Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-12 / 59. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 12., kedd ÚJDONSÁGOK, VÁLTOZÁSOK Tudnivalók a SZOT-beutalókról MÁRCIUS 15-TÖL MÁJUS 14-IG Forradalmi ifjúsági napok Nagyszabású országos és megyei rendezvények Esztendőről esztendőre mind nívósabb programot szervez a KISZ: megünnepelni történelmünk tavaszi jeles napjait, elmélyíteni azokat a hagyományokat, melyek példaként szolgálhatnak az újabb és újabb nemzedékeknek. Mint már eddig is, a forradalmi ifjú­sági napok rendezvénysorozata március tizenötödikén kezdődik, amikor is megyénk fiataljai megemlékeznek 1848 hőseiről, s a majd száznegyven évvel ezelőtt tör­téntekről. Mindazok, ' akiknek kezé­be már idei üdülőjegy ke­rült két újdonságot is tapasz­talhatnak. Az egyik válto­zás, hogy a korábban kü­lön csatolt „Értesítő-lap” a beutalójegy kilyuggatott részévé, annak mintegy szelvényévé vált. Ezt az értesítő szelvényt postai bélyeggel ellátott boríték­ban, az üdülő címére kell küldeni úgy, hogy az tíz nappal a beutalás megkez­dése előtt megérkezzék. Az értesítő szelvényen a né­ven kívül szerepel: mikor­tól meddig érvényes a jegy, hány fővel, melyik napon és várhatóan hány órakor történik az üdülőbe érke­zés. Emellett még az élet­korra is szükséges választ adni. Különösen az utób­bit olvasva, felmerülhet, miért szükséges az élet­kor feltüntetése. Előre kell bocsátani, valamennyi adat pontos közlése nemcsak az üdülő, hanem a vendégek érdekét szolgálja. Bizonyí­tásként elég, ha csak ar­ra utalunk, a szobák el­osztása életkor figyelem- bevételével történik, és ha van rá mód, a hasonló korúakat együtt helyezik el. Az idősebbek, ha lehetsé­ges a földszinten, vagy az al­só emeleteken kapnak szo­bát. Sőt, még az éttermi helykijelölésnél is úgy jár­nak el, hogy az azonos korosztály egy asztalhoz kerül. Bővíti KLG márkajelű gyújtógyertyáinak válasz­tékát a veszprémi Bakony Művek. A legújabb, zavar­szűrővel is ellátott típus, szükség esetén korrigálja a gyújtáskapcsoló zavarszű­rőjének hibáit, hiányossá­Az értesítés-szelvények előre történő megküldése, és azokon a pontos érkezés jelzése lehetővé teszi az üdülővezetők számára, hogy a portai szolgálat megerő­sítéséről időben gondos­kodjanak. Így az elhelye­zés előtti — korábban ta­pasztalt — várakozás ide­je jelentősen csökkent­hető. Az is nagyon fontos, hogy a nászút vagy egyéb ok miatt néhány nappal később érkezők ezt a tényt jelezzék. Az üdülőjegyen ugyanis a következők sze­repelnek: „Amennyiben helyét 48 órán belül nem foglalja el, illetve a késést nem jelzi az üdülőnek, a beutalás érvénytelenné vá­lik!” Gyakorta megesik, hogy egyes vendégeknek két- három nappal előbb kell az üdülőből távozniuk, mivel nincs már annyi sza­badságuk, vagy valamilyen ok nem teszi lehetővé a kéthetes tartózkodást. Ha következő csoportba jelzett később érkezőknek a ko­rábban távozók szobáját tartják fenn, még az is előfordulhat, hogy a helyi­ség — mivel a korai távo­zás és a későbbi érkezés ideje összegződik — egy hétig is üresen maradna. Ilyenkor az előre jelzett későbbi érkezés lehetővé teszi, hogy az üdülővezetők arra a hétre önköltségesen értékesítsék a szobát. gait, és megnöveli annak hatását. Az újdonságot fő­ként azoknak ajánlják, akik mellékzajok nélkül akarják hallgatni autórádiójukat, magnójukat. A Bakony Művek egyéb­ként évente már mintegy 10 millió gyújtógyertyát A napokban több na­gyobb üdülő vezetőjétől ér­deklődtünk, hogy január­ban és február első felében milyen arányban kapták meg az értesítő szelvénye­ket. Előrebocsátották, bár még csak három üdülési csoport tapasztalatairól szá­molhatnak be, ezért mész- szemenő következtetése­ket nem szabad levonni. Elmondták, hogy tavaly az Értesítő-lapot a vendégek csak körülbelül kétharma­da küldte el, most pedig a beutaltak mintegy 85—90 százalékától megérkezett. Reméljük a további ta­pasztalatok még kedvezőb­bek lesznek, és nincs mesz- sze az idő, amikor kivétel nélkül valamennyi vendég előre jelzi érkezését. Ez nemcsak a SZOT kívánsága, hanem a beutaltak érdekét is szolgálja. Az önköltséges üdülést sokan szeretnék igénybe venni — a jelzések szerint egyre többen. A korábbi években — mivel az „Érte­sítő-lap” megküldése csak kérés és nem kötelező jel­legű volt — az önköltséges beutalást nem lehetett elő­re tervezni, mindig csak az érkezés utáni nap derült ki, hogy hány szoba ma­radt átmenetileg üresen. Januártól az előrejelzés miatt már biztonságosab­ban kiadhatók az üresen maradó szobák. B. J. gyárt és a folyamatos fej­lesztés eredményeként 15 különböző gépkocsitípus­hoz készít megfelelő vari­ánst. Nemcsak a hazai piacra szállít, exportál is — szocialista és tőkés or­szágokba egyaránt. Szűkebb pátriánk diákjai és ifjúmunkásai e napon ismét Kápolnán találkoznak majd, az emlékműnél elhe­lyezni a kegyelet koszorú­it, ezt követően ugyanitt nagyszabású sportverse­nyekre kerül sor. A részt­vevők összemérhetik majd tudásukat lövészetből, köz­lekedésbiztonsági, egészség­ügyi. polgárvédelmi isme­retekből, megküzdhetnek a különböző honvédelmi aka­dályokkal, de lesz asztalite­nisz-bajnokság, foci és tá­jékozódási futás is. Ugyanekkor Egerben az Ifjúsági Házban délután há­rom órakor nyílik meg az a kiállítás, amelyen mint­egy harminc amatőr alko­tó mutatkozik be munkái­nak legjavával. Az értékes díjak odaítélésében segíthet a közönség is. Március huszonegyedi­kén — mint már hírt ad­tunk róla —, szintén a me­gyeszékhelyen kerül sor a tanácsköztársasági évfordu­ló országos köszöntésére, s egy programsorozat megren­dezésére. A szabadtéri kul­turális rendezvények a tör­ténelmi belvárosban már reggel kilenc órakor elkez­dődnek. A vendégeket a Dobó téren, a Csemegével szembeni udvarban, a Bel­városi ÁBC előtti téren és a Dómus Aruház előtt or­szágos hírű művészek, pop­énekesek. színjátszók, zené­szek, illetve rangos diák­együttesek szórakoztatják. Annál is inkább, mivel e napra esik Heves megye kö­zépiskolásainak szokásos évi nagy találkozója is, amely­nek legkiemelkedőbb pro­dukcióit nyújtó társulatai továbbjutnak az országos eseményre. Március 21-én elméleti ta­nácskozásokat is tartanak a megyeszékhelyen, a témák között szerepel egyebek mel­lett a hazafiság, a művészet és a társadalom összefüggé­sei, illetve a marxista diák­akadémiák eredményei. A Kolacskovsziky emléktúrá­ra jelentkezők Bélapátfalvá­ról startolnak 11 órakor. A központi koszorúzásra a Felszabadulás téri, 19-es emlékműnél kerül sor dél­után három órakor, ezt nagygyűlés és gálaműsor kö­veti majd a Kemény Fe­renc Sportcsarnokban. A vá­rosiban a fölsoroltakon kí­vül még számos kiállításra, találkozóra és műsorra ke­rül sor. Hogy az estiek kö­zül csak a legjelesebbeket említsük: föllép Dinnyés Jó-, zsef, a Karsai pantomim és a dohánygyári politikai ka­baréban Radványi Barna, Mikes György, Nagy Ban- dó András. A forradalmi ifjúsági na­poknak ezzel azonban még korántsincs vége. Április másodikán az egri Ifjúsági Háziban adják át a mozgal­mi munka legjelesebbjeinek a KISZ kitüntetéseit. Har­madikén Hatvanban olim­piai ötpróba lesz, ötödikén Petőfibányán Alkotó ifjúság kiállítást szerveznek. A felszabadulás negyve­nedik évfordulója alkalmá­ból rendezendő megyei if­júsági nap helyszíne a szo­kásokhoz híven Gyöngyös lesz. A délutáni kékestetői koszorúzást és a hálastafé­tát délelőtt a Mátra Műve­lődési Központban diákműsor, politikai kaszinó, gyermek játszóház, művészeti bemu­tatók előzik meg. Ugyan­csak ezen a napon tartják a propagandisták és a kul- túrosok találkozóját a Hely­őrségi Művelődési Otthon­ban. A forradalmi ifjúsági na­pok ’85 13-án Füzesabony­ban, megyei lövészverseny- nyel folytatódik, majd azzal a megyei filmvetítés-sorozat­tal, melynek címe: Sorsfor­duló. Május kilencedikén pedig a gyöngyösi megem­lékezéssel a Győzelem Nap­járól. A tavaszi programsorozat május tizennegyedikén, a Varsói Szerződés megszüle­tésének harmincadik évfor­dulója megünneplésével Egerben zárul. Gyújtógyertya zavarszűrővel Nyugdíjasán is „elínunkás f 9 (Fotó: Perl Márton) kák nálunk vannak ... Szép Miért annyi? Az északi megyeszélen — Nagyvisnyón — márciusban nyugdíjas lett egy előmun- kás ... Köznapi hír. nem hordoz semmi szenzációt. Csak Várkonyi Istvánnak, meg a családjának mond többet, sokkal többet. Hi­szen voltaképpen arról van szó, hogy a Bán-patak mel­letti kis szolgálati házban véglegesen „kikötött”, szeg­re akasztotta egyenruháját az országjáró vasutas. S már a számára sem munka a sín, a vonat, hanem pusz­tán utazás, időtöltés, mint másoknak. Ami csaknem 44 esztendő után igazán nagy­szerű. — Azért a MÁV-nál sem volt rossz — pillant vissza elmúlt éveire a „pihenőre” tért napcserzett, kemény­kötésű férfi. — Ha nem tet­szik. amit csináltam, bizto­san régen leszámolok. Ám, úgy véltem, hogy jól hatá­roztam, amikor 1941-ben — még egészen gyermekfejjel — követtem édesapámat. S különben is: Kálban mi más választásom lehetett vol­na ... ? Komlón vízhordó fiúként megragadott a vas­út különös, érdekes világa, aztán röviddel később az abaligeti viaduktnál és alagútnál még jobban rá­csodálkoztam. Izgalmasnak találtam egyszerű megbíza­tásomat is, mert annyi min­den történt körülöttem. Sok­oldalú. ügyes emberek kö­zött mozogtam, s jöttek- mentek a szerelvények mel­lettem. Minden bajom volt, hogy igazából mégsem áll­hattam be a sorba. Csupán úgy vettek állományba, hogy a falumba visszatérve előbb az ottani vasúti orvosnál dolgozgattam kifutóként, majd a doktor úr beaján­lott. Mivel akkoriban egy- egy jobb helyen még na­gyon válogattak, meglehető­sen nehéz volt álláshoz jut­ni. Így tulajdonképpen hi­vatalosan „csak” 1943 tava­szán léptem szolgálatba. — A Hatvan—füzesabonyi Pályafenntartási Főnökség­nél kezdtem, az építők kö­zött. akik körében megra­gadtam. Tekintve, hogy há­borús időket éltünk, kato­nákkal is osztoztam a fel­adatokon — Berettyóújfalu térségében pályaerősítése­ket végeztünk — leszerelé­sem után a romeltakarítás­ból. az újjáépítésből sem maradtam ki. Mindmáig emlékszem: valami szörnyű látvány volt, amit a fasisz­ták hátrahagytak. A miskol­ci vonalon például az egyik vágányt teljesen kiszántot­ták a helyéből, a másikat pedig nagyon csúnyán meg­szabdalták. Voltunk talán 8—900-an is a töltésen, de nagyon nehezen haladtunk. Elégedettek lehettek velem a főnökeim, mert még jócs­kán innen a munkavezetői tanfolyamon elömunkásnak neveztek ki. S ebben a be­osztásomban maradtam szin­te végig. A Recsk—parádi vonalon, Kőkútpusztán és Tarnaszentmárián egyetlen évig voltam jegykiadó, pá­lyaőr, mindössze kis „kité­rő” volt életemben az igaz­gatósági normás munkakör, főellenőri besorolásom pe­dig nem több egy szolgálati ran gf okozatnál. Sokfelé megfordult, az említettek mellett' dolgozott Berentétől Sátoraljaújhe­lyig. Csupán az utolsó sza­kaszban került Szilvásvárad vidékére, s cserélte fel káli lakhelyét is a nagyvisnyói- val. Miközben „előmunkás” volt, maradt olyan területe­ken is, ahol nemcsak a ta­nult szakmáját kérték tőle számon^ A szakszervezetben —, amelybe egyébként 1945- ben lépett — bizalmi, mű­helybizottsági és szb-titkár- nak. főbizalminak választot­ták, egy időben pedig be­hívták a függetlenített ap­parátusba is. Ugyanekkor MHSZ-klubokat szervezett, s lövészkört vezet községé­ben még ma is. Elvtarsai nyugdíjasként sem hagyták ki nemrégiben faluja újjá­alakított pártvezetőségéből, ahol — mint a Magyar Hon­védelmi Szövetség helyi tit­kára, aki „hivatalból” is foglalkozik a fiatalokkal — ifjúsági felelős megint. — Nem akarok hamar megöregedni — mondja de­rűsen csillanó fénnyel kék szemében — ezért szívesen vállalom továbbra is a tár­sadalmi munkát. Aztán itt a ház körül is csak kere­sek magamnak mindig va­lami elfoglaltságot. Így — ha dorgál is érte a család — változatlanul igen korán kelek, s — ha az eddiginél valamivel talán ráérősebben, kényelmesebben is — nap­hosszat teszek-veszek. Va­lójában csak akkor pihenek, ha a gyerekek, vagy az uno­volt a szolgálatom — a munkámért elismeréseket kaptam nemcsak a közvet­len főnökeimtől, hanem ve­zérigazgatónktól is, oklevél­lel tüntetett ki a szakszer­vezet, méltatva igyekezete­met a honvédelmi miniszter —, s megvallom nagyon szeretném, ha a folytatás sem lenne alávalóbb. Rop­pant örülnék, ha az idős kor boldogságából is sokáig kijutna számomra életem párjával együtt. Néhány hete kedves kis ünnepségen búcsúztatták a társai. Volt oka úgy érezni akkor, s van reménye hin­ni ma is, hogy ez csak a szolgálat végét jelentette. A barátság minden bizonnyal tovább tart régi társaival, akikkel — magyarázza Vár­konyi István meggyőzően — még gyakran találkozik. Mert ha sök minden ki is megy az ember eszéből, an­nak a vasútnál töltött több mint négy évtizednek any- nyi közös élményét, emlé­két nem lehet elfelejteni! Gyóni Gyula Áru érkezett a gyöngyösi edényboltba. Ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenki ott sürgöit-forgott a szállítmány körül. — Jött-e gáztűzhely? — Jött. Most csomagoljuk ki — hangzott a válasz. Lassan kihámozzák a tűz­helyet. Az érdeklődő vevő körbejárja, jól megnézi. Az­tán odafordul az eladóhoz. — Ennek hiányzik a tete­je — mutat a tűzhelyre. Most már ketten vizsgál- gatják a masinát. Forgatják, értetlenkednek. — Csakugyan hiányzik — állapítja meg kisvártatva az eladó is a vitathatatlan tényt. Nem telik bele két perc, a szállítási jegyzék segítségé­vel kiderítik, hogy ennek a tűzhelynek nincs is afféle „díszteteje”. Tetszik, nem tetszik, az égőfejek ott „vi­rulnak" eltakarhatatlanul, boldog boldogtalan előtt, ál­landóan. Most már a vevő tóvább- kiváncsiskodik. Valami azt súgja neki, hogy a meglepe­tések sora még nem zárult le. — Az alsó kihúzható fiók sincs meg — hallatszik a hangja kisvártatva. — Ej­nye-ejnye ...! Semmi rosszallás nincs a szavaiban. A fejét sem csó­válja hozzá, hiszen a puszta tényen akkor sem változtat­na, ha szétrobbanna a mé­regtől. A vevő vizsgálódik tovább. Kinyitja a sütő ajtaját. Be­lehajol, aztán kihúzza a tar­tozékokat. Az arca felderül. — Miért ne? Csoda lenne, ha nem így lenne. Az eladó értetlenül nézi. A vevő makacs következetes, séggel kezdi számolni, mi található a sütőben. — Egy tepsi és egy grill- rács — jelenti be a kutatá­sának a végeredményét. — Mit szól hozzá? A többi.. ■? Forgatják, nézegetik, oda is és vissza is, de a tepsin és a rácson kívül a legszorgo­sabb kutatás ellenére sem találnak semmit, de semmit. Most már a nyomkeresök izgalmával folytatják tovább a „kutatást". Ugyan mire lelnek még? Ez itt a kérdés. Megvan! — Nézze a sütő hőszabá­lyozóját. Két fokozatra ál­lítható. Látja? Az egyik a normál, a másik a tartalék. Kész, nincs tovább. Akinek ez kevés, az ne süssön se húst, se tésztát, mert nem válogathat a hőfokokban a szabályozó segítségével. Hát nem praktikus megoldás? Ebben a megjegyzésben már a gúny bizonyos árnya­lata is fellelhető volt. Maradt a fő kérdés a vé­gére: — Mondja, mibe kerül ez a gáztűzhely? Bizonyára jó­val olcsóbb, mint az elődje volt, hiszen jóval kevesebbet „tud” és jóval kevesebb a tartozékainak a száma is. Az eladó megadóan vála­szol: — Valóban így lenne ész­szerű, de sajnos, ennek pont az ellenkezője az igaz. Az ára ennek az „újnak” 7600 forint, míg a régebbi típus­nak 6200 forint volt. Itt pillanatokig tartó csend szakadt a két ember közé. Nézték egymást, az tán a ve­vő halkan felnevetett. — Miért ne lenne így? Nem igaz? Mondja, úgye nem ezt nevezik burkolt ár­emelésnek? Vagy téved­nék? ... Azóta sem derült ki, hogy a bolt dolgozója nem tu­dott, vagy éppen nem akart válaszolni a kérdésre. Rej­tély. Ez is, de az új tűzhely­nek az ára is. Ki fejti meg? G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents