Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-06 / 54. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 6., szerda 3. Történeti mozaik (1944—1945) A 26 hektáros terület zart, védett Nem varázsgömb: az üveggolyó a napi nap(Fotó- Köhidt Imre) fénytartam meghatározását segíti (II 1.) Az első személyes élményem a felszabadult országról s benne Egerről, részemre meghökkentően érdekes, bízvást mondhatom, jellemző volt. Az emberemésztő francia hadifogság poklából rongyos ruhában tértem hazai a szülői házba. Amikor 1945. február 2-án Füzesabonyban felszálltam a híres-neves „ká- védaráló” egy III. osztályú fűtetlen, piszkos, bűzös fülkéjébe, hirtelen elállt a lélegzetem a látottaktól. Az egyik pádon, a sarokba szorítva szorongott a didergő zsúfoltságban dr. Czapik Gyula egri érsek. Akkor és ott meg kellett éreznem, hogy valami nagy-nagy dolognak kellett történnie, ha a nagy hatalmú, s a püspöki kar tekintélyes főpapja itt és ilyen környezetben zö- työg székvárosa felé. Ez a jellemző pillanatfelvétel volt számomra igazi, vérbeli bemutatkozása a megváltozott új magyar életnek. A következő mozaik mondatai szüleim elbeszélése alapján kerültek jegyzet- füzetem lapjaira. 1944. november 30-án felszabadult Eger, s a következő napokban a Vörös Hadsereg fegyveres katonái nap mint nap házról házra járva ellenőrizték, hogy nem bújt-e meg ott egy-egy német vagy magyar, fegyveres vagy civil fasiszta. Így került egy napon egy háromfőnyi járőr a mai Münnich Ferenc utca 8. számú családi házba is. Anyám mesélte, hogy egy csinos tüzértiszt volt a járőr parancsnoka, aki jól beszélt németül. Miután irgalmatlan szigorral átkutatták a szuterént és a padlást, következtek a szobák. A szovjet tiszt meglátva a falakon függő nagy számú művészi becsű festményt, — hogy időt ne veszítsen a patruj — tovább- küldte ellenőrző útjukon, maga pedig képről képre, egyhez-egyhez ismételten vissza-visszatérve élvezte a mesteri színekből felé sugárzó szépséget, nyugalmat, békét, a művészetet. Egy-másfél órát töltött el a képek előtt, s közben mosolygó arccal mesélt a távoli orosz földön hagyott ősz hajú édesanyjáról, otthonáról, családjáról... A napok teltek s múltak... S egyszer már jóval túl járt az óra az éjfélen, amikor élesen, keményen, katonásan kopogtak, zörgettek a szuterénbeli konyha ablakán. öreg édesapám kikelve a tűzhely mellé állított ágyból — őszintén megvallotta — remegő kézzel nyitott ajtót a váratlan éjszakai látogatónak. Legnagyobb meglepetésére, erős kézilámpája fényében a szovjet tüzértiszt állt az ajtó nyílásában. — Váratlan parancs érkezett! Hajnalban indulunk tovább a frontra. Engedje meg polgártárs, hogy búcsúzóul végignézzem ismét kis képtárát. . — mondta. Felvételi Az Országos Munkavédelmi Képző- és Továbbképző Intézet az 1985 86-os tanévre felvételt hirdet felső- és középfokú munka- védelmi szakképesítő levelező tagozataira. A felsőfokú tagozatokra egyetemet, főiskolát végzettek jelentkezhetnek. Középfokú munkavédelmi szakképesítő tagozatra azok a dolgozók jelentkezhetnek, akik szakközépiskolai vagy gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal és legalább kétéves munkavédelmi vagy azzal összefüggő szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Felsőfokú szakképesítést Zseblámpája erős fényénél képről képre haladva ismét végigjárta a szobákat. Egyik-másiknál leült, félrebillent fejjel élvezte a képek hatását. Fél-egy óra múlva bocsánatot kért a szüleimtől, anyám orcáját megcsókolva, apámmal keményen kezet szorított, s eltűnt a koromsötét éjszakában. De szívében, lelkében bizton magával vitte a harcok tüzes poklába is a magyar piktúra egy piciny morzsájának melengető élményét. Jegyzetfüzetkémből egy nem mindennapi élmény képe rémlik fel. Ipacs Géza, aki 1965-ben rendőr százados volt, mesélte el „az egri cukorgyár” alapításának és működésének históriáját. 1945 első hónapjaiban súlyos cukorhiánnyal küzdött a város lakossága. S ekkor született a szovjet katonai parancsnokságon, a komandaturán az ötlet: a hadi események miatt feldolgozatlan cukorrépából meg kell próbálni valamiképpen valaminő édesítő szert készíteni. A megvalósítás Illés György érdeme volt. ö bízta meg Ipacs Gézát, hogy oldja meg a boldogító melaszkészítés „csodá”-ját. A mai Petőfi téren ütötte fel sátorfáját az újdonsült „cukorgyár.” A szikszói gazdaság múzeumba való „gőz teherautójával” Mak- lárról oda szállították a kiásott cukorrépát. A megmosott és répaszeletelővel felaprított termésből két hatalmas hidraulikus szőlőpréssel kisajtolták a cukor- tartalmú levet, melyet azután jókora szőlőtaposó kádba töltögettek a szorgos cukorgyárosok. Ide egy hosszan tekergő vascsőhálózatot szereltek be, majd pedig egy vígan pöfögő gőzgép forró gőzét áramoltatták keresztül a csöveken, mely azután a cukorrépa levét felmelegítette, fel- forrósította. 1945. április 4-én került az első főzet a cukorra éhes fogyasztók elé. 45 pengőért mérték literjét e nemes cukorpótlónak, szemben a feketepiacon forgalmazott melasz 100 pengős árával. Polgármesteri intézkedés folytán elsősorban terhes édesanyák és az apró gyermekek részére utalták ki az újszerű cukorkészítményt. Nagy élmény volt — mesélte Ipacs Géza, a hajdani egri cukorgyáros — amikor elkészült az első főzet! De talán még nagyobb élmény volt látni a hosszú hetek .óta cukrot nélkülözők örömét, boldog mosolyát, amint ízlelgették, kóstolgatták az egri cukorgyár messze földön híressé vált nemes melaszát. Nagy szó volt ez akkortájban... Sugár István (Folytatjuk) pályázat adó. tagozatok jelentkezési lapjai az Országos Munka- védelmi Képző- és Továbbképző Intézetben szerezhetők be, személyesen vagy válaszboríték elküldésével. A középfokú tagozat jelentkezési lapjait az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség megyei felügyelőségein továbbá a kihelyezett tagozatokon szerezhetik be az érdeklődők. Valamennyi jelentkezési lapot az Országos Munkavédelmi Képző- és Továbbképző Intézet címére (1368) Budapest. V., kerület, Guszev utca 12.) 1985. március 15-ig kell eljuttatni. Tudósok az Eged alatt Közel másfél évtizede elkezdődött valami Eger mel lett, az Eged hegység aljában Sikfőkúton. Elkerítettek néhány hektárnyi erdőt, a természet egy darabkáját, és kutatók ütöttek tanyát a vidéken. A tölgyesben két faház, néhány mérőeszköz és sok-sok megfigyelés volt a kezdet, és azóta a begyűjtött milliónyi adat, amelyek ma már a kutató, értékelő munka szolgálatában állnak. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem indította el a munkát és az első fecskék, — akikkel a szerencsém 1972-ben összehozott — dr. Jakucs Pál professzor és munkatársai voltak, akiknek akkoriban az volt a véleményük, hogy a Bükk déli lejtője és az Alföld találkozása, pontosabban Sikfőkút és vidéke az a valószínűsíthető terület, ahol hazánkban a legtisztább a levegő. Ez.t a véleményt később az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Légkörfizikai Intézetének munkatársai is osztották, így ők is beindították, és ma is gondosan végzik méréseiket, éppen úgy. mint másutt is az országban. A sikfőkúti Projekt, ahogyan a kis fatábla hirdeti az isten háta mögötti kutatóbázist, ma már jól felszerelt szabadtéri laboratórium, ahol az esztendők valamennyi évszakában minden nap minOtt lesz Közeleg pártunk XIII. kongresszusa, A majdani küldöttek izgalommal vegyes várakozással tekintenek e rangos esemény elé. Sokan közülük már felszólalásuk fejezeteit fcgalmazgat- ják, s azon töprengenek, hogy vajon hogyan lehetne minél tömörebben, kifejezőbben tolmácsolni azoknak a dolgozóknak az érzéseit, gondolatait, akiket képviselnek. Persze addig, amíg valaki az ország nyilvánossága elé áll, amíg elnyeri társai, kollégái bizalmát, megbecsülését hosszú utat kell megtenni. Oláh András, a vi- sontai Thorez bányaüzem dolgozója a bányászok „üzenetét” viszi majd március 25-én a fővárosba. — Rendkívül nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy éppen rám esett a választás. Az is igaz viszont, hogy ez komoly felelősséget ró rám. — Egy pillanatra most ne a jövő felé tekintsünk, hanem kanyarodjunk vissza a múlthoz. Hogyan indult a pályája? — A gyöngyösi Vak Boty- tyán Gimnáziumban végeztem. Ekkor úgy határoztam, hogy hivatásos katonatiszt leszek, s ezért a szolnoki Kilián György Repülőműszaki Főiskolán folytattam a tanulmányaimat. Ez azonban csak terv maradt, mert egészségügyi okok miatt le kellett mondanom erről a hivatásról. Ezután, azaz 1973 júniusában kerültem ide a jelenlegi munkahelyemre. Minthogy az eredeti szakmám műszerész, így itt is ezt a tevékenységet végeztem. Három esztendő telt den órájában gyűlnek az adatok, és bonyolult gépek rögzítik a történteket. A nyolcvan csatornás digitális adatgyűjtő masina — amelynek értéke több millió — nem kevesebb, mint ötvenféle mérést végez. A bázison egy másodpercnyi szünetet sem tart a telex, a különböző adattároló műszerek a legmodernebb körülmények között rögzítik a tényeket. A két faház ma is ott áll a régi helyén, mellettük a fél évszázadot megért tölgyfákon is túlnyúló vastorony, amelynek tetejéről nyáron, szép időben meg lehet pillantani a messzi távolban kanyargó Tiszát. A 25 méter magas szélsebességmérő állvány talapzatáról pókháló- szerűen ágaznak szét az erdőben a gyalogutacskák, amelyek a számozott fák között egy-egy műszerig, tartályig, vagy éppen hőmérőkig vezetnek. A gépi mérések mellett szükség van arra is. hogy két betanított ember naponta többször is bejárja a Projekt területét, és kézzel rögzítse azt, amire a gép va'.amtiyen oknál fogva nem képes. Majnár Zoltán sok év alatt — ki tudja hányszor — járta már be a környéket, és ha a gyalogutakon megtett kilométereket egy titokzatos masina rögzítette volna, akkor ennyi kilométerrel kétszer is körüljárta volna az egész országot. Érdeklődő kérdéseink előtt egy gyors telefon Debrecenbe az egyetemre és megnyílik a kutatási terület. — Tudja, olyan ez. mint egy darabka titokzatos világ! Itt csak mérünk, de nem szólunk bele a természet menetrendjébe. Tizenöt év óta sem egy fát, sem egy fűszálat nem irtott ki innen senki. Háborítatlan ez a „tenyérnyi", 27 hektáros terület és bár közel az út, de úgyszólván alig tudja valaki, hogy itt mintegy „száz" tudományos kutató legalább harminc különböző témában kutat, bizonyít, dolgozik. — Milyen méréseket végeznek ? .— Csupán néhányat említek: csapadék, sugárzás, hőmérséklet. talajnedvesség, olyan meteorológiával kapcsolatos mérés, mint a zúzmarakicsapódás vizsgálata, a levegőszennyeződéssel kapcsolatos észlelések sorozata. Járjuk a gyalogutakat, tapossuk a havat, kalauzunk megmutatja a napfénytar- tammérő műszert, majd a talajhőmérőket vesszük szemügyre, amint egyetlen mozdulatra csúsznak elő a fagyott földből. — Vannak száraz és nedves hőmérők — magyarázza Majnár Zoltán, miközben a fahőméró adatait rögzíti füzetébe. — Itt mindennek pontosnak és precíznek kell lennie! — mondja. Mérnek a gépek, mérünk mi is_ és ebből a tengernyi adatból dolgoznak azután a tudományos kutatók. Röppen a telefonhívás Budapestre, Debrecenbe, Egerbe, a Kékestetőre, és sorra igazolódnak a Projekt egyik őrzőjének, megfigyelőjének szavai. Kiderül az is, hogy a mintegy száz kutató témái jól beilleszkednek az UNESCO egyik programtervébe, amelynek ezt a címet adták: .,A bioszféra és az ember". Esztendőről esztendőre növekszik, gyarapszik mind a kutatók száma, mind a begyűjtött adathalmaz, de fejlődik a bázis is, amely oly csendben, oly szerényen húzódik meg az Eged hegység aljában, mintha hallatni sem óhajtana magáról. Ezúttal felkerestük, tetten értük, lelepleztük. Annyi bizonyos. hogy itt minden a tudomány szolgálatában, az „emberért" történik... Szalay István (Fotó: Perl Márton) nek üteme elmaradt a korábbi évekétől Elmondanám továbbá azt is, hogy milyen a fiatalok helyzete nálunk, a Mátraalji Szénbányáknál. — Ügy látom igen elfoglalt. .. A szabad idejét mivel tölti? — Valóiban elég zsúfolt egy-egy napom. A folyamatos munkarend, Illetve az egyéb megbízatások teljesítése nem hagy sok üres órát. Szerencsére a családomtól — a felségemtől éppúgy, mint a testvérektől —minden támogatást, segítséget megkapok. Mindenesetre, ha otthon vagyok, akkor szívesen foglalkozom a gyermekeimmel, a kilencéves Viktóriával és a háromesztendős Károllyal. Emellett szeretek olvasgatni és a lakásunk csi- nosítgatását is örömmel vállalom. A hétvégeken pedig többnyire felkerekedünk, és meglátogatjuk a rokonságot. Egy, a több száz küldött közül... Még fiatal ember, de tudja, hogy mivel tartozik a választóinak, mit várnak tőle az itthoniak. Sárhegyi István A kettős „üvegbuborék” a fák alatt méri az átjutó napenergiát A BÁNYÁSZOK NEVÉBEN... a pártkongresszuson el így, majd kimentem folyamatos műszakba, s ettől fogva kenőként kerestem a kenyeremet az MT 4-es kotrógépen. Közben "ersze tovább bővítettem az ismereteimet; gépszerelő szakon technikusi minősítést szereztem. Emellett még egy sor dolgot kellett elsajátítanom ahhoz, hogy megvalósuljon az elképzelésem, s aknász lehessek. Nem akarok belemerülni a részletekbe, lényeg az, hogy sikerült, s pillanatnyilag is termelés- irányító aknászként dolgozom, s húsz társam munkájáért vagyok felelős. — A mozgalommal miként került kapcsolatba? — 1968-ban léptem be a KISZ-be. Később már alapszervezeti titkárként tettem a dolgom, majd a bányaüzem KISZ-tbizottságának vezetőségi tagjai közé kerültem. Rövidesen felvettek a pártba, majd pedig — az idei választások eredményeként — a vállalati pártbizottság tagja lettem. Az is ekkor dőlt el, hogy én képviselhetem a kongresszuson a kollektívánkat. — Minek tulajdonítja azt, hogy a többiek ön mellett tették le a voksukat? — Nézze, úgy érzem, hogy megválasztásom közvetlenül nem nekem szól. hanem éppen azoké a megtiszteltetés, akiket képviselek majd. Az elismerés tehát inkább annak a másfél ezer társamnak jár, akik folyamatos munkarendben dolgoznak, méghozzá tudásuk és képességeik legjavát adva. De hogy a kérdést ne kerüljem meg: jómagam — amikor csak alkalmam nyílott rá — mindig azon voltam, hogy a különféle fórumokat felhasználjam arra, hogy rámutassak a hiányosságokra, hibákra. Ezt mindenkor azzal a céllal tettem, hogy egy-egy területen előbbre léphessünk. Többnyire el is fogadták a véleményemet, azaz a vezetők is úgy látták, ahogy én, sőt nem egyszer meg is valósították azt. ami|t javasoltam. — Mondana erre egy példát? — Köztudomású volt a cégünknél. hogy a kenők a legkülönfélébb emberek közül kerültek ki, magyarán elég vegyes társasága volt. Ez úgy értendő, hogy a vasasszakma szinte valameny- ny.i képviselőjét megtalálhattuk közöttük. A munkájuk azonban! sem anyagilag, sem pedig erkölcsileg nem volt eléggé megbecsült. Ezen akartam változtani, s — kétéves „harc” eredményeként, melyből azért kivettem a részem — sikerült azt elérni, hogy ezeket a dolgozókat a szakmájuknak megfelelő kategóriába sorolják. Ez nyilvánvalóan meglátszott a borítékon is. . . — Ha lehetősége lesz rá, akkor felszólal-e a kongresszuson? — Igen, tervezem, s remélem, hogy szót kapok majd. Ismertetni szeretném a bányaüzemünk eredményeit, gondjait, problémáit. Beszélni akarok arról is, hogy — ,s ez már nem csak a mi vállalatunkra vonatkozik. hanem az egész bá- nyásztársadaílomra — sajnos a bányászok- bérnövekedéséAz adatgyüjtögép táblázatokra nyomtatja.de lyukszalagra is felviszi a mérési eredményeket
