Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. április 27., szombat S. ÚjlörincfalvD Valamikor, reges-régen eit egy Lőrinc nevű püspök a Tisza mentén. A folyó árte­rében egy szigetecskén épít­tetett néhány házat; Úhalász lett a kis falu neve. Később aztán terebélyesedett, mind több halász, földművelő épí­tett a környéken házat, s a települést Ü jlörincf alvónak nevezték el. így szól a legenda, igy mesélték el nekünk azok, akik ma itt élnek. A Poroszlói Közös Közsé­gi Tanácson Kurucz Tamás elnökkel beszélgetünk: — A termelőszövetkezet összevonása idején kapcsol­ták társközségként hozzánk Üjlőrincfalvát. Indokolt is volt ez. hiszen mindössze 332 állandó lakosa van a falunak. Az emberek megér­tették az intézkedést, még örültek is neki. hiszen a po­roszlói tanács jó gazdája településüknek. Az áfésznek van helyben vegyesboltja, italboltja, öregek napközi otthona is létesült. A gyere­keket iskolabusz hozza, vi­szi a központba. — Mi jellemzi a közsé­get? — Mai szóval élve: elöre­gedett falu. Hatvan-nyolc­van év közöttiek élnek itt. csupán néhány fiatal épít­kezik. Általában évente egy családi házat húznak fet. Ám érdekes, erősen él a lo­kálpatriotizmus az itteniek­ben. azon igyekeznek, ne csökkenjen a lakosság lélek- száma. Nem egy szülő segít a gyerekeinek abban, hogy itt telepedjenek le. — No és ne feledkezzünk el arról a tervről, hogy üdülőkörzetté nyilvánítanák e területet, — veszi át a szót Monoki Lászlóné vb- titkár. — Nagyon szép a környezet, Újlőrincfalvától hat kilométerre folyik a Ti­sza. A tervek — társadal­mi munkában — már ré­gebben elkészültek, a kivi­telezésre azonban még nincs pénz. Az elképzelések sze­rint itt horgászparadicsom lenne, lehetőség nyílna hét­végi házikók építésére is. Az érdeklődés egyébként máris nagy. több vállalat adta be igényét üdülő létesítésére. A hely is alkalmas — ezt már a vadkempingezők is felfe­dezték — motorcsónakver­senyeket lehetne rendezni a Tiszán. Ú jlörincf alván 148 lakó­ház van, közülük mintegy tizenötöt vehetnek meg hét- végi üdülőnek. Bejártuk a festői szépsé­gű falut. Az utak mentén már rügyet fakasztottak a fák, a házak előtt és a kis­kertekben szorgos munka fo­lyik. Ásóznak. gereblyéznek. Kurucz Tamás tanácselnök: Üdülő céljára lehet venni házakat Monoki lászlóné: Elöregedett a falu valót 30—120 ezer forint kö­zött vehet meg valaki. Popor Demeterné: Sok a munka a szarvasmarhákkal, de megéri ültetik az emberek a palán­tákat. Tavasszal itt a nap­nak is dolga van. Fejes Gáborék portáján alakul-készülődik az új élet. A kertben néhány hónap múlva már friss zöldség, sa­láta. paprika, paradicsom vi­rít, a család asztalára kerül a saját termésű gyümölcs. — Itt születtem Üjlőrinc- falván, azóta is itt élünk, — mondja Fejes Gábomé. A termelőszövetkezetben dol­gozunk, s mondhatom, meg­találjuk a számításunkat. — Miért jó itt élni? — Nemcsak a táj, az em­berek is idekötnek. Tudja, Üjlőrincfalván alig vagyunk többen háromszáznál. Min­denki ismer mindenkit. Itt nincs viszály a szomszédok között, nincs veszekedés, el­lenségeskedés. Szeretjük a falunkat. És ami nagyon fontos, az emberek segítik egymást a bajban. A férj inszeminátor a tsz- ben: Fejes Gábor: ötven-hatvan kilométert is bejárok — Most van a munka dan­dárja. A TBC ellen oltják a szarvasmarhákat, segítek az állatorvosnak. Bejárok Po­roszlóra, egy nap ötven—hat­van kilométert is meg te­szek, mire végzek a dolgom­mal. — Itthon mivel telik az idő? — A háztájiban dolgo­zunk. Van négy tehenünk, visszük a tejet a begyűjtőbe minden áldott nap. Üjlőrinc­falván egyébként is nagy hagyománya van az állattar­tásnak. Van, aki negyven liter tejet is lead naponta. Beszélgetünk a szomszé­dokkal is. Mind azt mond­ják, ők már csak falun tud­ják elképzelni az életüket. Itt helyben megtermesztik a krumplit, a zöldséget, a ba­romfiudvarból, a sertésól­ból kerül a hús a vasárna­pi asztalra. Mondják, az is előny, hogy olcsóbb itt a la­kás. Egy hétvégi háznak öreg ház udvarán öreg kutya csahol. No, nem mér­gesen. inkább barátságos kí­váncsisággal fogadja a hí­vatlan vendégeket. A tornác előtt kis zsámolyon öreg- anyó. özvegy Berecz Józsefné: — Hetvenötöd ik évemet taposom, lassan fogy az erőm. Azelőtt harminc hízó­val is bírtam, most már ne­hezemre esik hat órakor felkelni. Van azért még ma­lackám, baromfim. azt ellá­tom. Vénnek ez is elég. Szót ejtünk a világ dol­gairól, Berecz néni nekikese­redik : — Én még mindig várom vissza az uram a háborúból. Elvitték a Donhoz, nem jön az már haza. Az anyám is özvegy volt, szomorú így az élet. A gyerekek jelentik az örömet, meg az unokák. Ne­kik adom a pénzem, ne­kem elég az a 2400 forint nyugdíj.. . — Most már pihengetéssel telik a nap? — Megfőzök én még most is! Húsvétkor bárány, csir­ke volt. Meg a tévét na­gyon szeretem. Csak akkor haragszom ha a háborúról beszélnek. Üjlőrincfalván tizenegy utca van. S bár jobbára idősek lakják, a porták szé­pek gondozottak. Popor De­meterek új családi házban élnek. A fiatalasszony fo­gad: — Itt születtünk, falube­liek vagyunk a férjemmel. öreg néne. öreg kutvuv ... Tizenhárom éve házasod­tunk. Áfész-felvásárlóként dolgozom: tojást. baromfit hoznak többnyire az embe­rek. a libáról már lemond­tak, nem volt kifizetődő. — A kereset mellé van ki­egészítés is? — Hat szarvasmarhánk van, az állatforgalmiva! szerződtünk. Volt, mikor 10—15 ezer forint is bejött havonta, bár nem tiszta a jövedelem a tsz nem bizto­sít tápot. A munka, az per­sze megvan vele. Négykor kelünk, hatkor megy ki a csorda. Alázatos Sándor, a csordás mostanában ötven tehenet is kihajt. Régebben ugyan több volt. de a fiata­lok már nemigen foglalkoz­nak marhatartással. Érthető. Itt nincs olyan, hogy elme­gyünk nyaralni, a jószágot nem lehet magára hagyni. A tizenhárom év alatt egy­szer voltunk Hajdúszo­boszlón, akkor apámék vál­lalták el. Bekukkantunk a vegyes­boltba. Berecz Tibor boltve­zetőtől megtudjuk, hogy ha­vonta 320—380 ezer forint a forgalma. Tőkehúst nem árul. azt Sarudon, Poroszlón veszik az emberek. A kenye­ret is innen kapják, van aki egyszerre nyolcat is meg­vesz. hiszen nem érkezik mindennap friss Egyébként nincs panasz az ellátásra, télen narancs is volt bőven. A falu másik „központja" a posta. Lutner Ernőné, Ma­rika a postamester, kicsit gazdája is a településnek. Lutner Ernőné: Csendes, nyugodt az élet (Fotó: Perl Márton) Ügyes-bajos dolgaikkal fel­keresik az itteniek. — Néha egész kupakta­nács alakul ki a postán. — módja. — A boltba menet megállnak az asszonyok be­szélgetni. meghányni-vetni a világ sorát. Jönnek az újsá­gokért, harminckétféle jár egyébként a faluba, huszon­nyolc Népújság. Nagy a le­vélforgalom is. legmesszebb- ről Angliából, meg a tenge­rentúlról érkezik küldemény. — Mindenkit ismer itt. Miért szeretnek Ü jlörincf al­ván élni az emberek? — Csendes, nyugodt az élet, látjuk munkánk gyü­mölcsét. És, nem túlzás, úgy éreztük: összetartozunk. Mikes Márta A napnak is dolga van

Next

/
Thumbnails
Contents