Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-05 / 53. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 5., kedd 3* Szigorodást — önmagunk iránt! Behringer Ferenc telepvezetö: — Magunk neveljük a szakembergárdái A szabászaton... Emberek, legyetek jók! — szokták mondani arra az újságcikkre a kollégák, amely .tulajdonképpeni konkrét célok helyett elvi fejtegetésekbe torkoll. Most — abban az átmeneti időszakban, amikor a párttagok. beosztás nélküli építőkövei — emberei a pártnak, már elmondták mondandójukat a beszámoló taggyűléseken, már átadták a szót a küldötteknek —. de még nem emelkedtek határozattá a vélemények tömegének legfonto- sábbjai a pártkongresszuson — nos, a mai időszakban nehéz okosabbat, kézzelfoghatóbbat mondani. Pedig kell! Párttitkárokkal beszélgetve, jegyzőkönyveket olvasva, de bizony a párttaggyűlések hangulatára visszaemlékezve is úgy tűnik a krónikásnak: türelmetlenebbek a párttagok. Természetes reakciója ez an- naik a több éves megfeszített munkának, amely megmentette az ország egészét a leg- rosszabbaktól (fizetési átütemezés, drasztikus életszínvonal-csökkentés, munkanélküliség), amelyekből bizony a világ nagyobbik fele részesült. Am az egyéni ember életében az eredmények még legalábbis nem voltak arányosak az erőfeszítéssel — és ez türelmetlenséget szül. S ez hajtóerő! Még akkor is, ha a három műszakban dolgozó öntőmunikás nem kinyomtatható szavakkal kéri számon: hogyan követelhetik tőle havi fizetése más- félszeresét egyetlen négyzetméternyi lakásért akkor amikor az ép Hómunkásnak megengedik, hogy hétfőn déltől csütörtök délig dolgozzék, ímmel-ámmal? Nem három műszakban ; és csak elvileg nyolc órát... Nem kézlegyintéssel elintézhető sem a hangnem, sem a mondandó, mert társadalmilag igazságos tartalmat hordoz. Most mégsem a konkrét eseteknél horgonyoznék le; hanem azoknál a csomópontoknál, amelyek szinte minden egyes taggyűlésen szóról szóra, ugyanúgy jelentkeztek. Ezek: az egyéni gazdagodás módszerei, az életmód biztonságos környezete és a jövő nemzedék féltése. Kezdjük az egyéni gazdagodással! Az elmúlt időszak alatt az emberek túlnyomó többsége nem gyarapodhatott szándékai szerint — különösen szemet szúró tehát, ha valaki három és fél milliót tud kölcsön adni, vagy feleségének egy Mercedest hagyni „emlékül” a válóper után. E híreket nyilvánvalóan könnyű összefüggésbe hozni azzal, hogy a vállalkozások serkentését tűztük ki célul, jó öt éve. A párttagok egyfelől „féltik a szocializmust” e tőkés életmód csíráit Is megengedő gazdagodástól (három millió még a titkos takarékbetétből is rendes életvitelt enged meg, a munkanélküli kamatokból), másfelől azt mondják: o szocialista szektor miért nem fizet ugyanúgy, ugyanannyi erőfeszítés esetén, mint a kisvállalkozások? Az előbbire, a munka és a törvények tisztelete nélkül szerzett jövedelmek szerzésére jó féket tett a közelmúltban a gazdasági rendőrség intézkedéssorozata; hiszen e nagy summákat még a kialakulásuk időszakában kelil ellen- őrfizni. A már összegyűlt milliók az OTP-ben — helyesen! — titkossá válnak. Én mégis azt hiszem, ez nem rendőri kérdés! Olyan adórendszer kell. amelynél egy felépült nyaralónál természetes az adóhatóság kötelező érdeklődése a számlák és a források iránt... Mert ha az életszínvonalban irigyek vagyunk Svédországra, akikor az állampolgári fegyelemben is kövessük őket! Ott azt a megyékben engedély nélkül épült villát, amelynek csák az építésrendészeti bírsága volt negyed- millió, a büntetőpénz mellett egyszerűen dózerral túrják el... Mindig! A másik kérdés: a szocialista szektor fizesse meg ugyanúgy a munkát, mint a GMK — ez a jó kérdés- felvetés! A kisvállalkozás ugyanis nem cél e gazdaságban. hanem eszköz. Arra is, többek között, hogy rávilágítson a nagy. monopolszerepükkel önnön hibáikat fedezni tudó vállalatokra, amelyek csak nevükben vállalnak. De áremelésükkel, hibáikat követő pereskedésekkel mindezt bizonyítani nemigen sikerül. Persze ez csak akkor derül ki, ha számuk" ra —, tevékenységeik egyes ágaikban versenyhelyzet teremtődik — e cél a kivállal- kozásoik létrehozásának egyik alapja. De az is, hogy hosszú távon az ott kialakuló rugalmas, törekvő és tehetséges vezetői garnitúra legyen választással törvényesíthető vezetője, az állami, szövetkezeti vállalatoknak is. Erre ma már minden törvényes, jogi lehetőség kialakult. lehet élni - vele! E verseny, és a szabályozókkal mind közelebb kerülő versenyfeltételek, teszik reálissá, hogy azonos, hatékony munkáért hasonló jövedelmet adjon a vállalkozás, „szektorától” függetlenül. A második kérdéskör az életmód biztonsága. A párttagok valamiféle szigorítást kérnek a párttól: a munka nélkül tengőket-len- gőket kényszer vegye rá a többiekre nézve kötelező és természetes napi erőfeszítésre. Az erőszakos bűncselekmények, különösen a nemi erőszakkal kapcsolatosak, essenek még sokkal súlyosabb büntetéssel is sújtható kategóriába ! Ne lehessen „megúszni" egy-két évvel milliós, köztulajdon elleni bűncselekményeket; és nem csak a disznókkal szélhámoskodó, hanem a megvesztegetéssel ezt önként fedező hivatalnok is üljön a kamera elé! Csak kis csokor ez a naponta visszatérő követelések, gondolatokból de hangulatváltozást jelez! Jelzi azt. hogy a társadalom mind kevésbé elnéző e magatartásformákkal szemben. Felháborodását napi áldozatos munkája teszi jogossá; de itt megint a kettészakadt gondolkodással kerülünk szembe. Ha az általában szigorítást követelő állampolgár nem gátolja meg saját fia csavargását, a saját lakótelepének népét őrületbe kergető kismotorok „fel- berhelését”. az ő munkahelyén a pesti útját autóval elszámoló, de vonatozó kolléga „kis stiklijeit” — egyszóval ha az apró hétköznapi ügyekben ő maga nem szigorú, fegyelmezett, hogyan várhatná el a rendet általában? A nagy rend a kis közösségek rendjének összessége lehet csak. Ha a gyárban évente festenek, tisztaságot, pontosságot és szorgalmat követelnek — az előbb-utóbb magatartásformává válik a gyárkapun kívül is. De: hiánya csakúgy! Átvezet ez mór a harmadik visszatérő kérdéskörhöz: ifjúságunk féltéséhez. „Húsz éve reformálják az oktatást, a gyerek meg képtelen a legalapvetőbb napi cselekvésekre is!" — mondja az egyik párttag. Így ez lehet, sőt valószínűleg szélsőséges eset: ám általában azt igaznak kell elfogadnunk, hogy az iskola rendkívül intenzív tanulást követel a tanulóktól, jogosan, de kényszerek és valódi ösztönzés nélkül, kevéssé gyakorlatiasan. Mindehhez hozzájárul az új szemléletű ismeretanyag, amely például matematikából szinte kizárja az otthoni segítség lehetőségét, az amúgy is sokat dolgozó, időhiányban szenvedő szülőt kirekeszti az oktatás folyamatából. Ez az egyik oldal; rész- igazságokkal. Valóság: a lakáshoz jutás módjait, az adózás formáit például nem oktatja a ma iskolája. Minden felmérés azt mutatja: fizikailag is gyengébb fiatalság válik ma felnőtté, és a serdülőkor lejjebb tolódásával egyre rövidebb gyerekkorral. „Kis felnőttként” töltik kevés életük nagy részét. ám felelősséget, lelki teherbírást nemigen tanulnak ebben a korszakukban. Pedig a rájuk váró feladatok, amelyek az ő nemzedéküknek jutnak majd, még a mienknél is intenzívebb, nagy összpontosítást követelő munkát várnak tőlük. Kell tehát a szigor, ha kevés az érdek a jobb felkészülésre, a jók kiválasztására. De még inkább kell: a család melege. Amire kevés az idő, még kevesebb az energia. De ha a gyerek öntudatlanul, oda sem figyelve, nem éli át élményként. hogy jó odabújni anyuhoz, hogy adhat ötleteket nagy serdülőkori gondok megoldására a „legjobb barát”, az apa is — az egyszerűen nem tekinti fontosnak, központi célnak a család megteremtését érett korában sem! Minta a rossz atya is — gondoljunk erre, amikor az iskolában felnövő generáció miatt a pedagógusokat kárhoztatjuk csak, jogtalanul. Úgy tapasztaltam, a párttagok a sok gond felett hajlamosak a pártra róni tennivalóként „követeléseik” behajtását. Olvastam jegyzőkönyvben olyan felszólalást is, hogy a szakszervezeti és KISZ-tevékenységben az MSZMP adjon konkrét feladatokat, és ellenőrizze azok végrehajtását. Mindez nem lenne jó; e szervezetek azért önállóak, hogy éljenek vele elvi politikánk szolgálatában, népi egységben. A párt sem — de a világon egyetlen párt sem — vállalhatja a minden felett őrködést, a minden folyamatba való beavatkozás módszerét. De igenis megköveteli tagjaitól, hogy a maguk környezetében tegyenek meg mindent azért, hogy a kitűzött célok megvalósuljanak, és ennek folyamata, módszerei is méltók legyenek eszméinkhez. De hogy milyen fő irányokat választunk meg. abban figyelmeztetni kell a felelősségre is. Most úgy kell célokat kitűznünk, hogy azok öt év múlva is vállalható, és teljesült eredmények legyenek! A kis közösségek számára sem más most a lecke: helytállni. jó célokat kitűzni saját helyükön, a maguk feladataiban. Nem várni másra. ha tenni kelíl — ez a feladat. Tudjuk: nem kevés ez így sem. Kőhidi Imre Bőrökkel, szőrmével bánni Pézsma, mormota a divat Valaha malom működött abban az épületben, ahol 1969-ben a budapesti Minőségi Szűcs-, Bőr- és Ruházati Szövetkezet telephelyet rendezett be. Apcon korábban nem volt múltja a szűcsszakmának, így az indulást követő első években sokasodtak a gondok. Az asszonyok nem ismerték a gépeket, a nélkülözhetetlen munkafogásokat. Kezdetben a kabátokat a fővárosban állították össze, őket csak részfeladatokkal bízták meg- Ahogyan gyarapodott a tudásuk, úgy kaptak egyre több munkát. Ma már biztonsággal dolgoznak, készárut termelnek, amelynek húsz százaléka tőkés exportra kerül. — Anglia és Franciaország a legnagyobb partnerünk, de Belgiumba, Hollandiába és az NSZK-ba is eljutnak a nálunk készült bundák, bőrkabátok — sorolja Behringer Ferenc telepvezető. — Az elmúlt évben több mint 20 millió forint értékben adtunk el a nyugati piacokon. Ez azért szép eredmény, mert 1983-ban hárommilliónál kevesebb volt az exportunk. A gazdálkodás eredményeképpen a tavalyi tiszta nyereségünk 6,2 millió forint volt. A bunda divatérzékeny termék. Néhány éve a farkas volt a menő, most inkább a pézsmából, mormotából készült kabátok keresettek. A nyers szőrmét az Egyesült Államokból, illetve Mongóliából szerzi be a TERIMPEX közreműködésével budapesti központjuk. Nemcsak az aLapanyag, a fazon is más: eltűntek a nagy galléros, karcsúsított modellek. A bundák egyenes szabásúak, álló nyak és behúzott. buggyos ujj a módi. S talán a borsos ár az oka annak, hogy inkább a (élkabátok hódítanak. A szűcsrészlegben a három próbababán három „költemény”. A platinaró- ka-bunda szériatermék, a szabási hulladékból varrott mormotakabát kísérlet, a bazarikból készült, sok-sok ötletet felvonultató, egyedi tervezésű pedig az áprilisban megrendezésre kerülő frankfurti vásárra indul. — Magam terveztem és remélem, sikert arat majd — büszkélkedik a telepvezető. — Egyébként ez az a vásár, ahol eldől, mi lesz a divat: szőrmében, színben és fazonban. A külkereskedők is általában e bemutató után kötik meg az üzleteket, rendelik meg a bőröket, a szőrméket. 14—15 szűcstanulót képeznek, elméleti oktatásra Vörösmajorba járnak a fiatalok. A szövetkezetnek évente 1 millió forintjába kerül az utánpótlás nevelése Apcon és Budapesten. A szakmát szerzettek fele azonban nem marad itt; a városokban vállalnak munkát, esetleg önálló ipart váltanak, de sokan elmentek akkor is, amikor Lőrinciben az ÁFÉSZ megnyitotta szőrmerészlegét. — Mindenki itt tanulta a szakmát, de a lányok, asz- szonyok nagy része a környékből, meg távolabbi vidékekről jár dolgozni — tájékoztat Behringer Ferenc. — Nekünk a fluktuáció ellenére létérdekünk a képzés, ezért is vállalkoztunk arra, hogy a raktárépületet átépítsük, ahol majd harminc fiatalt taníthatunk, mert a jelenlegi tanműhelyünk ennyi embernek kicsi lenne. A telepvezető maga is a főváros és Apc között ingázik. Fél évre „szerződött” 1973-ban, azóta itt van. Ma már nem is változtatna. Negyven éve szűcs, a háború előtt tanulta a szakmát. Először kisiparosnál dolgozott, majd az államosításig a segédek szövetkezetében. 1958-ban „jegyezte el magát” a Minőségi Szűcs-, Bőr- és Ruházati Szövetkezettel. Feri bácsi — hiszen mindenki így hívja — mestere a szakmájának és minden bizonnyal jól tud bánni az embereivel. Nem véletlen. hogy annak idején éppé rá bízták a szövetkezet egyetlen vidéki telephelyének vezetését. Kelemen Erika előtt a szabászasztalon 27 pézsmabőr. Néhány perc alatt az előrajzolás szerint összevág egy-egy darabot. — Kilószám használjuk a pengét, „A” vagy „V” vágásban nyolc milliméteres vastagságúra kell vele szabni a bőrt — mondja. — Ezután a gépész összevarrja az apró darabokat, így kapunk kívánt színezetű szőrmét. Mindenki a saját gépészével dolgozik, a nevére kiadott munkadarabot kapja vissza. Esetleges reklamációnál évek múlva is tudjuk , ki végzett rossz munkát. Horbász Tamás másodéves ipari tanuló. Szülei biztatására választotta ezt a. szakmát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogyha felszabadul, lakóhelyén, Gyöngyösön vált ipart. Most még csak azt tudja, hogy a szűcsök jól keresnek, de hogy honnan lesz műhelyre, berendezésre pénz, az a jövő- titka. . . A bőrrészlegnél havonta hétszáz irha-, velúr-, nappa- kabát, dzseki készül. A mo- delltervek az OKISZ Laborból és a pesti központjukból kerülnek ki. A szűcsrészlegben a bundákon kívül kis mennyiségben sapkákat, gallérokat is készítenek. A berendezésekre nincs panasz, a legjobb olasz és NSZK gépekkel dolgoznak. Az alkatrész-utánpótlás is kielégítő, sőt az idén másfél millió forintért új beszerzésre is van lehetőség. A szabályozóváltozások az apciakat is nehezebb helyzetbe hozták. Ahhoz, hogy a több mint száz dolgozójuknak tízszázalékos bér- fejlesztést tudjanak biztosítani, változatlan létszámmal 11,5 milliós nyereséget kell termelniük az idén, a tavalyi 6,2 millióval szemben. Lassan vége a télnek. A február holtszezonnak számít, a készáruraktárban már csak néhány tucat kabát vár elszállításra, hogy átadja helyét az új divatot képviselő, ezután készülő társainak... Fazekas Eszter Hölgyek, figyelem! Ezek a bundák már a legújabb divatot képviselik (Fotó: Szabó Sándor) A mormotából készüli kabátok keresettek a világpiacon
