Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 30., kedd 5. Haffnerné dr. Miskolczi Marsit Lövei Gyula Buda Lászlóné Lévai Ferenc Zeltner Imre A Nimnuf kerekasztala Munka és művelődés Gyakran hangzik el az a megállapítás, hogy hazánk „természeti erőforrásai” közül a tudás, a „szürkeállomány" a legjelentősebb, ebben vagyunk a leggazdagabbak. Sokan vezető közgazdászaink közül is úgy beszélnek az általános és szakmai műveltségről, hogy kulcskérdésnek tekintik gazdaságunk korszerűsítésében. Ezért arra kértük beszélgető társainkat, hogy mondják el véleményüket arról, miként lehetne jobban kihasználni a tanulásban, a kulturálódásban rejlő lehetőségeket a termelés érdekében. Kerékasztalunk mellé olyan szakembereket hívtunk meg. akik napi tevékenységük során gyakorta szembekerülnek e terület ellentmondásaival. Arra kértük Haffnerné dr. Miskolczi Margi- tot, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának osztályvezetőjét, Lévai Ferencet, a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának titkárát, Lövei Gyulát, Heves Megye Tanácsának művelődési osztályvezetőjét, Zeltner Imrét, aki a gyöngyösi MÁV Kitérőgyár szakszervezeti titkára, Buda Lászlónét. a siroki Mátra Művelődési Ház igazgatónőjét és Varga Istvánt, az SZMT munkatársát, aki a Világkép című munkásművelődési vetélkedősorozat egyik szervezője, hogy fejtse ki álláspontját e témával kapcsolatban. Lapunkat dr. Gábor László képviselte. Népújság: — A tapasztalatok szerint a „szellemi beruházás” a legkésőbb visz- szatérülő. Ha mondjuk egy gyár négy-ötéves iskolára küldi szakemberét és az visz- sza is tér, akkor is sokára kamatoztatható megszerzett ismeretanyaga. Nem is szólva az általános és politikai műveltséget nyújtó tanfolyamokról: ezeknek nem is mutatható ki közvetlen hasznuk. Nem fenyeget-e így az a veszély, hogy jelenlegi nehéz körülményeink között „megvámoljuk” a jövőt, s a képzésben rejlő távlatok helyett csupán a közvetlen előttünk álló feladatokra figyelünk? Lévai Ferenc: — Számolni kell ezzel a veszéllyel, él mindannyiunkban hasonló aggály, akik a művelődésért felelősséggel tartozunk. De gazdaságirányításunk korszerűsítése során olyan ösztönző tényezők is születtek, amelyek a vállalatok létérdekévé tették a tanulás és az ismeretszerzés támogatását. Ezek közé tartozik például a vállalati tanácsok megalakítása. A tagok fele munkás, akik társaikat képviselik. Ezt közgazdasági, politikai és általános tájékozottság nélkül aligha tehetik. Ezek választott vezetőségek. tehát nem néhány dolgozó felkészítéséről van csupán szó, hanem arról, hogy egyre többen alkalmasak legyenek e feladatok ellátására. Nyilvánvalóan időre van szükség ahhoz, hogy mindennek valódi jelentőségére ráébredjenek. Most sok üzem abban érdekelt, hogy sok fizikai munkást alkalmazzon. A körülményekhez való idomulás során, ha sor kerül korszerűsítésre —, ami a szabályzók miatt elkerülhetetlen — megfordul a dolog: magasabb képzettségű szakembergárdára lesz szükség. Haffnerné dr. Miskolczi Margit: — Sok tényező nehezíti. hogy mind szélesebb körben elismertté váljanak a gazdasági és művelődési folyamatok kölcsönhatásai. A törvényszerűségekre olykor nem figyelnek a mindennapok gyakorlatában. pedig minden vezetőnek építenie kellene az összefüggésekre. Marx kimondja, hogy a legfontosabb termelőerő maga az ember. Meghatározó, hogy ki-ki miként végzi munkáját. mennyire érzi magáénak — felismeri-e valóságos értékét. Széles, általános műveltség és belső motiváció esetén számíthatunk arra. hogy gazdasági céljainkat mind nagyobb körben átlássák és befogadják. Ennek kialakítása persze kétoldalú: a közművelődésnek is egyre határoizottabban kell törekednie arra. hogy a gazdaságot támogassa. Egy dologról nem szabad elfeledkezni : a jövőnket építjük a kulturálódással. a magasabban kvalifikált szakemberek utódaiknak is tovább adják a többletet. De ha az ilyen „jövőbe pillantás” ma nem hat elég ösztönzően, akkor elég arra gondolni, hogy már ma is olyan milliós értékű berendezések működnek sok helyen, amelyekhez bizony nagy felkészültség szükséges. A Rába— Steiger traktor kezeléséhez például nem elég egy „gyorstalpaló” tanfolyam. Másfajta szemléletet, életmódot is követel egy ilyen erőgép kezelése. Ha ez hiányzik, abból kézzel fogható kár keletkezik. Zeltner Imre: — Az új szemlélet kialakulásának akadályát én az anyagi elismertség hiányában látom. Nincs arányban az elvárt követelmény és a borítékban rejlő összeg. A műszaki értelmiség a bérkülönbség miatt inkább a termelést választja, mint az irányító, előkészítő tevékenységet. Műszaki osztályunkon most is akad üres hely. pedig lenne tehetséges. s megfelelő végzettségű fiatal, de az az ezerforintos differencia miatt. inkább gépen dolgozik. Ennek az ellentmondásnak kettős következménye van. hiányzik a hajlandóság a továbbtanulásra, nem lehet beiskolázni a gyárból az arra érdemeseket, de aki meg is szerzi a tudást, az sem hajlandó végezni képzettségének megfelélő munkát. Pedig egyre sürgetőbb a műszaki pálya presztízsének a helyreállítása: gyárunkban már két számítógép van. s egyre inkább építeni kell az automatizálásra, ha lépést akarunk tartani a korunkkal. Buda Lászióné: — A siroki Mátravidéki Fémművek, amelynek fenntartásában működik művelődési házunk. sajátos helyzetben van. Hagyományok nélkül települt ide az üzem. szinte a semmiből jött létre. Ezért aztán természetes módon világlott ki a tanulás kulcsszerepe. Ez ma is érződik: a dolgozók közül minden harmadik képezi magát politikai, szakmai, vagy egyéb téren. De említhetném azt a figyelmet is. amellyel az emberek az életmód felé fordulnak : az üzem léte egy másfajta világra nyitott számukra ablakot. A művelődési házunkban a szocialista demokrácia kérdéseitől a lakáskultúráig sok minden iránt érdeklődnek a betérők. Haffnerné dr. Miskolczi Margit: — Kirajzolódik az elmondottakból, hogy hosz- szabb távon a minőségre orientált termelés és a szocialista demokrácia fejlesztése az, amely feloldhatja az ellentmondást a pillanatnyi és a távlati érdekek között. Mert végül is csak olyan rangos szakemberek csoportja lendítheti előre a gazdaságot, amely képes fölismerni a folyamatok lényegét. Éppen a siroki példa jó arra, hogy felhívja a figyelmet egy szempontra : a kreativitás, az emberi minőség. az élet minden területén fontos. Az” is érték, ha egy háziasszony jól szervezi meg munkáját. Ezért nem szabad leszűkíteni az ismeretszerzés szerepét csak a szakmai oldalra. A teljes személyiségre érdemes figyelni. Népújság: — Két lényeges tényezőt meghatároztunk tehát, amely érdekeltté teszi a termelőegységeket a művelődés támogatásában. A szocialista demokrácia és a korszerűbb termelés megszervezése valóban ösztönző erő. A kérdés az, hogy nem keletkezik-e szakadék a mozdulásra egyébként is hajlamos, a második-harmadik szakma elsajátítására is rávehető rétegek és a műszaki értelmiségiek. illetve a segéd- és betanított munkások eleve hátrányokkal — esetleg be nem fejezett általános iskolai tanulmányokkal — induló csoportja között? Haffnerné dr. Miskolczi Margit: — Sajnos, ilyen tendenciák is megfigyelhetőek. Megyénkben is csökkent a dolgozók általános iskolájába jelentkezők száma. Pedig bizonyítható, hogy még a legegyszerűbb munkafolyamatban is lükröződik. hogy valaki tájékozott-e a világ dolgaiban, vagy sem. Ahogy az is szembeszökő, hogy létezik különbség a hároméves szakmunkásképzőt. vagy a szakközépiskolát elvégzettek között: az utóbbiak fogékonyabbak az újra. Manapság pedig ez egyáltalán nem mellékes, hiszen nem lehet arra számítani, hogy gyárak, vagy termelőszövetkezetek hosz- szabb távon ugyanúgy és ugyanazt csinálják. Lövei Gyula: — Az oktatási és közművelődési intézményekben megvan a készség artra, hogy szorosabb kapcsolatokat építsenek ki a gazdálkodó egységekkel. Ha mégis csökken a munka mellett tanulók száma, akkor mindkét oldalon meg kell vizsgálni ennek okait. Egyrészt a munkások számára egyéni célokat, testre szabott feladatokat szükséges meghatározni, az elérhetetlen ugyanis taszít. A túlzottan magas mérce csak a kedvet szegi, ahelyett, hogy biztatnia. Ezzel együtt vissza kell állítani a dolgozók iskolájának rangját. Nem szerencsés az, hogy ha valaki csak megjelenik, s máris megkapja a bizonyítványt. A teljesit- ményképes tudás megteremtése legyen a cél, amelynek a dolgozó meg is ízlelheti a hasznosságát. Lévai Ferenc: — A hátrányokkal indulókat is föl kell hozni a modern követelmények szintjére. A legkevesebb az általános iskola elvégzése. Különben igen komoly nehézségek elé néz a gazdasági vezető, ha változtatni szükséges a gyártási folyamatokon, vagy átszervezi az üzemet. Ügy gondolom, a munkakörnyezetet és a lakóhelyet is olyanná kell formálni, hogy késztessen: az elmaradások pótlására.. Közvetett kényszerítő erőket kell létrehozni. Sajnos, közvetlen módszereink nagyon gyakran kulturálisan egyébként is aktív rétegeket célozzák meg. Fehér foltok azok körében akadnak, akik kevés távlatot látnak maguk előtt. Buda Lászlóné: — Abban látom erre a lehetőséget, hogy ne „munkaerőként”, hanem emberként forduljunk a dolgozókhoz. Lássuk, hogy örömük, gondjuk, családi életük van. Baráti szóval lehet megnyerni a hátrányos helyzetűeket, rábírva őket a továbblépésre, a tanulásra. A művelődési házunkban működik például gépszerelői, vagy számítógépes szakkör. Ide ügyes kezű, érdeklődő fiatalok járnak. De megtaláltuk annak is a módját. hogy 15—20 cigányfiatal rendszeresen találkozhasson, beszélgethessen, játsszon nálunk. Így le lehet őket szoktatni a durvaságról, s előbb- utóbb kedvet kapnak, hogy belehallgassanak az előadásokba. foglalkozásokba. Vargo István: — Ebből is látszik, hogy csak körülhatárolt módszerek, az egyéni megközelítés vezethet eredményre. Nem lehet szem elől téveszteni a fokozatosságot, indulni csak a művelődés alapjaitól lehet. Emellett változatlanul az a fő kérdés, hogy a munkájában talál-e örömet az ember. Csak együtt szemlélhetjük e problémákat. A vállalati művelődési bizottságok sokat tehetnének az összhang kialakításáért. Vezetőjének. vagy esetleg az önálló közművelődési előadónak jó szervezőnek és talpraesettnek kell lennie. Ha nincs ilyen ember valahol, akkor a „bizottságosdi” nem tölti be hivatását. Népújság: — Egyre több időt fordítanak az emberek különböző mellékjövedelmek megszerzésére. Különösen a fiatalok körében kíván mind nagyobb erőfeszítéseket az önálló otthon megteremtése. Ez leginkább a művelődést „rövidíti meg”. Hogyan lehetne ellensúlyozni ezt a folyamatot ? Lévai Ferenc: — A nyolc órában kellene úgy dolgozni, hogy az alatt kereshesse meg a szükséges anyagiakat a dolgozó. A szakszervezet azon az állásponton van, hogy szerezzük vissza a fő munkaidő becsületét és megbecsülését. Az újfajta keresetszabályozás már lényegesen több esélyt ad a hatékony tevékenység megfizetésére. A jövő érdekében, a képzettebb munkásság kialakulásának lehetőségéért jobban kell gazdálkodni az idővel. Zeltner Imre: — Valóban, a fiatalok az anyagi javakért hajtanak inkább, mint a továbbtanulásért. De a meglévő diplomásaink is inkább azon törik a fejüket, hogyan menjen jobban a gmk, vagy a hobbikért, nem pedig az alkotó munkán. Pedig egy tervezőmérnök nem hagyhatja problémáit maga mögött, fontos, hogy — ne móndjuk — a kapálás legyen a fő gondja, hanem á gyár új berendezéseinek üzembe helyezése. Ennek meg kellene teremteni az anyagi feltételeit. Haffnerné dr. Miskolczi Margit: — Az utóbbi években mintha kiszabadult volna a palackból az anyagiasság szelleme. Az természetes. hogy az emberek élet- színvonaluk megőrzése, vagy továbblépésük érdekében többet dolgoznak. Ám sokan szükségtelenül agyonhajszol- ják magukat, mert néhányak kirívóan magas jövedelme vonzóan hat rájuk. Vissza kell állítani a másfajta értékek tekintélyét is, ne csak a pénz legyen meghatározó. Lövei Gyula: — Törekedni kell a tudás értékének elismerésére, hogy mind nagyobb szerepe legyen a mindennapok kulturáltságának, ami összefügg a munkakultúrával is. Világosan kell látnunk, mennyire összefüggenek ezek a fogalmak: viselkedés, a közért tenni akarás és a hivatásérzet. Ha Varga István dr. Gábor László nap. mint nap bizonyságot teszünk arról hogy nemcsak a pénz számít, hanem e tulajdonságok is. akkor nagyobb az esély arra-, hogy kevesebben sodródnak bele az anyagiak hajszolásába. Népújság: — Kérjük, végül foglalják össze néhány mondatban, miben látják a lehetőséget a munka és a művelődés egységének megteremtésére! Lévai Ferenc: — Kiemelném végül a szocialista brigádmozgalom fontosságát, ahol közösségben és személyre szabottan lehet meghatározni az előrelépés útját. Fontos, hogy ne váljon csak munkamozgalommá, nem szabad „lefaragni”, vagy formálissá tenni a kulturális vállalásokat, hanem egyeztetni kell azokat a gyár, a nagyobb egész szükségleteivel. Buda Lászlóné: — Hatékony formákat kell találni, amelyek élénkítik a művelődést. Az emberi hozzáállásukkal a kultúra munkásai sokat tehetnek a tudás megbecsüléséért. Zeltner Imre: — Az értelmiségi pályák húzóerejének, tekintélyének megteremtésével sokat tehetnénk. Ehhez központi és vállalati intézkedések egyaránt kellenek. Lövei Gyula: — Az ismeretszerzés rangjáért, minőségéért szükséges mindent megtenni. A holnap gépét kezelő ember ma szerzi meg tudását az iskolában és azon kívül. Varga István: — Küzde- nünk kell az anyagiak túlbecsülése ellen, egyúttal mind több, friss ötlettel kell gazdagítanunk napi munkánkat. Haffnerné dr. Miskolczi Margit: — Folyamatossá kell tennünk az ismeretszerzés igényét. Sokszor már a gyerekek is megelégszenek az iskolákban a minimumszint teljesítésével. Már őket is a képességek szerinti erőfeszítésre szükséges bírni. Jó alapnak lehet tekinteni minden igazi közösséget: így például a brigádokat, vagy amatőr művészeti csoportokat. Mindkét oldalon van mit tenni: a gazdálkodó egységeknek és az oktatási, közművelődési intézmények hatékonyabb kapcsolattartással alakíthatják ki a megfelelő együttműködést. A szocialista társadalom lehetővé teszi az emberek sokoldalú képességeinek kibontakozását: élni kell ezzel az eséllyel. Nemcsak a holnap, de már a ma gazdaságának és társadalmának is ez a követelménye. Népújság: — Köszönjük a beszélgetést!
