Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-23 / 94. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. április 23., kedd I, Választási kislexikon Sorozatunk a választójogi és a választási rend­szerrel összefüggő tudnivalókat ismerteti. A soro­zat szerzője dr. Adám Antal államjogász, tanszék- vezető egyetemi tanár. Nem hiánycikk a segítség Az áfészek és a kistermelők Vetőmag, minden mennyiségben (Fotó: Köhidi Imre) 1, Választási rendszer Alkotmányjogi értelemben a választási rendszer az ál­lamhatalmat gyakorló nép- képviseleti testületek létre­hozásának rendjét jelenti. Természetes azért, hogy a népképviseleti rendszer fej­lettségi szintjéhez igazodik a választási rendszer, tar­talmát a jogszabályok két csoportja határozza meg. A jogszabályok egyik része azt szabja meg, hogy kinek, mi­lyen feltételek mellett van, illetve nincs választó- és visszahívási joga valamint azt, hogy az állami szervek milyen feladatokat látnak el a választások során. A vá­lasztási eljárási normák pe­dig a választások előkészíté­sének, a szavazásnak, a vá­lasztási eredmények megálla­pításának. a pótválasztásnak és az új (időközi) választás­nak, valamint a megválasz­tott képviselők és tanácsta­gok visszahívásának eljárá­si formáit szabályozzák. 2. Választójog A választójog az alkot­mányban biztosított politikai alapjog. A munkásosztály, a haladó erők sok évtizedes küzdelmet folytattak hazánk­ban is a választójog kiter­jesztéséért. Ennek ellenére különböző (vagyoni, művelt­ségi, egy helyben lakási, ma­gas korhatár) cenzusok a lakosság széles rétegeit re­kesztette ki a választójogból. Még a felszabadulás előtti utolsó (1939. évi) választá­sok alkalmával is a lakos­ságnak csupán 35 százaléka rendelkezett választójoggal. Hazánkban jelenleg az al­kotmány nyilvánítja ki, hogy a választójog minden nagy­korú állampolgárt megillet. Nincs viszont választójoga annak, aki elmebeteg, akit a bíróság eltiltott a köz­ügyektől, aki a szabadság- vesztés büntetését tölti, vagy szigorított őrizetben van. Országgyűlési képvise­lővé vagy tanácstaggá min­denki megválasztható, aki­nek választójoga van. A vá­lasztáson minden szavazás ra jogosult állampolgárnak egy szavazata van. Minden szavazat egyenlő. 3. Jelölő gyűlés Az országgyűlési képvise­lő jelölése céljából választó- kerületenként két vagy több, a helyi tanács tagjának je­lölése céljából pedig egy je­lölő gyűlést kell tartani. Az olyan községben, ahol a la­kosok száma 500-nál nem több, a választókerületek je­löltjei összevont jelölő gyű­lésen is jelölhetők. A jelöl­tekre a jelölő gyűlésen ja­vaslatot tehetnek a Haza­fias Népfront szervei, a po­litikai. a társadalmi, az ér­dekképviseleti szervek, a munkahelyek dolgozóinak képviselői, és bármely vá­lasztópolgár. A jelöltekre vo­natkozó javaslatokat elhang­zásuk sorrendjében egyen­ként kell szavazásra bocsá­tani. A jelölő gyűlésen részt vevő választópolgár több sze­mélyre is szavazhat. Jelölt lesz az a személy, aki a je­lölő gyűlésen, illetve képvi­selőjelöltek esetében a jelö­lő gyűléseken megjelent vá­lasztópolgárok egyharmadá- nak igenlő szavazatát elnyer­te, a jelölést és a Hazafias Népfront programját elfo­gadta. Ha a választókerület­ben nincs két elfogadott je­lölt, hét napon belül új je­lölő gyűlést kell tartani. Ma már aligha vitatható kijelentés, hogy a kisterme­lők munkájára egyaránt szüksége van a társadal­munknak és a gazdaságunk­nak. E dolgozók közül sokan — a kölcsönös előnyök alap­ján — szerződést kötnek az áfészekkel, nem utolsósor­ban a hatékony segítség re­ményében. A kérdés az, hogy ennek a támogatásnak milyen formái, módozatai alakultak ki, s ezek meny­nyire szolgálják a felek ér­dekeit. Az Eger és Vidéke Kör­zeti Áfész megközelítően ezer emberrel alakította ki a fent említett kapcsolatot. Ezek közül azoknak, akik primőrökkel foglalkoznak fóliát és vázat biztosítanak, mégpedig igen jelentős — negyven százalékos — ár- kedvezménnyel. Sajnos, ezen a területen az ellátás sok­szor akadozik, s különösen érvényes ez a fóliákra, mert a megfelelő méretű nem áll mindig rendelkezésre. Egyes vetőmagokat is, például az uborkáét 50 százalékkal ol­csóbban vásárolhatják meg. Elegendő mennyiségű pa­lánta, illetve a szőlőnél és gyümölcsnél nagyszámú sza­porítóanyagok — oltvá­nyok — kínálata révén sok termelő mentesül a beszer­zés problémáitól. Nagyke­reskedelmi áron juthatnak hozzá a korszerű növény- termesztés elengedhetetlen kellékeihez, így a műtrá­gyához és a növényvédő sze­rekhez. A sertéstenyésztőknek szükség esetén tenyészanya- got adnak, valamint hízó­ként nyolcszáz forint kamat­mentes termelési előleget. Ugyanez az összeg a méhé­szeknél egy mázsa mézre hatszáz forint, de itt a kifi­zethető maximumot tizenöt­ezerben állapították meg. Ezen szakcsoport tagjait el­látják még méhetető és gyógylepény cukorral is. Ez utóbbiban olyan orvosság van, amely megóvja az apró állatkákat a betegségtől. A kistermelők és a szövetkezet viszonya általánosságban jó­nak mondható, bár az is igaz, hogy abból néhanapján akadnak gondok, hogy egye­sek nem teljesítik a szerző­désben vállaltakat, s így joggal visszakövetelhetik tő­lük a támogatást. Ügy néz ki, hogy az előbb említett formák beváltak, s ezért a jövőben lényeges változás nem várható. A Hatvan és Vidéke Áfész- szel is sokan — mintegy másfél-kétezren — kötöttek „egyezséget”. Az igények maradéktalan kielégítését két mezőgazdasági bolt se­gítségével próbálják megol­dani. Az egyik az főként a facsemeték, cserjék, dísznö­vények, szőlőoltványok for­galmazására szakosodott, míg a másikban ezek mellett megtalálhatók a különféle vetőmagok és kisgépek is. Valószínű, hogy a két üzlet kínálata megfelel a várako­zásoknak, de egynémely áru­ból időnként hiányok is fel­fedezhetők. Ez elsősorban a kerti traktorok viszonylag kis számánál érezhető, hi­szen évente csupán 25—30 darab érkezik, de ennek leg­alább a duplájára lenne szükség ahhoz, hogy minden vásárló elégedetten térhessen haza. A vetőmagvaknál sincs minden a rendjén, mert egy­részt szavatossági kifogá­sokkal kell számolni, más­részt pedig, nem érkezik meg időben ez a termék. Az iB igaz viszont, hogy mind­ezekért nem az áfészt terhe­li a felelősség, s ők nem is nagyon léphetnek ebben az ügyben. A megoldást az je­lentené, ha a vetőmagtermel­tető komolyabban venné a feladatát, kötelezettségeit. Érdemes még szólni a ser- téshizlaló szakcsoport tagjai­nak nyújtott segítségről. So­kat takaríthatnak meg ugyanis azáltal, hogy a tá­pot nagykereskedelmi áron kapják meg, s a fuvarkölt­ség is kedvezményes. Ezen túl a szövetkezethez tartozó összes községben táplerakato- kat is létesítettek. A Gyöngyszöv Áfész több ezer kistermelő, s tizenegy község ilyen jellegű munká­jának koordinálását végzi. Az elmúlt esztendő során 150 tonna vetőburgonyát, 3660 darab gyümölcsfát. 198 ezer négyzetméter fóliát ad­tak át a növénytermesztők­nek. Az állattartó szakcso­port tagjai részére ugyan­akkor 76 anyakocát, több mint 400 tenyésznyulat biz­tosítottak. Ugyancsak ők, il­letve a háztáji gazdaságok részesedtek 720 tonna sze­mes terményből, 2900 tonna keveréktakarmányból, va­lamint a kiadott 17 tonna réti szénából. Ez utóbbi há­rom tétel összértéke megkö­zelíti a 21 millió forintot. Je­lentős összeget tesz ki — mintegy 1 millió 800 ezer forintot — a kifizetett ka­matmentes termelési előleg is. A gyümölcs- és zöldség- termelési kedv növelését szolgálja az az elképzelés, miszerint a kedvezményeket erre a területre még foko­zottabban kiterjesztenék az elkövetkező időszakban. Sárhegyi István Bővülő tv-adóhálózat Évtizedek — a közösségért Nyolcvan esztendő törté­nelmi léptékkel mérve nem nagy idő, ám egy ember éle­tében meghatározó jelentő­ségű szakasz. Még inkább az. ha az évtizedek alatt nem­csak saját sorsának, de kör­nyezetének is aktív alakító-' ja. Gacsal János hatvan éve, önkéntes tűzoltó, s csaknem harminc évig tanácstag, a Hazafias Népfront aktivistá­ja volt. Több magas kitün­tetést kapott ezért, így töb­bek között tulajdonosa a Haza Szolgálatáért Érdem­rend arany fokozatának is. ★ — Születtem kilencszáz- négyben, Átány községben. Azóta is itt lakom. Húsz éves voltam, amikor belép­tem a tűzoltók közé. Rövide­sen megnyertük a járási ver­senyt, — mert ilyen vetél­kedők már akkor is létez­tek. A második világháború alatt sikerült itthon marad­nom. mert ezt is meg lehe­tett valahogy „oldani”. Igen kevesen voltunk férfiak, és igy mindenféle munka ránk maradt. — Az oltás mellett volt-e más szerepük ezeknek az önkéntes csoportoknak? — Természetesen: ez a szervezet régen a művelő­désnek is fontos bástyája volt. Rendeztünk és ját­szottunk is különböző szín­darabokat, tartottunk kul­turális műsorokat is. De szó­hoz jutottunk a politikai fel­adatoknál is. A választások alkalmával gyűlésről gyű­lésre jártunk, szerveztük az akciókat és például mi gyűj­töttük be a választási cédu­lákat. „Tűzoltó-történelem” — Beszéljen arról, ho­gyan teltek — akkor az ön­kéntes tűzoltók napjai? — Nagyobb tragédiák sze­rencsére nemigen történjek. Inkább a megelőzésre kellett figyelmet fordítani. Sorra felkerestük a portákat, be­tartják-e a védelmi előíráso­kat. megnéztük a házak ké­ményeit. a tetőt, amely ál­talában nádból volt. Csép- lésnél nagyon ügyeltünk ar­ra. megvan-e a géptől szá­mított úgynevezett tűztávol­ság. Az ötvenes évek végé­ig a nagy mezőgazdasági munkák idején tűzfigyelő szolgálatot is tartottunk, éj­jel-nappal. Ketten a templom­toronyból kémlelték a határt, két ember pedig a mezőn vigyázott a termésre. Ez persze csak az aratási idő­szakban volt így. Akkoriban egyébként még elég szerény felszereléssel rendelkeztünk. Két kézifecskendőnk volt, a kocsit ló húzta. A termelőszövetkezetek szervezése idején más gon­dokkal is meg kellett bir­kóznunk. Az ismert körül­mények miatt nehezen ha­ladt a tagok beszervezése. Több szabotázsra is sor ke­rült, néhányan gyújtogatták a ,,tsz-tanyákat”. Így állan­dóan résen kellett lenni. De létesítettünk — az emlékeze­tes 54-es árvíz idején — árvízvédelmi brigádokat is. — ön 1958-tól 1977-ig volt a község tűzoltóparancsnoka, de más közéleti funkciókat is betöltött ezen kívül... — 1958-tól 79-ig voltam tagja a községi tanácsnak. Ebben az időszakban nagy fejlődésen ment át a falu. Megépült a kultúrház. az általános iskola, az óvoda. Számtalanszor szerveztünk társadalmi munkákat és a felsorolt létesítmények meg­teremtésében mindig építet­tünk az összefogásra. Taná­csi tevékenységem szorosan összefonódott a népfrontban vállalt kötelezettségeimmel és tűzoltóparancsnoki tiszt­ségemmel. Szerintem nincs is arra szükség, hogy mere­ven szétválasszuk ezeket a területeket. A lényeg: ten­ni a közért. A kisebb közösségekért... — Milyen ma a pálya? — Kicsit megváltozott a világ... Régen egy-egy tűz­oltógyakorlat óriási nézőse­reg előtt zajlott. Ma a tsz még fizet is az önkéntesek­nek. Mégsem megy úgy, ahogy kellene. Mondják, hogy elfoglaltak az embe­rek. Én annak idején urasá­gi arató voltam, gondolhat­ják, hogy ez sem volt „gye­rekjáték”. Mi' örültünk, hogy találkozhatunk, beszélgethe­tünk és még mennyi min­denre jutott időnk! — Van-e valamilyen üze­nete az ifjúságnak? — Az, hogy ne hagyják el magukat, segítsenek, tegye­nek meg mindent egymásért és magukért is. Nagy szó amit mondok, de ez az. ami előre viszi a nemzetet. És még valami: ápolják a kis­közösségeket, ne halódjanak, ne sorvadjanak el. Mert csakis ezek útján válhat erőssé, egységessé a nagyobb közösség, a társadalom is. Havas András A Magyar Posta az idén továbbítja a televíziós mű­sorok vételeinek minőségét: összesen 25 millió forintot fordít az adóhálózat bőví­tésére. Jelenleg huszonegy nagy teljesítményű gerincadó szol­gál a műsorok továbbításá­ra. ebből tizenkettő az első, kilenc pedig a második prog­ramot sugározza. A nagy adók által be' nem sugárzott területek tv-műsorral való ellátását az úgynevezett át­játszóadók biztosítják, ezek­ből ötvenkettő az egyes, hu­szonnyolc pedig a kettes mű­sort továbbítja. Ez azt je­lenti, hogy az ország terüle­tének 93, illetve 78 százalé­kán lehet kifogástalan mi­nőségben élvezni a televízió egyes, illetve kettes adását. A terv az, hogy az ország teljes területén lehetővé te­gyék ezt. Az idén nem épül új ge­rincadó az egyes műsor szó­rására, de megkezdték az előkészületeket a Nyugat- Dunántúlon levő hegyhátsáli adó felállítására, az építke­zés a jövő évben kezdődik. Ezzel teljessé válik majd a hazai egyes műsort továbbí­tó gerincadó-hálózat, a nem­zetközi egyezmények nem adnak módot további adók építésére. Ahol gyenge a vételi lehetőség, ott kis tel­jesítményű átjátszóadókat telepítenek; az idén egye­bek között Debrecenben, Battonyán, Komáromban és Bakonyszentlászlón he­lyeznek üzembe, az egyes műsor továbbítására össze­sen tíz átjátszóadót. Az el­következő öt évben további 15—20 kipebb adó építésére nyújtanak lehetőséget a pénzügyi keretek, a teljes ellátottsághoz azonban még újabb negyvenre lenne szük­ség. A kettes műsor vételét az ország délkeleti részében je­lentősen javítja majd a má­jusban átadandó 10 kilowat- tos gerincadó Komádiban. Ezzel tízre bővül a kettes műsor nagy adóinak száma, az ország teljes besugárzá­sához azonban még további kilencre van szükség. Ezek közül a következő ötéves tervidőszakban ötöt megépí­tenek, három régebbi adónak pedig növelik a teljesítmé­nyét. A földrajzi elhelyez­kedés miatti „árnyékos” helyeken sorra telepítik a kettes műsor szórására szol­gáló átjátszókat, az idén hét ilyen adóberendezést helyez­nek üzembe egyebek között Budapesten, Komáromban és Telkibányán. A tv-adások vételének mi­nőségét egyre több helyen saját erőből javítják, úgy­nevezett közösségi vevőan­tenna-rendszer kiépítésé­vel. Ennek jelentősége ab­ban rejlik, hogy az árnyékos helyeken is jó lesz a vétel, ugyanakkor több műsor vé­telére is mód nyílik. Ugyan­csak a közösségi antenna megépítése teremti meg a kábeltelevíziózás műszaki alapjait. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents