Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. április 27., szombat S. O. S. gyermekfalu épül Battonyán Egy apának tizenkét családja (Fotó: Szántó György) Hazánkban közel két éve alakult meg az SOS Gyer­mekfalu Magyarországi Egyesülete. Az első ilyet Mainerék vezetésével építik Battonyán, mintegy egymil­lió dollárért. Bár ez jelen­leg még nem készült el, az anyákat ás a falu vezetőjét már kijelölte az egyesület. A tervek szerint szeptembertől kezdődhet meg a munka. — A legfőbb érv. amely az új forma, az egyedülálló nők mellett szól, hogy az állami gondozásba került gyerme­keknek a szülei között gya­kori a konfliktus — tudjuk meg Zsom Lajostól, a falu vezetőjétől. — Emiatt az ilyen kicsinyek jobban tud­nak kapcsolatot teremteni az egyedülálló nővel, hiszen a férfi és a nő viszonyában újra kezdődhet az ellentét, így nehezen indul meg a személyiség rendeződése, a sérülések gyógyítása. Gondot jelent, hogy nálunk az ilyen küldetéstudatnak nincsenek hagyományai, hiszen nincse­nek apácák, s egyedülálló nők, alkik ilyesmivel akarnak foglalkozni. Éppen ezért ne­héz volt kiválogatni az anyákat. Végül is sikerült. Jellegzetes épületekben ne­velik majd csemetéiket. A házak igazodnak a pedagó­giai elvekhez. A földszinten mindenütt konyha, kamra, s az anya hálószobája kap he­lyet, s az alsó részt a kö­zösség valamennyi tagja használja. Az emeleten a gyermekek hálóhelye, szobá­ja lesz. — Az épületeket impozáns­nak tervezték: a 12 ház nem egyforma, de alapjában véve hasonló. Ezeken kívül közös­ségi ház, szabadtéri színpad, vendégház, faluvezetői, vala­mint gazdasági épület ka­Az S. O. S. Kindendorf mozgalmat az osztrák Hermann Mainer alapította. Ez azóta nemzetközivé vált: több mint kétszáz gyermekfalut tartanak ma számon. Ez a forma abban különbözik a többitől, hogy 25 és 35 év közötti egyedülálló anyák — akik nem mennek férj­hez, s akiknek saját gyermekük nincs — nevelik a kicsinyeket. Egy-egy családba általában vér szerinti testvérek kerülnek, nyolcán, kilencen. S a gyermek­faluban levő 10—15 család a férfi vezető irányításá­val egy nagyobb település melletti kis községben él. pott itt helyet. Miben kü­lönbözik ez a világ többi gyermekfalujától? — Általában másutt is csak ennyi épület van. Az apa csak így tudja áttekin­teni az egyes családok éle­tét, szárnya alá venni a ki­csinyeket. Ezt a szerepet a faluvezető játssza a közös­ségben. Egyébként az anya éjjel-nappal övéivel él, akik különböző korúak. A nagy­lány besegít a bölcsődés pesztrálásába, a kisfiú be­vásárol. .. De nemcsak a személyiségépításre, hanem a társadalmi kapcsolatokra is megvan a lehetőség. Batto- nyai óvodába, iskolába jár­nak. tehát nincsenek bezár­va. Ráadásul 14, illetve 18 éves koruk után is visszajár­hatnak. s ez támaszt jelent számukra. Nálunk a gyer­mekvédelem fő problémája: 18 éves kor után egy gyö­kérszakadás következik. Az intézetekből kikerülőknek nincs hová menniük, hol lakniuk. A gyermekfalu vi­szont mindaddig segíti az ifjút, míg az inem kezd ön­álló életet. — Jelenleg a battonyai épületeknél már négynek el­készült a tetőszerkezete, de a többinél is felhúzták a tűzfalakat. Az előzetes ter­vek szerint szeptembertől kezdődhet itt a nevelés... — Valamennyi ház padló- fűtéses lesz — mondja a fa­luvezető. — De valószínűleg csúszik a szeptemberi át­adás. Ettől függetlenül min­den jel arra mutat, hogy az év végére beköltözhetnek ide a lakók. Persze az anyák addig sem pihennek. Egyéb­ként mintegy ötven pályá­zó közül választották ki őket, akad közöttük mérnök, bol­ti pénztáros, pedagógus, gyermekfelügyelő... Jelenleg mindannyian az Egészség­ügyi Főiskola tanfolyamára járnak. Ugyanis nagyon ko­moly egészségügyi pedagógi­ai és háztartási ismeretekre lesz szükségük. Nem is be­szélve arról, hogy a pénzzel is tudni kell gazdálkodniuk, mert egy meghatározott ösz- szeget bocsátunk a rendel­kezésükre. — És ki támogatja majd a gyermekfalut? — Jótékonysági alapon működik. Mindenütt adako­zás útján tartják fenn eze­ket. A nemzetközi szervezet kasszájába számtalan or­szágból érkezik a támogatás. A battonyai gyermekfalut három évig ők tartják fenn, s eközben a magyar egyesü­let vezetősége csekkszámlán gyűjti a pénzt, majd igyek­szik önállóan is finanszíroz­ni az újabb magyar gyer­mekfaluk építését. — ön lesz itt az egyetlen felnőtt férfi... — Feleségemmel és há­rom gyermekemmel költö­zünk majd ide. Tizenhat éves gyermekvédelmi tapasz­talattal rendelkezem, öt évig a Komárom Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója voltam. Harmoni­kus családi életet kell él­nem, mintát kell adnom a felnövő fiataloknak. Emel­lett pedagógiai és egyéb ta­nácsokkal is el kell látnom az anyákat. Remélem, siker­rel felelek meg az igények­nek. s megfelelően nevelem majd csaknem száz gyerme­kemet. ' Homa János Virágzik a tulipánfa A Zilahi János jászfénys/arui kör­zeti állatorvos udvarán két évtizede ne­velt tulipánfa virágot bontott. A késő ősztol tavaszig rügyező növényben . a kemény tél sem tudott kárt tenni. Igaz. március helyett az idén később, április vége felé nyíltak csak ki a rügyek, de ma több száz lilás virág borította el a fát. (Fotó: Szabó Sándor) Joszcigf üstöles és emberuäsär Szent György napján ki­hajtom a gulyámat — hang­zik a dal, a közismert gyer­mekmondóka pedig így szól: „Süss fel: nap, Szent György- nap, kertünk alatt a kis bá­rány majd megfagy!” Bálint Sándornak, a közelmúltban elhunyt néprajztudósnak a megállapítása szerint Szege­den a mondókéhoz még hoz­záteszik: ..Terítsd le a köpö- nyegöd, adjon Isten jó mele­göt. Happ!” A mondóka vé­gén a gyerekek leguggolnak, mintegy a földre csalogatva a napot. Említést érdemel, hogy a régi naptárak az áp­rilist Szent György havának nevezték. A példák bizonyítják: áp­rilis 24-e, György napja je­lentős, fontos, a természet megújulásához, a tavaszkez­déshez kapcsolódó dátum volt földművelő elődeink, népünk életében. Érdekesség az is. hogy nemcsak nálunk, de szerte Európában ezt a na­pot a tavasz kezdeteként ünnepelték. A rómaiaknál ekkor volt Pales pásztoristen ősi ünnepe, a Palilia, amikor a pásztorok tisztára söpörték az istállókat, vízbe mártott babérágakkal meghintették, majd szalma lángjánál meg­füstölték magukat és a jószá­gokat. hogy bajtól, romlástól, betegségtől óvják. A keresz­tény egyház a legenda sze­rinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a nap­ra. A legenda hőse egy évez­reden át diadalmas hősként, legyőzhetetlen harcosként élt a köztudatban, kereszteslova- gotk, fegyverkovácsok, szí­jártók. lóval foglalkozó pa­rasztok patrónusa volt. Mi­után alakjának,. létezésének hitelességét az egyháztörté­neti kutatások nem tudták bizonyítani, a pápai kongre­gáció törölte Györgyöt a ka­tolikus szentek névsorából. Egyébként Szent György kultusza hazánkban is elter­jedt volt: Károly Róbert 1318-:han Szent György-lo- vagrendet alapított. Nagy Lajos a Budai Várban a mai Dísz tér helyén templomot építtetett, főnemeseink közül a Báthoriak a Sárkányölőt választották családi patirónu- suknak. A XVII. századtól kezdve Körmöcbányán Szent György-tallért vertek, harco­ló katonák viselték taliz­mánként. A hiedelem szeriht a tallér viselése akkor volt hatásos, ha nem vették, ha­nem ajándékba kapták, vagy úgy orozták el valakitől. A történelmi példák elle­nére kiemelendő, hogy az áp­rilis 24-hez kapcsolódó szoká­sok az elmúlt évszázadok so­rán n,em a szent hős cseleke­deteire, haneVn a természet megújulását köszöntő pogány pásztorünnepre emlékeztet­nek. Április 24-e így a kikelet ünnepe, az istállóban telelő jószág mezőre való kihajtá­sának dátuma. Voltak vidé­kiek, ahol:-a jószágot a kapu­ba fektetett láncon hajtották át, máshol fejszén, ekevason, tojáson, a gazdaasszony ki­fordított szoknyáján. A Jász­ságban élők hiedelme sze­rint a boszorkányok és más, í öntést hozó személyek ezen a napon támadják meg az állatokat, elsősorban a tehe­neket. Jászfényszarun a ron­tás ellen’ sót szórtak a tejbe, sóval szórták körül az istál­lót, farral tolták be a jószá­got a helyére. Országszerte sokféleképp védték e napon a házat és főleg az istállót a rontástól: zöld ágak kerül­tek ajtóra, kapura, söprű só, ’ gatyamadzag az ajtókra, fokhagyma a tehén szarvára. Palócföldön a néphit Szent György éjjelét és napját rendkívüli tulajdonságokkal ruházta fel. Aki szeplős volt. annak éjszaka az árpa har­matjában kellett mosakod­nia. A kerítésbe fűzfaágakat tűztek, hogy a házra támadó boszorkányok fennakadjanak. Aki szép, sárga vajat akart köpülni, annak György-nap előtt fogott gyíkot kellett a markában szétmorzsolnia. Közéleti ünnep is volt áp­rilis 24-e: ekkor szegődtek el a pásztorok, kocsisok, cse­lédek, egyes helyeken e nap zajlott a falusi, városi tiszt­újítás. Sitkén György-napkor volt a gyepüjárás. A hegy­bíró vezetésével a szőlősgaz­dák végigjárták a határt, megnézték jó karban van-e a gyepü. Egyes zalai falvak­ban körmenettel tették ünne­pélyesebbé a határjárást, sőt a pap is megáldotta a veté­seket, a szőlőket. Különös Szent-György na­pi eseményről tudósított 1934. április 26-án a Friss Újság, a gazdasági gondok szülte munkanélküliség seregszem­léjéről adott hírt: „Lezajlott a híres, neveze­tes kalocsai Szentgyörgy-na- pi vásár. Már kora reggel gyűltek, gyülekeztek az érse­ki város piacterén a kör­nyékibeliek. erős, vállas, nap­barnított legények, piros­pozsgás arcú, ragyogó szemű lányok, menyecskék. A fér­fiak egyszerű fekete ünnep- lőbenk a leányok sekvirágú, színes szoknyában, ök a vá­sár portékái! A munkaerejü­ket bocsájtják áruba a „Szentgyörgy-napi" vásáron, a dolgos két kezük munka" bírását, izmos válluk, szor­gos igyekezetük kincseit. Kommenciósnak, gazdasági munkásnak szegődnek el a kalocsaiak és környékbeliek Szentgyörgy-napján, és eb­ben az évben egy-két óra leforgása alatt elkelt az <-em- berportéka». Férfikommen- ciósok Szentgyörgy-naptól Szent Mihályig 200 pengőt kapnak, a leányok két mázsa búzát és természetesen tel­jés ellátást.” Kiss György Mihály Heg ymászók Tavaszodik a Magas-Tátra 1000 méteres komor csúcs­óriásain is — akár akarják, akár nem — a hegytetők zsugorítják hósipkáikat. Amatőrök és profik bandu­kolnak föl a Térycho Chata (Téry Ödönről elnevezett) turistaház felé. Annak ide­jén honfitársunk fedezte fel az „öt tó” leírhatatlanul gyö" nyörű fennsíki természeti csodáját. Az út a Hrebienoktól már csak gyalog tehető meg. Az amatőrök sűrűn vetik fölös számú pulóvereket. A profik különleges sziklamászó cipő- csodáikban, térdnadrágban, kockás flanellingekben egyenletesen lépegetve hagy­ják maguk mögött a kisebfcr nagyobb csoportokat. A tu­ristaházig nyolc kilométert kell menniük, helyenként több száz méteres szakadé­kok fölött a sziklák oldalá­nak oltalmában. Akad víz­esés is, amely alatt bandu­kol át az, aki még nem for­dult vissza.. . A szintkülönb­ség a kiinduló Hrebienoktól meghaladja a kilométert. Hirtelen elhallgat a zsi- valygó turisták bábeli nyelv­zavara. A profikkal megál­lunk. Levesszük sapkánkat. Föntről, az eget ostromló sziklák felől négy bordó pu- lóveres.. kék nadrágos férfi jön a keskeny sziklapárká­nyon. Vastag, zöld vászonba burkolt terhet hoznak. Cse­re — szól hátra a bal oldalt elől haladó hegyi mentő. — Jellemző öltözéküket, emb­lémájukat sokan megismer­ték már itt a vad sziklaóriá­sok meghódítói közül. A két rúdra hegyrpászókö- telekkel szorították élettelen terhüket a hegyi mentők. A kötelek közé valahol a szív táján keresztalakú fenyő- gallyat erősítettek. Szó nincs, összeszokott, egyenletes lép­tekkel tartanak céljuk felé, ahol már várja is őket az ideiglenes koporsó. A szót- lan csoport végén két men­tő között egyedül ugyan, de segítség nélkül, rángatedzó arccal, kezeivel folyton köny- nyeit törölgető alpinista tart­ja a lépést. Hirtelen le kell ülnöm egy fenyő mellé. Hátizsá­kom elviselhetetlenül súlyos­sá , válik, tudom, hogy ma már, s még egy jó ideig nem fogom a sziklákat hódítgat- ni. A sziklák hősi halottja csak Krzysztof lehet, egy krakkói barátom... Vagy nyolc éve járják együtt a sokak által megkö­zelíthetetlenül magas, a fel­hőkkel beszélgető köveket. Sok. országban megfordultak már és egyik este- Zakopá- néban még kezdő koromban barátkoztunk össze. Ök ak­kor Rysy egyik kemény fa­lát gyűrték le, én jóval ki­sebb óriást fektettem két vállra. ígérték, amint lehet, eljönnek pihenni a Bükk be. Ott majd sétálgatnak égy ki­csit a lillafüredi és a fehér- kőlápai sziklákon. Ennyire tájékozottak voltak. A Téry-ház körüli igen kemény köveket már össze­járták, most itt egy bal ol­dali szélvájta, csipkézett utat akartak jelölni. .. A kis csapat léptei egyen­letesen fogyasztják a méte­reket. A szembejövők kí- váncsian-kérdően félreállnak a hegymászók kezükbe gyű­rik sapkájukat, lehajtják fejüket. A mentők nem be­szélnek, csak az időnként elhangzó vezényszóra cserél­nek. Nekem csak kevés élelem­mel. kötéllel, karabinerekkel, ékekkel terhes hátizsák húz­za vállaimat, mégis alig bí­rok lépést tartani velük. Mi­ért megyek utánuk? Nem hívtak, de el sem küldenek. Nagy ijehezen sikerül Tade- ussal néhány mondatot vál­tani, de ő is csak préseli a szavakat. — Én voltam a soros, én mentem elől. ,,Krys” úgy 20 —30 méterre lépegetett föl­felé alattam. A nehezebb ré­szen már túl voltunk, és a mentők szerint csak 30 mé­ternyi szakasz volt hátra. Közben „Krys” följebb jött, mert egy éket vertem a szik­lák közé. Rácsatoltam a ka­rabinert, befűztem a köte­let és indultam tovább. Már örültünk, hogy minden si­mán ment. Jobb lábammal felléptem egy kiálló kőire, hogy így felhúzhassam majd magam. Ahogy ránehezed­tem, éreztem, hogy megmoz­dul. Szóltam Krysnek. erre a kőre ne lépjen, labilis, de késő volt. Lépésem nyomá­sától a szikladarab kifordult helyéről, és társam pont ak­kor nézett föl.. . Ha nem fordítja fölfelé a fejét, si­sakja kivédi az ütést... A csavarodott sziklafalon a hegyimentők felmentek Krys- ért, nagy nehezen a kötelek segítségével a harsogó hegyi patakig engedték élettelen terhüket. Hrebienokon már várja őket a terepjáró. A mentő csapat beemeli a sziklák újabb önkéntes áldozatát. .. Hosszabb idő után hoz er­re ismét az utam. Irányt változtatok. Most nem a Mala Studena és Do­lina (Kis-Tarpataki völgy) felé indulok. Amarra csak egyszer jártam azóta. Tár­saim mondták percekig ül­tem egy törpefenyő mellett a patak sziklájánál és egy pontot néztem távcsövem­mel. Még mindig látni azt a bizonyos letört szikladara­bot. Miért mennek oda, ki kül­di őket? — kérdik a hegy­mászóktól. A válasz a régi: azért, mert ott van. És ha másnak nem is. maguknak elmondhatják: én már vol­tam odafönn. Sólymos László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents