Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-23 / 94. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. április 23., kedd APRÓPÉNZ, BANKÓRA VALTVA Művelődés—leleszi ni dra Sípos Károly tanácselnök: a termelőszövetkezet a clte- razenekart évente tizenötezer forinttal segíti A meglehetősen mostoha körülményeket látva, önkén­telenül adódik a kérdés : le­het-e színházi előadásokat tartani Tarnaleleszen? — Nagyobb produkciókat nem tudunk lehozni, hiszen kicsi a színpad, még moz­gatható színfalaink sincse­nek, — mondta az igazgató —. Így hát mi utazunk. S bár különbuszt rendelünk, az útiköltséget is természe­tesen meg kell fizetni. Az Utóbbi időben voltunk már Budapesten az Operettszín­házban, a Lézerszínházban és láttunk egri előadást is. Nyolcvan jegyet kaptunk az egyik legutóbbi vendégjá­tékra, a Régi nyárra. — De előadóesteket tudnak helyben is szervezni... — Járt már itt Haumann Péter, Galambos Erzsi, Her­nádi Judit és Szombathy Gyula. A gyerekeknek rend­szeresek a meseszínházak, és többször tartott előadást az Állami Bábszínház is. — A falusi művelődési házak gyakorta panaszkod­nak, hogy sokba kerül egy- eQy produkciót lehozni... — Mi a diszkóból fedez­zük a költségeket. Egy-egy zenés, táncos rendezvényre harmincöt forint a beugró, sokszor száznál is több fia­tal jön össze. Egyébként ta- vály több mint hétszáz prog­ramunk volt, harmincezer látogatóval. A községi ta­nácstól 370 ezer forintot kap­tunk. a saját bevételünkkel ötszázezerre egészült ki. Érdekes ellentmondás: bár szerények az adottságok, mégis híresek a környékbe­li kiscsoportok. A tarnale- leszi úttörő fúvószenekar egész megyénket képvisel­te a veszprémi országos ta­lálkozón. Az ugyancsak fia­talokból álló citerazenekar kiváló minősítést kapott a megyei versenyen. Szép ered­ményeket ért el a bükk- szenterzsébeti férfi népdal­kórus is. Tagjai gyári mun­kások. akik három műszak­ban dolgoznak, mégsem mulasztanának el egyetlen összejövetelt sem. A fedé- mesi asszonykórus már vi­lágot járt: a Röpülj páva! első helyezettjei Angliában, a szövetkezetek nemzetközi versenyén második díjat kaptak. — Itt Leleszen igen jól működik a nők klubja, amit jobbára a középkorúak láto­gatnak, — sorolta az igaz­gató —. Az ismeretterjesztő előadások mellett díszítőmű­vészeti foglalkozásokat tar­tanak. Tavaly az ifjúsági klubunk is kiváló lett, egyébként igen jó a kapcso­lat a pedagógus KlSZ-szer- vezettel. A bélyeggyűjtő körnek már nagy hagyomá­nya van, a környékről is járnak ide. — Milyennek ítéli meg a művelődési ház és az iskola kapcsolatát? — Nagyon sok segítséget kapunk a pedagógusoktól, a szervezésben is. Az iskolá­ban van egy kis galéria, ahol rendszeresek a tárlatok. De jó az összhang a könyvtár­ral és az óvodával is. Az előbbivel amatőr képzőmű­vészeti kiállításokat, nép- művészeti bemutatókat tar­tunk, és februárban szervez­tük meg a zeneóvodát. Min­denképpen meg kell még em­líteni. hogy évek óta ered­ményes a cigánylakosok esti iskolája. Bizonyára a kiscsoportok sikeres tevékenységének is köszönhető, hogy Tarnale- lesz több rangos találkozó­nak adott otthont. Emléke­zetes marad a helybelieknek a citerazenekarok megyei seregszemléje, de ugyanilyen szép élmény volt a járási klubtalálkozó is. Az utóbbin az egész utca átalakult mű­velődési házzá, s valamennyi intézményben tartott a szí­nes kavalkád. Sokan és sok helyütt em­legetik, hogy a diszkó a művelődés aprópénzre vál­tása. Nos, Leleázen megtalál­ták a jó módszert: az apró­pénzt az értékes kulturáló- dás bankóira váltották... Mikes Márta A művelődés otthona a hatvanas években épült (Fotó: Szabó Sándor) TarnaleleSzen és a hozzá tartozó falvakban — Bükk- s zenterzsébeten, Fedémesen és Szentdomonkoson — csaknem ötezer ember él. Többségük Özdra, Borsod- nádasdra, Egercsehibe jár dolgozni, az otthon maradók­nak a helybeli termelőszö­vetkezet ad munkalehető­séget. Amióta pedig meg­szervezték a melléküzem- ágat, a nők is keresethez jutnak. Amikor bekopogtattunk a Tarnaleleszi Közös Községi Tanácsra, elsősorban arra vol­tunk kíváncsiak, milyen le­hetőségük van az itt élők­nek a művelődésre, szórako­zásra? Hogyan szervezik meg a nyolcvanas évek kö­zepén egy 2500 lelkes falu­ban és társközségeiben a kulturális életet? Sipos Károly tanácselnököt legelőbb az emberek élet­módjáról kérdeztük: — Elmondhatom. hogy egyre jobban élünk. Az utób­bi években megnőtt a ma­gánerős építkezési kedv, a házak ma már garázzsal, fürlőszobával épülnek. Több mint négyszáz személyautó van a körzetben, s szinte minden családnál televízió, rádió. Napjainkban olyan gondjaik vannak az embe­reknek. hogy nem lehet szí­nes tévét kapni a boltban. Természetesen a jobb életet több munkával érik el. Így jobbára szabad idő csak el­méletben van, sokat vállal­nak az errefelé lakók a tényleges munkaidő után is. A termelőszövetkezeti ta­goknak ott a háztáji, no, és újabban itt is hódít a gmk. — A közművelődési élet szervezését nagyban befo­lyásolja az is, hogy a dol­gozók többnyire több mű­szakban járnak, — vette át a szót Zay Ignác, a tarnale­leszi művelődési ház igazga­tója. — Az üzemekben nehéz fizikai munkát végeznek, ami Zay Ignác: A pedagógusok­kal nagyon jó a kapcsola­tunk szintén meghatározza a kul­turális tevékenység irányát, tartalmát. Talán nem vélet­len. hogy zömmel a fiatalok látogatják a művelődés ott­honát. Ám elértük, hogy kis­csoportjainkban az idősebbek is szívesen töltik szabad idejüket. Megyénk több településén küzdenek olyan gonddal, hogy nem éppen szívderítő- ek a kultúra tárgyi feltéte­lei. Ám ezen a környéken még az átlagosnál is szeré­nyebbek az adottságok. Mert nem kis leleményre, ráter­mettségre van szükség ah­hoz, hogy valóban tartalmas, pezsgő élet legyen akár Tar­naleleszen, akár a hozzá tar­tozó falvakban. Ugyanis a központi intézmény a hat­vanas években épült, s azóta már ugyancsak elavult a „nagytermi szemlélet”, amelynek terméke. Érezhe­tők hát a hátrányok, hi­szen mindössze egyetlen klubszoba tartozik a télvíz idején alig fűthető mozite­remhez. Ennek ellenére ilyenkor is hetente három­szor vetítenek filmet. A há­rom társközségben pedig még rosszabb a helyzet. Mindhá­rom intézmény egy volt le­venteotthonban működik, egy kis iroda és egyetlen nagy­terem áll rendelkezésre. 40 ÚJ KÖNYV A Magvető Kiadó ünnepi kiadványai Az idei ünnepi könyvhé­ten — május 31. és június 5. között — a legszélesebb választékot ezúttal is a Mag­vető kínálja. A kiadó az irodalmi könyvünnepre — a hazai novellatermést repre­zentáló Körkép ’85, a szín­műveket közreadó Rivalda ’83—’84, és a ’82 kortárs köl­tő műveit bemutató Szép versek 1984. című antológi­ákkal. amelyeket ekkor fél- áron árusítanak — összesen negyven kiadványt jelentet meg. A prózai művek sorában adják ki Cseres Tibor újabb regényét Foksányi szoros címmel, amely az orosz—tö­rök balkáni háború idején és helyszínén játszódik. Do­hai Péter regényben is fel­dolgozta Redl vezérkari ez­redes történetét. Könyvének A birodalom ezredese címet adta. (A szerző Szabó Ist­vánnal közösen írta a mo­zikban jelenleg is nagy si­kerrel játszott film forgató- könyvét.) Üj kötettel jelent­kezik Esterházy Péter. A szív segédigéi című írása, — amely a Bevezetés a szép- irodalomba című sorozatá­nak legújabb darabja — személyes ihletésű, a művet az édesanyja elvesztése inspi­rálta. Az irodalomtudomány a modern magyar prózairo­dalom és bölcselet egyedül­álló alkotásaként tartja számon Hamvas Béla ed­dig még nem publikált re­gényét. a Karnevált. Az írói hagyatékban őrzött mű most először — keletkezése után több mint három évtized­del — lát napvilágot. Az írás történetfilozófiai vallomás a XIX. és a XX. századról. Ki­adják Kolozsvári Grand- pierre Emil első regényét, A rostát, amely 1931-ben jelent meg. A mű a húszas évek közepén, második felében Erdélyben játszódik, s egy kolozsvári magyar család széthullásának történetéről szól. A szombathelyi Életünk című folyóirat hosszú ideje folytatásokban közli Száraz György kortörténeti munká­ját A tábornokot, amely Pálffy Györgynek, az 50-es évek elején hamis vádak alapján, törvénytelenül el­ítélt és kivégzett kommunis­ta katonapolitikusnak állít emléket. A szerző a még be­fejezés előtt álló műből ön­álló kötetet szerkesztett, an­nak első kiadása tavaly na­pok alatt elkelt. A költészet kedvelői szá­mos újdonság közül válo­gathatnak. A könyvpavilo­nokba, a boltokba kerül a Kossuth-díjas lírikus Csor­ba Győző új verseskötete, a Görbül az idő. Ha élne, 60 éves lenne Nagy László, aki­nek hagyatékából — a Hang­lemezgyártó Vállalattal kö­zös kiadásban — lemezeken adják közre a költő előadá­sában megszólaltatott ver­seket. A tizedik esztendejébe lé­pett Tények és tanúk című sorozat három kötettel gya­rapodik az ünnepi könyvhé­ten. Reviczky Adám Vesz­tes háborúk — megnyert csaták című könyvében édes­apjának. Reviczky Imre ez­redesnek állít emléket, nem mindennapi tetteinek króni­kájával ismerteti meg az olvasókat. Szekeres-Varsa Vera fér­je, Szekeres György újságíró kalandos életét írta meg. A Szalamandra a tűzben kötet­ben újságcikkek, naplójegy­zetek, hivatalos dokumentu­mok és visszaemlékezések idézik a francia ellenállási mozgalomban is részt vett újságíró életútját. Tóth Esz­ter Családi emlékek Tóth Árpádról című könyvében újszerű képet fest a költő­ről. A kötetet levelek, csalá­di fotók egészítik ki. A népszerű Rakéta Re­génytár sorozatban öt kötet jelenik meg, közöttük Han. kiss Ágnes Érzékeny búcsú a fejedelemtől című filmfor­gatókönyve, amely Erdély Bethlen Gábor uralkodása alatti fénykoráról szól. Az elmúlt századok politi­kusainak, neeves, vagy hír­hedt alakjainak és kortárs személyiségek kézírását elemzi, lelkiállapotukat, tes­ti egészségüket a pszicho­lógia módszerével kutatja Rákoáné Ács Klára a Val­lanak a betűk című könyvé­ben. Kötete jelenik meg az ünnepi könyvhéten Moldova Györgynek, Hernádi Gyulá­nak és Nat Roidnak, azaz Tandori Dezsőnek is. (MTI) szont a növénytan összes sikerült megőriznie), regge- álősdije megtalálható volt. lig bámulta, miközben azon Békás Ferenc először a gondolkozott, hol is rontot- kerítést hozta rendbe, az- ta el. Nem tudott rájönni, tán megismerkedett Hlaskő Éppen egy Bartók-darabot Szikszói Károly: A virágoskert iii/i. Békás Ferenc zenepedagó­gus — harminckilenc éves, őszülő hajú, átlagos arcú. és termetű férfi (enyhén hajlott háttal) — tulajdonképpen vé­letlenül került vidékre. Amikor hatévi együttélés után elhagyta Beáta, ő is» mint annyi más férfi, inni kezdett; a pincérek és bár­zongoristák hivatásuknál fog­va örültek a legújabb ba­leknek, aki estéről estére drága italokkal honorálta a „megértő” kiszolgálást, és a szomorú slágereket. — Nem lesz ennek jó vé­ge — mondogatták Békás Ferenc ismerősei —, ki fo­god magad nyírni. — Lehet — válaszolta ilyenkor a zenetanár, és to­vább ivott. Aztán egy borongps őszi reggelen — gyomrában több­féle italkülönlegeséggel — úgy döntött. hogy eladja mindenét, ami eladható, és vidékre költözik. Az elhatározást tett követ­te, A ház a falu legvégén állt. A szoba-konyhás épületről a vakolatot már régen el­hordta a szél. a kertben vi­úrral, a kocsmárossal. A kocsmáros alacsony, kövér, teljesen kopasz ember volt, orrán már látszottak a bor­virágok. A zenetanár paprikás krumplival kínálta a kocs- márost, a kocsmáros pedig pálinkával a zenetanárt. Még aznap este örök ba­rátságot fogadtak egymás­nak. Békás Ferenc néhány hó­nap elteltével kezdte meg­szokni a vidéki életet. A kocsmáros tanácsára vásárolt négy disznót: a kert végé­ben nevelgette őket. Egyedül az éjszakákat nem bírta elviselni. Gyakran fel­riadt, ilyenkor elővette Beá­ta fényképeit (kettő darabot játszott, amikor Beáta ha­zajött, lecsapta a zongora tetejét és kijelentette: ő most összepakol, és elmegy. — De hát miért? — kér­dezte Békás Ferenc, és a döbbenettől majdnem kiesett a szeme. — Elegem van belőled — jelentette ki Beáta; ideges mozdulatokkal csomagolni kezdett. A zenetanár az ajtó elé ugrott, széttárta karjait. — Csak a testemen ke­resztül — mondta elszánt hangon. Beáta felkacagott. — Ezt point te mondod? — kérdezte, azzal gyengéden félretolta élettársát, ás el­hagyta a szobát. Békás Ferenc hónapokig reménykedett, hiába. Beá­tát mintha a föld nyelte volna el. De hát miért? HLaskó úr szerint azért, mert ilyenek a nők. — Nehogy azt higgye, hogy az én feleségem különb — mondta, és fenékig itta a poharát. — De nem akar el­menni az istennek se. Pe sze, hova is menne? Mert éntőlem megkap mindent, amire szüksége van. — Éntőlem is megkapott — sóhajtott a zenetanár. A kocsmáros megértőén bólogatott. — Holnap átmehetnénk a szomszéd faluba — mondta később, és fejét bizalmasan a zenetanár felé tolta. — Lakik ott egy nő, a Gsupros Mari... Elég sokan járnak hozzá, de hát az. ugye, nem baj. Másnap elmentek Csupros Marihoz. Békás Ferenc keserűen vette tudomásul, hogy sike­rült vidéki emberré válnia. Fekete koncertöltönye amit még a belvárosban csinálta­tott. fényesre kopott, kö­nyökét gyakran kellett fol­toznia, ingjeit elszoktatta a vasalástól (Csupros Mari esztétikai igénye kizárólag a papírpénzek világában mu­tatkozott valamelyest) ; haj­nalban kelt. megetette a disznókat, délelőtt a kert­ben dolgozott, esténként pe­dig Hlaskó úr kocsmájában tangóharmónikázott. ahol nyolc—tíz nagyfröccs után együtt énekelt a többiekkel'. Csupros Marit hetente lá­togatta. A baj egy vasárnapi iszo- gatással kezdődött. Történt ugyanis, hogy Hlaskó ún nevenapját ün­nepelte, s ahogy egy jó kocsmároshoz illik, ezen a napon mindenkinek ő fize­tett. Békás Ferenc egyre vö­rösebb fejjel húzta a tangó- harmónikáját, majd záróra után elindultak Hlaskó úr portája felé. A kocsmáros felesége már aludt, így a kerti asztalhoz ültek. Hlaskó úr demizsont he­lyezett az asztal mellé, az asztalra pedig két poharat. — Isten, isten — mondta, miután töltött. — Isten, isten — mondta Békás Ferenc is. Hlaskó úr kertje faluszer- te híres volt virágjairól, amelyeket a kocsmáros fe­lesége, bizonyos Rózái asz- szony ápolgatott, ahogy mon­dani szokta: „ha már nem adott gyermeket az isten, legalább a virágjaim legye­nek szépek”; és Rózái asz- szony cseppet sem túlzott. A kertnek nap mint nap csodájára jártak a környék­belied. Már hajnalodott, amikor Békás Ferenc csuklani kez­dett. — Valaki nagyon_ emlege­ti magát — jegyezte meg a kocsmáros és telitöltötte a poharakat. — Lehet, hogy eszébe ju­tottam Beátának? — kér­dezte földerült képpel a ze­netanár. — Kizárt dolog — vála­szolta Hlaskó úr. — A nők nem olyanok. A maga Beá­tája meg különösen nem. Egyetlen perszónáról tud­nám elképzelni, aki ilyenkor emlegeti: a Csupros Mari. Békás Ferenc kortyolt né­hányat. aztán mély apátiába esett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents