Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1985. április 4., csütörtök Az egri Gárdonyi Géza Színház első önálló bemutatója A zűrzavarrá szabályozott világ A színház az ismert mondás szerint tükröt tart a világ elé. Pirandello ezzel nem elégszik meg: a foncsorozott, fénylő üveg elé azonnal egy másikat állít. így minden kettős fénytörésben kerül közönsége elé. Fölsejlik így valami a végtelenből is, mert a távolban mind kisebb és kisebb alakban látjuk önmagunkat és a tükröket. Luigi Pirandello Egerben bemutatott darabjára. Az ember, az állat és az erényre is ez a különös játék jellemző: minden szó mögött ott van egy kimondatlan második, minden mozdulat elleplezi egy társát. Ezt a sajátosságot teszi még nyilvánvalóbbá Zsámbéki Gábor rendezése, amelyben minden jellemnek és cselekedetnek azonnal a visszáját is megláthatjuk. Nem rejt el semmit ebben az előadásban a beszéd, ami oly sokszor csak a gondolat álcája, s nem állja az útját az önkéntelen cselekvésnek a fegyelmezett viselkedés, ami rendszabályoz, s oly gyakran köznapivá re- guláz. Ezért ez a fajta értelmezés meg is fosztja a darabot az első és második jelentés közötti feszültségtől: a néző nem eszmél rá minden pillanatban, hogy milyen ellentmondás rejtezik a szituációkban, mert azokat egyértelműekké tették. Egy percig sem vitás például előttünk, hogy a főhős. Paolino velejéig romlott, mert viselkedése elárulja. hogy fogalmai mit is takarnak. így hát valamivel mélyebbre hatolhatunk Pirandello __.víeiátékában, m int megszoktuk: o társulat több fátylat is ellebbent a mondandó elöl. Kérdés az, hogy valójában nem a hagyma magját keresték-e olyan lendülettel: megérte-e eny- nyire ízekre szedni ezt a művet? A színpadi térben többnyire feldúltan és rendezetlenül adják meg a keretét ennek a kavalkádnak, amely a szenvedélyek nagy mélységeibe nyújt bepillantást. Könyvhalmokat, sivár, használhatatlan bútorokat és zugokat szemlélhetünk a darab elején: a cinikus elvekig eljutott, a színlapon „őszinte Paolino”-nak keresztelt főszereplő dolgozó- szobája ez. Ez a fajta ösz- szetörtség, ziláltság lesz uralkodóvá aztán Perellá- ék házában is, ahol már a kirajzolódott, békéssé tisztult erőviszonyokba avatkozott bele drasztikusan a hős, kiterjesztve belső zűrzavarát másokra is. Nem véletlen, hogy az elsők között emelem ki a látványt. Hangsúlyos itt a kép, lényeges dolgokat mond el a szereplők ^letérői, ahogyan a való világban is árulkodó kire-kire, hogy mi veszi körül, milyenné alakítja otthonát. Itt azért valamivel többről van szó, Zsámbéki Gábor rendező Khell Csörsz díszlettervezővel közösen beszédesre formálta a berendezést. Tükröződik benne a véleményűk a darabban megjelenő emberi helyzetekről, nyomatékosít- ják és szembeötlővé teszik — a szó szoros értelmében — a mű folyamatait. Nem véletlen az sem. ki hol jelenik meg elsőként ebben a térben. Ügyes megoldással többszintűvé teszik a színpadot. Paolino. a házitanító föntről érkezik meg. ellenfele, Perella, a hajós- kapitány pedig alulról jön. Nagyonis egyértelmű társadalmi és gondolati töltést kap már így puszta színrelépésük is. Aztán hasonló tudatossággal és szervezettséggel bomlik ki a játék, amely nagy sodrású. Éppen azért, mert végig azonos mederben, a szigorú logika nartjai között folyik a cse- lekrftirr;: A színészek min-, den lendületuKr'tèrêTrîfoTan- táziájuk ellenére sem szakadnak el társaiktól, egyetlen öncélú, vagy hatásvadászó gesztust sem lehet érzékelni az előadás alatt. Teljes művészi és emberi erőbedobással formálják meg szerepüket a társulat tagjai. A Benedek Miklós megformálta Paolino mérhetetlenül önhitt és kiábrándult: a világ semmit nem jelent számára, mert folyamatait — úgy véli — átlátja. Az egészet, ami körülötte és távolabb történik, le is nézi. A tanítványaival folytatott beszélgetésben föltárul sajátos látásmódja, ami oly pusztítóvá bizonyul a műben. Az „erényes Perelláné”, akit Csonka Ibolya formál meg, esetlenül tűri, hogy a férfiak azt tegyenek vele. amit akarnak. Az ő „jó híre” itt a tét: el kell leplezni, hogy nem a férjétől viselős. hanem a házitanítótól. Ezért van arra szükség, hogy az Újlaki Dénes játszotta, valóban egyszerű és őszinte Perella kapitányt izgatószerekkel vegyék rá arra. hogy unt hitvesét magáévá tegye. így „robban be” a minden durvaság és tapintatlanság ellenére is meghitt családi fészekbe, Perelláék otthonába a teljes zűrzavar, a téboly. Aljas eszközeivel Paolino épp olyan káoszt teremt itt. mint amilyen a saját házára jellemző. Mindezt a magasabb rendű erkölcs, a szabályok nevében. Végül is idáig jutnak el az értelmezésben a társulat tagjai, felmutatva azt a pi- randelloi gondolatot, amelyet az író oly sokszor kimond tanulmányaiban is : a formák gyakran erőszakot tesznek a valóságon, ha a világ számunkra nem mindig érthető jelenségein nem tudunk úrrá lenni, csak zavart keltünk tudatosnak vélt lépéseinkkel. Ez a figyelmeztetés bizony egyáltalán nem vesztette el az aktualitását, amikor az ember oly annyira eltelt a technikai forradalom és a tudomány eredményeivel, közben pedig riadtan veszi észre, hogy a másik oldalon a környezetszennyezés és milliónyi társadalmi gond nehezedik rá. Erőteljes eszközökkel irányítják erre a tanulságra figyelmünket, bár így nagyon kevés gondolkoznivaló marad a darabon: a végső következtetéseken kívül szinte mindent látvánnyá varázsol a rendező. így sok többértelműségtől, árnyaltságtól foszt meg bennünket. Igaz. köztiéi ??Æ£ajànôekoz ’ á ~színház magasiskolájával. A néző csak ámul, hogy mi mindent lehet eljátszani: színpadképben. gesztusokban, helyzetekben ábrázolni. Szerencsés dolog, hogy a Gárdonyi Géza Színház ezzel a társulattal kezdte meg önálló bemutatóinak sorát: a budapesti Katona József Színház együttese szinte mindent tud a művészeti ágról. Tanulmányt érdemelne az előadás felépítése, az egyes színészek szerepformálása, vagy akár a díszlet is. A darab sem érdektelen, amelyet közönség elé visznek: ám nemesebb, verete- sebb „alapanyaggal” egészen átütő sikert érhetnének el. Mégis, aki ezt a játékot megtekinti, valamit megtudhat arról, hogy milyen lehetőségeket is kínál a színház, s mit tárhat az érdeklődő elé színész és rendező. Gábor László TERSANSZKY JÓZSI JENŐ: A daloló „fecske" Ki dalol ilyen harsányan ebben a házban? Ezt magamtól kérdeztem egy józsefvárosi zugutcában. A következő pillanatban megpillantottam a kőművest a házfal bombaüregében amint téglát illeszt bele, és maltereskanalával működik. Érdekes az első világháborút megelőző béke. ben a kőművest „fecske” névvel csúfolták. Találó volt, mert részint a kikelet hozta el őt is a téli elvonultságából, részint a kőműveseké volt a legdalosabb iparág. Gyászeset, szerencsétlenség történhetett ott, ahol az épületállvány nem volt hangos a kőművesek énekétől. Azután ez általánosan megszűnt. A tőke mindjobban elvette kedvét az iparosnak az énektől. A csökkentett munkabérek, a munkanélküliség, a szétzüllesztett, feloszlatott szakszervezetek utolsó védelmének hiánya, mindmind elvehette a danától a kedvét a fecskének, hogy mogorván, némán robotoljon az állványok tetején. Íme! Most újra kifakadt a jókedve! Nagyon helyes! Dalolj csak kedves fecske! Jelképesen is, valóban is a le mesterséged a jövő legfontosabb mestersége: újra építeni a romokat itten! Ne sóhajtsuk vissza még az aranyos, régi békét sem. Annak intézményeiben rejlett a mai pusztulás. Új, jobb élet elé fújjad tele tüdővel új dalodat. Szabad Szó, 1945. április 8. Csontváry Kosztka Tivadar Tavasznyilás Mosztárhan (Pécs Modern Magyar Képtárt A művészet szolgálatában Ámos Imre Angyal (Heves Megye) Felszabadulásunk negyvenedik évfordulójának tiszteletére rendezett kiállítások sorában rangos hely illeti meg a Magyar Nemzeti Galériában megnyílt, a magyar múzeumok képzőművészeti gyűjteményeinek igényes válogatását bemutató kiállítást, amely nemzeti művészetünk úgyszólván teljes panorámáját vázolja fel 19 megyei gyűjtemény több mint négyszáz alkotásán keresztül. A vidéki múzeumok művészeti gyűjteményeinek több mint nyolcvan százaléka 1945 után alakult, és az azóta eltelt évtizedekben nyerte el mai formáját. A megyei múzeumok szerepe a kortárs művészeti életben az utolsó évizedben fokozatosan megnőtt nernr^ak a gyűjtései, nanem a rendszeresen sorra kerülő művész- telepek szervezésével, az időszaki tárlatokkal, a megyei alkotóközösségek istápolá- sával. Egyes múzeumok vállalták az országos biennálék rendezését is egyes műfajokban, mint Eger az akvarell, Miskolc a grafika, Békéscsaba az alkalmazott grafika területén. A kiállításon, ha közvetve is, de tetrtenérhető az a fejlődés. mely a múzeumok életében végbement. Most hozza meg gyümölcseit az a nagyszabású, messzetekintő múzeumpolitikai koncepció, mely leginkább Ortutay Gyula, és tudós, lelkes munkatársainak nevéhez fűződik, amely az anyagilag legnehezebb években megalapozta a magyar múzeum- ügyet, kijelölve az egyes vidéki központok gyűjtési tevékenységét, a területi adottságoknak és a hagyományoknak a figyelembevételével. A kiállítás történeti sor. ■rendben vonultatja fel nemzeti művészetünk java anyagát, egy-két XV1I1. századi külföldi művel együtt, mely az Egri Képtár anyagából származik. Barabás Miklós, Orlai Petrich Soma, Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Lotz Károly, Zichy Mihály, Mednyánszky László, Benczúr Gúla, Vaszary János, Rippl-Rónai József, a nagybányai iskola, a Nyolcak, a szolnoki művésztelep alapítóinak művei mellett a posztnagybányaiak — közül Bernáth Aurél, Berény Róbert. Czóbel Béla — alkotásain át a „Római iskola" tagjain át napjainkig vezet az igényes bemutató. A kortárs művészet minden irányzata gazdagon és jó művekkel van képviseilve. Külön gondot fordítottak a helyi iskolák művészeinek bemutatására. Levegős tálalásban sorakoznak csaknem minden jelentős alkotónk művei, de semmi protokolláris íz nincs a szerepeltetésben. A nagy öregek Barcsay. Bine? ^yuiu. Kor- níss Dezső mellett békésen megférnek azok, akiket élményviláguk az Alföldhöz köt, például Kurucz D. István. Németh József. Igen jól képviselt az Európai iskola. Egymást erősítik fel a konstruktivisták, Deim Pál, Keserű Ilona és társaik művei. Fontos alkotásokkal szerepel Kondor Béla és újra látható Országh Lili Minden titkök kapuja című képe is. A legfiatalabb nemzedék groteszk szürrealizmusát Dienes Gábor és El Kazovsz- kij képviseli. A grafikai anyagból jelentősége miatt Derkovits eddig ismeretlen Paradicsomi bűnbeesése és Börtönjelenetei emelkednek ki. A tárlatot — amely június 30-ig látogatható — a nemrég megnyitott, közadakozásból megvalósult Szombathelyi Képtár videóbemutatója zárja. Brestyánszky Ilona Ismeretlen festő Szt. Romualdus arcképe Kmetty János önarckép lila kalappal (Pest (1165 k.). (Komárom Megye) Megye) (Hauer Lajos reprodukciói — KS)
