladatait következetesen és eredményesen végzi. — Nagy megtiszteltetésnek tartom a jelölést — mondja —, már a két gyűlésen is több olyan gondot vetettek föl, amelyek községeink számára lényegesek. Ezek megoldásában erőm szerint szívesen vállalnék részt. Egyébként jelölttársa- mat. Barta Alajost jól ismerem és tisztelem, egy faluban nevelkedtünk, egy helyen dolgoztunk. Az, hogy most „ellenfelek” vagyunk, nem okozhat törést köztünk. — Újraválasztásom esetén támogatnám a községi tanácsokat terveik megvalósításában. A képviselő anyagiakkal végül is nem rendelkezik. Élni kell tudni a helyi erőforrásokkal: anyagiakkal, meg a társadalmi munkával, no meg a központi lehetőségekből kell szerezni mindehhez hozzájárulást. Természetszerűen eljárok mindezek érdekében, segítek, ahol lehet és ahol tudok. Minden településnek más és más a gondja, a körülményeknek megfelelően kell mindenhol intézkedni. — Ügy érzem —, tér ki eddigi munkájára a képviselőjelölt —, hogy a választókkal bővült a kapcsolatom az utóbbi időszakban, nagyobb az ismerőseim köre. A közösségi ügyek mellett egyéni problémákat is megismerhettem, ezekkel is fölkerestek. Néhány kérdésben tudtam is lépni, úgy is. mint. az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának elnöke. A következő ciklusban is megtennem, amit csak lehet, hogy a megoldásra váró problémák napirendre kerüljenek. Közös dolgainkért és egyéni boldogulásunkért a pártunk XIII. kongresszusának útmutatásai alapján dolgoznék. Asszony, az öttonnás gépen A nőnap alkalmából Kovács Jánosné, a Mát- raalji Szénbányák Ecsédi Külfejtéses üzemének dolgozója átvehette a Kiváló Munkáért kitüntetést. Megérkezvén Ecsédre alig*alig akartam hinni a fülemnek, mikor megtudtam, hogy riportalanyom foglalkozása targoncavezető. No, nem mint hogyha kételkednék abban, hogy a hölgyek az élet minden területén felveszik a versenyt a férfiakkal, de azért mégis meglepő ez a pályaválasztás. — Hát lehet, hogy mások csodálkoznak a munkámon — kezdi a beszélgetést a talpraesett, cseppet sem ijedősnek tűni asszony — de én már megszoktam, s a kollégáim sem nyitják tágra a szemüket, amikor keresztül robogok az udvaron. — Számított-e erre az elismerésre? — Nem, s éppen ezért nagyon jólesett. Ilyenkor legalább érzi az ember, hogy odafigyelnek rá, számontart- ják azt, amit csinál. Bár én egyáltalán nem panaszkodhatott!, hiszen nem ez volt az első kitüntetésem. 1981- ben kiváló dolgozó lettem, majd tavaly a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát vehettem át. — Ha jól tudom ezt tizenöt esztendő után kaphatja meg valaki... Ezek szerint önt itt már törzsgárdatag- nak tekinthetik. — Valóban, hiszen vállalatunknál 1968. október 12. óta dolgozom. Szűcsiből járok ide nap, mint nap. Ez lényegében a második munkahelyem, mert az általános iskola befejeztével először a Csányi Állami Gazdaságban kerestem a kenyerem. Ez azonban csak egy évig tartott s akkor kerültem a cégünkhöz. Döntésemben — amellett, hogy magasabb fizetésben is reménykedtem az is közrejátszott, hogy édesanyám is itt tevékenykedett takarítóként. Fél esztendeig magam is ugyanezt csináltam, de ekkor bevittek az irodára. Itt tulajdonképpen afféle anyagkiírói, illetve adminisztrátori feladatokat láttam el egészen 1971- ig. Hozzátartozik a képhez, hogy akkortájt még működött nálunk a külszíni fejtés is. Nos, 1971-ben féjhezmen- tem — mellesleg az uram is szakmabeli, hiszen a vi- sontai Thoreznél kotrómester —■ majd 72-ben született az első gyermekem, s utána rögtön a másik. így a kisfiámmal és a kislányommal hat évig gyesen voltam — Amikor 1978-ban visz- szajött újra csak takarítania kellett. Nem bántotta ez a dolog? — Csöppet sem. Azt is el kell végezni valakinek, másrészt pedig ugyanúgy megbecsültek mint odáig. Nem elégedetlenkedem hát, igaz a fizetésem nem volt éppen a legmagasabb. Pont ez volt az oka, hogy amikor felajánlották, hogy indul egy targoncás tanfolyam az üzemen belül, s ezt én is megpróbálhatnám, nem sokat haboztam. El is sajátítottam a tudnivalókat, s betanított munkás lettem. Anyagilag is megérte, hiszen vagy kétezer forinttal többet viszek igy haza, másrészt pedig megszerettem ezt a foglalkozást. Lehet, hogy furcsán hangzik, de már szinte hozzánőttem ehhez az öttonnás masinához. Az anyagmozgatást ugyan elvégzi a gép, de ettől függetlenül néha komoly fizikai erőkifejtésre is szükség van. — Most, hogy az örömön túl van, kicsit kívülről értékelheti önmagát. Minek tulajdonítja, hogy a vezetők éppen önre gondoltak? — A már elmondottakon túl — úgy hiszem — azt is értékelték, hogy a közösségben is megállóm a helyem. A brigádunkban 26 férfi mellett én vagyok az egyedüli képviselője az úgynevezett gyengébbik nemnek. Ez azonban nem tesz visszahúzódóvá, sőt. .. Számtalanszor előfordul, hogy akit lazítani, lazsálni látok azt azonnal hajtom tovább. Persze más is kellett ahhoz, hogy minden további nélkül befogadjanak. Például egy- egy focimeccsen én is beállók a srácok közé és rúgom a labdát. Mondjuk erre a múltkor rá is fizettem, mert megsérültem és műteni kellett a lábamat, — A szabad idejét mivel tölti a legszívesebben? — Pillanatnyilag csak délelőttönként dolgozom. Azelőtt két műszakba jártam, s talán ez annyival volt jobb, hogy délutánig többet tudtam otthon végezni, most meg ha valami adódik, akkor szabadságot kell kivennem. A kérdésre visszatérve a férjemmel közös hobbink a túrázás, a kirándulás. Gyakran beülünk a kocsiba és irány a Mátra. Ilyenkor bebarangoljuk a vidéket, sátorban lakunk, bográcsban főzünk, azaz amolyan nomád életet élünk. Ügy vélem a fárasztó hetek után nincs is ennél jobb pihenés. A köznapi vélekedés a kitüntetésekhez valami rendkívüli tettet fűz. Holott akadnak olyanok, akik „csupán” a mindennapi munkában tűnnek ki társaik közül szorgalmukkal, lelkiismeretességükkel — és rájuk is figyelni kell... Sárhegyi István
