Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-08 / 56. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 8., péntek- Ódon házak — hajdani egriek Különös házasság, közjátékokkal Kossuth Lajos utca 26. W1.) Kétségkívül szemetgyö- nyörködtető ez az utcavonalban álló emeletes barokk épület, amelyet a XVIII. század első felében emeLtek. Igazán híressé mégis Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye tette, amely már megjelenésekor óriási vihart kavart. Az indulatok aztán lecsendesed- tek. de a mindenáron szenzációt keresők olykor-olykor felelevenítették a régi sztorit, s jókora irodalmi dilettantizmustól vezérelve a valóság rideg tényeit kérték számon attól a kivételes képességű alkotótól, akinek ezek csak nyersanyagot szolgáltattak egy magasabb minőség, egy megkapóan szép és érdekes mű formába öntéséhez. o • Szólaltassuk meg a hiteles forrásokat, s körvonalazzuk a kétségkívül különös házasság izgalmas, botrányos fordulatokban bő. velíkedő krónikáját, illetve annak előzményeit. o Íme a nyitány ... „1711. márc. 9. Jung János, egri kamarai prefektus hivatalosan bizonyítja, hogy a tűzvész által elpusztított Eger városáha-n a Káptalani városrészen, a kőhíd mellett, egyrészt Köllner József káptalani serfőző, másrészt a paták szomszédságában fekvő, vásárolt házát a mögötte lévő és a patakon túl a városfalig terjedő kerttel 500 forintért eladta báró Butler János Lajosnak.” Báró Butler János József ezredesként Elger várának parancsnoka volt méghozzá 1689-től. ^ Anyagi gondokra nem panaszkodhatott. hiszen meglévő javadalmait folyvást gyarapította. 1692-ben pél. dául Erdőtelket szerezte meg. Elégedettsége mégsem lehetett teljes. mert nem volt gyereke. Korosodván, foglalkoztatta a jövő. ezért úgy határozott — 1701-ben —, hogy örökbe fogadja unckaöccsét, Butler János Lajost, aki nem feledkezett meg rokona hagyatékáról, s egyre többre törekedett. Bizonyára ügyesen sáfárkodott javaival, erre utal az is, hogy már 1714-ben grófi rangot kapott. Nemcsak az előbb említett épületet vásárolta meg. házai, pincéi voltak tele- püiésszerte. A bajok fiával. Butler Gáborral kezdődtek. Elein, te ő is az arisztokraták regulái szerint élt. 1754-ben rangjához illően nősült, s asszonya 14 utóddal ajándékozta meg. Halála után azonban felborult a megszökött rend. Könnyű kitalálni, hogy igen sokan meglepődték, amikor egy volt csizmadiamester özvegyét, egri otthonának hajdani kulcsárnő- gazdaasszonyát vette feleségül. Számíthatott a megrökönyödésre, de nem törődött vele, úgy vélte : a napsugarak alkonyidőn is melengetnek. A pletykaáradat elől mindenesetre Erdőtelekre vonult vissza. Néki volt igaza, mert azok a remélt boldog esztendők csak nem maradtak el. Talán eszébe sem jutott mi lesz elhunyta után. Ha igen. akkor se zavartatta magát. Anyagilag gondoskodott asszonya sorsáról, s valószínűleg bízott abban, hogy elhunyta után majdcsak megvívja a maga harcát. Az özvegy Nagy Borbála felkészült a küzdelemre, azt azonban aligha hitte, hogy a csatározások már közvetlenül férje halála után, 1792-ben megindulnak. A kezdeményező mostohává, a mindössze 19 esztendős gróf Butler János volt, a Mikszáth-mű annyiszor emlegetett főhőse. A nyakas, szertelen, a rátarti ifjú rögvest össze- különíbözött apja párjával, aki jobbnak látta, ha különválnak útjaik, ezért az égni hajlékba költözött méghozzá attól a szilárd elhatározástól sarkallva, - hogy többé szóba se áll az általa hálátlannak minősített fiatallal. A gyerek ember néhányszor megkísérelhette a találkozást, de az ajtók nem nyíltak meg előtte. Úgy érezte: többet is tett a kelleténél, így aztán irányt változtatott, és saját jövőjét tervezte, méghozzá a rá- jellemző hirtelenséggel. Beleszeretett gróf Dőry Katalinba. Felvillanyozta annak tudata, hogy érzéseit viszonozzák. Rögvest döntött, s házasságot kötött. Persze ez sem ment egyszerűen, mert korengedélyt kellett szereznie. De hát Ámor nem ismer akadályokat. Elképzelhető. hogy szíve választottja is a polgári származású anyós ellen ingerelte. A háborítatlan összhang mindössze három esztendő, re szólt. Portájukról száműzetett a nyugalom, az állandó perpatvarok megkeserítették napjaikat. Rájöttek: elhamarkodottan cselekedtek, s mindketten arra törekedtek, hogy minél távolabbra kerüljenek egymástól. Rendszeressé váltak az ilyenkor szokásos vádaskodások. Az egykor rajongó férj -a nő szabados erkölcseit ostorozza. Ez azért túlzás volt, hiszen mindössze az történt, hogy a grófnő ismét fellelte régi szeretőjét, s hitvesi csalódásaiért vele kárpótolta magát. A teremtés koronája persze nem óhajtott alul maradni. Kevés gátlását is félredobta, s viszonyt kezdett minden szemrevaló cselédlánnyal. Később ezt is kevésnek tartotta a párdányi birtokon ismét meghonosította a már rég feledésbe merült első éjszaka jogát. Gondoljuk, csak el: mekkora felháborodást keltett ez a botrányos életvitel! Ráadásul az akkori erkölcsi normák jóval szigorúbbak voltak a maiaknál. Erről meggyőződhetünk, ha belelapozunk a városi magisztrátus XVIII. századi döntéseibe. Ezek mindegyike a család szentségét hirdette. s keményen ostorozta a szexuális gátlástalanságot. 1716. április 17-én N ... Mihály házasságtörési ügyét tárgyalták. A csélcsap polgár más emlber feleségével szökött meg. A felszarvazott férj liberális módon megbocsátott, a testület azonban nem hagyta annyiban, s ekként határozott: „N... Mihály.,. maga Istentelen Cselekedeti! és házasságbeli kötelessége föl töréssét maga is azon Törvény Széke előtt meg vallotta, hogy t. i. más házasságban levő Asszonyemberrel el szököt, s vele Istentelenöl élt... az Asszonyembernek hites ura megh gratizázván, élete megh engedtetett ... N ... M. pedig már Raboskodván az Mlgos Uraság Gratiája hozzája tárolván azokért élete megh hagyattatik... 50 pálcza ütéseket fogh szenvedni és az Városból ki takarod- gyon.” 1753. december 7-én Gy... András esete foglalkoztatta (Fotó: Kirilla Imre) a városatyákat, akit egyszer már eltiltottak P...- nétól, ám a felek fittyet- hánytak erre. s újból egymásba habarodtak. A regulázás most már keményebb: „Város Világos Piarczán maga életinek meg jobbu- lássára. és az Istent Szeretőknek Példájára, Gonosznak meg téríttésére — 24 Kemény Pá'icza Ütésekkel meg marasztattik, ha Jövendőben magát meg nem jdbbítya P ... névvel vetett barátcsáigát el nem hadgya. tapasztaltatván, minden irgalom nélkül Várusbul Ki Csapattatok, Nem Külömben Czimborás társa jól lehet most el Szököt, hasonló büntetéssel terhettetik.” A csapodár oldalborda később visszasompolygott, s újra szerelmeskedett neki igen tetsző partnerével. A felelősségre vonást nem úszta meg. Fondorlatosságára rájöttek, elfogták decemben 17-én így hangzott a végső elöntés. „most utolsó büntetésül Két Hétig való Árestoma maga meg jobulássa véget imponál ta tik. Két Hét múlva, az melly üdő alatis Város Piarczát fog Söpörni : másaknak Példájára Ugyan az Piarczon 40 Korbács Ütésekkel meg Veré- tetik.” Ha valaki azt hiszi, hogy a cím, a rang, a vagyon mentséget jelentett, akkor jókorát téved. Cs ... Andrásné az egyik előkelő polgár asszony a volt. Díszes házuk a Kossuth téren emelkedett, itt lévő üzletük is jól jövedelmezett. Az örök Éva azonban szemet vetett egy bizonyára jóvágású és ifjú chyrurgus legényre. A kibontakozó viszonyra gyorsan fény derült. Először a fiatalembert találták bűnösnek, s meg- pálcáztatták. A légyottok azonban csak folytatódtak, most már a Csurgó utcában. Nem sokáig. mert az igazságszolgáltatás újból lesújtott, méghozzá mindkettejükre. 1769. július 13-án .,... botráP- koztató Cselekedetek miatt... ” az asszonyt 30 kor. báesra, kitartó szeretőjét pedig 30 pálcára ítélték, az utóbbit ki is tiltották Egerből. Pécsi István (Folytatjuk) Befejeződött a hatvani Bach-szeminárium A szavak és a hangszerek zenéje Hétfőn este hangversenynyel zárta a helyi TIT-tel együtt szervezett Bach-sze- mináriumát a hatvani Ady Endre Könyvtár. A hat részből álló zenei-művészettörténeti foglalkozásnak most is ördög Mária karnagyzenepedagógus volt az előadója. Ezt a kitűnő szakembert a hatvani könyvtár közönsége már ismeri a korábbi Bartók- és Kodály-szemináriumokból. A magyar mesterek munkásságának megismertetése és megszerettetése számára jóval könnyebb, a közönséghez közelebb álló feladatnak bizonyult. Bach nemcsak azért állt távolabb a mai közönségtől, mert háromszáz éve született, az idő függönye is eltakarja ezt az egyéniséget. Azért is, mert művészete széles tartomány, könyvtári irodalom szól róla.. Művei hatalmas gazdaságában, szinte kimeríthetetlen anyagot kínálnak az emélkedéshez, az elmélyüléshez. Ördög Mária a „legmagasabb pontokra” vitte el hallgatóságát. Bevezette azokba a Bach-művekbe, amiket a szerző billentyűs hangszerekre írt. Megvilágította a kantáták, a szvitek világát; elemezte a Passiókat, nem kerülhette ki a „Die Kunst der Fuge’’-ban testet öltött sorozatot sem. Népszerűén közérthető stílusával, a tárgyszeretetet nyilvánvaló lelkesültségé- vel, nem utolsósorban rokonszenves, szerény egyéniségével irányította hallgatóságát ebben a nem könnyű közös munkában. Nem terhelte a kelleténél több zeneelméleti, vagy esztétikai tudnivalóval hallgatóságát. Azt akarta, hogy a nagy barokk mestert, az európai zenetörténetnek- talán legnagyobb egyéniségét megismerjék. felfedezzék benne azt a halhatatlant, aki a nagyformátumú művekben ugyanolyan őszinte, mint a legszelídebb, legszerényebb protestáns koráiban, vagy a korabeli táncok elegáns feldolgozásában. S. ha ma Bach reneszánszát .éli, nem az évforduló okán tapasztalat jelenség. Az a rend, az a szellemi tisztaság és határozott- sás. amely műveiből árad és szól hozzánk, ma is eligazító. Zenéje költészet, mert a költészet mindig harmónia. A szemináriumot befejező hangverseny műsorának ösz- szeállításából kitetszik, menynyire érti ez a jó zenepedagógus Bach géniuszát. A népies hatást is magába szívó korálok azt a megingathatatlan hitet hordozzák Bachnál, amely alapja az ő lelki, szellemi rendjének. És itt csatlakozott a Bach-sze- mináriumhoz Weöres Sándor lírája. Havas Judit előadóművésznő részleteket mondott el a Harmadik szimfóniából, s ugyancsak néhány fontos gondolatot szólaltatott meg a Teljesség felé című Weöres-írásból. Havas Judit Weöres Sándor verseit tolmácsolta (Fotó: Robotkayné) Mindez azonban inkább csak párhuzamot vont a „szóbeli zene”, valamint a hangszerek által megszólaltatott között. A Négy korái azonban nemcsak idézi Bach szellemét, de építkezési módszerében azonosul is mestere példájával. Weöres verseiben, koráljaiban egv-egy szó szinte megfelel Bach egy-egy dallamívének. Tudással, intuícióval, játékossággal a szavak mozaikját úgy rakja össze, úgy forgatja át versszakról versszakra, hogy a végén kifessék : a sodrásból a már többször hallott szavakból végül is a költemény felépül. A II. korái első két sora: „Ha homlokodban drágakő lakik I drágakő lánggá emelkedik, majd az utolsó két sor: „Ha lángban drágakő lakik / drágakő homlokká emelkedik”. Hogy az első két sortól az utolsó két sorig felmagasodjék a gondolat azt a bizonyos első kettőt kellett a költőnek megteremtenie, kitalálnia. Ezt az. alkotói folyamatot magyarázta, érzékeltette Weörös zenélő verssoraival az előadó: Havas Judit. A budapesti Veres Pálné Gimnázium kamarakórusa Arany János karnagy-tanár vezetésével négy Bach-korált adott elő, köztük a Nun Ruhen alle Wälder-t és a Was Gott tut... kezdetűt. Dávid András, a hatvani Zeneiskola hegedűtanára Bach a-moll szonátájának lassú tételét játszotta és Bach két barokk táncát. A hegedűszóló gazdagította a kialakult Bach-képet a hangversenyen, amelyet az előadó- művészek és a közönség közös koráléneklése zárt be. A könyvtár vezetője, Kocsis István emléklapot adott át a közreműködő művészeknek és a szeminárium résztvevőinek. Ez a szeminárium-siker öt éve tart Hatvanban. A tény önmagáért beszél. Farkas András Megújult a Levéltári Szemle Megújult formában és tartalommal az eddigieknél szélesebb olvasótábor számára jelenik meg e hónaptól a Levéltári Szemle. Az 1951- ben indult, s a szűkebb szakmai közönséget tájékoztató kiadvány ezentúl negyedévenként nemcsak a levéltárak és irattárak munkatársai, de a levéltárakat használók szélesebb köre, a könyvtárosok, muzeológusok. történelemtanárok és köz- művelődési szakemberek számára is érdekes, fontos információkat, tanulmányokat és híreket közöl majd. A lapban folyamatosan tájékoztatást kapnak majd az olvasók a tudományos, oktatási, gazdasági feladatok dokumentációs bázisaként szolgáló levéltári anyag fel- használásával kapcsolatos kérdésekről. S. Maronde: * Tehetségkutatás — Pfeifer asszony — mondta ünnepélyesen az egység vezetője —, szeretnénk önt egy alkalmassági vizsgálatnak alávetni. Itt van egy háromezer márkás számla. A kollégák már legalább tízszer vallottak kudarcot Weiner úrnál. Égy garast sem fizetett. Ha ki tudja csalni ettől az embertől ennek a számlának az összegét. akko’- megfelelő minősítéssel magasabb beosztásba helyezem — Rendben. Csak még egy kérdés. Van-e ennek az úrnak fizetetlen számlája más vállalatoknál? — De még mennyi! Fű- nek-fának tartozik. — Csak ezt akartam tudni. Még ma elhozom önnek a pénzt. Pfeifer asszony két óra múlva tért vissza. — Nem találta otthon? A notórius csalók régi trükkje! A fiatalasszony táskájából tömött pénztárcát húzott elő. — Miért ne találtam volna otthon? Ellenkezőleg: otthon volt és fizetett. — Ez egyszerűen hihetetlen! Csak nem azt akarja mondani, hogy sikerült tőle kicsikarni a pénzt... ? — Pedig így van. Figyelmeztettem, ha nem fizet, akkor megyek a többi hitelezőhöz. .. — ... és elmondja nekik, hogy nekünk sem fizetett. Ez nem vezet eredményre. — ... és elmondom, hogy nekünk fizetett. Akkor aztán, mint egy védtelen áldozatra, minden hitelező ráveti magát. Amikor becsületszavamat adtam, hogy senkinek sem mondom meg, ha valóban fizet, előhúzta a pénzt... Saiga Attila fordítása %
