Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-06 / 54. szám

4

NÉPÚJSÁG, 1985. március 6., szerda

AZ ÖRÖKSÉG MEGŐRZÉSE

Néprajzi gyűjtés megyénkben

A hagyományos paraszti életmód megváltozásával egyidőben — elsősorban a termelőszövetkezetek szervezését követő időszakban — azt tapasztalhatta az ember, hogy a falvak lakói igyekeztek megszabadulni azoktól a tárgyaktól, eszközöktől, amelyek őket hosszú ideig szolgálták. Sok helyen került például tűzbe a komód, sifon, helyüket a bútoripar tucatgyártmányai vették át.

Aztán egy idő után — különösen a faluról városba kerülők — többnyire afféle nosztalgiából beállítottak a szoba vadonatúj berendezései közé néhány otthonról hozott régi darabot. Azonban hogy ezek színe harmonizáljon a frissen vásárolt garnitúráévá!,

bemázolták

azokat. S ez még valamelyest elfogadható lenne, de ilyen sorsra jutottak például azok a különböző módon dekorált rokkák, guzsalyok is, amelyeken hajdanán a fona- iak készültek téli estéken A lakótelepeken élők számára ma már ezek csak afféle porfogókat jelentenek. Nem használják őket rendeltetésük szerint. Ráadásul a rajtuk levő díszítő motívumokat is vastagon takarja a friss festék.

Persze az ilyen „eljárás” csak az egyik, szerencsére kevésbé jelentős része a népi műveltség, életmód átmentésének. E téren az igazán érdemleges munkát a muzeológusok végzik. De napjainkban vajon akad-e még gyűjtenivalójuk?

— Jelenleg is szép számmai lappanganak még a padlásokon, falusi házakban olyan ereklyék, amelyek a múltat őrzik a paraszt ősök életformájáról s hagyományos gazdálkodásáról árulkodnak — mondja Petercsák Tivadar, a Heves megyei Múzeumi Szervezet tudományos titkára. — Feladatunknak tekintjük ezek megszerzését. Ez általában sikerül is. Legutóbb például egy hajdani makiári gazdának és egy egri hóstyai fuvarozónak a szerszámait vásároltuk meg. Eddig viszonylag elhanyagolt területnek számított a dél-hevesi rész kutatása, újabban azonban onnan is bekerültek hozzánk

a halászmesterség kellékei

s nagyon értékesnek számít az az átányi kisbunda is,

amelyet 1892-ben varrtak. Ez a település ugyanis a szűcsök fontos központja volt. A hatvani múzeumban is erőteljesen megindult a tárgygyűjtés, ez azért fontos, mert ott szeretnénk egy állandó népviseleti kiállítást összeállítani. Heves és Nógrád megye palóc községei mutatkoznak majd be. Itt kap majd helyet feltehetően az a komplett menyasszonyi viselet is, amelyre Kazáron bukkantak rá kollégáim.

A tapasztalat szerint a magángyűjtők mindig a legszebb példányokat keresik. A múzeumoknak viszont a teljes életformát tükrözőket kell megszerezniük, hogy valóságos képet tudjanak adni a letűnt időkről. Ezért is elképzelhető, hogy a közeljövőben még sok, eddig ismeretlen darabot tudnak megszerezni.

— Jelenleg kiemelt program a szőlőműveléssel foglalkozó mezővárosok vizsgálata — folytatja Petercsák Tivadar. — Ebben az esztendőben ezeket a településeket keressük fel. A Gyöngyöstől a Hegyaljáig terjedő területről szeretnénk minden fontos és jellegzetes dolgot megtudni, s a kuriózumokat is kideríteni. A megszerzett anyagokból októberben táriatot rendezünk.

Egyébként gyűjteményeink nagy részét raktárban őrizzük. Azt szeretnénk, ha ezek az utókor számára megmaradnának, s

átfogó képet

adnának a múltról. Az is célunk, hogy a közönség is megtekintse ezeket. Kiállítási lehetőségeink viszont korlátozottak. Évente egy ilyen eseményre nyílik módunk Egerben. Mint emlékezetes. a közelmúltban a palócföld népi bútoraival ismerkedhettek meg itt az érdeklődők. Igaz, Gyöngyös várossá nyilvánításának 650. évfordulóján is jelentős kollekciót tettünk ki közszemlére a Mátra Múzeumban, Hatvanban pedig a boldogi

szobák legjellemzőbb rek- vizitumait mutattuk be.

A kevésbé látványos, de mégis rendkívül tanulságos szellemi emlékek felkutatásával is foglalkoznak megyénk néprajzosai. Szerencsére még ma is akadnak jócskán olyanok. akik agyukban őrzik ezeket a kincseket. Például a közelmúltban Egerben és környékén a íalucsúfolókat, Be- kölcén pedig a dramatikus népi játékokat szedték csokorba

Persze nemcsak gyűjtéssel, hanem tudományos tevékenységgél is foglalkoznak. Talán a legmonumentáli- sabbnak a palóckutatás számít, amely 15 éves munka után befejezéséhez közeledik. Hamarosan háromkötetes monográfia kerül majd ki a nyomdából, amely bemutatja majd ezt a népcsoportot,

— Az utóbbi időben több sikeres kiadvány jelent meg kollégáim jóvoltából — mondja végül a tudományos titkár. — A múzeumi évkönyv mellett a Tanulmányok Gyöngyösről című kötetben is több cikk foglalkozik a néprajzzal. Ezek mellett a közelmúltban adtuk ki a Ködellik a Mátra című népdalgyűjteményt. Természetesen nagy segítséget nyújtanak számunkra a külső munkatársak. Mintegy 10—15-en támogatnak bennünket. Ök rendszeresen indulnak a Berze Nagy János néprajzi, nyelvjárási és történeti gyűjtőpályázaton, s emellett országos pályázatokon is eredményesen szerepelnek. Elhatároztuk, hogy az utóbbi 10 évben publikált sikeresebb tanulmányaikból könyvet adunk ki, amely minden bizonnyal a hivatásosoknak is nagy segítséget jelenthet.

Természetesen ahhoz, hogy a kutatók a továbbiakban is szép eredményeket érjenek el. s hogy értékes tárgyakra leljenek, kevés ez a néhány nagy lelkesedéssel dolgozó aktíva. Az utókor csak úgy kaphat átfogó képet a múltról. ha mindenki ereje szerint igvekszik segíteni a gyűjtést, mondjuk azzal, hogy „nem ü'l rá" a kutatók számára fontosnak tartott ereklyékre, hanem átadja azokat a szaktudósoknak, s ezzel elősegíti egy minél gazdagabb kollekció közkinccsé tételét.

H. J.

Egerben a miskolci szimfonikusok

Az Országos Filharmónia bérleti hangverseny-sorozatának legközelebbi koncertjére március 7-én, 19 órától a Gárdonyi Géza Színházban kerül sor. A Miskolci Szimfonikus Zenekar űép pódiumra ez alkalommal, vezényel Ligeti András, közreműködik Hegedűs Endre zongoraművész. Műsorukon Csajkovszkij D-moll zongoraversenye és Muszorgszkij Egy kiállítás képei című műve szerepel.

Az 1963-ban alakult zenekar évente kilencven-száz alkalommal lép közönség elé. Határainkon kívül is számos sikert értek már el.

Hajlandó vágyóik azonnal elismerni azt, hogv mi általában eléggé sznobok tudunk lenni, illetve: ha színházról esik szó, akkor valami látványos, vonzó állásfoglalásra késztető produkcióra gondolunk.

A sznobságunk hoz any- nyit. hogy ezzel a feltételezett vonásunkkal összefüggésben : nehezen hangolódunk rá a szokatlanra. az eddigitől eltérőre, az újra. Azt hiszem, ezen nincs is mit filozofálgatnunk.

De a színház... ! Hát még, ha az pontosan így hangzik: táncszínház. Ebben az esetben senki sem gondol díszlet nélküli szabad térre, amit szürke függönyök határolnak. senkinek nem jut eszébe, hegy a táncegyüttes összesen hat személyből áll. közülük is egy már a „második félidőre” kidől, így marad a függönyzárta téren öt szereplő.

De mindez még hagyján.

Láttunk már <mi egyszemélyes színházi előadást is. nem is egyet, amely mind igazi játék volt, tele izgalommal, feszültséggel, drámai fordulattal, ha úgy tetszik: látvánnyal. Amiből

egyenesen következik, hogy a színpadra lépők száma nem határoz meg semmit minden a teljesítményűktől függ.

Nem folytatom tovább.

Az eddigi ekből is bizonyaLigeti András hegedűművész diplomáját 1967-ben szerezte. Egy évvei korábban harmadik helyezést ért el a Magvar Rádió hegedűversenyén, majd a Weiner hegedűverseny győztese lett. Vezényel is, jelenleg a karmesterképző szak negyedévese, az Állami Operaház koncertmestere.

ra kitetszik, hogy komoly ellenvetéseim vannak egy bizonyos előadással kapcsolatban. Így igaz. Ez pedig nem más, mint a Bécsi Táncszínház vendég- szereplése, amely Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban zajlott le — kétszer húsz perc alatt. Ahhoz képest, hogy mind az öten, illetve hatan állandóan a színen voltaik, állandóan erőt próbáló mozgást végeztek, ez a kissé célzatos időtartam-megjelölés tulajdonképpen elismerést fejez ki. Húsz-húsz. percnyi intenzív gimnasztika — ehhez már szufla és állóképesség kell.

Bevallom több elismerő megjegyzésre nem is telik tőlem.

Azt sem titkolom, állandóan szu'ggeráltam magamba az előadás alatt, hogy ez biztosan azt jelenti, emez pedig arra akar utalni, hogy.... és az egész fojtott és viszafojtott érzelmektől izzik, de ... igaziból nem ment egyik sem.

Lehet. hegy sznob vagyok, de ez a táncszínház csa'k arról győzött meg hogy előttem mindez idegen. Jó, tudom. korunk, életünk, mindennapjaink sora tele van különböző idegfeszítő jelenséggel. Jó, tudom szinte járványszerű gyorsasággal terjed közöttünk a neurózis. Ennek mozgásbeli megfelelőjét látHegedűs Endre Hódmezővásárhelyen született 1954- ben. öt és fél1 éves kora óta zongorázik. 1980-ban a budapesti Lisz1 Ferenc Zene- művészeti Főiskolán művésztanár diplomát szerzett. Azóta Európa számos más országában, sőt Ausztráliában és Japánban is sikereket ért el.

hattaim viszont a táncosok jóvoltából és főiként a zenének nevezett ritmuskép- leiteik szerint. Mert, ha ez zene ... ! Bizonyára ezért nem merték vállalni a jelenlétét a hangszereknek és azok m egszól altatóinak.

Aligha tudták volna mindezt a disszonanciát hang- beli zűrzavart produkálni. Jó. tudom, naivitás, amit most leírtam a zenéről. De bizonyára visszaadja a vele kapcsolatos indulata imát.

Ezzel együtt: lehetséges,

hogy másaknak mindaz tetszett. ami bennem csak ellenkezést váltott ki, semmi mást. A legjobb szándékom a legnagyobb igyekezetem, a ráihangolódási törekvésem ellenére.

Az,t sem tartottam szerencsés dologmaik hogy a hírverés a tényéktől nagyon messze eső produkciót ígért a nagyérdeműinek. Ezzel szemben: amit kaptak ... !

Tulajdonképpen sajnálom, hogy ezek a bécsi fiatalok „törték magukat”, hoztak valami merőben mást, mini amit eddig megszöktünk, és akikor ezek a .... magyarok ott állnak velük szemben, mint az a bizonyos élőlény az új kapu előtt.

Ott álltak és értetlenkedtek. nem találták a bejáratot.

A végén még én szégyellem magam.

G. Molnár Ferenc

CSALÓDJUNK TÁNCSZÍNHÁZÁT

Hol sarkon, hol lábnjjhegyen

Thiery Árpád :

II 2.

— Anyád? — nézett szigorúan.

— Nincs itthon?

A lány beszaladt a másik szobába, felkapcsolta a villanyt. majd sikoltozni kezdett.

— Apa! Apa! Apa!...

A szobába lépve H. Tóthnak földibe gyökerezett a lába: Olga a heverő mellett feküdt leroskadva. Arca viaszsárga volt. eszméletlennek tűnt. Keskeny szája elkékült, keze az ölébe csúszott.

Andrea kétségbeesetten nyöszörgött, a copfjait morzsolta.

— Mi van vele ?...

Döbbenet. Zuhanás valahonnan. Lelkifurdalás. A veszteség nyomán érzett elviselhetetlen fájdalom. El- árvultság. Ez mind benne völt abban, amit H. Tóth

ezekben a pillanatokban érzett.

— Véres a könyöke! — mutatta a lány elborzadva.

H. Tóth felocsúdott a dermedtségből. Letérdelt a felesége mellé, gyöngéden pofozgatta az élettelennek tűnő arcot.

— Mi van veled?

__ —

H

allod, amit kérdezekP ... Ints a fejeddel, hogy hallod ...

Olga felsóhajtott kinyitotta a szemét. Csodálkozva nézett körül. Öz szeme könnyes lett.

H. Tóth simogatta az arcát.

— Mi történt veled?

— Arra ébredtem fel, hogy szóltál hozzám.

H. Tóth fölsegítette a feleségét.

— Inkább a fotelba ülnék — mondta az asszony gyönge haragon, s H. Tóth arcát fürkészte aggódva.

H. Tóth orvosért telefonált. Amíg a doktort a készülékhez hívták, a feleségét nézte, mintegy szemmel tartva: nem fogja-e el újabb rosszullét? Azt gondolta bűnbánattal: — Az a bai. hogy nem várok tőle semmit, talán soha nem is vártam, tudat alatt lehet, hogy le is néztem. hogy nem ér fel a rögeszméimhez, pedig sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint ahogy érzem, és ö gondolja, elég volt ez a szörnyű

eset. hogy mindent megbocsássak és elfelejtsek .. . Zavarba jött. Ez a „mindent megbocsássak és elfelejtsek”. ebben a megfogalmazásban nagy túlzás völt. Jelentéktelen semmiségekre emlékezett. Gyakran kifutott a tej. Olga sokat bámészkodott az ablaknál mint egy kamaszlány. Idegesítő volt az is, hogy a kenyér héját csipkedte, mint egy madár. A járásában is felfedezett valamit. Egyenletes andalgó ritmus, kimért egyenes tartás, ami a tornászmúltat idézte föl. Olga a járásában teljesen függetlenítette magát az utca mozgásától, miint aki nemcsak azt tudja, hova megy. de azt is. hogy oda fog érni. A hanghordozása is. Amikor visszakérdezett, volt valami éles fekvés a hangjában. H. Tóth nehezen viselte.' És ahogy ártatlan képpel megmásított dolgokat! — Mit főzzek ebédre.

krumplifőzeléket vagy túrós tésztát? — kérdezte. — A túrós tésztát jobban szeretem — válaszolta H. Tóth. Fél év mül.va megkérdezte: — Miért nem főzöl mostanában krumplifőzeléket? ... Olga megütközve nézett rá: — De hiszen, te nem szereted ■ ■ ■

— Igen. doktor úr, siessen! — mondta H. Tóth határozott hangon a telefonba.

Hogy letette a telefonkagylót. nem tudta, mihez kezdjen. Olga lábal elé kuporodjon ? Nevetséges lett volna. Üljön az asztalhoz, és tegyen úgy, mint aki a gondolataiba merül? Menjen le az orvos elé?

— Főzök egy teát — jutott eszébe.

— Majd a kislány — tartotta vissza Olga. Inkább ülj ide mellém.

H. Tóth kissé idétlenül érezte magát a fotelban, mostanában nem szokott a felesége mellett ütni.

— Nem kell értem aggódni — mondta Olga.

H. Tóth nyelt egyet. Alattomosan belenyilallt egy régi. visszahozhatatlan kép a múltból. Éjfélkor a hagyomány szerint eloltották a villanyt, elesöradesülit a szálloda étterme, felálltak mind, és a sötétben a Himnuszt énekelték. Közben kint a hóvihar az utcai vezetékeket leszaggatta, a szálloda végképp világítás nélkül maradt. H. Tóth a sötétben rosszul csukta be a szoba külső ab lak tábláit, befőtt a

hideg szél. Vacogtak a paplan alatt. A sok italtól Olgát enyhe rosszullét fogta el. de később a friss levegő hatására élmúlt. Másnap a vitarlásklub körül csatangoltak a niaigy hóban, Olga kiszaladt a móló végére, felmászott egy hósipkás kő- bákra. Foglaltam neked egy várat! — kiáltotta kipirulva. Foglaltam neked egy várat!... A cipőjük csont- keményre fagyott. A parti őrség mellett egy kimérésre bukkantak forralt bort ittak. Később nehéz hófal- legek nyomultak a víz fölé, Olga megszeppent, és visz- szasietteík a szállodába.

— Elolvastad a levelemet? — kérdezte Olga.

— El.

H. Tóthnak eszébe jutott egy mondáit.

— Mit jelentsen az, hogy levonod a tanulságot?

Olga elmosolyodott.

— Csak nem vagy féltékeny?

— Nem, nem — vörösö- döít el H. Tóth.

— Nincs is rá okod. soha nem is volt — mondta az asszony. — Legfeljebb nekem.

H. Tóth nem válaszolt.

A doktor rövid diagnózist adott.

— Alacsony a vérnyomása. Vagy terhes. Jó lesz, ha kivizsgáltatja — mondta H. Tóthnak az előszobában.

(Vége)

Ligeti András