Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-05 / 53. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. március 5., kedd A BUBUS EGERBEN Ki nevet a végén? Az ismert társasjáték könnyed színpadi változatával találkozhattunk az egri Gárdonyi Géza Színházban, a Vidám Színpad vendégjátékán. A Bubus című darabban a figurák egyszerű szabályoknak engedelmeskednek, a dobókockák sorsszerűségével rendezi életüket a szerző. Véletlenek indítják el a cselekményt, s mindenki és minden változatlan marad, mire befejeződik a játék. Különösebb tét tehát nincs, a nézőknek csak azon kell tipródnia, hogy miként toldozzák be a hazugság hálóját, amely lehetővé teszi a további együttlétet. a polgári család békéjét. Csala Zsuzsa és Bodrogi Gyula kellőse Hevesből: Gárdonyi, Bródy, Remenyik. .. Az irodalom földrajza Addigra azonban el kell még dönteni, hogy ki a vesztes és ki a nyertes a „párviadalban”: a feleség, akit erőteljesen megtámogat a kardos anyós, vagy a férj, akit segít a férfiszolidaritás. Valóban kockajátékszerű véletlen alakítja ki ezt a helyzetet. Véletlenül a szobában marad egy levél, amelyet a főszereplők kislányától kobozott el szigorú osztályfőnöke. A tévedések láncolata indul el: a szobalányt hiszi a látogatásra érkező szemellenzős pedagógus a ház asszonyának, így adja át számára a bűnjelet. A szerelmes sorok aztán a feleség kezébe jutnak, aki azonnal anyjához fordul. Az aztán teljes erőbedobással elkezdi a „hadjáratot”, hogy bosszút álljon valamennyi vélt vagy valóságos sérelemért, amit a férfinéptől elszenvedett. Kezére játszik a férfi túlbiztosítása: a neki tulajdonított írás két szerzőjét is fevonultatja. Mindkettő váltig állítja, hogy a szenvedélyes szavakat a menyasszonya irta neki. Az elterelő „hadművelet” így nem járható"! sikerrel, a hazugságok önmagukat leplezik le. Az asszonyok válóperes ügyvédhez fordulnak, de az anyós még meg is tetézi az „ellencsapást”, mert a második számú jelentkező feleségét beavatja a „titokba”, amelyet a szerencsétlen férfiú kínjában talált ki. Az igazolványában tudniillik az áll', hogy nős, s ezt csak úgy tudta megmagyarázni: válófélben van, s amint lehet, elveszi azt a bizonyos nemlétező hölgyet, akinek az irományát véletlenül megtalálták barátja zsebében. Így aztán már valóban áll a „bál”, az anyós furfangja egyre nagyobb füllentésekbe rángatja bele a két cimborát. A végén még egy „szerzőt” is kerítenek kínjukban, aki bevallja, hogy ő annak a bizonyos levélnek a szerzője. Igen ám, csak közben megérkezik a másik feleség is, aki összetalálkozik így urának vélt, majd mint kiderül: valódi barátnőjével. Így aztán teljes a zűrzavar. minden a feje tetejére áll, senki sem tudja mái. hogy mi az igazság, mi a megtévesztés. Valójában nem is nagyon számít. inkább csak annak van jelentősége, hogy ki mit hisz el, Ugyanis ez a valóságos vagy hallgatólagos bizalom teremti meg az alapokat, hogy „hőseink” tovább éljenek saját maguk által kipingált kulisszáik között. Egy ilyen — poénra épülő — darabban nem volna helyes elárulni, hogy mi a csattanó. Mindenesetre elég váratlan a végső fordulat, de talán ez az egyetlen esély arra. hogy valóban rendbejöjjenek a dolgok. Különös, hogy miért porolták le ezt a negyvenes években készült vígjátékot. Mint az eddigiekből kiderülhetett: nem túl fajsúlyos, de nem is túl szellemes művel állunk szemben. Talán „importkiváltás" késztette a színpadra állítókat: be akarták bizonyítani, hogy nemcsak a divatos francia szerzők írtak le könnyen fogyasztható csacskaságokat. Hazánkfiai is értettek ahhoz, hogy olajozottan működő darabszerkezetet alkossanak. De ezen túl késztethette az alkotókat az a csekélyke tartalom is, amelyet az alkotás közvetít. Egyre több szó esik ugyanis nálunk is a család erkölcséről és álerkölcséröl — gondoljunk például Mis- kolczi Miklós írásaira — mintha kezdenénk újra felfedezni, amivel eleink küzdöttek. Szerencsés hogy éppen a Vidám Színpad társulata játssza e darabot. A televízió és a rádió kabaréműsorainak jól ismert szereplői ők. s manapság elég jelentős részt foglal el e összeállításokban a Bubushoz hasonló írások sora. így hát a közönség azonnal vette a lapot, hiszen ezektől a színészektől látott már hasonlót. Elég volt, hogy megszokott, vagy annál egy kicsivel jobb formájukban ..élőben” láthattuk őket, s máris biztosított volt a siker. Mesterségbeli tudásért nem kell a szomszédba menniük, szinte minden fogást ismernek, amivel a közönséget meg lehet nyerni. Régi kedvence a nézőknek Bodrogi Gyula: most is igazolta a figyelmet és szeretetek Hangsúlyos jelenlétével az előadás egyik meghatározója. Hasonlóképpen a feleségét alakító Géczy Dorottya. Kevésbé meggyőző Rátonyi Hajnalka: korban és egyéniségben hozzá kevéssé hasonlatos figurát kell megformálnia: jelenlétében lelassulnak az események. A legnagyobb meglepetés Schubert Éva: szinte lubickol szerepében. nagyon pontosan érzi, tudja a játék stílusát. Kár. hogy a többiek más „színpadi nyelvet” beszélnek. Csala Zsuzsa elsöprő, mint mindig, Zana József, Vere- bélyi Iván és Urbán Erika a már ismert tulajdonságaikat, stílusukat hozzák. Kár, hogy a rendezés nem teremtett egységesebb közeget, ezért gyakran a kelleténél lassúbb az előadás, máskor meg indokolatlanul pörögnek fel az események. Mégis úgy felelhetünk a címben föltett kérdésre, hogy a végén mégiscsak a közönség nevet, akárki is győz, vagy veszít a színpadon, mert az összes hibájával együtt egy kellemes, „nézhető" előadást tekinthettünk meg. Gábor László A Miskolci Akadémiai Bizottság irodalomtudományi munkabizottságának legutóbbi ülésén örömmel újságolta dr. Nagy Sándor elnök. hogy a három észak- magyarországi megye szakembereinek tevékenységét közös szál is összefűzheti. Ugyanis a kutatást nehéz összefogni, hiszen a tudósok mind más-más területtel foglalkoznak. Az irodalmi topográfia viszont egy olyan témakör, amelyben nem jelentenek akadályt a megyehatárok. a módszerek, hiszen az ezzel foglalkozóknak ugyanolyan szempontok alapján kell dolgozniuk mindenütt. A résztvevők elmondták, hogy Nógrádban és Borsodban már hozzáláttak azoknak a helyeknek a felderítéséhez, amelyek a literatú- ra szempontjából érdekesek, s tapasztalataikat, észrevételeiket örömmel osztják meg a hevesiekkel. Ugyanis megyénkben még nem kezdődött el ez a munka. Mint ismert, hazánkban a Petőfi Irodalmi Múzeum irányítja az alapkutatásokat. A tervek szerint a következő ötéves tervben az intézmény szeretné összegyűjteni az országban azokat a helyeket. amelyek irodalmi eseményekhez, jelenségekhez, művekhez, írókhoz, költőkhöz kötődnek: tehát alkotók lakó- és szülőhelyeit, szerkesztőségeket, jeles kiadókat, kávéházakat és minden fontosabb helyszínt, ahol valaha is neves személyiség fordult meg. Az összejövetelen részt vett Birck Edit, a múzeum osztályvezetője is. akitől az. irodalmi topográfia fontosságáról érdeklődtünk. — Az irodalomtörténeti kutatás számára nagyon fontos lenne ez az „adatbank”, hiszen jelenleg nincs ilyen — mondta. — Eddig mindenki magának bányászta ki, hogy egy-egy szerző adott időpontban hol tartózkodott, mit csinált. Szeretnénk, ha 1990-ig „befutna” hozzánk ez az ismeretanyag, s azt bárki igénybe vehetné. Ezek az információk nemcsak a kutatók számára, hanem a helytörténeti tájékozódás miatt is fontosak: iskolások, szocialista brigádok használhatnák ezeket vetélkedőiken. A városfejlesztési, település- rendezési szempontból is hasznosak lennének: azt az épületet, amelyről kiderülne, hogy nagy író lépte át a küszöbét, nem hagynánk lebontani. s emléktáblával jelölnénk meg. Igaz jelenleg is ismerjük valamelyest az „irodalom földrajzát”, de ez a kutatás arra is szolgálna, hogy pontosabbá tegyük az adatokat. Nemrégiben például az egyik Komárom megyei emlékmúzeumról derült ki, hogy tévesen tartják azt egyik írónk szülőházának. — Az összegyűjtött és rendszerezett tényekből kiadvány lesz? — Most az lenne a fontos, hogy minden megyében elkezdjék a munkát — mondta. — Aztán jó volna, ha folyamatosan kapnánk a kutatóktól az adatlapokat, hogy azokat feldolgozhassuk. Szeretnénk könyv alakban is megjelentetni mindezt, de erről még korai lenne beszélni, hiszen jelenleg még nincs erre pénzünk. Egyébként úgy gondoltuk hogy a megyei múzeumi szervezetek segítségével és támogatásával végezzük ezt a feladatot, de — már az indulásnál kitűnt — nem vállalkoztak rá, így igyekszünk mindenütt azokat mozgósítani. akik megnyerhetőek ennek az ügynek. Dr. Nagy Sándortól, a munkabizottság elnökétől megtudtuk, hogy a Heves megyeiek is szívesen veszik ki részüket ebből a tevékenységből. A gyűjtőmunkában számítanak a Megyei Könyvtár dolgozóira és a középiskolák szaktanáraira is. Minden bizonnyal az itteniek is tudnak majd újdonsággal szolgálni például Gárdonyi Gézával, Bródy Sándorral, vagy Remenyik Zsigmonddal kapcsolatban. (homa) Schubert Éva. mint „kigyószeliditö” (Fotó: Kőhidi Imre) TKiery Árpád : u/í. A vonat késett. Az autóbusz a külső városrészbe —. ahol lakott — az orra előtt ment el. Harminc perc múlva indult a ■következő. A restiben kért egy pdhár pálinkát. Ügy gondolta : ennyit megengedhet magárnak, öt nap alatt összesen háromszáz- tíz forintot költött. Ez rekord volt. öt napon át egy falusi takarékszövetkezet pénztárikönyveiben kutatott. Az első este meghívták vacsorára, de nem fogadta el. — Engem nem fogtok leitatni — gondolta. Kedden összeveszett a felügyelő bizottság elnökével, a következő nap megfenyegette a pénztárosnőt. — A revizor úr ezt nem engedheti meg magának — mázolta el a nő szipogva a szeme körül a festéket. Ma délután, húsz perccel a vonat indulása előtt H. Tóth Géza revizor fellélegezve, egy emberbarát örömével írta alá a iegy- zőkönyvet. Szabálytalanságot nem talált. Az öt nap azonban elcsigázta az idegzetét. A restiben az asztalra borult, hozzá se nyúlt az italhoz. — Valami baj van? — érdeklődött a pincér. — Semmi, semmi — emelte föl H. Tóth a fejét. Fáradt vagyok, és szeretnék egyedül lenni. — itt, uram? Otthon az asztalon a felesége levele várta. „Soha nem gondoltam vdlna> hogy idáig jutunk. Amikor elmentél, már akkor tudtam, hogy nem igaz. amivel áltatsz, de megpróbáltam magarnnak beme- sélini. hogy hátha csak az én gyanakvó természetem, és mégis igaz, amit mondtál. De hát rá kellett jönnöm megint, hogy neked mindenki fontosabb. mint én. Te csak azzal vagy hajlandó törődni, ami a hivatásod, mert az a mindened, én pedig azt mondom, hogy a rögeszméd. Abban a hi- szemben élsz, hogy megfogod váltani a világot. Sajnos. a családoddal azon kivül. hogy hazaadod a fizetést, nem sokat törődsz. Mit tehetek ezek után? Levonom a tanulságot. Sokszor voltam már melletted nehéz helyzetben, de mindig megmaradtam tisztességesnék és becsületesnek, de a te közömbös, önző természeted nem engedte, hogy velem is törődj...” H. Tóth a kisebbik szoba felé pillantott. Az volt az érzése, hogy Olga a lefüg- gönyzött ajtó mögött ha 111- gatózilk. És a kislány? Most kapott észbe, hogy amikor belépett a lakásba, a köszönésére nem kapott választ. Megnézte az óráját: fél kilenc múlt, A konyhaasztalon üveg- búra alatt néhány szelet turistaszalálmi. egy darab sajt és valamennyi vaj várta. A sajtot meg a szalámit befalta kenyér nélkül. A hűtőszekrényben talált egv üveg sört. megiitta. Az otthonos beidegződések, valamennyire visszazökkentették. A cigarettáját a nagykabát zsebében hagyta. Kilépett érte az előszobába. A prémes kabátban volt a keze. amikor a bejárati ajtóra pillantott. és megdermedt : a biztonsági lánc az előbb még nem volt beakasztva. De ki? És mikor? Hogyan? ... Hatái- rozottan emlékezett, hogy ő nem. Kétségtelen, hogy amíg bent a levelet olvasta. vagy a konyhában volt. Olga a fürdőszobán át elő- osont, és beakasztotta a 'biztonsági láncot. H. Tóth a rágyújtásról is megfeledkezett. Az előkészített vacsora. a levél, a kihalt csönd, s most a beakasztott lánc: mindebben volt válaimi kísérteties. Egy pillanat alatt szertefoszlott volna ez a különös állapot, elég ha beszól a másik szobába, vagy egyszerűen bemegy Olgához, megölelt és megcsókolja, mint akinek fogalma sincs az asztalra tett levélről. Ha nem kellett volna megszólalni! Végre rágyújtott. Két- három szippantással telefüstölte az előszobát. Eszébe jutott, hogy a múltkor a moziban voltak, hazafelé Olga odabújt hozzá, és a fülébe súgta: — A ma- darák elrepültek ... H. Tóth nem tudott mit válaszolni. — Nem is láttunk a filmben madarakat — gondolta. Olga megismételte: — A madarak elrepültek ... H. Tóth még akikor se válaszolt, de megőrizte magának ezt a különös. nem hozzájuk illő mondatot. — Miért nem válaszolsz, ha kérdezlek? — rángatta Olga a karját. A konyhán át visszament a szobájába. Haillgaitózott egy ideig, aztán bekapcsolta a rádiót, zenét keresett. Andrea csöngetett. — Hol voltál? — förmedt rá az apja. — A barátnőmnél. iH. Tóth fülét megütötte a hetyke válasz. A felismerési, hogy nem először hallja ezt a fajta hangot, zavarba hozta. Valami olyasmit gondolt, hogy többet kellene törődni a lány nevelésével. (Folytatjuk)
