Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-12 / 59. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. március 12., kedd Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára Mihail Gorbacsov, az SZKP KB új főtitkára 1931. már­cius 2-án parasztcsalád gyermekeként született a sztavro- poli határterület krasznogvargyejszkojei járásának Privol- noje nevű falujában. 15 éves korában kezdett dolgozni egy mezőgazdasági gépállomáson. 1952-ben lett az SZKP tagja. 1955-ben fe­jezte be tanulmányait a Moszkvai Állami ■ Lomonoszov Egyetem Jogi Karán, 1967-ben pedig a sztavropoli mező­gazdasági főiskola elvégeztével agrárközgazdászi diplomát szerzett. Mihail Gorbacsov 1955-től végzett komszomől- és párt­munkát. 1962 márciusában megválasztották a sztavropoli területi termelési kolhoz- és szovhozigazgatóság párttitká­rává, 1966 szeptemberében a sztavropoli városi pártbizott­ság első titkárává. 1968 augusztusától az SZKP sztavropo­li határterületi pártbizottságának másodtitkáraként, majd 1970 áprilisától a pártbizottság első titkáraként dolgozott. Mihail Gorbacsov 1971 óta tagja az SZKP Központi Bi­zottságának. 1978-ban az SZKP KB titkárává, 1979-ben pedig az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjává vá­lasztották. 1980 októberében lett a politikai bizottság tag­ja. A nyolcadik ciklus -óta tagja a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, elnöke a legfelsőbb tanács szövetségi tanácsa külügyi bizottságának. Két ciklus óta tagja az Oroszorszá­gi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának. Az SZKP és a szovjet állam szolgálatában szerzett ér­demei elismeréseként Mihail Gorbacsovot háromszor tün­tették ki Lenin-rénddel, megkapta az Októberi Forradalom Érdemrendet, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, a Di­csőség Érdemrendet és a Szovjetunió több más magas ki­tüntetését. (Folytatás az 1. oldalról) A brüsszeli NATO-köz- pontban hétfőn rámutat­tak, hogy a Szovjetunió Csernyenko vezetése alatt „tért vissza” a Washington­nal folytatott párbeszédhez. A spanyol kormány nyi­latkozatban fejezte ki rész­vétét a szovjet államfő el­hunyta alkalmából. Alfonso Guerra miniszterelnök-he­lyettes „a spanyol nép nagy barátjának” nevezte Cser- nyenkót. ★ Minden szovjet ember szívében mély fájdalmat keltett a szovjet állam és a kommunista párt kiemel­kedő személyiségének, Kon- sztantyin Csernyenkónak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének halála. Gyászba borult az egész ország. , Hétfőn Moszkvában, a szakszervezetek háza oszlop- csarnokában felállított ra­vatalnál megjelentek az SZKP KB ülésének részt­vevői. A szovjet párt és állam vezetői megindultan rótták le kegyeletüket a kiemelke­dő párt- és állami vezető, a hazafi és internacionalista, a kommunizmus és a béke eszméinek harcosa ravata­lánál, majd mély részvétü­ket fejezték ki az elhunyt hozzátartozóinak. Az SZKP KB plénuma Hétfőn Moszkvában rend­kívüli ülést tartott a Szov­jetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága. A testület teljes ülését a központi bizottság politikai bizottságának megbízásá­ból Mihail Gorbacsov, a po­litikai bizottság tagja, az SZKP KB titkára nyitotta meg. A központi bizottság tag­jai egyperces néma felállás­sal adóztak Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége elnöke emlékének. A köziponti bizottság ülé­sén hangsúlyozták, hogy e szomorú napokban a kom­munisták, s az egész szov­jet nép még szorosabban sorakoznak fel a párt köz­ponti bizottsága és annak politikai bizottsága mögött. A központi bizottság teljes ülésének résztvevői mély részvétüket tolmácsolták az elhunyt családijának és hoz­zátartozóinak. Ezután áttértek az SZKP KB új főtitkárának megvá­lasztására. A központi bizottság po­litikai bizottságának meg­bízásából Andrej Gromiko, a politikai bizottság ' tagja mondott beszédet, és java­solta. hogy Mihail Gorba­csovot válasszák meg az SZKP KB főtitkárának tiszt­ségére. Az ülés Mihail Gor­bacsovot egyhangúlag meg­választotta. Ezután Mihail Gorbacsov mondott beszédet. Köszöne­tét fejezte ki a központi bi­zottság iránta tanúsított nagy bizalmáért, s megálla­pította: jól tudja, milyen hatalmas felelősség hárul rá e megbízatással. Mihail Gorbacsov biztosí­totta az SZKP Központi Bi­zottságát arról, hogy min­den erejét a párt, a nép, a nagy lenini ügy odaadó szol­gálatának, az SZKP prog- ramjellegű célkitűzései meg­valósításának, valamint an­nak szenteli, hogy a szov­jetunió gazdasági és védelmi ereje további erősítésével összefüggő feladatok meg­oldásában érvényesüljön a folyamatosság, növekedjék a szovjet nép jóléte, szilár­dabbá váljon a béke, meg­valósuljon a kommunista párt és a szovjet állam le­nini (bel- és külpolitikája. Ezzel az SZKP Központi Bizottságának rendkívüli ülése befejezte munkáját. Az SZKP stratégiai irányvonala a jövőben is változatlan marad Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a köz­ponti bizottság hétfői rend­kívüli ülésén: elmondott be­szédében hangsúlyozta, hogy Konsztantyin Csernyenkó­nak, a hű leninistának, az SZKP, a szovjet állam és a nemzetközi kommunista moz­galom kiemelkedő vezetőjé­nek, ennek a minden iránt fogékony és nagy szervező- képességgel rendelkező em­bernek a halálával nagy veszteség érte azSZKP-t és az egész országot. Gorbacsov a továbbiakban rámutatott arra. hogy az SZKP stratégiai irányvona­la. amelyet az SZKP XXVI. kongresszusán és az SZKP KB azt követő ülésein Ju- rij Andropov és Konsztan­tyin Csernyenko tevékeny részvételével dolgoztak ki, a jövőben is válto­zatlan marad. Ez az irány­vonal az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítását, a társada­lom életének minden te­rületén történő tökéletesíté­sét szolgálja. Az SZKP következetesen folytatja eddigi társadalom- politikáját. Mindent az em­ber nevében, az ember ja­vára — ezt a program jel­legű megállapítást egyre mélyebb és konkrétabb tar­talommal kell megtölteni. Ami a külpolitikát illeti, irányvonala világos és kö­vetkezetes; ez a béke és a haladás irányvonala — hang­súlyozta Mihail Gorbacsov. A párt és az állam leg­fontosabb hitvallása, hogy védeni és minden módon erő­síteni kell a legközelebbi harcpstársainkhoz és szö­vetségeseinkhez, a nagy szo­cialista közösség országaihoz fűződő testvéri barátságun­kat. A jövőben is minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy szé­lesedjen együttműködésünk a szocialista országok­kal, növekedjen a szocializ­mus világméretű szerepe, a világ ügyeire gyakorolt be­folyása. Komoly szándékunk, hogy javítsuk kapcsolatain­kat a Kínai Népköztársaság­gal. s az a véleményünk, hogy a kölcsönös akarat megléte esetén ez teljes mértékben lehetséges is A Szovjetunió mindig tá­mogatta a gyarmati iga aló­li felszabadulásunkért küzdő népek harcát. Rokonszen- vünk ma is azoké az af­rikai. ázsiai és latin- amerikai országoké, amelyek függetlenségük erősítésének, társadalmi megújhodásuk­nak útján haladnak, ök ba­rátaink és partnereink abban a harcban, amelyet a tar­tós békéért, a népek közötti jobb és igazságosabb kap­csolatokért vívunk. Ami a tőkés országokhoz fűződő kapcsolatokat illeti, Mihail Gorbacsov kijelentet­te: ezen a területen szilár­dan folytatjuk a békepoli­tika és a békés egymás mel­lett élés lenini irányvonalát. A Szovjetunió a jóakaratra mindig jóakarattal, a biza­lomra bizalommal válaszol. Mindenkinek tisztában kell lennie azonban azzal, hogy hazánknak és szövetségese­inknek az érdekeit soha nem adjuk fel. Értékeljük az enyhülésnek a hetvenes években elért eredményeit, s készek va­gyunk közreműködni abban, hogy az egyenrangúság, a kölcsönös tisztelet és a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás elvei alapján folyta­tódjék az államok közötti békés és kölcsönösen elő­nyös együttműködés. Ennek érdekében újabb lépésekkel lehetne méltóképpen meg­emlékezni a hitleri fasizmus és a japán miliitarizmus fe­lett aratott győzelem negy­venedik évfordulójáról. Az SZKP KB főtitkára emlékeztetett arra, hogy ked­den megkezdődnek a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti tárgyalások. Az ezekkel kapcsolatos szovjet álláspont jól ismert. Űjra megerősíthetem: — Nem akarunk egyolda­lú előnyökre, katonai fö­lényre szert tenni az Egye­sült Államokkal és a NATO országaival szemben. A fegy­verkezési hajsza beszünteté­sét, nem pedig folytatását kívánjuk. Ezért javasoljuk az atomfegyverkészletek be­fagyasztását. a rakéták to­vábbi telepítésének beszün­tetését. A felhalmozott fegy­verzetek hatékony és jelen­tős mértékű csökkentését kí­vánjuk, nem pedig új fegy­verrendszerek létrehozását, legyen szó akár kozmikus, akár földi fegyverekről. Azt akarjuk, hogy genfi tárgya­lópartnereink megértsék a Szovjetunió álláspontját, és hasonló törekvésekkel vá­laszoljanak rá. így lehető­vé válik a megállapodás, s a világ népei megkönnyeb­bülten fellélegezhetnek — jelentette ki Mihail Gorba. csov. Kádár János távirata Mihail Szergejevics Gorbacsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának Moszkva Tisztelt Gorbacsov Elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magam nevében őszin­tén gratulálok és elvtársi jókívánságaimat fejezem ki Önnek abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkárává választot­ták. Biztosak vagyunk abban, hogy az ön ve­zetésével a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak Központi Bizottsága tovább halad a lenini úton és a szovjet dolgozók újabb nagy eredményeket érnek el a fejlett szo­cialista társadalom tökéletesítésében. A Szovjetunió töretlen békepolitikája, a békés egymás mellett élés elvének érvény­re juttatásában tett kitartó erőfeszítései biztos támaszt nyújtanak a földünk békéjé­ért küzdő erőknek, a világ békeszerető né­peinek. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió, a szocialista Közösség országai a jövőben is sikeresen szolgálják a társadal­mi haladás és a béke egyetemes ügyét. Tisztelt Gorbacsov Elvtárs! A magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nevében ismételten kife­jezem szívből jövő jókívánságainkat. Sok sikert kívánok önnek a szovjet nép ered­ményeinek gyarapítása, közös szocialista céljaink megvalósítása és a világbéke meg­őrzése érdekében kifejtett felelősségteljes te­vékenységében. Biztosítom önt, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártját, a testvéri szovjet népet, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a dolgozó magyar nép — mint ahogy eddig —, a jö­vőben is mindent megtesz azért, hogy to­vább szilárdítsa a pártjainkat, népeinket összefűző megbonthatatlan barátságot, elő­mozdítsa az országaink közötti sokoldalú együttműködés elmélyítését. Budapest, 1985. március 11. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Tudósítás Washingtonból Genf Az Egyesült Államok sajtójában a küszöbönálló tárgyalások központi helyet foglalnak el. Néhány napja például oldalakat töltöttek meg az elemzések a rang­első lapokban, a New York Times-ban és a Washing­ton Postban — az űrfegy­verkezésről. Sejti, tudja mindenki, hogy ez lesz a kulcskérdés Genfben. o Éppen ezért idegesek a fegyverkorlátozás hívei Amerikában. Aggódva lát­ják a kormányzat — • és teljes tekintélyével Reagan elnök — ragaszkodását az űrfegyverkezési elképzelé­sekhez, becenevén a „stra­tégiai védelmi kezdeménye­zéséhez”, amit különben a közéletben makacsul „csil­lagháborús” programként emlegetnek. Az elmúlt he­tekben, a költségvetési ki­hallgatások és a szenátus külügyi bizottságának kül­politikát felmérő vizsgála­ta keretében sorra szólal, tak meg az illetékes kor. mányférfiák, meg azok is, akik ma nem viselnek hi­vatalt, de gazdag tapaszta­lataik feljogosítják őket a tanácsadásra. Nem irigyel­hető a szenátorok és képvi­selők helyzete; ha eligazod. ni óhajtottak a meghallga­tásokkal, sokra aligha ju­tottak, hiszen éppen e kritikus témában tértek el a leginkább a vélemények. Nem derült ki, hogy végül is milyennek képzeli el a kormányzat űrprogramjait, s mikorra hiszi megvalósít­hatónak. Arról sem kap­tak tiszta képet a törvény­hozók, hogy miről is óhajt Washington tárgyalni Genf e témának szentelt fóru­mán, ha egyszer az elölök szerint a csillagháborús terv nem képezheti alku tárgyát? Közvetlenül a tárgyalások nyitánya előtt egyébként is bonyolult a washingtoni helyzet. A kormányzat ja­vában készül Genfre, vi­szont még ennél is nagyobb buzgalommal árulja fegy­verprogramjait. Maga Rea­gan elnök most úgy állít­ja be a dolgot, hogy azok kárhoztatnák kudarcra a szovjet—amerikai egyezke. dést, akik ellenzik a kormány MX-rakétáit, s persze űrprogramjának ku­tatási kereteiből is sajnál­nák a pénzt, elutasítják az erre fordítandó összeg megháromszorozását. Meg kell hagyni, az érv kezd hatni a törvényhozókra, senki sem vállalná szíve­sen a felelősséget a genfi holtpontért. A kormány­zat érvelése szerint azért kell több pénz az MX-ra- kétákra, mert azok csere­tételek lehetnek Genfben, az űrprogramra viszont azért, mivel nem lesz belő­le az ... o A kilátások tehát nem a legjobbak, ám oktalanság volna túlzott következteté­seket levonni azokból a megnyilatkozásokból, ame­lyek nyilvánvalóan a tár. gyalások előtti taktikázást tükrözik. A képlet megér­téséhez tudni kell, hogy a szovjet—amerikai fegyver­tárgyalásnak harsány szélsőjobboldali ellenzéke van Amerikában. Ezek az erők bőszen olvassák Rea­gan fejére saját korábbi ki­jelentéseit az amerikai erő­fölény megszerzéséről, amit — mint igazi programot — a héják veszélyeztetve érez­nek Genf tényétől is. S eb­ben a közegben azok is igyekeznek kemény fiúként viselkedni, nyilatkozni, akik különben realistán kö­zelítik meg a nagyhatalmi kapcsolatokat. Közülük sokan értesülések szerint váltig bíznak benne, hogy Reagan végül mégiscsak hajlandó lesz engedni űr. programjából. Nos, e hit és híresztelés szintén hozzátartozik a washingtoni képheá. Né­mely elemzők úgy vélik, az elnöknek ma jd válasz­tania kell egy genfi meg­egyezés lehetősége és an­nak elszalasztása között. Komoly tudósok egész sora szerint megvalósíthatatlan ábránd a Reagan elkép­zelte „pajzs”. Az fel sem merül a washingtoni ve­zetőkben, hogy ők akadá­lyozhatják a megegyezést ragaszkodásukkal a védel­minek nevezett, de a másik felet okkal riasztó űrprog­ramjukhoz. o Nem jó jel, ha már elő- • re keresik az alibit a ku­darcért. Valójában azonban az amerikai kormányzat is tudja jól, hogy a közvéle­ményben hatalmas a vára­kozás Genf iránt. Maga Reagan elnök újabban több­ször is szólt arról az óha­járól, hogy javítani akarja a szovjet—amerikai vi­szonyt, szilárdabb nagy­hatalmi kapcsolatokra tö­rekszik. Ezzel a program­mal minden közvélemény­kutatás szerint az ameri­kaiak ' túlnyomó többsége egyetért. Miként a Gallup- iroda felmérése jelzi, hogy a publikum 4:1 arányban szükségesnek ítéli a kato­nai fejlesztés ütemének visszafogását. A kormány­zat egy idő óta úgy fogal­maz, hogy Amerika immár helyreállította önbizalmát, visszaszerezte erejét. Ez ugyancsak alapot szolgál­tatna a megegyezéshez, aminek elérése persze még a legjobb szándék esetén is felettébb nehéz -lesz. Már a tavaly őszi elnök- választáson is szüksége volt Reagannek a béke­program hangoztatására. Sokan úgy vélik, ennek a konzervatív elnöknek ki­váló esélye lenne egy megállapodás belpolitikai elfogadtatására. Majd el­válik, s éppen Genfben, hogy valóban igaza volt-e annak az amerikai kollé­gámnak, aki novemberben ezzel a logikával érvelve örült Reagan győzelmének. Mondale-től sohasem fo­gadták volna el a szovje­tekkel kötött megállapodást — hangoztatta. Most már csak az a kérdés, hogy va­jon Reagan még képes-e hazahozni azt Genfből? Hável József

Next

/
Thumbnails
Contents