Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-12 / 59. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. március 12., kedd Michel Dorigny: Pan és Syrinx Jacques Blanchard: Caritas Remekművek a francia „nagy száz A Louvre kiállítása a Szépművészeti Múzeumban A francia szellem rajongói most nosztalgiájuknak áldozhatnak a Szépművészeti Múzeumban, ahol a virágkor csillantja fel fényét a párizsi Louvre vendégikiállí- tásán. Közel ötven festmény, közöttük a legnagyobbaké — Voueté, Poussiné, C. Lorraine, Le Bruné, Mignadé — idézi a „Grand. Siecle”, a Napkirály, XIV. Lajos korának sugárzását. XIV. Lajos nagyvonalúan pártfogolta a művészet minden fajtáját. A király parancsára Colbert ajándékokkal és életjáradékokkal támogatta Európa kiváló művészeit és tudósait. A Ver- sailles-i kastélyban az udvar fényűző életmódjához hozzátartoztak a pompás színielőadások, folytak az ünnepségek a sok száz tükrös, márványos palota termeiben. Corneille, Racine, Molière voltak az uralkodó háziszerzői, Lully a muzsikusa. A király és az udvarába gyűjtött arisztokrácia életét meg kellett örökíteni, a dicsőséges csatákat, az ünnepségek szereplőit, hogy elkápráztassa a kortársakat és a késő utódokat. Hogy ez mennyire sikerült, mutatja az is, hogy minden uralkodó kis Versailles-t akart építeni szerte Európában.. sőt még a dúsgazdag arisztokrácia tagjai is. mint Eszterházy Miklós Kismartonban. A francia lett az irodalom, a diplomácia, az előkelők érintkezésének nyelve, francia volt a követendő divat művészetben és szokásmódjában Londontól Szentpétervárig. XIV. Lajos kormányrend- szere a művészet számára is irányt adott. A Colbert által alapított akadémia a festészet számára is előírta a törvényeket, a klasszicizmus szabályait. A példákat az ókorból vették, de velük a kor nagy eszményeit szolgálták, a heroikus nagyság, a bátorság, a katonai erények, a nagylelkűség, a nemes szenvedélyek dicséretét, melyeknek költője Corneille volt. A másik mozgóeszmény a vallásosság, de vele állandó harcban a racionalizmus is, hisz ez a század Descartes százada. Simon Vouet: A gazdagság allegóriája Philippe de Champaigne: Caritas (Hauer Lajos fölvételei — KS) A kiállításon ebből a levegőből megérezhettünk valamit, bár a jellemző nagy lélegzetű alkotásokat nem lehet elhozni. Néhány művet láthatunk a meghatározó jelentőségű Le Brun tói, aki a francia barokk művészet diktátora, a Képző- művészeti Akadémia és a királyi gobelin-műhely igazgatója, Versailles művészeti kialakítója volt. A Szépművészeti Múzeum XIV. Lajos apotheózisa című olaj- vázlata révén, melyet a Versailles-! tükörgaléria meny- nyezetén festett meg. képet alkothatunk nagy lélegzetű dekoratív munkáiról is. A múzeum márványtermében a stílusformáló művészek mindegyike jelen van Poussin-től Migmard-ig. A kiállítás a század utolsó kétharmadának anyagát öleli fél. a klasszikus eszmény kialakulását és diadalát nyomon kísérve. A mérték és harmónia, az érzelmek és az értelem egyensúlya arat diadalt a képeken az emelkedett szellem pátoszával. Az antikvitás és az itáliai reneszánsz hagyomány segített a sajátos formanyelív kialakulásában, különösen Raffaelé, akinek Poussin is nagy csodálója volt. Bemutatott Safir halála című képével éppen Raffaello kompozíciójával akart versenyre kelni. A nagy olasz mester hatása ismerszik fel F. Perrier Acis és Galathea című képén is. A XVII. század két legnagyobb festője, N. Poussin és C. Lorrain, noha Rómában! élt, először emelte világhírre a francia festészetet. Poussin a heroikus tájképfestészet megteremtője volt. A táj és ember klasz- szikus összhangját hozta létre borongás, a sárgák és kékek kiszámított harmóniájával festett képein. C. Lorrain poetikus művein egymástól távol eső emlékeit olvasztotta össze a természeti jelenségek tökéletes ismeretére. A felkelő vagy lenyugvó nap fényhatásait örökítette meg tájképein Turner is az impresszionisták előfutáraként. A kor vallásos eszményeit Ph. de Champaigne A fájdalmas Szűz a kereszt lábánál című műve és Nancy múzeumából kölcsönzött pa- tetikus Caritas-a képviseli. Az antik harmóniát, a kiegyensúlyozott hűvös kompozíciót. a tiszta, árnyalat- lan színeket legjobban J. Stella Clelia átkel a Tiberi- sen című alkotása mutatja. A kor eszményei közül a méltóság és pátosz az ünnepelt S. Vounet és P. Mignard műveiről sugárzik leginkább. S. Vounet, a XVII. század kiemelkedő francia művésze már életében európai hírű mester volt. Sikere annak köszönhető, hogy új, erőteljes festői nyelvet honosított meg hazájában. A nemzetközivé váló cara- vaggiói stílus továbbfejlesztője nemes formákkal, tiszta színekkel, lendületes előadásmóddal. Az ő műhelye volt a legjelentősebb, a század második harmadában Párizsban, a művészek nagy része megfordult benne, Lebrun és Mignard is. A gazdagság allegóriája című munkája jól mutatja kiváló képességeit a lendületes kompozícióban, a magával ragadó színkezelésben, A gondosan rendezett kiállítás méltó párja az 1971- ben bemutatott nagy francia kiállításnak. Brestyánszky Ilona Juozas Bulota: ff* 0*M •• Himnusz a nohoz Ezer apró jelből arra' lehetett következtetni, hogy a városba beszökött a tavasz. A nyitott ablakon át az olvadt hó szagával együtt belibbentek egy hegedű szenvedélytől fűtött hangjai, amelyeket csak néha zavart meg az örömtől hibbant macskák nyávogása. De azért ki lehetett venni, hogy az egy emelettel feljebb lakó muzsikus Schubertét játszik. „Ave, Maria!” ... Himnusz a nőhöz... A férj az asztalnál ült és írt. Csak úgy dőltek a tollából a szavak, egymás hegyén-hátán nyüzsögtek, akár az ostoba kiscsibék a kosárban. „Drága szerelmem! — írta a férfi. — Te vagy reményeim tavasza.” Repeső örömmel rajzolta az első szavakat, melyek úgy csil- logtak-villogtak, mint a kavicsok a hegyi patakban. „Azért írok Neked, mert nincs elég erőm, hogy ma hallgassak. Ha rajtam múlna, kristálytrónust emelnék Neked odafent a hegyekben, olyan tisztát és törékenyt, mint a szerelmem...” Kis gondolkodás után áthúzta a „törékeny” szót, és így folytatta: ....... tartós at, mint a szerelmem, amit irántad érzek. Karomba kapnálak, és elvinnélek a távolban kéklő csúcsra. Te pedig helyet foglalsz ezen a havasi gyopárral díszített ragyogó trónuson. Lábad előtt félénken lapulnak meg a hegyi kecskék...” Újból megállt, a „kecskéket” „zergékre” javította, majd tovább írt: „És én csak messziről merek gyönyörködni a Te magasztos fenségedben...” A férj hosszan elgondolkodott, aztán elhajította a tollát. — Még csak az kéne! — mondta fennhangon. — Ki főz akkor ebédet? A, jobb lesz, ha veszek neki az ünnepre egy új fazekat! Zahemszky László fordítása A MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR HANGVERSENYÉRŐL A romantika áradásával Az Országos Filharmónia egri bérleti hangversenysorozatában csütörtökön este, a Miskolci Szimfonikus Zenekara két orosz romantikust, Csajkovszkijt és Muszorgszkijt tűzte műsorára. A karmester Ligeti András volt. Jól teszi az Országos Filharmónia, ha a romantikusokra ráirányítja a közönség figyelmét. Ennek a kitűnő hangulatú két órának tartalma, eseménye a romantika gazdag érzelemvilága, az a, már csak a mi fülünknek olyan szokatlan, de szabadon áradó hangulat- és érzésáradás volt, amit más művek nem nyitnak meg ilyen magától értetődően. Csajkovszkij b-moll zongoraversenye (op. 23.) közkedvelt, közismert, széles ívű dallamainak a hatása mindig is megvesztegető. A bécsi mesterek muzsikájához szokott, szoktatott fülünknek ez a romantika felkavaró is lehet akár, mert a szólista technikai bravúrjai közben mégiscsak ott érezzük azt a magányos alkotói lelket, aki vándorolván a világba menekül is az olykor gyötrő hangulatok elől, de vonzódik is feléjük. Egy apró párizsi dallam éppúgy megmozdítja benne a vallomás folyamatát, mint egy tüzes orosz tánc emléke, vagy egy kósza dallamtöredék. Itt mindig a dallamon, a szinte száj meleg melódiákon nyugszik a hangsúly. Nyugszik? Háborog, rezdül, nyugtalanít, mert az éjszakák álmodozása épp úgy kitetszik belőle, mint a józanabb nappali élet olykor kínzó szürkesége. És hogy a romantika sem mos mindent egybe a maga nagy-nagy érzelmi áradásával, sőt az egyéniséget, a jellemző vonásokat talán még egyénibben ugratja ki, mint más alkotói felfogás és stílus, arra éppen Muszorgszkij a példa. Az Egy kiállítás képei olyan lélektani állapot rögzítése, amelyben a látvány alakul zenévé. Nem is a látvány, hanem az a hangulat- és gondolatsor, amely a képek előtt végigsétáló zenészben végigpereg. Ez a tarkának látszó érzelmi világ valahol nagyon is egységes. Az a szem, ahogyan Muszorgszkijnál a szép és mégis szánalomra méltó világot látja, nemcsak érzelmek rabja. Muszorgszkij esetében is sors. S nem árt tudni, hogy a zenében a művészt is „látjuk” a maga emberi valóságában, miközben meggyónja nekünk a lelkét, érzelmeit, amiért neki is érdemes élnie. A b-moil-t a fiatal magyar pianista, Hegedűs Endre játszotta. A feladat bonyolultsága kétszeresen is izgalomba hozhatta őt, hiszen nem mindegy, hogy ezt a közismerten nehéz technikai feladványt miképpen oldja meg. Talán ennek is tudható be, hogy keményen kezdett, dinamikájával is versenyben akart maradni a zenekarral, amely nagy hangtömbjeivel egyébként is „párharcra” hív. A Miskolci Szimfonikus Zenekar teljesítményét nagy tapssal jutalmazta a hallgatóság. Az Országos Filharmónia minden évadban „beosztja” hozzánk ezt az együttest, és mi csak hálásak lehetünk ezért a műsortervezői gondoskodásért. Az ide látogató hazai, fővárosi zenekarok mellett is, azokkal versenyben megállják a helyüket. A két romantikus mű kidolgozásában minden szólama megtette a magáét. S ha mégis most ki kell emelnünk valakiket az együttesből, a Muszorgszkij- mű okán a „rezesekkel” tesszük ezt: a nagy és szép „hangtömböket" a megfelelő minőségben illesztették oda, ahová azok így kellettek. A műsort Ligeti András vezényelte. Előzetesünkben a karmester bemutatásával kapcsolatban pontatlanok voltunk, bár a Filharmónia előzetes tájékoztatása alapján; ezt Pándi Marianne zenetörténeti bevezetőjének elején megemlítette. A hangverseny után kétszeresen sajnáljuk, hogy az elírás megtörtént. Ligeti András ugyanis nem a kezdő művész szintjén és rangján, hanem az érett karmester teljes biztonságával, az értelmezés és a kidolgozás magas szintjén dirigálta a romantikus műveket. Már az 1983-as karmesterverseny alkalmával — ott negyedik lett — megállapíthattuk, hogy vérbeli hegedűshöz mérten a líra, s ezen túl még a romantika is közelebb áll az ő vonzó egyéniségéhez. A Kiállítást úgy mutatta be, hogy az sokáig emlékezetes marad az egriek számára. Farkas András Új képzőművészeti könyvek A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata gondozásában két új művészeti kiadvány látott napvilágot. A mai magyar művészet című sorozatban megjelent Szabó Györgynek Szántó Piroska festőművészt bemutató kismonográfiája, amely a művész eddigi munkásságát tekinti át. Szántó Piroska a 30-as évek végén a Szocialista Képzőművészek Csoportjához tartozott, majd a fel- szabadulás után egyik alapítója volt az úgynevezett Európai Iskolának. Első nagyobb kiállítása 1957-ben a Csók galériában nyílt meg, azóta számos hazai és külföldi bemutatón szerepelt. Természeti képei, elsősorban virágábrázolásai kedvelt és ismert művésszé tették. A másik mű Lajta Editnek Brocky Károlyról készített kötete. 1838-ban telepedett le Angliában, ahol megbecsült és sikeres mester lett. Csaknem két évtizeden át dolgozott Londonban. Műveinek egy részét szülőhazájára hagyta, alkotásainak zöme azonban külföldi múzeumokban és magángyűjteményekben található. A képzőművészeti kiadó monográfiája a teljes életművet mutatja be, számos korabeli forrás felhasználásával. A színes illusztrációk között több, eddig ismeretlen képet is bemutatnak. amelyek szántén igazolják. hogy a művész a múlt század legkiválóbb kolorista mesterei közé tartozott.
