Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 9., szombat tízmilliós értékben A határai innen és tél Az magától értetődik, hogy a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kilogrammos tételekben, árusítja cikkeit a boltjaiban. De hogy nagykereskedelmi tevékenységet is folytasson...? — Ezt a lehetőséget már korábban megkaptuk — közli Szabó László, a vállalat igazgatója —, de valójában csak most kezdjük hasznosítani igazából. Ezért mondhatjuk tehát, hogy a valódi kezdés az az árucsere, amelyet a zsolnai' Prior-átuházzal együtt bonyolítanak le. — A kapcsolatot a Heves megyei Iparcikk kiskereskedelmi Vállalattal közösen teremtettük meg a csehszlovák partnerrel. Nem kevesebbről, mint tízmillió forintos keretről van szó már az első nekifutásra. Választani sem I •• w könnyű A külkereskedelmi vállalat a közvetítő. Az ő tapasztalatuk, gyakorlatuk nélkülözhetetlen egy ilyen üzletnél. — Tulajdonképpen csak a csere értékének az alsó határát kaptuk meg — mondta az igazgató. — Hogy annál kevesebb nem lehet. A többi rajtunk múlott, a partnerokon. Mi a^áin alaposan túlteljesítettük a kötelező tételt. Szerencsére olyan készséget tapasztaltunk a Prior-áruháznál, ami ezit lehetővé tette. Mert nem úgy megy ez, hogy odaállítok a partner elé: nekem pedig ebből eny- nyi kell. A kereslet és kínálat törvénye sok mindent meghatároz Napokig tartott a tárgyalás odakint, néhány helyre el is kellett menni az áruért, mire összeállt a lista. — Mi a kinti tapasztalatokból kiindulva azt a megoldást választottuk itthon, hogy bemutatót .rendeztünk a kínálatból. Mindjárt azt :s feltüntettük az egyes cikkeknél. hogy milyen mennyiséget tudunk azokból szállítani. Ezzel együtt is volt még egy kis egyezkedés, mert olyat is kértek a csehszlovák partnerek, ami a bemutatóról hiányzott. Nincs ezen mit csodálkozr ni: a vevő és az eladó érdeke nem mindig esik egybe. Az üzlet törvényei...! Nemzeti hét Megyénk két kereskedelmi vállalatának a mostani a főpróba, így is lehet mondani. Ha minden úgy megy. ahogy elképzelték, ahogy szeretnék, akkor a „folytatása következik”. — Bár még mindig csak a kezdetnél tartunk, az a véleményem, hogy megtaláljuk számításainkat. Ezt a véleményüket a Prior-áruház vezetői is kinyilvánították már és mi is így értékeljük az eddigi tapasztalaltaink alapján a továbbiakat. A zsolnaiak azt kérték, hogy rendezzenek úgynevezett nemzeti hetet kölcsönösen a vállalatoknál, egy-egy jelentősebb áruházban. Ott mutassák be azokat a cikkeket, amiket az árucsere révén tudnak kínálni a baráti országból a saját vevőiknek. A mieink ez elől nem zárkóztak el, bán nem törekszenek arra, nogy néhány napra szűkítsék le csupán az árusításit. Mert sem tumultust nem akarnak kelteni a vásárlóknál, sem azt nem akarják sugallni, hogy csupán egyszeri akcióról van szó. — Minden törekvésünk az, hogy ez a csere folyamatos legyen, évekig tartó, mintegy szerves része a kereskedelmi tevékenységünknek — hallottuk az igazgatótól. Hogy miiért? Mert az árukínálat bővítése, a választék növelése szüntelen feladatuk a kiskereskedelmi vállalatainknak. A legfőbb célja pedig ennek a határon túli beszerzésnek pontosan ez lehet. A lehetőségek adottak Az élelmiszer kiskereskedelmi vállálat igazgatóhelyettese és egytben a kereskedelmi főosztály vezetője Haász Tamásné. — A tízmillió forint értékű áru elhelyezésé és kínálata nem okoz gondot — mondta a kérdésemre. — A gyöngyösi raktárunk az egyik biztosíték, de egyébként a szerződésben rögzítjük azt, hogy milyen időközökben kérjük az árut. Például a sör folyamatosan érkezik, első tétele már húsvétra itt lesz. A választék összeállításánál figyelembe vették az üzletvezetők javaslatait is. Ezért a boltokban is várják a határon túlról érkező különböze cikkeket. — Miután a forgalomban érdekeltek a boltosok, nekik is fontos, hogy minél többet értékesítsenek. Amiből az is következik, hogy a vállalaton belül ... is nagy a készség az árucsere lebonyolítására. Pedig a tízmillió értékű árumennyiség fogadása, kínálása nem kis munkát igényel. De a kereskedő is akkor örül, ha van mit eladnia, és a vevő elégedetten távozik. Ezt is, azt is Mi minden érkezik majd a határon túlról ennek az árucserének a keretében? Erre a kérdésre is választ kerestem. A sört már említettem. Jelentős mennyiséget szállítanak majd a kamionok belőle. Cukorkát, kekszeket és diabetikus készítményeket is hoznak be. Poharak, üvegáruk és műanyag eszközök adják a következő csoportot. Ki hitte volna, hogy a kelendő cikkek listáján szerepelnek a fúrókészletek is? A lapradiátor már „természetesnek" tetszik, ahogy a horganyzott csövek is. Mert ezekre „vevők vagyunk". A sort még lehetne folytatni, de jobb lesz, ha a választékról maga a vevő győződik majd meg megyénk különböző boltjaiban. — Ha a kiválasztott áruk mintegy hetven százaléka májusig beérkezik, akkor folytatjuk a megkezdett árucserét ------ tette hozzá Haász Tamásné az eddigiekhez. Érdemes még az igazgató. Szabó László megjegyzését is idézni. így szólt: — Szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy. Mi azonban már korábban is azt tervezgettük, hogy jó volna a kishatár- menti forgalomra is lehetőséget kérni. Ha most jól „vizsgázunk" az árucseréből, akkor nagyobb önbizalommal fordulhatunk felsőbb szerveinkhez ezzel a kérésünkkel is. Keli magyarázni, miért lenne jó a kishatármenti forgalomhoz is engedélyt kapniuk? Nekem mindig az jár az eszemben ilyenkor, hogy a baráti országok közötti kapcsolatok bővítésének útján nem js akármilyen lépés az ilyen kereskedelmi együttműködés. Hogy ennek menynyi hasznos következménye van az emberi kapcsolatok kiépítésében, a cserelátogatásban és csereüdültetésben'. .. gondolják végig! A forint ugyan fontos, de az emberi vonzatok sem lebecsülendők. Sőt! Szerintem — fontosabbak. G. Molnár Ferenc VISONTAI BÁNYÁSZOK Hóban, fagyban helytállva A visontai Thorez bányaüzem központjának egyik kellemesen fűtött irodájában üldögélünk. A télről beszélünk, az elmúlt hetek helytállásáról, erőfeszítéseiről. Az előttünk levő ipari televízió képernyőjének közepén szalagon fut a szén valahová a messzeségbe. — Mi itt már csak a megnyugtató végeredményt látjuk — kezdi a beszélgetést Kálomista Imre igazgató —, de ezért emberek százainak kell nap mint nap megfeszítetten dolgoznia. Munkánkban az időjárás mindig is döntő volt. Nemrégen, abban a rendkívüli hidegben viszont az összes tartalékunkat mozgósítani kellett ahhoz, hogy semmi fennakadás ne legyen a termelésben. — Melyik területek sínylették meg leginkább a zord időt? — Nézze, a bányánk magas technikai színvonalon áll. Üzemeltetése a mínusz 15 fokos időben nagyon nehézzé válik. A szállítószalagok gumihevedereiben lévő acélbetétek megdermednek, összehúzódnak. Ilyenkor könnyen elszakadhatnak, s ezt feltétlenül meg kell akadályoznunk. A kotrógépeket és gépláncokat is többször leállítottuk és fagytalanítot- tuk. Két-három ember néha órákig tisztogatta csákánnyal a berendezéseket, azért, hogy elejét vegyék a komolyabb meghibásodásoknak. Persze közben arra is vigyázni kellett, hogy nehogy tönkretegyék azokat, mert lényegesen nagyobb kárt okozott volna. Bizony sokszor a saját erőnk már kevésnek bizonyult, de szerencsére a néphadseregtől mindig kaptunk segítséget. — Az önök legfőbb feladata a Gagarin Hőerőmű ellátásának biztosítása ... — Igen, s ennek a követelménynek ez idáig maradéktalanul megfeleltünk. Az a speciális helyzet állt elő, hogy az erőmű közvetlenül a bányára volt utalva, magyarán a kitermelt szenet nem tettük le a tárolókba — hiszen ott lefagyott volna —, hanem azonnal felhasználták. így kellett cselekedni, mert például a vagonokból is szinte „kirobbantották" a szenet. Ameny- nyire tőlünk tellett, a lakosKevés József ság szükségleteit is kielégítettük. December óta több mint 22 ezer tonna lignitet szállítottunk szét az országba. Nehéz küzdelem volt, de megérte, ráadásul mindezeket úgy sikerült végrehajtanunk, hogy közben sem az emberekben, sem a gépekben nem esett semmiféle károsodás. Dolgozóink egy csöppnyi panasz, vagy zokszó nélkül helytálltak, holott sokszor nézni is elég volt. azt, amit csináltak. — Az üzem vezetése hogyan próbált segíteni a gondokon? — Már a téli felkészülésünknél igyekezetünk alaposak lenni. Ez két fő területeit. a szociális intézkedések körét és a technikai előkészítést foglalta magában. Mindezek mellett aztán egy sor feladattal kerültünk szembe. Különleges vatta- kabátokait és nadrágokat, téliesített sapkákat osztottunk szét. A dermesztő hidegben jólesett a forró tea is. Gondoskodtunk arról, hogy olyan fűtött helyeket, melegedöKerek Imre Len te Lajos bódékat alakítsunk ki, ahová időnként be lehet húzódni, és egy kicsit ki lehet pihenni a fáradalmakat. Minthogy az embereket mintegy hatvan helységből utaztatjuk ide a munkahelyükre, arra is figyelnünk kellett, hogy a buszokon se fázzanak. Különösen fontos volt ez hazafelé menet, amikor közvetlenül a fürdés után ültek be a járművekbe. Köszönetét szeretnék mondani az irodákban dolgozó férfiaknak is. akik szintén kimentek azokra a területekre, ahol leginkább szükség volt rájuk, s megpróbáltak némi terhet levenni az ottaniak válláról. Vezetőink pedig a munkaszüneti napokon is ügyeletet tartottak, s így bármilyen nehézség adódott, azonnal cselekedni lehetett. Láthatja hát. hogy itt jól összefogott, egységes csapatmunkáról volt szó. ★ Terepjáró autónk a Keleti 2-es bányában fékez. Mikor kiszállunk egy kissé megdöbbenek, hiszen olyan parányinak érzem magam a több mint ezertonnás, több tíz méter magas MT—4-es kotrógép mellett. Ennek a hatalmas monstrumnak a karbantartását végzik most Kevés József mechanikus gépmester és társai. — Ilyen huszonnégy órás karbantartásra rendes körülmények között csak 200 —250 óránként kerül sor, most viszont heti két alkalommal. Nyilvánvaló, hogy ez iszonyúan sok energiánkat emészti fel, de még mindig jobb így. mintha aztán üzemzavarral kellene megbirkóznunk. Sajnos az acél- szerkezetek ridegebbé válnak ilyenkor, és könnyen törnek, repednek. A szalagKálomista Imre útvonalak és a surrantok — azok a pontok, ahol az egyik szalagrendszerről a másikra jut át a föld — lényegesen hamarabb lefagynak, meghibásodnak. Olykorolykor a hatalmas rögök kiverik a görgőket is. A kenéstechnikai berendezések — melyek az olajozást, zsírozást végzik — felügyeletét is fokozott gonddal kell véghezvinni. — Kollégái hogyan viselték ezeket a megpróbáltatásokat? — Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor azt mondanám, hogy emberfeletti munkát végeztünk. De maradjunk csak annyiban, hogy férfiasat... Mindenki tudja a dolgát, s ha egyi- künkön-másikunkon látszott, hogy már fáradt, akkor azt a többiek küldték a melegedőhelyre pihenni. Onnan sem kellett kicsalogatni senkit. mert önmagától jött vissza egy szusszanásnyi idő után közénk .. . ★ — A meddőt jövesztjük — mondja Kerek Imre kotrómester —, s a mi helyzetünk sem rózsásabb. Esetenként ötmázsás rögök is felszakadnak, s ha nem vigyázunk, összetörik a masinát. Ezeket légkalapáccsal, csákánnyal verjük szét, de ez igen nagy fizikai megterhelést jelent. Nem is szólva arról, hogy ilyenkor órákra le kell állítani a gépet, ami viszont a termelésben okoz lemaradást. Már tizennyolc éve itt dolgozom, de még nem volt ilyen kemény telünk, amikor a hajtóműben is megdermedt volna az olaj. — Megkaptak-e minden segítséget? — örültünk annak, hogy a szükséges öltözéket minden külön kérés nélkül biztosították a számunkra. Minthogy a nap nyolcvan százalékát a szabadban töltjük. elkelt a gondoskodás. Egy apró kifogásom azért lenne: most is ugyanabban a bakancsban járunk, mint amiben nyáron, s hát ez nem valami meleg . .. Remélem, hogy ezen is lehet változtatni. Folyik a/ MT—I-es kotrógép karbantartása (Fotó: Perl Márton) ★ Leute Lajos kotrómester már három évtizedet töltött el a bányánál, de — mint meséli — ő sem emlékszik vissza ilyen zord időjárásra. — Valóban. Sokan megkérdezték tőlem az utóbbi időben, hogy megszoktam-e ezt a hideget. Hát erre mit válaszoljak? Ezt nem lehet, legfeljebb beletörődni... Néha egyvégtében fél műszakot is lehúztunk anélkül, hogy meleg helyen lettünk volna. A tisztítási tevékenység rengeteg órát elvesz a termeléstől, de nincs más mód. ezt is el kell végezni. Védőruhánk természetesen van. de például a kesztyűt — egyes műveleteknél — akár tetszik, akár nem. mínuszok ide, mínuszok oda le kellett venni. Nem tudok én ezekről a dolgokról sokat beszélni ... Ha ők sem tették, akkor mi se használjunk nagy szavakat. Ne mondjuk hát, hogy emberfeletti munkát végeztek. „Csak” férfiasat. Sárhegyi István
