Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
6 NÉPÚJSÁG, 1985. március 9., szombat A vörös grófnő — magyar film Az egészségnevelés új rendszerét dolgozta ki történelem és a férfi vonzásában Kovács András filmrendezőt elsősorban erkölcsi kérdések foglalkoztatják. Általában gondolatébresztésre törekszik munkáiban, s azt akarja, hogy a néző magának mondja ki az igazságot. „ Károlyi Mihályról elsősorban tényeket tudtunk. Puszta adalékokat. Azt, hogy politikai pályáját, mint nagybirtokos arisztokrata 1901-ben a Szabadelvű Pártban kezdte, később függetlenségi párti képviselő, aki élesen ellenezte a Monarchia és Németország között fennálló szövetséget. Az első világháború idején pacifista fellépésével szerzett népszerűséget. Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalomban a liberálisok vezető politikusaként vett részt. A Nemzeti Tanács vezetője, majd miniszterelnök, később pedig köz- társasági elnök volt. A Tanácsköztársaság történelmi jelentőségét nem értette meg. Emigrált, s csak a felszabadulást követő években tért vissza hazájába. Gróf Andrássy Katinka életét eddig nem nagyon ismertük. A tájékozottabbak is csupán annyit hallottak róla, hogy a kiegyezés egyik előkészítőjének, Andrássy Gyulának az unokája, s Károlyi feleségeként , nézetei miatt összeütközésbe került az arisztokráciával. A vörös grófnő című film igyekszik megvilágítani azokat a kulisszatitkokat, amelyek révén magyarázatot kaphatunk a Károlyi házaspár életének nyitott kérdéseire. A mű a ma már kilencvenedik éveiben járó Katinka asszony emlékirataira, levelezésére és szóbeli közléseire épül. A történet az Andrássy- birtokon kezdődik, ahol a tinédzser-korú lány estélyekről estélyekre, vadászatokról vadászatokra vetődik. Gondtalanul telnek napjai, de üresnek érzi ezeket a pillanatokat egészen addig, míg nem találkozik a nála 18 évvel idősebb, vele hasonló gondolkodású emberrel. Az alkotás egyik remekül megkomponált fejezete az a rész, amelyben szerelmüket bevallják egymásnak. Ettől kezdve egymáshoz kapcsolódik sorsuk, már nem is az asszony, hanem a politikus férj, s a gyorsan pergő történelmi pillanatok a fontosak. Ahogy előtérbe kerül Károlyi alakja. úgy húzódik a háttérbe a feleség. Közben kiderül, hogy a film alkotóinak az volt a legfontosabb céljuk, hogy minél kézzelfoghatóbban megrajzolják a vörös gróf jellemét, karakterét, hogy az utókor megértse cselekedeteinek indíttatását. Az élettárs szemszögéből egy végtelenül korrekt, a történelmi pillanatokat értelmező, az elnyomottak életével törődő, osztályától eltávolodó, de a munkásság harcával 1919- ben még igazán azonosulni nem tudó politikus képe bontakozik ki előttünk. Egy nagyon fontos válasszal is gazdagabbak lettünk: a látottak szerint Károlyi azért tartotta korainak a proletár- diktatúra kikiáltását, mert félt a külső megtorlástól. Az alkotók időnként korabeli filmdokumentumok bejátszásával igyekeztek megteremteni a hajdani idők hangulatát. Bíró Miklós operatőr képei, színei magával- ragadóak. A kúriák fojtó levegőjét meghökkentő erővel érzékelteti. Mindenképpen szerencsésnek mondható a szereplőválasztás is, hiszen Básti Juli és Bács Ferenc — mintha dokumentumfilmet látnánk — szinte a szemünk előtt teremtik meg qagyon jó érzékkel a két főhős figuráját. Kovács András ezzel a munkájával is elgondolkoztatni akart úgy. hogy emberközelbe hozott egy, a magyar történelem szempontjából jelentős korszakot. Homa János Ódon házak — hajdani egriek Különös házasság, közjátékokkal Kossuth Lajos utca 26. (11/2.) A Butler párt persze elkerülte a felelősségre vonás, de a lesújtó vélemények áradata elől ők sem futhattak. A nagyúri férj és gyűlölt szíve választottja egyaránt szeretnének megszabadulni egymástól, de az egyház nem enged, s folyvást megkísérli a házassági életközösség hélyreállítását. Telt az idő, de az indulatok nem csillapodtak. Butler az esküvő után 35 évvel még egy kísérletet tesz. Készülhetett erre a fordulóra, okos jogászoktól kaphatott magvas tanácsokat. Azzal biztathatták, hogy a szavahihető tanúk zöme elhalálozott, így aztán új helyzet állt elő, s mások lehetnek az aduk is. Ekkor született meg a kikényszerített házasság vádja. Az egyéni óhaj érdekében minden cselvetést hadrendbe állított. Élt a megvesztegetés eszközeivel, tehette hiszen volt miből fizetnie a hamis vallomásokat. A Szentszék 1831-ben mondta ki a végső szót. Nem véletlenül hivatkozott az ellentmondásokra, a kételyekre, s úgy határozott, hogy maradjon továbbra is az eredeti állapot. Sajátos lélektani szituáció alakult ki. A sértett nábob nehezen viselte el a kudarcot, hiszen folyvást csak igeneket hallott, s most szembe kellett néznie a megmásíthatatlan nemmel. Valószínűleg éktelen haragra gerjedt. Bosszúból rögvest áttért a kálvinista vallásra. Nem is ez a fotnos. A megkapó az, hogy ez a dúsgazdag, ez az erkölcsi ikö- télmeket nem ismerő, ez az élvezeteket hajhászó, ez a testi gyönyörökre .sóvárgó főnemes máról holnapra alapvetően megváltozott. Korábban hidegen hagyták a közügyek. Ekkortól viszont érdekelte, foglalkoztatta a haza sorsa. Szakított kilengéseivel, s hamarosan országszerte tisztelt, nagyra tartott mecénássá lett, aki seregnyi alapítványt tett, s minden tisztes elképzelést felkarolt. Mi lehet a magyarázat? Pontos választ nem adhatunk, de valószínű, hogy 58 esztendősen számot vetett sorsával. A fergeteges viharok már mögötte voltak, az egyéni élvezetek emlékké szürkültek, s mint majd mindenki létének értelmét kutatta. Rájöhetett arra, hogy valamit hagyni kellene a jövőre, valamit, amiért. elmondhatja, hogy nem volt hiába, hogy nem tékozolta el feleslegesen esztendeit. Innen a pálfordulás, s ebből következik egy másik motívum is. Saját gyermekének nem örvendezhetett, eszébe juthatott báró Butler János József ezredes, távoli őse, aki unokaöccsére hagyta javadalmait. A példa nyomán ő is gyámfiát tette meg általános örökösévé. o Mit hallott ebből Mikszáth? Ö arra hivatkozik, hogy áttanulmányozta Ber- náth Dezső képviselő naplóját, aki apjától hallotta a sztorit. Ezt nem vonhatjuk kétségbe, legfeljebb azt kérdőjelezzük meg, hogy ő lett volna a regénybeli Zsiga, hiszen ominózus esküvőkor alig múlt kétesztendős. Bármennyire furcsa, de az egész lényegtelen. Botorság az alkotót azzal vádolni, hogy megmásította az eseményeket, hogy nem ragaszkodik a precíz részletekhez, hogy nem böngészte a periratokat, hogy elénk varázsolta Szucsinka plébános soha nem létező figuráját. Dőreség mert a kiváló stiliszta így válaszolt: „ ... Egy történetnek mindig igaznak kell lennie, csakhogy nem úgy, hogy megtörtént, hanem csak úgy, hogy megtörténhetett volna.” Neki van igaza, a többi csak szőrszálhasogató aggályoskodás, mert a sas röptének ívét soha nem érthetik a háziszárnyasok. o Az író korának gyermekeként joggal háborgott amiatt, hogy az egyházi törvények tiltják a válást, ő az egyéni akarat szabadságát hirdette, s küzdött az értelmetlen tilalomfák ellen. Szándéka megvalósítására nagyszerű foglalatnak minősítette az általa szabadon értelmezett valós történetet. Egy kissé visszaálmodta messzesuhant ifjúságát, felvillanyozták a szerelem talán soha nem érzett ízei, s tapasztalt a világ dolgait reálisan szemlélő, a kiábrándult, a már nem sokban hívő, a testileg elnehezedett művész regényébe mintázta Horváth Piroska és János gróf szívet melegítő romantikus kapcsolatát, az alkony fogyó fényeinek idején sóvárogva vissza a napkelte villódzását. öt ez érdekelte, s nem Butler valódi arculata, mégis neki köszönhetjük, hogy any- nyiszor emlegetjük ezt a sajátos karaktert, akinek ő biztosította a halhatatlanságot. S talán még többet. Ki tudja mikor, kinek a tollából formálódik majd új mű, arról az öreg grófról, akit különös házasságának közjátékai új emberré edzettek ... (Vége) Pécsi István (Részletek a szerzőnek a Medi- cina Könyvkiadónál megjelenő kötetéből) Bohdan Koszmij Ösztönző bírálat Karpenkót úgy érte az osztályvezető kívánsága, mint derült égből a villámcsapás — Bírálj meg — mondta az osztályvezető —, de a bírálat legyen ösztönző! — Mi jutott eszedbe? — tiltakozott határozottan Karpenko. — Hiszen én téged nagyon sokra tartalak... — Csak nem képzeled, hogy meg fogok sértődni? Egyszerűen arról van szó, hogy a körülmények kikényszerítik a kritikát — mondta barátságosan az osztály- vezető. — A vállalati igazgatóságon nemrég a fejemre olvasták, hogy mi az értekezletekről mindig egyforma jegyzőkönyvet küldünk, mintha egy kaptafára készültek volna. Csupa dicséret, soha egyetlen bíráló észrevétel. „Karol Danyilovics intézkedett”..., „hála a vezetőnek”. .. — ilyenek vannak bennük. És mivel a holnapi értekezleten a vállalati igazgatóságról is lesznek itt, be akarom bizonyítani, hogy az én osztályomon a kritika is érvényesül. Karpenko egész éjjel nem aludt. Beletemetkezett a jegyzőkönyvbe, próbált belőlük olyan tényeket kikeresni, amelyekből az osztály- vezető kívánságának megfelelően össze tud állítani valamilyen bíráló, de ugyanakkor ösztönző hozzászólást. Az értekezleten elsőnek szólalt fel. Kezdetben nem is figyeltek rá, ugyanis Karpenko a vezető helyettese volt, és ezért mindenki előre tudta, mit fog mondani. Am, ezúttal már első szavai nagy meglepetést keltettek. — Nem is sejtik elvtársak, milyen hiányosságok vannak nálunk, az osztályon és általában a vállalatnál — kezdte Karpenko, majd merészen így folytatta: — És ezért nagy részben a vállalat igazgatója. Karol Danpilovirs felelős, aki az utóbbi időben egyáltalán nem törődik az irányítással, és minden munkát helyettesére hárít. — De hisz ez nem igaz! — szakította félbe Karpenkót Hmara előadó. — Mi az, hogy nem igaz? — vörösödött el Karpenko. — Nagyon jól tudom, miért védi őt. Hiszen maga se csinál semmit, és mégis a legnagyobb prémiumot veszi fel! — Miket fecseg itt? — kiáltott fel (Sombicska, a közgazdász. — Nálunk a prémiumokat igazságosan osztják el! — Igazságosan? — kiabált most már Karpenko is. — Még maga beszél? Hiszen maga egy egész hétig horgászott, amikor betegállományban voit. A munkát pedig Spicsák végezte el maga helyett. És most pedig mondja meg őszintén, melyikük kapott nagyobb prémiumot? — Spicsák! Hol van Spicsák? Mondja csak meg ennek az elvtársnak, mit végzett el maga énhelyettem? — támadt rá Spicsákra Gom- b icska. — És semmit... helyette. .. soha.... — hebegte Spicsák. — Na, látja! — mondta Gombicska. Mindenki zajongani kezdett. Mindenki hozzá akart szólni. A felszólalók egyhangúlag elítélték Karpenkót alaptalan vádaskodásért, és kijelentették, hogy nem hajlandók vele tovább dolgozni. — Ki hitte volna, hogy ez a Karpenko ilyesmire képes! — mondta a meglepett Karol Danyilovics, miközben aláírta Karpenko felmondását. — Nem hiába mondják, hogy lassú viz partot mos... (Ford.: Lipcsey Julin) A gyermekekért — az ő nyelvükön (Fotó: Pesti Erzsébet) Gimnazistákat faggattam arról, hogy mi jut e szóról eszükbe: egészségnevelés. Rendhagyó osztályfőnöki órákról beszéltek, melyeken tanáruk pironkodva magyarázta el, hogy a gyereket nem a gólya hozza, hogy a férfi és a női nemiszervek különböznek egymástól. Kiselőadások emléke derengett, ahol felsorolták a dohányos emberekre leselkedő veszélyeket, ugyanilyen formában szóltak a réteges öltözködés előnyeiről, s a magyar népbetegségről: az alkoholizmusról. Ismerték az előbbi séma szerint készült kisfil- meket is, idézték a divatos dal suta szövegét: „Hé haver, előttem égsz, ha égsz..." ezzel ki is fogyott a lista. Az említett „nevelési akciók” jó szándékához nem fér kétség, de hatásuk sajnos legtöbbször elenyésző. Jobb módszereket kutatva hirdetett tavaly pályázatot az Országos Egészségnevelési Intézet. Az eredményhirdetésre az elmúlt napokban került sor. Az első díjat dr. Petheő lstvánné, az egri Megyei Kórház bibliotékájának munkatársa kapta. Jogosan csodálkozhat bárki, hogy miért éppen egy könyvtáros aratott babért, hiszen rutinos szakmabeliek sokasága nevezett be. Kitűnő munkája viszont magáért beszél. Szinte új rendszert vázolt fel e tevékenységben. — A hagyományos megközelítésnél igyekeztem jobban átfogni, tágabban értelmezni az egészségnevelést, s mindehhez játékos módszereket találni — mondja a győztes. „Személyi higiénés” ismeretterjesztést rögtönzött divatbemutatóval, mini szépségszalon berendezésével is lehet végezni. A családi nevelés gondjait egy, a Nagymama nem is olyan öreg .. . című kötetlen beszélgetés megszervezésével is fel lehet vetni, kitérve az életkori sajátosságok bemutatására. Végül is tizenöt témakör anyagából készítettem forgatókönyvet, feltüntetve a feldolgozás lehetséges módszereit. Mindehhez felhasználható irodalom- film- és zenejegyzéket csatoltam. így állt össze egy iskolai egészségnevelési hét programja. — Elképzeléseit papírra vetette. Valamikor megelevenednek azok? — Remélem, igen. Munkám ugyanis nyomtatásban is megjelenik. Változtatás nélkül persze nem alkalmazható, de „receptet”, mintát nyújt, lefordítható a konkrét esetekre. Érdemes a „sémát” a helyi adottságokra adaptálni. Idén novemberben Egerben rendezik meg az Országos Egészségnevelési Napok megnyitóját. Ennek keretében egy helyi általános iskolában az egész forgatókönyvei „lejátsszák”. — Miért éppen ez a terület foglalkoztatja? Választott hivatása nem motiválja erre .. . — Hogy ez az érdeklődésem miben gyökerezik, azt magam sem tudom. Az bizonyos, hogy már népművelő-könyvtáros, főiskolai hallgató koromban is e témából írtam a szakdolgozatomat. Aztán kórházi könyvtáros lettem. Viszont férjem gyermekorvos és anya is vagyok, így ezek a kérdések „belefolytak” a hétköznapjaimba. Bosszant, hogy az iskolákban szinte kizárólag drága, alkalmankénti és nehézkes előadásokkal próbálkoznak egészséges életre nevelni. Sajnos azok a pedagógusok, akik értenek a gyerekek nyelvén, sokszor nem tartják fontosnak ezt a területet, akik pedig közel állnak ilyesmihez, igen gyakran képtelenek felismerni a gyermeki fantáziában rejlő lehetőségeket. A kicsik kíváncsiságára, kalandvágyára többet kell építenünk. Ha arról beszélünk nekik, miért kenik az eszkimók fókazsírral a testüket, arra odafigyelnek, ha viszont az emberi szervezet hőháztartásáról „papolunk", akkor ránk sem hederítenek. E nádszálvékony fekete asszony most jutott túl a harmincon, de máris jelentős sikerek birtokosa. Miközben beszél, örömtől, lelkesedéstől csillog a szeme. Szereti a pályázatokait, mert a jeligék alapján igazságosan bírálják él azokat. Most is újabb dolgozatot készít. Témáját nem nehéz kitalálni: egészségnevelés. Szerinte kell valami céltudatos tevékenység ahhoz, hogy ne érezzük szürkének hétköznapjainkat. Szerencsésnek mondja magát, mert munkájában főnöke és családja egyaránt segíti. Valójában nem is ez a szerencséje, hanem az. hogy rátalált egy ügyre, amellyel úgy érzi: sokaknak használhat. Szabó Péter ANTIK MŰVÉSZET. Megnyílt a Szépművészeti Múzeum új állandó antik kiállítása. A közel 1300 műtárgy történeti folyamatában — i. e. 5000-től i. sz. XI.—XII. századig — mutatja be Görögország és Itália, illetve a római birodalom művészetét. Mellettük helyet kapott a föníciaiak és punok, a görög kultúra kialakulását megelőző égéi kutúrák, valamint a római császárkorban a birodalommal határos kultúrák művészete (MTI fotó — Cser István — KS)
