Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-11 / 84. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 11., csütörtök I Választásra készülve Felkerült a névjegyzékre Nagyapáink, apáink, anyáink még kemény politikai harcot vívtak azért, ami számunkra közönségesen megszokott, adminisztratív aktus: nevünk ott szerepel a — köznapién így jelölt — választói névjegyzéken, hivatalos megfogalmazással, nevünk bekerült a választók nyilvántartásába. Ennek a nyilvántartásnak az ösz- szeállítása — az illetékes helyi tanács végrehajtó bizottságának a feladata — nem puszta formalitás, hiszen alapvető állampolgári jogaink érvényesítésének egyikét dokumentálja, ám szigorúan meghatározottak a formai előírások. Ilyen előírás például, hogv a nyilvántartásba vett személy 1967. június 8-a előtt született, avagy házasságkötés okán lett nagykorúvá. Természetes megkötés a magyar állampolgárság, amint természetes kizáró oknak tartható az is, hogy — az 1983. évi III. törvényben rögzítettek szerint — kivételt képeznek azok, akik például szabadságvesztés büntetésüket töltik, akik a közügyek gyakorlásától eltiltó bírói ítélet hatálya alatt — állnak; vagy például az elmebetegek. Az ilyen, kevés kivételtől eltekintve tehát hazánkban az általános választójog érvényesül, mert minden, tizennyolcadik életévét betöltött magyar állampolgárt megillet ez az alapvető jog, mégpedig két irányban is: az illető választó és választható. Április 5—12. között tekinthető meg a helyi tanács hivatali helyiségében a névsor, s ugyanez idő alatt lehet szóban vagy írásban — a végrehajtó bizottságnál — az esetleges kifogást bejelenteni, például a nyilvántartásból való kimaradás miatt. Valamikor milliók emelhettek volna ilyen kifogást! Az 1874. évi XXXIII. törvénycikket — a választói jogosultságról — a korabeli sajtó úgy . jellemezte, mint „üdvös lépést a népképviselet útján”. Ez „üdvös lépés” azonban nem adott továbbra sem választójogot a nőknek, az ipari munkásoknak, a fegyveres testületek tagjainak, a gazdasági cselédeknek, napszámosoknak, szegényparasztoknak — mert évi legkevesebb 105 forintnyi jövedelem után fizetett adóhoz kötötte a jogosultságot —, de például a lelkészeknek, segédlelkészeknek is csak akkor, ha hivatalos alkalmazásban álltak. Seregnyi más hasonló megkötés, kirekesztés mellett a törvény azoknak nem adta meg a választójogot, akiknek adóhátralékuk volt..., s ebben az egyben azért akad jogos indok, hiszen ha kivételesen is, de itt helyesen kötötte össze a régi-régi törvénycikk a jogot és a kötelességet. Körülbelül 130 ezer fiatal lesz az, aki azért kapja meg a tanácstól az értesítést a nyilvántartásba vételről — amit egyébként mindenki más is kézhez vehet, benne személyi adataival, az országgyűlési, a helyi tanácsi választókerület. a szavazókor számával, a szavazóhelyiség pontos címével —, mert éppen átlépi tizennyolcadik életéve határát, és így választópolgárrá rukkol elő. Ifjú polgártársaink ne tartsák puszta papírdarabnak az értesítést! Túl azon, hogy megőrzésével és a választás napján a szavazatszedő bizottság előtti felmutatásával az adminisztráció tetemesen meggyorsítható, a papír egyben valami másnak, fontosnak is tanúsítója. Annak, hogy bekerültek azok körébe, akiknek joga, de kötelessége is a beleszólás közügyeinkbe, a képviseletbe, a nevünkben dön- töttekbe. A választópolgárt állandó lakóhelyén veszik fel a nyilvántartásba. Ez szintén puszta hivatali mozzanatnak lenne ítélhető, ha nem tudnánk: egy év alatt 200 ezer felett van az állandó lakóhelyüket változtatók, és 360 ezer körül a lakóhelyüket ideiglenesen módosítók száma. Csupán az egyik községből a másikba — állandó jelleggel — átköltözők tábora 64—66 ezer fős tizenkét hónap alatt! Ennek seregnyi hatása között el nem hanyagolható az sem, hogy hetek alatt is módosul a nyilvántartásra jogosultak köre, azaz a helyi tanácsok által május 24—28. között ismételten közszemlére tett — és a kifogások alapján, vagy a hivatalból, például éppen a jelzett okból módosított — névjegyzéken ott lehet annak a neve is, aki néhány napja él a településen, feltéve, ha korábbi lakóhelye tanácsától igazolást hoz, ott törölték a választók nyilvántartásából, s ezt az okmányt új lakóhelyén a tanácsnál bemutatja. M. O. Hosszú tél után a TIGÁZ horti telepén A TIGAZ horti pb gáz töltő- és palackjavi- tó üzeme feszített munkatempóban dolgozott a téli hónapok alatt. A tervezett 44 ezer tonna helyett mintegy 52 ezer tonna pb-gázt töltöttek palackokba az Itt dolgozók. Egy kis szusszanás- nyi időre megpihenve, újabb jelentős feladat hárul majd a telepre, hisz a szajoli üzem rekonstrukciója miatt a hortiaknak keli elvállalniuk e terület ellátását is. Felvételeink az itt folyó mindennapi munkából adnak ízelítőt. Medve István gépkezelő a hibás palackokat fejti vissza Győri Ildikó a palackjavitó üzemben — itt csaknem 300 ezer palack karbantartását végzik el — vizsgálat előtti belső mosást végez Szundi Ferencné és Zsirinyi Tiborné kiszállításra készíti elő a palackokat (Szabó Sándor felv.) A iőzőkanáltól a direktori székig Asszonysors, tanulságokkal 1968. április 24-én lépett be élete első munkahelyének kapuján az adácsi Győri Sándomé. Örömmel vegyes félelmet érzett, hiszen nem tudta, hogy mit hoz számára a hölnap, hogyan alakul, formálódik a sorsa. Azóta eltelt tizenhét esztendő, s ma ő ennek az üzemnek — a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat 21. számú gyöngyösi gyárának — az igazgatója. Ez az idő történelmi léptékkel mérve vajmi csekély, ugyanakkor egy ember életében számtalan fordulat, változás hordozója. — Ez az én esetemben is nagyon igaz — kezdi a beszélgetést az igazgatónő. — Az első igazán számottevő változás az életemben akkor következett be, amikor elhelyezkedtem a cégünknél. Adácsi lakos vagyok, ott is születtem. Az említett időpontig nem nagyon volt módom eljárni dolgozni. Csak néha adódott arra lehetőség, hogy Hatvani Konzervgyárban valamiféle szezonmunkát kaphassak. Amikor pedig férjhez mentem, rövidesen megszületett a kislányom, vele kellett lennem, mert nem tudtam kire hagyni. Később. amikor aztán már állandó állás után néztem, elmondhattam magam- ról, hogy tényleg a fözőka- nál mellől kerültem az iparba. — Mindegy volt, hogy milyen elfoglaltságot talál, vagy kifejezetten erre a területre szeretett volna jönni? — Hát, valamit mindenképpen csinálni akartam, de azért ez a szakma tetszett a leginkább. Ebben elsődleges szerepe volt a lakóhelyemen levő pékségnek. Ott gyakran megfordultam, s úgy gondoltam, hogy ezt magam is szívesen csinálnám. Sikerült a tervem, s először mint segédmunkást vettek fel. Egy évre rá beiratkoztam a szakmunkás- képzőbe. Emlékszem, itt. Gyöngyösön tanultunk, s Kazincbarcikára mentünk vizsgázni. Miután végeztem — tehát már szakmával a kezemben — a tésztafeldolgozóban tevékenykedtem. 1972-ben alakult meg nálunk az első szocialista brigád, s ennek rögtön tagja lettem. Amikor pedig ennek vezetője elment tőlünk, akkor engem választottak meg a helyére. — Ügy tudom, a tanulást ezek után sem hagyta abba... — Természetesen. 1979— 81-ig Debrecenben gyara- pítottam az ismereteimet, s ennek eredményeképpen sütőipari mestervizsgát tettem. Rövid idő elteltével pedig újra a padban ültem, méghozzá a szakmunkások szak- középiskolájában. Így kaptam meg 1984-ben az érettségi bizonyítványt, s igazán nem kellett szégyenkeznem miatta. Időközben a beosztásom is változott, mert először mint művezető tettem a dolgom, majd megbízott gyárvezetővé léptettek elő. Idén január elsejétől viszont már az igazgatói poszton várják tőlem,- hogy bizonyítsak. — Hallottam, hogy a termelésen kívül más feladatokból is jócskán kiveszi a részét. — Első ilyen terület a szakszervezet. Valamikor bizalmi voltam, majd főbizalmi, jelenleg pedig szb- tag vagyok. 1972-ben léptem be a pártba. Most a párt- vezetőség soraiban ügyködöm, a nőfelelősi teendőim is sok időt és energiát kötnek le. Ügy éreztem, hogy politikai képzettségemet is magasabb szintre kellene emelni, ezért elvégeztem a marxista—leninista középiskolát. — ön szerint minek köszönheti az előrejutását? — Elég nehéz így kívülről látni és láttatni magam. De úgy vélem, hogy talán az szólt mellettem, hogy az első perctől kezdve mindig igyekeztem a tőlem telhető maximumot nyújtani. Any- nyit követeltem meg magamtól, amennyire tudásom, szorgalmam csak lehetőséget adott. Vezetői elképzeléseimet is ez irányítja, azaz mindenkitől elvárom, hogy teljes erőbedobással teljesítse a rábízott feladatokat. — Ha már itt tartunk ... Nem változott a kapcsolata a dolgozókkal? — Nyugodtan állíthatom, hogy a viszonyunk ugyanolyan. Szinte mindnyájan a munkatársaim, kollégáim voltak, s ma is azok. Szerencsés körülmény, hogy valamikor én is velük voltam, mert így ismerem valamennyiük gondját-baját, egyéni problémáit. Most is találkozunk, hiszen egyegy nap igen sok időt töltök az üzemben. Ha látják, hogy tőlük is követelek, de ugyanezt magamra nézve is kötelezőnek tartom, akkor nincs semmiféle ütközés. Valahogyan olyan próbálok lenni, amilyennek a szigorú, de igazságos főnököket emlegetik. — Gondolom, jó érzés tudni, hogy tevékenységét elismerik ... — Persze, ez a megerősítés sok plusz energiát ad nekem. A vállalat vezetősége tényleg odafigyel arra. hogy mit is teszek le az asztalra. Négyszer lettem kiváló dolgozó, majd megkaptam a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést is. A múlt esztendőben pedig a szakszervezeti teendők ellátásáért jutalmaztak oklevéllel. — Mik azok a tervek. amelyeket a közeljövőben meg akar valósítani? — A munkafegyelem általában jó, de azért itt még van hová előrelépni. Ezt semmiképpen sem hanyagolhatom el. Sürgető az is. hogy a termékeink minőségén javítsunk, habár arra büszke vagyok, hogy csak elenyésző számú reklamációt könyvelhetünk el. Az is nagyszerű lenne, ha a gyárunkat még nyereségesebbé tehetnénk. Ez mind- mind előfeltétele annak, hogy a munkatársaim is elégedettek lehessenek. A magam számára pedig azt tartom elfogadhatónak, ha az elkövetkező időszakban is becsülettel helytállók, s megfelelek az előzetes várakozásoknak. A kitartó szorgalom. a folytonos lelkesedés, a vasakarat és következetesség megelőző példáit látva úgy vélem. hogy az előbbi célok szinte csak karnyújtásnyira vannak. Sárhegyi István A Szovjetunióból, Algyöről. Százhalombattáról érkezik az 1300 vagonnyi gáz
