Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. április 27., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Piaccsarnok vagy vásárcsarnok? Nem. véletlenül kérdőjelez­tük meg a címbeli két meg­nevezést. Éppen napjainkban merült fel az a kérdés, ho­gyan nevezzük meg az eg­ri újonnan felépült piacot. Amikor egy új vagy újjá varázsolt üzlet, üzem vagy éppen piac elkészül, felve­tődik a névválasztás problé­mája is. A jó gyakorlatnak megfelelően a legmegfele­lőbb- elnevezés megtalálásá­ba szakembereket is bevon­nak. Újabban, helyesen, a nyelvészek, a nyelvművelő szakemberek is hallatják sza­vukat, akik a megnevezés nyelvi formájával kapcsolat­ban adnak elsősorban ta­nácsot,' illetőleg javaslatot. Természetesen őket is kö­tik bizonyos szempontok, nyelvhasználti követelmé­nyek. A legfontosabb, hogy magyar nevet ajánljanak a megnevezésre. Ez újabban mintha hiábavaló óhaj len­ne, hiszen elárasztanak ben­nünket az idegen elnevezé­sek. A másik használható szempont, hogy az új megne­vezés nyelvi alakjában jól illeszkedjék bele a magyar intézmények sorába és a nyelvhasználati hagyomá­nyokba is. Még a helyi ösz- szefüggésekre is jó tekintet­tel lenni. Ilyen összefüggések isme­retében az új egri létesít­mény megnevezésére a piac­csarnok szóösszetételt tart­juk a legmegfelelőbbnek. A megnevező összetétel mind­két tagja jól ismert az eg­ri nép nyelvhasználatában is. A piac szó tájnyelvi alak- változata a piarc is élő nyel­vi forma. Eger város ré­gi jegyzőkönyveiben mind­két szóalak szerephez jutott, s így gyakran olvasható a piarcos hajdú és a piarcos kikiáltó nyelvi alakulat is. A piaccsarnok megnevezés mindkét tagja egyértelműen utal a létesítmény jellegére, formájára, rendeltetésére. A régi egri gyalogpiacon a földről vagy szekérről, vagy sátor alatt árulták portéká­jukat a piacozó asszonyok, fehérnépek. Ma már zárt helyén, piaci csarnokban történik az áruk cseréje, adás-vevése. így a piaccsar­nok megnevezés jól illeszke­dik bele ebbe a magyar ösz- szetételsorba: húscsarnok, tejcsarnok, borcsarnok, sör­csarnok, bútorcsarnok stb. Az összetétel előtagja, a piac pedig ebbe a sorba il­lik bele szervesen: piactér, piacnap, piacsor; halpiac, ócskasor, zöldségpiac stb. Ha valaki talán a vásárcsar­nok megnevezés - mellett voksolna, azzal a felvetéssel, hogy a piac megnevezés ma már régi ízű vagy éppen rusztikus hangulatú szó, hadd figyelmeztessük arra, hogy a piac nyelvi forma napjainkban egyre gyakrab­ban vállal megnevező sze­repet a legmodernebb és legkorszerűbb jelentéstar­talmak és használati érté­kek kifejezésére. Csak né­hány példát idézünk ennek bizonyítására: piackutatás, piacszervezés, piacművelés (az idegen marketing meg­nevezés szerepében!), pénz­piac, értékpiac, világpiac stb. A piac szó elavulásának semmi oka és alapja nincs. Erről azok a szólások is bi­zonykodnak, amelyekben a piac szóalak kulcsszerepet játszik. A’ piaccsarnok megneve­zés. különben lapunk hasáb­jain is jelentkezett már: „így épült biztató ütemben, s készül el már az idei nyár­ra az új piaccsarnok” (Nép­újság, 1985. febr. 27.). — ,,A mélyépítő- és városgon­dozási üzem megkezdi a piaccsarnok építésével össze­függő térrendezési munká­kat” (Népújság. 1985. márc. 16.). Az új megnevezés - tehát megkezdte életútját, s re­méljük, méltó lesz ahhoz a nagyszerű létesítményhez, amit megnevez. dr. Bakos József Játszva tanulják a világot AZ ÓVODAI NEVELÉSRŐL Hazánkban a kisgyerme­kek első „paradicsomát”, a budai Angyalkertet Brunsz- vik Teréz alapította a múlt század derekán. Kezdemé­nyezése hatalmas feltűnést keltett, de példáját kevesen követték. Amikcir Magyaror­szágon is kibontakozott a kapitalista fejlődés, munkát vállalt az anyák egy része. Ebben az időszakiban már gomba módra szaporodtak a kisdedóvók — többségük magánvállalkozásként jött létre. Elsősorban szociális intézmények voltak: a neve­lési feladatokat csak áttéte­les formában látták el. Az elvárásokat csak szá­zadunk ötvenes éveiben fogalmazták meg. Ekkor vált uralkodóvá az a szem­lélet, hegy az óvodák csak fele részben gyermekmegőr­ző intézmények, legalább ennyire fontos az iskolára való felkészítő munkájuk. Eleinte csak módszertani' le­velek adtak ebbeni útmuta­tást. 1957-fctsn jelent meg az óvónők első „bibliája”, amit ők egymás, között szür­ke könyvnek neveztek. Ek­kor váltak kézzelfoghatóvá az elvárások. Az óvodai ne­velés programját, mely a mai napig érvényes, 1972- ben adták ki. Jól bevált „elvgyűjtemény és forgató- könyv” ez. Konkrét, világos és rugalmas is, mivel ki-ki egyéniségére szabhatja a megvalósítást. Nem véletlen, hegy 1986 — az elkövetkező reformév — csak kevés mó­dosítást hoz. Az MSZMP KB 1983-as állásfoglalása kimondja: az óvodai élet ha­zánkban világszínvonalú. Nem minden szülő osztja iezt a véleményt. — Túl sokat várnak el a gyermekemtől — háborgott a napokban egy dühös apu­ka. — öteszteindős a csöpp­ség Ahelyett, hogy hagy­nák játszani, birkózni, fo- góeskázni, beültetik egy te­rembe, és matematikával tö­mik a fejét. Már az óvodá­ból is. iskolát akarnak csi­nálni ? ! Ez a kifakadás említést sem érdemelne, ha egyedi volna, de gyakran' hallunk hasonló tiltakozásokat. Csak Játék geometriai testekkel. lekedésről, állatokról, évsza­kokról, és így tovább. A matematikának három ágát érintjük: a halmaz- és re­lációelméletet, valamint a geometriát. Az ének-zene foglalkozások tartalma egy­értelmű. Egyedül az irodal­mi neveléssel akadnak gon­dok. Eddig ugyanis csak közvetett úton lehetett a me­sékre, a versekre rávezetni a kicsiket. De hogyan veszi rá az óvónő őket a versek megtanuláséira?! E téren változások várhatók. — Hallottam olyan óvo­dákról, ahol oroszul, néme­tül, angolul tanulnak a gye­rekek... — Nem lelkesedem ezért. Annyi a beszédhibás óvo­dás, hogy még a tiszta ma­gyar kiejtés megtanítása is gond. Olyan formákat kell kialakítani inkább amelyek­ben az egy-egy területen ki­magasló eredményeket nyúj­tó gyerekek tovább csiszo­lódhatnak. A zeneóvodák hálózata már elterjedt, de másban is lehetne szakoso­dás. A közművelődési intéz­mények rendszeres, de nem naponkénti foglalkozásokat szervezhenének az apró te­hetségeknek. — Úgy tudom, az ön által vezetett intézményben is folynak kísérletek... Az úszásoktatásra gondolok. — Nevezzük inkább vízhez szoktatásnak. Két kolléga­nőm segédedzői vizsgát tett, Aki vezeti: Gerc Lászlóné (Fotó: Szántó György) egy hivatásos testnevelő se­gítségével oktatják a kicsi­ket évenként húszszor a strandon. Nincs az ovi sok között Olyan, aki ne szeret­ne lubiokolni. Néhányuk valóban megtanul úszni is. Az iroda előtt vidám gye­reksereg. — Milyen foglalkozásotok volt ma? — fordulok egy szőke kíváncsi szemű kisfiú­hoz. — Sólyomvári Géza va­gyok — néz rám sértődöt­ten. Lám, ő tudja, hogy ilyenkor illik bemutatkozni. — Ma munkalapot töltöt­tünk ki — mondja, miután megismerkedtünk. — Egy boci rajzát kellett kiszíneznünk, de nem akár­hogyan. Szabályok szerint! — És sikerült? — Persze — vágja rá ha­tározottan, A többiekhez fordulok: — Ti milyen foglalkozáso­kat szerettek a legjobban? — Én az éneket — mond­ja Virtán Brigitta —. de na­gyon jó bábozni is. — Ki kedveli a matema­tikát? Csaknem minden kéz a magasba lendül. Urbán Tamás egészen kö­zel hajol hozzám: — Bácsi, én az autókat szeretem..., de a legeslegjobb dolog játszani! Ennyiben maradtunk. Szabó Péter Az óvodai héköznapokat látva úgy éreztük, nincs szó túlterhelésről. A szülők olyan fogalmaktól irtóznak, amelyeknek nem tudják a je­lentését. íme néhány példa. Egy ijesztő szó: relációéi­imélet. A háttere: az aszta­lon összekeverve hat raj­zocska. Közülük kettő tehe­net ábrázol, kettő libát, ket­tő kutyát. A feladat csopor­tosítsátok őket! Ez olyan nehéz... ? Vagy egy másik: geomet­ria. Egymás mellett: gúla, kocka és gömb. — Mutassá­tok meg a csúcsait! 'Meg­mutatják. — Melyiknek nincs csúcsa? — A gömb­nek! — vágják rá kórusban a kicsik, s még csodálkoz­nak is a felismerésen. Játék mindez, akárcsak a fogócska. — A játéknál nincs fon­tosabb a kicsik számára — mondja Alberti Aladár né, a gyöngyösi 4. sz. óvoda veze­tője, szakterületének városi felügyelője. — A csendes pi­henő iés az étkezés időszakát leszámolva, egész nap ját­szunk a gyerekekkel; Hogy vannak fokozott figyelmet igénylő játékok...? Ezek fel­készítik őket az iskolai cél­tudatos munkára. Az ilyene­ket csak mértékkel és fo­kozatosan „adagoljuk”. A kiscsoportosakat hagyjuk, hogy kedvükre ismer­kedjenek a világgal, nem tartunk ne­kik kötelező foglalkozásokat. Az óvónő csupán kezdemé­nyez. Kezére húz például egy nyuszibábot. Mozgatja, makog hozzá, s ha felkelti vele a gyerekek figyelmét, megindulhat a beszélgetés : mit eszik a nyúl, milyen színű a bundája, hol él? Stb. Ha a végén még a Nyu­szi ül a fűben című dalocs­kát its élénéklik közösen, már teljes a siker. A közép­ső csoportban más a helyzet. Ott hetente hat alkalommal kötelező tíz-húszperces fog­lalkozásokat tartanak. Senki se képzelje ezeket kis tan­óráknak. A testnevelés meg­mozgatja a végtagokat, fej­leszti az ügyességet. Az áb­rázolásba rajzolástól papír- hajtogatásig minden belefér. A környezetismeret-séta vagy beszélgetés a munka­helyről, az óvodáról, a köz­a szülőktől... A kicsinyek is tudnak panaszkodni még­sem teszik. Alberti Aladárné: „A foglal­kozásainkat senki se képzelje kis tanórának” MÓZES LAJOS: Fél Mázsa antik ezüst II/2. A férfi felsóhajtott, és a fiókba nyúlt. Először azt hittem, pisztolyt ránt, de csak Seduxent vett elő. Ki­morzsolt egy szemet a cso­magból. Tétován nézte a fe­hér gyógyszert, majd csak úgy, víz nélkül bevette; In­tett, üljünk le. Vár­tuk mindketten, hogy megjöjjön a jótékony hatás. Addig körülnéztem. Szegé­nyes tanári szoba volt, ta­lán hatszor hatos. Kopott, sötétbarna bútorokkal volt telezsúfolva, és recsegő, fur­nér székekkel. A terem egyetlen érdekessége Vlagyi_ mir Iljics képe volt, amit valami amatőr festő követ­hetett el. A festék vastag csomókba,n állt a vásznon, egyedül a tekintet volt az, ami helyesen és hatásosan volt feltéve. Aztán a férfi újra sóhajtott. és abból megértettem, a gyógyszer el­jutott rendeltetési helyére. — Mikor épült az épület? —: kérdeztem halkan. — És kié volt? — 1870 — suttogta —, és Szapáry grófé. 1946-ig lak­ták. aztán nyugatra disszi­dáltak. 1948 óta állami is­kola. Kezdetben két tante­rem a földszinten, és az emeleten szolgálati lakás ... Elhallgatott, Vlagyimir Iljicsre tekintett, majd rám. Kövér könnycseppek in­dultak el szemeiből, és hall­hatóan koppantak az asztal lapján. — Az én szolgálati lakásom... és a felesége­mé ... — Kint felrikoltott a szünet végét jelző csengő. Felálltam, megfogtam a vállát. — Nyugodjon meg — mondtam. — Majd más­kor folytatjuk. Megtörölte könnyes sze­meit, kézbe vett egy matyó_ hímzéses osztálynaplót. — Felezzünk — motyogta és felállt. — Felezzünk. Ben­nem megbízhat. Maga meg én ... mindent megtalálhat­nánk. Már csak néhány kis számítás hiányzik! Felez­zünk. — Majd megbeszéljük — mondtam csillapítólag. — Most sietnünk kell. — Együtt léptünk ki a tanári­ból. A gyerekek úgy rebben, tek szét az ajtó elől, és a fo­lyosó teljes hosszában, mint verebek a ragadozó madár elől. Elbúcsúztunk, kezet fogtunk. Végigjártam az is­kolát, de csak a titkárt ta­láltam. Mondta, sem ő, sem más nem tud felvilágosítást adni. itt a címzetes igazga­tó kivételével mindenki új ember. De keressem meg a tanácselnököt, az tanított itt, talán tud valamit. A tanácselnök szívesen fo­gadott. Egyből tudta azt is, mi az a szociológia. — Ban­di egy kicsit hibbant, sajnos — mondta. — Pedig nagyon értékes ember volt valami­kor. Kántortanítóként kezd­te, az államosításkor ő hoz­ta át az egész iskolát a pa­poktól. Jó tanár volt. Mel­lette párttag, szakszerveze­ti aktíva ... Ha téeszt kel­lett szervezni, jött. Ha bé­kekölcsönt. akkor is. Vörös- kereszt. satöbbi. Elsőnek ő végezte el a marxizmus— leninizmus esti egyetemet az egész járásból. Ki akarták emelni pártvonalon, de nem ment el. Pedig kínáltak ne­ki lakást is. Láthatja, ma is ott lakik az emeleten. No. szóval... hatvannyolcban korszerűsítésre került az is­kola. és az ő szolgálati la­kásával kezdték. Parkettá­zással. Reggel kirámolt a szobából, és mentek tanítani. Hozzátartozik még a törté­nethez, hogy az a mester, aki a parkettázást csinál­ta ... az egy kicsit haragosa volt a Bandinak. Mivel ő agitálta be a téeszbe. Annak idején, ugye. No, és felsze­di a hajópadlót, talált mind­járt egy hatalmas ezüsttálat. Egyből rohant a telefonhoz, kihívta a múzeumiakat, jöjjenek, mert nagy értéket talált. Azok persze jöttek, majd szétrepedt a Volga alattuk. Ki is szedték az egészet. Több .volt mint öt­ven kiló ezüst. Nagy része ezüsttál, evőeszköz, de volt köztük ékszer is. Csupa an­tik darab. A gróf rejtette el. Mire a Bandi órája vé­get ért, már el is vitték az ezüstöt. Még csak meg sem mutatták neki ! Húsz évig aludt a kincs felett ! Az egész járás ezen röhögött! Pont ott volt az ágya a kincs fö­lött ... Elhallgatott, néztük egy­mást. Mindketten mosolyog­tunk. Arra gondoltam, ez tényleg erős lehetett. De mi­ért kell ebbe belehibbanni? — Elnevezték Tálas Ban­dinak a parasztok ... Tudja, milyen a falu. Kiabálták utána a gyerekek. Megmond­ták neki a szemibe. a kocs­mában: kódisként jött, kódis is marad ! Egy házra nem telik neki, öregségére! Úgy­hogy akkor kezdődtek nála a bajok. Inni kezdett. Ver­te a gyerekeket. Ásott a kastélykertben. Óra közben szélnek eresztette a gyereke­ket. kincset ásott. Sok pa­nasz volt rá. De a járásnál nem csináltak ügyet belőle. Gondolták, majd rendbe jön. De nem jött rendbe, sőt. Pártvonalon is elkezdett romlani. .. Szóval, zavaro­san viselkedni. Istenhívő lett. Templomba járt, gyónt, imádkozott. Zaklatta a plé­bános urat, imádkozzanak együtt. Pedig előtte ő volt az, aki az iskolai hitoktatást... hogy mondjam ... szóval, úgy leszorította a jelentke­zők számát, hogy megszűnt az iskolai hitoktatás. De hát minden vonalon nagyfokú volt vele szemben a türelem. Akkor lett csak baj. amikor verni kezdte a feleségét. Mert állítólag a felesége volt a hibás abban, hogy ő húsz évig nem vette ész­re, mi felett feküdt. Hogy olyan izé ... fluidumokat... vagy miket keltett, ami mi­att ő képtelen volt megérez­ni a kincs kisugárzását. Na, akkor az asszony bement a járáshoz! Másnap elvitte a mentő a Bandit a megyei idegosztályra. Új igazgatót neveztek ki... Aztán kijött, és olyan kezes lett, hogy az utcán vezetni kellett. Sok­kolták. Na, azóta jobban rendben van. Gyógyszerezi magát. Meg a felesége vi­gyáz rá... Megittam a kávémat, le­jegyeztem az adatokat, ami­ért jöttem. 1870-ben épült. Szapáry grófé volt. 1948 óta iskolai célokra. Kezdetben két tantereim a földszinten, egy szolgálati lakás az eme­leten. 1950-ben az egyik tan­termet kettéosztották. 1957- ben a másikat is. Ugyanak­kor igazgatói szobát létesí­tettek, kamrából. 1962-ben és 1966-ban szintén leválasztás­sal újabb tantermeket hoz­tak létre. Ugyanakkor taná­rit is. lomtárból. Külsőleg felújítva, tatarozva még nem volt. Belső felújítás 1968- ban. Elköszöntem, siettem elér­ni a buszt, amely a követ­kező faluba vitt. Alapos volt a gyanúm, ha a kör­zetben találok még egy kas­télyiskolát, a belső felújítás évszáma 1969 lesz. Esetleg 1970. VÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents