Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-05 / 53. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 5., kedd 7 ” 5. Termeszek „kamikáze,,-halála Vince, Mátyás, Medárd Naptárhoz kötődő időjárási babonák és valószerűségek Mind napjainkban, mind a múltban is, a vidéken és a városban lakó embereket az időjárásbeli változások érdekelték. A vidéken javarészben a mező- és kert­gazdálkodáshoz kötődők érdeke, mig a városi nagyobb közösségekben élő embereket a napi hivatali foglalko­záshoz kapcsolódó közlekedési körülmények, a nyári idényben a természetjárás és az üdülés lehetőségei ré­vén szoros kapcsolatban állnak a manapság egyre sű­rűbben jelentkező rádión és televízión közvetített me­teorológiai jelentések. Nem utolsósorban ide kötődnek még a régmúltból származó, néphagyományokból ránk­maradt és sokrétűen gyökeret vert időjóslások is. Ép­pen ez utóbbiakról kívánok tájékoztatást adni. A társadalomban élő ro­varoknak. mint a hangyák, méhek és termeszek, az is közös vonásuk, hagy épít­ményeik védelmét erre a célra különlegesen kialakí­tott és felfegyverzett „ka­tonákra" bízzák. Ezek a többi „dolgozótól” (és a ki­rálynőtől is) jelentős mér­tékben különböznek. Mint most egy brit tudós leírta, néhány termeszfai meg tud­ja oldani az ellenségekkel szembeni védelmét katonák nélkül is, ők a csoportju­kat az önpusztítás megle­pő képességével védik. Közönségesen a terme­szek a következő módon védekeznek támadások el­len: a katonák mérges vá­ladékot termelnek. ame­lyet az ellenségbe juttat­nák fecskendezéssel. „rá- dörzsöléssel” vagy hara­pással. Az eddig ismert kö­rülbelül 30 ,.kamiikáze”-faj- ta — közéjük tartozik a dentispisotermes brevicari- notus és az orthognatho- termes gibberorum — azon­ban másképpen védekezik : fölrobbannak. ha támadó hangyákkal kerülnek érint­kezésbe, és egy elhárító­váladékot terjesztenek. Az említett két fajtában (és még néhányban) ezzel a képességgel csak a katonák rendelkeznék, de a 30-ból a legtöbbjének — valameny- nyit Brazíliában találták — Nagy-britanniai környe­zetvédők nemrég érdekes kísérletet végeztek annak megállapítására, mennyi hulladék kerül a hajókról a tengerbe. Megfigyelték, hogy egy 45 főnyi személy­zetű téherhajóröl 44 nap alatt 320 papírdobozt, 554 műanyag flakont, 281 üveg­palackot és 5175 pléhdobozt és egyéb fémhulladékot dobtak a tengerbe. Az élel­nincs szüksége katonákra. Valamennyi példány ugyan­is egyformán fel tud rob­banni. Mint Alan Mill, a Sou­thampton! egyetem munka­társa megfigyelte, ezek a termeszek két lépcsőben semmisítik meg az ellensé­geiket. Az altestükben ugyanis egy nagy tartály folyékony elhárító vála­dékkal rendelkeznek. és ebből egy cseppnyit elriasz­tásképpen kiválasztanak a szájukon keresztül, ha ké­miai ingert vagy enyhe vibrációt éreznek. Ha azon­ban a támadó hozzáér vagy beleharap, erre a termesz hevesen reagál: lökésszerűen összehúzza altesti izmait, amitől fölszakad a hasfala és ezen keresztül kijut az egész váladék, amely a le­vegőn azonnal ragacsos lesz és mozgásképtelenné teszi mindkét állatot. Ez mind­kettőjük kimúlását jelenti. Mill megifigyelte egyes termeszeknél, hogy akkor is felrobbannak, ha őket, magukat semmi sem érin­tette, de 2—3 mm-inyire vannak egy felrobbanó tár­suktól. Feltételezhető tehát, hogy a váladék olyan szag- anyagot is tartalmaz, amely fokozza a szomszédos faj­társak készenlétét, s így a „kamik á ze” -ha tálukkal j a­vítják az egész kolónia vé­delmét. miszer-maradék tói ron­gyoktól és más hulladékok­tól is ilyen úton „szabadul­tak meg”. Ebből és más hasonló megállapításokból kiszá­mították, hogy a világon a hajókról mindennap 10,6 millió pléhdoboz, körülbe­lül 560 ezer műanyag fla­kon és 670 ezer üveg kerül a tengerbe. A naptárakhoz kötődő idő­járásnak manapság is erős hagyományai élnek a nép körében, melyek eredete ja­varészben még a történel­mi időkből ered. Népi ere­detben hazánkban elsősor­ban a szabad természetben huzamosabban élő emberek, a szántó-vetők és pásztor- emberek körében keresendő, ezek hosszú tapasztalatszer­zésből eredő jövendölésének egy része. Más része — külö­nösen a nagy időtávlatokra szólóak — pedig tisztán ba­bonás jóslásoknak tekinten­dők. A rövidebb időváltozá­sokkal kapcsolatban nem is kell nagyon a múltba men­nünk, hiszen az eléggé el­terjedt barométer állá­sokból a rövid időn belüli változásokat meglehetősen megbízhatóan jelzi. De még manapság is sok természet­ben járó ember a levegő lég­köri állapotából, a párásság­ról, ködről, vagy derült ég­boltozatról tapasztalati ér­zékkel tud következtetni a tartós jellegű, vagy közeli változásra hajló időjárás helyzetére. Az emberek je­lentékeny részének szervezeti rendszere az időjárás fron­tális változását már előre megérzi és idegrendszerileg érzékeli. A legismertebb idő­járási jóslások már az év elejével ismertek a naptá­rainkban. Így elterjedt ba­bonás jellegű a Pál-napra eső, mely azt jósolja: Ha Pál fordul köddel, ember elvész döggel. Avagy a Gyertya­szentelő, mely azt mondja: Ha fénylik a gyertyaszente­lő az Izék-et is vedd elő. (Az Izék régi elnevezés, mely selejtes állattakarmányt jelent.) Ez a naptári idő­pont — mint ismeretes — egyezik a február elején bar­langjából megjelölő medve kitekintésével kapcsolatos időjárás állapotával. Ezután néhány nappal jön Vince, melynek babonás jelzése a szőlősgazdák felé szól oly­képpen, hogy: Ha megcsor­dul Vince, megtelik a pince. Ebben a hónapban már kis­sé valószerűbb és rövidebb időpontra szóló jóslatok jön­nek, jön a: Dorottya ha szo­rítja. Júlia tágítja. Azaz az előbbi névnapi fagyot a kö­vető közeli névnap olvadás­sal enyhíti. De egyébként a tél végi február még megtré­fálja a télutót azzal, hogy Mátyás ront ha talál, s ha nem talál csinál. Azaz ha addig fagyott volt az idő. enyhet hoz, ellenkező eset­ben ha addig enyhe volt az idő, úgy fagyot hoz. Ezek a tél végi februári időjárási körülmények — fagy, hó és enyhülés, sár és latyak — már nem ritkán előfordulnak és már nem annyira babonás jellegűek, mint inkább valószínűségen alapulnak. A kora tavasszal közismert március 20. táján megjelenő naptárunkban Sándor—József—Benedek zsákban hozza a meleget. Ta­pasztalat szerint hol hozza, hol nem hozza, vagy éppen meglepetést okoz. így 1952- ben ez idő tájban beköszöntő nagy tavaszi fagyok idején, mikor nemcsak Egerben, ha­nem az egész országban a kemény hideg igen nagy ká­rokat okozott a szőlőkben és a gyümölcsösökben. A fagy talaj körzetekben akkoriban egyes helyeken elérte a mí­nusz 3—4 fokot is. Ezt kö­vetően tíz év múlva. 1962- ben. megközelítően ebben az időszakban ugyancsak volt tavaszi fagy, bár a korábbi­nál valamivel enyhébb, ki­sebb károkat okozva. Mindkettő áramló fagy volt. azaz nemcsak a lapo­sabb talajközeli fekvésekben jelent meg, hanem átvonult a magasabb hegy- és domb­oldalakon is, amint akkor az egri szőlőhegyeket járva azt tapasztaltam. Mint a mete­orológiai feljegyzéseket meg­figyelve megállapítottam, mindkét tavaszi fagyot me­leg idő előzte meg. erősen felszálló légáramlattal és derültséggel. Ellene akkor füstöléssel próbálkoztak vé­dekezni a gazdák, de mivel áramló fagy volt, a füstfel­hőket a vonuló légáramlat Lassan eloszlatta. Megközelítően természet- földrajzi és frontális jellegű időjárási jelenséghez kötő­dik a Medárd napi jóslás is. Az ismert mondás szerint Medárd napján ha esik, úgy negyven napig esik. Ez az időjárási jelenség valóságos áldás hazai mezőgazdasá­gunknak. A negyven nap persze csak egy körülbelüli időtartam, amelyet esős nap­szakok mellett, csapadék- mentes időszakok is megsza­kítanak. Ha az esős napok többé, vagy kevésbé késnek, azt országunk mezőgazdasá­ga nagyon megérzi, különö­sen a fejlődésben levő nagy caapadékigényű gabona és kapás-, valamint szálas ta­karmány növényeink. Talán legkevésbé sínyli meg a mé­lyebb gyökérzetű és száraz- ságtűrőbb szőlő és gyümölcs. A június 8-án megjelenő Medárd napjának — mint fentebb jeleztem — megvan a maga éghajlatföldrajzi ma­gyarázata. Általában hazánk időjárását is túlnyomórész­ben ebben az időszakban a szárazföldi melegedés jel­lemzi. Ennek késlekedését tapasztalta hazánk keleti vi­déke is az elmúlt év júniu­sában és júliusában. Persze az ilyen időjárási jelensé­gekből pontosabb megfigye­léseket és következtetéseket csak akkor lehet levonni, ha az egyes éghajlati zónákban megfelelő meteorológiai fel­szereléssel vannak ellátva, és az adatokat pontosan fel­jegyzik. Ilyen észlelőállomás Eger­ben már egy évszázada mű­ködik. Az 1900-as évek ele­jén létesült az egykori Vin­cellériskola. majd később a Szőlészeti Szakiskola, illetve a Szőlészeti és Borászati Ku­tató Intézet meteorológiai ál­lomása. Észlelőtelepe szabad környezetben, az épületektől távollevő szőlötáblában volt elhelyezve. Ezt az állomást az Országos Meteorológiai Intézet 1973-ban megszüntet­te, és helyén szerényebb adatfeljegyzésen alapuló ész- lelőházat tart fenn. dr. Cső Andor Veszélyben a tengerek Messziről jött vendégek A hazai szikes tavaink és mocsaras, lápos, belvizes területeink környékén fész­kelő dankasirályokról, meg a jóval ritkább, évente csak néhány párban fészkelő sze- recsensirályokról úgy tud­juk, hogy költöző madarak, az ősz jöttével dél felé hú­zódnak. Am ha tél közepén lesétálunk akárcsak a pesti Duna-partra, egy kis sze­rencsével ilyenkor is látunk kavargó sirálycsapatokat, ki­vált egy-egy csatorna be- ömlésénél. A rikácsoló si­rálysereg persze, nemcsak 9 Dunának, hanem a többi, ritkán befagyó folyónknak és nagyobb tavainknak — a Balatonnak, a Velencei-, a Fertő-tónak — téli hangu­latához szintén hozzátar­tozik. Ezek a sirályok tulajdon­képpen vendégként érkeznek hozzánk télire. Az Odera és a Visztula folyását követve a Balti-tenger partjairól, sőt néhányan a Jeges-ten­gerről húzódnak délre, má­A hómezők „rabszolgái” Képünkön egy éhes sirálycsapat különféle repülésformáil láthatjuk mèâm 1 i sok a Duna mentén jutnak el hazánk területére táplá­lékkereső kalandozásaik közben a Fekete- és a Föld­közi-tengerről. Északról el­sősorban az éhínséges idő­szak kényszeríti őket délre, de ebben az évszakban a tőlünk délebbre élők is könnyebben jutnak táplá­lékhoz, ha minél nagyobb területen szóródnak szét. A Duna a vonulási útjuk, s amíg be nem fagy, télen is táplálékot adó terület szá­mukra. tavainkkal együtt. Sirály vendégeink köny­nyed röpte, elegáns moz­gása mintegy életet varázsol a téli vizekre. A nyugtalan élelemszerzés során hang­jukkal sem takarékoskod­nak. Sokáig azt hitték, hogy a sirályok világában minden kiáltásnak csak egyetlen értelme van. De kiderült, hogy ugyanannak a jelnek más-más értelme lehet aszerint, hogy milyen ma­gatartási körülmények kö­zepette és milyen egyedek között közvetít kapcsola­tot. A tudomány az összes agancsos kérődzőket a szar­vasfélék családjába sorolta. Érdekes családja ez az ál­latvilágnak. Tagjainak teste arányos, nyakuk erőteljes, fejük megnyúlt, lábszáraik hosszúak, izmosak, farkuk rövid. Agancsuk a homlok­csonton levő rózsa tőn fejlő­dik. A kialakuló agancsot eleinte szőrös bőr — a háncs — borítja. A kifejlett agancs­ról a háncsot a szarvas le­dörgöli. A fiatal szarvas agancsa el nem ágazó, egy­szerű nyárs. Vannak szarva­sok, viszont amelyeknek az agancsa egész életében kétágú (villás), vannak me­lyeknél a legnagyobb ág­szám, csupán a legfejlettebb szarvasoknak van több ágú agancsuk. Egyes szarvasfa­jok agancsai lapátszerűen szétterülnek. Az agancsot a szarvasok az év meghatáro­zott időszakában levetik, és az ivarzás idejére újrakép- zik. A rénszarvas vagy más né­ven tarándszarvas (iramszar- vas) az egyetlen szarvasfaj. amelyből nemcsak a bika, de a tehén is agancsot visel. A rénszarvas agancsára jel­lemző, hogy a fejdísz alakja — a többi szarvasétól elté­rően — előregörbü'lő. Jelleg­zetességük még a rénszarva­soknak, hogy ujjaik mész- szire szétterpeszthetők, a ha­von való járásra kiválóan alkalmasak. E közepes ter­metű szarvasfaj Európa. Ázsia és Amerika északi er­dőségeiben és tundráin ho­nos. Az állatok hatalmas cso­portokba verődve vándorol­nak a hómezőkön táplálék üv 'W r után kutatva. A szibériai ta- rándszarvasok a tél közeled­tével elhagyják a tundrát, s a 700 kilométerrel délebbre húzódó tajgaövezet lakói lesznek: csak itt tudnak táp­lálékhoz jutni, mellyel tes­tük energiaszükségletét fe­dezni tudják. Az északi népek számára nélkülözhetetlen a megszelí­dített rénszarvas. Képünk tanúsága szerint szánjaik elé fogják az állatokat, de hú­suk táplálékul is szolgál, s jóformán minden porcikáju- kat hasznosítani tudják. Eger város Tanácsa V. B. Munkaerő-szolgálati Iroda állásajánlatai: VILATI, Eger, Faiskola u. 9. Középfokú szakirányú végzettséggel rendelkező folyó­számla-könyvelő, utókalkulátor. Építőipari Gépesítő Vállalat, Eger, Nagyváradi út 15. Gyakorlott gyors- és gépíró. Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát, Eger, Széchenyi utca 13. Borkezelő szakmunkás, targoncavezető, villanyszerelő, takarítónő. Érettségizett, fiatal férfi munkaerőket felvesz átképzésre. KAEV, Eger, Kistályai út 6. Anyaggazdálkodó, gyakorlattal rendelkező fémcsiszoló, gépjavító lakatos, elektroműszerészek, esztergályosok, marósok, betanított sorjázó lakatosok, betanított gép­munkások présgépre. Heves megyei Finommechanikai Vállalat, Eger. Faiskola utca 5. Üzemvezető, szakirányú végzettséggel, géplakatos. Kápolnai szervizbe: festő-mázoló (dukkózó). Hevesi szervizbe: adminisztrátor. Finomszerei vénygyár : Gépi forgácsoló szakmunkások, minőségellenőrök, szerszámszerkes/.tö, technológus, középfokú gépész végzettséggel. Továbbtanulók, figyelem! Az 1985 86-os tanévből kihelyezett ÉPÍTŐIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA indul a Hm-i Tanácsi Építőipari Vállalat szervezésében. Jelentkezhetnek: 8 általános iskolai és érettségivel rendelkező dolgozók. Bővebb tájékoztatás a vállalat személyzeti és oktatási osztályán kapható. (Katona Csabánénál). Tel.: 10-622 218. Jelentkezési határidő: 1985. április 20. Részletes felvilágosítás a munikakörökről a munkál­tatóknál és a Munkaerő-szolgálati Irodánál, Egeir, Dobó tér 2. Tel.: 10-144

Next

/
Thumbnails
Contents