Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-08 / 56. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 8., péntek 1. A magyúr újjászületés első napjai (2 1) Herédi földfoglalók Mint olvasóink a lapunkban megjelent pályázati (elhívás, ból értesülhettek róla: a HNF Országos Tanácsa, a Hír­lapkiadó Vállalat, a Központi Sajtószolgálat és a Nép­újság közösen hirdette meg A magyar újjászületés első napjai című pályázatot. A beérkezett munkák szerzői közül a zsűri Oravecz Istvánnak ítélte az első díjat. Az írásból most két részletben adjuk közre a legérdekesebb epizódokat. Heréd községet a Szovjet Hadsereg 1944. december 4- én szinte jégeső módjára zúduló pergőtűzzel és az ezt követő nagyszabású táma­dással — rohammal — fog­lalta el. A faluban maka­csul védekező német egy­ségek (főleg SS-ek) tartóz­kodtak. A fialu felszabadó - láisa után a szovjet erők be-, illetve átvonulása mint. egy két napig tartott. Ezen idő alatt az utcán a civil lakosságból alig-alig volt látható valaki. Ennek rész­ben oka volt a Horthy-pro- paganda hatása, 'de legfő­képpen a fasiszta csapatok többszöri ellen t ám adási kí­sérlete. Csaik ott mutatko­zott némi élet, ahol az ost­rom alatt megsebesült, vagy elpusztult embereket kel­lett ellátni, illetve temetni. A felszabadulás után gyor. san elkezdődött a romok eltakarítása, a sérült lakó­helyek helyreállítása. Né­hány nap elteltével a Szov­jet Hadsereg igényelte a lakosság segítségét külön­böző hadi munikálatokíhoz. Főleg az úgynevezett száz holdas táblán „leterített” ideiglenes katonai repülő­tér rendibehozatalához. Ezen munkákat a község lakói vérmérsékletük, ambíciójuk, vagy politikai beállítottsá­guk szerint végezték és fo­gadták el. Az elmenekült főjegyző helyett Medveczky Imre kántor tanító vette át a köz­igazgatás vezetését. A köz­ségi bíró, Mészáros János hivatalában maradt. Az idő múlásával az emberek en­gedték fásultságukból, gyá­szukból. Ki így. ki úgy. tu­domásul vette a történteket. A falu ismét lélegzett. Kö­rülbelül két hét elteltével azonban az újra mindig fo­gékony és jobb érzésű em­berek megdöbbenve látták, hogy a régi, úri rendszer emberei — akiktől oly so­kat szenvedtek — megjelen­tek a faluban, mint „rend- fenntartó” közegek. Műkö­désüket azzal kezdték, hogy a kastélyt prédára enged­ték. sőt a kertjében lévő értékes, régi fenyő, tölgy, kőris és egyéb fákat is ki­vagdalták. A rend hiánya, az ínség, a félelem annyi hatalmat adott kezükbe, hogy mire a falu jó érzé­sű lakossága ocsúdott, szin­te teljes volt a káosz. A nehézségeket növelte, hogy az állatállomány szin­te száz százalékban elpusz­tult a harcok alatt, vagy pedig elrékvirálták a nácik. A község felszabadulását követően a maradékra is igényt tartott a szovjet ka­tonaság (bár igaz, ezt ké­sőbb bőrebben vissza is szolgáltatta). Decembertől március közepéig súlyos bizonytalanságban teltek a falu napjai. A lakók az ut­cákon, csoportokba verőd­ve tárgyalták a múltait a jelent, de legfőképpen a jövőt. Az itt állomásozó szovjet helyőrségtől kaptak néhány már hadi célokra nem alkalmas, kiselejtezett lovat, ökröt, tehenet, sőt még egy kecskét is. Ezek az állatok igencsak gyen­gécskék volták, de négy lá­buk volt még akkor is. ha némelyikük sántított. A szép tavaszt jelző verőfényiben munkára fogtuk őket. Elő­került az eldugdosott búza, árpa és kukorica. A határ­ban megkezdődött az őszön fölszántott uradalmi terü­letek bevetése, illetve a szántás. Hogy ez mi munkát kívánt? Kilenc pár lóval és ökörrel indult el a tavaszi munka! Az uradalmak ha­talmas táblái ott állták, és senki nem gondolt azzal, hogy ott is termelni kell. A község déli oldalán fe­küdt az úgynevezett H álfái- domboldal. Hatalmas tálbla. Én és János öcsém egy ök­rösfogattal nekiálltunk vet­ni. Negyven évvel ezelőtt a faluból jól belátható volt ez a rét. Így hamar észrevet­ték. hogy ott valakik dol­goznák. Jöttek is a kíván­csiak. meg a rosszmájú ér­deklődők. Kérdezték: mi­lyen jogon merészelem én ezt a földet magamnak be­vetni? Vagy esetleg nem magadnak veted ezt az ár­pát? Feleltem erre, hogy igen, magamnak vetem, s ti is gyertek, ha van vető­magotok mert ha csak a le­vegőbe bámultok, nem lesz kenyér az asztalon! És jötték! Megindult a falu földtelen népe és az újpusztai cselédség. Kapá" vial, gereblyével, hátán ci­pelve féltve őrzött kicsike vetőmagját. Cipelték az ed­digi nyomorultak. cipelték a reményt, a jövőt, az éle­tet. Kaparták a földbe szer­számaikkal, és kézzel, kín­nal vetették a magot. A szerencsésebb jei burgonyát is ültettek. Én magam kö­rülbelül két holdat vetettem be árpával. Vetettem? In­kább ritkán szórtam, hogy az öcsémnek is jusson be­lőle legalább egy holdnyi- ra való. Mert ez igazán testvéries elosztás volt, ne­kem négy gyermekem volt. neki kettő. Ez volt az első földfoglalás Heréden, amely akadály nélkül ment vég­be. Ezután megindult a sut­togó, majd egyre hango- sább ijesztgetés, mely sze­rint: „visszajönnek az urak, jaj lesz azoknak, akik a földeket elfoglalták!" Ezen rémhíreknek rövid idő alatt véget vetett az időköz­ben megjelent úgynevezett 600-as rendelet. Ez Heréd­re 1945. március 19-én ju­tott el, s a nagybirtokok elosztását rendelte el. Med- veczky Imre, az ideiglenes elöljáró dobszóval hívta össze a falu népét a temp­lom előtti térre. Az összese- reglett és kíváncsi lakossá­got felkérte, hogy a rende­let értelmében válasszon egy bizottságot a végrehajtásra. Olyan emberekből álljon, akik bírják a bizalmat, s majd felein! tudnak e nagy történelmi feládat becsületes végrehajtásáért. Az érdekel­tek csoportokba gyülekez­ve, zajosan, az esemény sú­lyához mérten kiabáltak, izgultak, javasolták. vagy ellenkeztek. Hosszú vita után megválasztották a jelölteket. A dobszó után három-négy órával1 Heréden megalakult a Földigénylő Bizottság, amely 25 tagból állt. Még azon a napon — március 19-én — megindult az ösz- szeírás. A régi községi hi­vatalnokokból három be­csületes, megbízható sze­mély intézte ezen feladatot. Már a jövő Herédjére gondolva megkezdődött a házhelyigények összeírása is. Oravecz István (Folytatjuk) Presztízs és érdekérvéivesítés Bárányexport külföldre Megkezdődött a húsvéti bá­rányok exportja. A Terimpex Külkereskedelmi Vállalat márciusban és április első napjaiban négymillió dollár értékben megközelítően 110 ezer állatot értékesít Olasz­országban, ahol -a húsvéti ünnepek idején a bárányhús az elsőszámú étel. Naponta most átlagosan 5 ezer bá­rányt indítanák útnak az ál­lattartó telepekről, főként kamionokban, a vállalat köz­vetítésével a külföldi meg­rendelőnek. A juh és ezen belül első­sorban a bárány egész év­ben keresett termék az olasz és az arab piacokon, és jó árat is fizetnek érte. Külö­nösen kapós a magyar bá­rány, mivel a fedett helyen és speciális takarmányon .tartott állatok húsa általá­ban jobb ízű a konkurrens országok legelőin nevelt bá­rányaiénál. Ebből adódóan a Terimpex akár fokozni is tudná az eladásokat, de a juhtartás megfelelő érdekelt­ség híján az utóbbi években visszaesett. Ez évtől a tartási kedv fel­lendítésére a húsipartól tá­mogatást kapnak a juhtar- itók. Az előnyösebb anyagi feltételek eredményeként a juhászatok egy része máris felhagyott a korábbi gya­korlattal: ahelyett, hogy a szaporulatot azonnal értéke­sítené, az állomány növelésé­re felneveli a jerkék egy részét. Rohannak az évek, mond­hatná, de nem mondja, csak szomorkásán megjegy­zi, hogy a fiatalsága már „eltűnt”, mert idestova hu­szonkét éves lesz. Bizony, úgy ám! Amikor még ő is kedvenc együttesének a koncertjére járt... ! Igaz. akkor is „le­szedett" a radiátorról egy fiút, mondván neki, hogy: — Ugye, nem akarod, hogy leszakadjon? A fiú ránézett. Aztán egy szót sem szólt. Békén ma­radt. Akiről pedig mindez szól: Köti Eva, a Thorez Bánya­üzem bányafelimérője. És .ami nagyon fontos; most lett a munkásőrség tagja. Az életrajza ... ? Az álta­lános iskolában matektago­zatos volt. Bizonyítványa minden összehasonlítást ki­bírt, pedig otthon nem na­gyon tanult. — Odafigyeltem az órán, nekem az elég volt. Akkor még sokat foglalkoztam kedvtelésből is a matekkal. Aztán következett a gim­názium. Ebben már volt egy kis furcsaság. Kezdte Gyöngyösön, aztán feljárt Pestre, majd visszatért szü­lővárosába. A közelmúltban közvetlen és közvetett formában is igyekeztünk a címadó té­makörben gazdagítani ta­pasztalatainkat Ifjúsági par­lamentek, személyes be­szélgetések során, és kérdő­íves módszerrel több száz fiatal véleményét, cselekede­tét elemeztük abból a szem­pontból, hogy miként ítéli meg a KISZ-szervezet egyé­ni érdekképviseleti tevé­kenységét. A KISZ-nek joga és kö­telessége, hogy segítse tag­jainak és minden fiatalnak az egyéni törekvéseit, céljait el­érni. Természetesen az egyé­ni érdekképviseletre is igazak ugyanazon normatívák, mint a közösségiek esetében. Me­lyek ezek? A megalapozott, reális és alapvető fontossá­gú szükségletek kielégítésé­hez kell a szervezet erejét latba vetni; a reális, de meg­valósíthatatlan törekvések feltételeinek megteremté­sén munkálkodni és az ir­reális igények megvalósít- hatatlanságáról meggyőz­ni az egyént. Gyakran éri vád az if­júságot, hogy céltalanul él. Nos. ennek ellentmondanak tapasztalataink, melyek sze­rint a fiatalok döntő több­ségének cselekedeteit rövi- debb és hosszabb távú cél­jaik vezérlik, elvétve talál­kozunk olyanokkal, akik csak sodródnak az esemé­nyekkel. Mit tesznek a fia­talok vágyuk valóra váltá­sáért? Szoros összefüggésről ta­núskodik elemzésünk a cé­lok és a szabad idő haszno­sítása között. Szinte min­— Csak az történt, hogy egy időben nem szerettem bejárni a gimibe. Tudja, én úgy vagyok ezzel, hogy ha valamit a fejembe veszek, abból nem engedek. Itthon azt is tudják, hogy kár „elő­venni” engem, mert.. . Így volt a továbbtanulás­sal is. Az érettségi után pi­henni akart. De az eleve el­döntött dolog volt nála, hogy felsőfokú végzettséget sze­rez. A célja a mélyépítési képzettség. A kérvénye már ott fekszik az üzem illeté­kese előtt. Egy aláírásra van szüksége. Hogy indulhasson a felvételire, ahol a matek és a fizika... No, hát az nem ügy. Kóti Éva jól mutat egyen­ruhában. Ahogy szokás mon­dani, mintha neki találták volna ki. — Tudja, ez úgy történt, hogy a munkatársaim kö­zött. a hányáiban sok a mun- későr. Mindig meghallgat­tam őket, amikor egy-egy gyakorlat után elmesélték, merre jártak, mit csináltak. Tetszett nekem mindaz, amit elmondtak. Elhatároztam, én is közéjük állok. A kiképzés? Valamikor sportolt, rövidtávú futó volt. Most is élvezte, hogy a fi­zikai igénybevétel nem okoz den lakásra gyűjtő szabad idejének jelentős részét pénzkeresésre használja, ör­vendetesen sok olyan fiatal van, aki „szellemi beruhá­zásra” törekszik (érettségi, technikus minősítő, szakmér­nöki, nyelvvizsga megszerzé­se), az ő esetükben az olva­sás, a szervezett és önkép­zés, nyelvtanulás töltik ki a szabad idő nagy részét. Ki jut üdülőjegyhez, ki kap kitüntetést, ki vehet részt továbbképzésben? Az efféle kérdésekre általáno­sítható az a válasz, hogy aki megérdemli, akinek szük­sége van rá. Az üdülőjegy- hez jutók, a kitüntetettek, a továbbtanulók között igen nagy arányban találhatók azok, akinek munkájára nagy szüksége van a gazdasági egységnek (hiányszakmában dolgozik, társadalmi tiszt­ségviselő). Az is növeli az egyén esélyeit e javakhoz való jutásban, ha az illető1 ■tapasztaltabb dolgozó, és jól el tud igazodni vállala­ta, intézménye viszonyaiban. Elgondolkodtató tanulság, hogy az ifjak meghatározó része ügyes-bajos dolgaival leginkább munkahelyi főnö­kéhez fordul segítségért, és legkevésbé bízik abban, hogy a rendelkezésére álló jogi és demokratikus fórumok valamelyikén nyerhet orvos­lást gondjára. Ennek oka lehet a közvetlen főnök irán­ti bizalom, esetleg a retorzió­jától való félelem. Arra a kérdésre, milyen erkölcsi elismerésben része­sült, az igennel válaszolók több mint kétharmada első­ként azt a sikert jelölte. gondot neki. Azt is értékel­te, hogy nem bántak kesz­tyűs kézzel vele. Nem néz­ték. hogy ő lány. Kúszni kellett? Kúszott. El kellett fogni a diverzánst? ö ár­talmatlanná tette. Persze. — Tulaj dómképpen sem­mi lelki válságot nem okoz a géppisztoly. Tudom, ha nem én lövök vele, engem ■lőnek le. Ez ilyen egyszerű képlet harc közben. Hábo­rú? Gondolni sem akarok arra. hogy kitörhet. Egyéb­ként úgy gondolom, hogy nem is a munkásőrségnek lenne a feladata a támadó hadsereg megsemmisítése. De a szolgálatot vállaltam, és tetszik is nekem az, amit vállaltam. Alkatilag Köti Éva való­iban fiús termet. Azt sem szereti, ha kislányosan bán­nak vele. Illetve ... ! Ez sem ilyen egyszerű. Hogy is mondta? — Sok az idősebb barát­nőm. Nagyon élvezem, ami­kor gondoskodnak rólam. Itt egy falat sütemény, én készítettem. A sálat húzd össze a nyakadon! Évikém, holnapra másik blúzt ve­gyél fel, mert ez nem áll olyan jól neked. Ezt jól­esik hallanom, de csak a amelyet valamilyen formá­ban szűkebb közösségétől kapott (megválasztották va­lamilyen tisztségre). majd ezt követték a kitüntetések, a jutalmak és a könyvjutal­mak. A KISZ érdekképviseleti tevékenységét a közvetlen környezet tapasztalatai alap­ján a fiatalok döntő több­sége jónak tartja, és a to­vábbfejlesztést a meglévő le­hetőségek kihasználásában látja. A megkérdezettek jelen­tős része úgy tartja, hogy nem ismerik eléggé lehető­ségeiket, jogaikat. Az érdekérvényesítésben jelentős szerepe van a KISZ- vezető felkészültségének, tekintélyének. tapasztala­tának. Tekintve, hogy az alapszervezet titkárai 2—3 évente cserélődnek, visszaté­rően kell foglalkozni az ér­dekvédelmi jogosítványok feldolgozásával és az érdek­érvényesítés tapasztalatainak átörökítésével. A dolgozói terület KISZ- szervezetei számára új helv- zetet teremt és új felada­tokat jelent a gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfej­lesztése. Ez teszi szükségsze­rűvé, hogy a KlSZ-szerveze- tek elemezzék érdekképvise­leti munkájukat, s bíznak benne hogy az általam le­írt általánosítható tapaszta­latokon túl számos haszno­sítható tanulságra bukkan­nak, amely javíthatja az ér­dekérvényesítést, és vele együtt erősítheti a KISZ te­kintélyét. Gazsó László KISZ-bizottság titkára barátnőimtől. A fiúk? Van egy társaságunk. Köztük sok a haver. Bulizunk is együtt. De ha egy fiú akar babus­gatni, azt . .. nem tűröm el. Akkor undok vagyok. Kíváncsi voltam rá, mi­kor sírt utoljára. — A könnyeket nem sze­retem. A könny a gyenge­ség jele. Meghatódni, elér- zékenyedini szoktam, de könnyezni... ? Utoljára ak­kor, amikor a barátom ... Évekig tartó szerelem volt, nem kell ezt tagadnom, va­lamit másként akart, mint ■ahogy én kértem tőle. Ak­kor a könnyek csak eszkö­zök voltak. Hát... ilyen egy ilyen lány. Tudok valami bölcs ösz- szegezést mondani végső poénnak? Nem. Nem is aka­rom befolyásolni senkinek a véleményét arról a Kóti Éváról, aki sok szempont­ból olyan, mint azok a mos­tani lányok, akik túljutot­tak a huszadik életévükön, de egy vonatkozásban a leg­többjüktől mégis eltér: ö beállt a munkásőrségbe, mert vonzotta ez a testület. Mert kíváncsi volt arra, kiállja-e a próbát. Kiállta. A térdét nemrég - operálták porckorong-leválás miaitt. Odia se neki. Úgy mozog már. mintha soha nem vág­ták volna fel a lábát. Az is valami? Egy mun­kásőrnek ... ? No, mondják Csak' G. Molnár Ferenc A kőbánya — télen Gyenesdiáson van a sármel­léki termelőszövetkezet kő. bányája, amelyből évente 350 ezer tonna kőpor és kő­zúzalék kerül ki. Az épüle­tek külső vakolásánál és a talajjavításban nélkülözhe­tetlen termék bányászata a kemény télben sem szüne­telt (MTI fotó: Arany Gábor — KS) OPERÁCIÓ UTÁN A kezében virággal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents