Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-06 / 54. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 6., szerda ■MP ^ Wl\ J J • *_ llll'l ................I........... 1 il II I 1 III ill lillllllM Politikai szabadegyetem — fiataloknak Vitázva tanulnak A mai 14 és 18 év közöttiek nagy része nem fordít különösebb figyelmet a világpolitikában történő események megismerésére. Elsősorban a tanulás, a munka és a mindennapos apró- cseprő ügyek kötik le őket. Sőt, akad egy olyan réteg is, amelyik csupán a táncnak él, az egyik diszkóból a másikba vetődik. Természetesen jócskán vannak olyanok is, akik szorgalmasan bújják a napilapokat, sőt a Magyarországot és a Heti Világgazdaságot is, s így igyekeznek betekintést nyerni a nagyvilágban történő dolgokba. Ezek a tinédzserek sokszor olyan kérdéseket is megfogalmaznak, amelyekre még tanáraik sem tudnak válaszolni. Többek között ez is szerepet játszott abban, hogy számukra megszervezték Egerben a nemzetközi ifjúsági politikai szabadegyetemet, amely több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza, s az országban egyedülállónak számít. Az eseményt évről évre a TIT Heves megyei Szervezete rendezi, sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az egyre fokozódó érdeklődés. — Az a célunk, minél szélesebb ifjúsági csoportok számára tegyük lehetővé: alaposan ismerjék meg a világ- politikai eseményeket, tanulmányozzák a nemzetközi élet kérdéseit — mondta Nagy Zoltán, a TIT megyei titkára. — Az ötlet szervezetünk nemzetközi szakosztályáé volt. melynek irányítója Kovács András^ az MTI megyei szerkesztőségének vezetője, ma is aktívan vesz részt a programok összeállításában. Évente 60—80 gimnazista — zömében a Szilágyi Erzsébet Gimnázium és az Alpári Gyula Közgazda- sági Szakközépiskola tanulói — és néhány szakmunkás- tanuló iratkozik be a kurzusra. A fiatalok új iránti fogékonyságára, érzékenységére alapozunk azzal, hogy ők állíthatják össze esztendőről esztendőre a tematikát, tehát ők döntenek arról, mit szeretnének hallani. Az eddigiek során így tűztük napirendre a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatának alakulását, a fejlődő országok helyzetét, valamint például a Közel-Kelet sajátos problémáit. — Milyen előnyei vannak ennek a képzési formának, hiszen mindezekről nap mint nap hallhatnak a rádióban és a televízióban, olvashatnak az újságokban. . . — Nyilvánvalóan a tömegkommunikációs eszközökkel és az írott sajtóval nem vehetjük fel a versenyt. De úgy érzem, hogy az élőszó, az emberi közelség mindennél többet jelent. Már csak azért is. mert előadóként nagyon sok szaktekintélyt meg tudunk nyerni az ügynek. Elképzeléseink valóra váltásához — a TIT nemzetközi politikai választmánya révén — nagyon sok segítséget kaptunk a Külügyi Intézet munkatársaitól, a külpolitikával foglalkozó újságíróktól. Rendszeresen eljön hozzánk Gyovai Gyula szófiai magyar nagykövet, s olyan ismert szakemberek, mint Kende István, Halász József, Pirityi Sándor, Tolnai László, Lovassy Tamás és Vonsik Gyula. — Ezeken a programokon a hallgatók nemcsak passzív résztvevői az előadásoknak, s általában nem is csak kérdéseket tesznek fel. hanem vitáznak is. — A szabadegyetem egyik célja az, hogy kialakuljon a tanulókban a politikai események elemzésének készsége. Természetesen ezek a diákok nem felkészületlenül jönnek ide, hiszen előtte tanulmányozták a témákat. Persze azért itt is nagyon sok újdonságot hallhatnak, s mód nyílik egy-egy kérdés alapos tisztázására. Az oktatás minden évben a tél végétől áprilisig tart, s a résztvevők hat—nyolc témát tárgyalnak meg. Képesítést nem ad ez a kurzus, de az érdeklődők igen hasznos tudnivalókra tehetnek szert. — Az idei előadássorozat első rendezvényét már megtartották, s úgy tudjuk, hogy a mostani programnak egyik központi vezérfonalát felszabadulásunk 40. évfordulója adja. — Ez évben többek között a szocializmus építésének időszerű feladatairól, az 1956-os ellenforradalom lényeges kérdéseiről, a gazdaságirányítás korszerűsítéséről. a fegyverkezés és a leszerelés problémáiról, valamint az Egyesült Államok kül- és belpolitikájáról lesz szó. — Mindenképpen meglepő, hogy kezdeményezésük egyedülálló maradt, hiszen az országban másutt nincs ilyen szabadegyetem... — Ha ilyen rendszerben nem is foglalkoznak más helyeken a tinédzserek politikai képzésével, azért lehetőségük nyílik mindenütt, hogy részt vegyenek az ilyen jellegű előadásokon. Munkánkat nemcsak belföldön, hanem külföldön is figyelemre méltónak találják. Jártak már nálunk tanulmányúton a szovjetunióbeli .testvérszervezet. a Znanyije vezetői és munkatársai is. Arra voltak kíváncsiak, hogy miként tudunk intenzív kapcsolatot kiépíteni ezzel a korosztállyal. Nagyon tetszett nekik mindez, s arra kértek bennünket, hogy írjuk meg tapasztalatainkat egyik kiadványukban. Természetesen örömmel adjuk közre mindezeket, és ha Magyarország egy másik megyéjében is hasonló szabad- egyetemre vállalkoznának, őket is szívesen segítenénk, hogy az oltani érdeklődők is megkaphas^k ezt a lehetőséget: a világpbtíUkába való alapos betekintett. homo 1985, MOSZKVA Sorsjegy a VlT-ért Mint már hírül adtuk, a KISZ Heves megyei Bizottsága, több programsorozattal készül a XU. VIT- re, mely idén Moszkvában kerül megrendezésre. Ennek az eseménynek, illetve a Gárdonyi Géza Országos Diáknapok alkalmából sorsjegyet is bocsátanak ki annak érdekében, hogy minél több fiatal kapjon kedvet részt venni az ünnepi eseményeken. A résztvevők, a nyertesek födíjként moszkvai VIT-utazást nyerhetnek, sokan mások pedig úgynevezett vigaszdíjat vehetnek majd kézhez. Az eredményhirdetésre április végén kerül sor. Pályakezdés szerencsével „Egy földön, egy kenyéren... 9» Mindketten ötödik esztendeje dolgoznak a pályán. Hivatásuk: tanár. Munkahelyükön, a hatvani Bajza József Gimnáziumban találkoztunk velük. A pályakezdésről faggatjuk őket. Panasz- áradatra számítunk, mert köztudott, hogy az indulás mindig nehéz, különösen azoknak, akik olyan területet választottak, mint ők. A pedagógusoknak évszázadok óta kevesebb jut a gondtalanságból. a megbecsülésből, mint amennyit érdemelnének. A helyzet mégsem elszomorító. Elégedett emberekre találtunk. Molnár Tamás dolgozatot irat Egyszerre két státusz Molnár Tamás és Molnáráé Borbás Katalin mint ahogy a nevük is sejteti, házasok. Az egyszerűség kedvéért a későbbiekben csak a keresztnevüket használjuk. Tamás: — Az egyetemen nem is sejtettük, hogy sikerül olyan állást találnunk, ahol az első pillanattól együtt dolgozhatunk.. Én Gyöngyösön nőttem fel, ragaszkodtam, hogy a debreceni diákévek után visszakerülhessek a hegyek közé, mart nem szeretem az Alföldet. Megpályáztam a hatvani állást, s amikor megkaptam, úgy gondoltuk : Kata átmenetileg a Cukorgyárban helyezkedik el. Nem volt szükség erre, mert a Bajza kollégiumában az utolsó pillanatban megürült egy nevelőtanári állás. Kata: — Soha nem fogom megérteni, hogy a kollégák és a külső szemlélők miért tartják rangon alulinak a kollégiumi tanárkodást. Nekem „testhezálló” feladat ez. Világéletemben arra vágytam, hogy a gyerekek megosszák velem a titkaikat, hozzám forduljanak. ha bajban vannak. Ehhez ragyogóbb terepet nem is találhattam volna. A miénk kis kollégium, nincsenek személytelen intézkedések. nincs túlfegyelmezés, sem zárdái szigor. Itt minden családias. Baráti közelségből irányíthatom a gyerekeket. Hogy óraadóként heti 8 órát taníthatok, az csak ráadás, felüdülés. Tamás: — Azért nem csalódtunk, mert erre számítottunk. Nem vágytunk öt számjegyes fizetésre, és a gondokra is felkészültünk. A tanári diplomáért a feleségem jobban megszenvedett, mint én. Kata: — Elég durva önkényeskedésnek lettem az áldozata. Akárcsak a férjem, én is biológia—kémia szakra jelentkeztem. A felvételi évében viszont elég nagy arányeltolódás volt az egyes területek között Megkérdezésem nélkül az alkalmazott biológusokhoz soroltak be. Kutatóként végeztem, utólag kellett letennem a pedagógiai vizsgákat, hogy taníthassak. Így is egyszakosként kerültem a pályára. A filozófiai diplomát további három év alatt levelezősként szereztem meg. Tanárrá, változni kell! Tamás: — Debrecenben, a Kossuth egyetemen mindent megtanítottak amit lehetett, de csak a természet- tudományokból. A pedagógia mellékes volt. Olyan emberek jártak közénk, akik alkalmatlanok voltak tanári pályára, mégis megkapták a diplomát. Növényrendszertanból, szerves kémiából meg lehetett bukni, pedagógiából nem. Pedig nincs kártékonyabb egy rossz pedagógusnál! Ha egy esztergályos hibázik, azt még helyre lehet hozni, de ha egy tanár. . . ! Szakembereket, „tudósokat’’ faragtak belőlünk, a tanárkodást a gyakorlatban tanultuk meg. Kata: — Sajnos a legjobb állásokat sokszor a leggyengébbek kapták. Az ilyen tévedések utólag nehezen korrigálhatok. Hazánkban csak azért, mert valaki rossz tanár, nem mondanak fel neki. Ahhoz fegyelmi vétségek szükségesek. 15 négyzetméteres szerencse Kata: — Ha a keresetünkből kifizettünk volna havi 2 ezer forint, albérletet, egy vasat sem tudunk félrerakni. Elfogadtuk azt a 15 négyzetméteres kollégiumi szobát, ami négy éven át volt az otthonunk. Az első két esztendőben fel sem merült bennünk, hogy hiányzik egy lakás. Annyira lelkesített a feladat, hogyan lehetne még szebb kollégiumi életet teremteni, hogy az lekötötte minden percünket. A magánéletünk teljesen összefolyt az ott lakó gyerekekével. Nem volt ügyelet és nem volt szabadnap, mi végig ott voltunk, hát ezek egybeolvadtak. Talán a harmadik esztendőben csattantunk föl először, hogy a fene egye meg, tiz percig sem lehetünk kettesben. Naponta legalább ötvenszer kopogtak hozzánk. Hiába szerettük őket, nyomasztó volt ez a közelség. Akkor már gyereket is szerettünk volna. Beadtuk az igényünket tanácsi lakásra. Késen. Száz forinttal magasabb volt a fizetésünk, mint a jogosultság felső határa. Végül a „Baráti közelségből irányíthatom a gyerekeket” — mondja Molnárné Borbás Katalin szülők segítettek Kiegészítették pénzünket egy lakás- beugróra. Nélkülük 15—20 esztendőn át kollégiumlakók maradtunk volna. Azok a mai fiatalok Tamás: —- Tanítványokkal soha semmi bajom nem volt. de Katának sem. A kollégák azt mondják: „Könnyű nektek, fiatalok vagytok, szót tudtok érteni velük”. Meggyőződésem, hogy ez nem életkor kérdése! Ha valaki képes azonosulni a gondjaikkal, akár harminc-, akár hatvanéves rájön, hogy semmivel sem rosszabbak ők a régieknél. Mások a körülményeik. Nem tudják mi a közösségi érzés, mert otthonról a „kaparj kurta, neked is jut" személetet hozták magukkal. A KISZ-ről is csak azt mondják, így nem jó, formaság az egész, de arra képtelenek választ adni, miként lehetne jobban. Kata: — Kevésbé optimisták. mint mi voltunk. Ez nekik a legrosszabb. Azt mondják rájuk, dekadensek. Ezt mi nem érezzük, csupán arról van szó, hogy az éhező embernek könnyebb megmondania mj hiányzik neki, mint a jóllakottnak. Nekik szinte mindenük megvan, még a kéllő szabadságuk is, de nem tudnak élni vele. Tamás természetbarát szakkört vezet. A kirándulásokon rengeteget beszélgetünk a gyerekekkel. Az akkor, bizalmasan bevallott szavaik ébresztenek rá, hogy nem irigylem őket. ★ Ez a két ember elégedett, kiegyensúlyozott. Csak azért, mert eddig a szerencse is mellettük állt? Alig hiszem. Nem vágytak ötszámjegyü fizetésre, tudományos karrierre. „csupán” tanárok szerettek volna lenni. Sikerült. Szabó Péter Korhű jelmezben a „csapat" Egy különleges hanghatás: tubába tújt trombita (Fotó: Laczkó István) Régi idők ! zenéje A XIV. Drezdai Nemzetközi Dixielandfesztiválon a Budapesti Ragtime Együttes nagy sikerrel képviselte hazánkat. Ez a népes csapat játszott nemrég a tanárképző főiskolán is. Humorral átszőtt műsoruk zömében régi klasszikusokból állt, de bemutattak néhány igen szellemes saját feldolgozást is, most megjelent lemezükről. Az elbűvölt közönség négyszer tapsolta vissza a zenészeket.
