Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-04 / 52. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 4., hétfő 9* Bart» Alajos szóbeli kiegészítése utáni hozzászólásokra került sor. Elsőként Oláh András, a Mátraaiji Szénbányák Thorez bányaüzemének aknásza kapott szót. Oláh András, a Mátraaiji Szénbányák Vállalat aknásza Bevezetőjében uitallt arra, hogy a Mátraaiji Szénbányák dolgozói a XII. kongresszus határozataiból rájuk háruló kötelezettségeket becsülettel teljesítették. Folyamatosan biztosították a Gagarin Hőerőmű működéséhez szükséges szenet, sőt 800 ezer tonnával több fűtőanyagot termeltek. Rámutatott, hogy az elmúlt évek sorára többször nehezítette és nehezíti ma is a feladatok végrehajtását a szélsőséges időjárás, amely próbára tesz embert és technikát. A Gagarin Hőerőmű szén- ellátásának kielégítése mellett 1984 végén a lakossági íszénéllátásbam mutatkozó gondok .miatt a megyei párt- bizottság vezetői felkérték a Mátraaiji Szénbányákat, hogy segítsen a gondok enyhítésén). A vállalat és a Thorez bányaüzem vezetése politikai kérdésként kezelte a lakosság tüzelőanyag-ellátását segítő intézkedéseket, és részt vállalnak ma is ennek megoldásából. A lakosság részére február végéig 3690 vagon szenet értékesítettek. A csaknem 3,7 milliárd értéket képviselő gazdasági munka megvalósításában jelentős szerepet vállaltak a bányászfiatalok — mutatott .rá Oláh András. — Dolgozóik 25 százaléka 30 év alatti. A vállalatnál évtizedes hagyományai vannak a kommunista műszakoknak és a társadalmi munkaakc'óknak. A fiatalok munkahelyi beilleszkedésének és világnézetének alakulásában meghatározó szerepe van a kollektívának. a KlSZ-alap- szervezeteknek, a személyes példamutatásnak. Ennek hatása abban is lemérhető, hogy az újonnan felvett párttagok csaknem 80 százalékának egyik ajánlója a K1SZ- alapszervezet volt. Annak ellenére, hogy a vállalatnál a fiatalok beilleszkedése, élet- körülményei kedvezőbbek az országos átlagnál, néhány, elsősorban az ifjú szakembereket érintő gondról is szólt. Az átadott lakások 50 százalékát 30 év alatti fiatalok kapják, akiknek a közművelődésbe való bevonását, kulturális igényeik kielégítését nehezíti, hogy a vállalat vonzáskörzetében szervezett rendezvényekre ritkán kerül sor. Aláhúzta, hogy a külszíni bányászatban dolgozók az igénybevételükkel, a végzett munkájuk mennyiségével és minőségével nem arányos anyagi megbecsülésben részesülnek. Ennek kedvezőtlen hatása már jelentkezik abban is, hogy egyre nehezebb a magas szakmai műveltséggel rendelkező bányászutánpótlás biztosítása. dr. Szűcs László, az egri Ho Si Minh Tanár- képző Főiskola főigazgatója I felszólalásában az értelmiségiek helyzetével foglalkozott. Mint mondotta: számos párt- és kormányhatározat, annak írásos anyaga sokszor tartalmaz olyan mondatot, hogy „a társadalomban egyre nő a magas fokú képzettséget igénylő szakmai munka jelentősége”. Ezt a magunk nyelvére úgy fordíthatjuk, hogy a társadalom, teljesítőképességét csak akkor gyarap íthat j uk egyértelműen, ha az értelmiség hivatása és szakmai tudása magaslatán áll. És ez nem jelszó csupán. — Sokat tett az ország, hazánk a negyven év alatt, ho-” megteremtse a mai értelmiséget, amelynek nagy része igen becsületes. Sok jót és egy életre szóló hasznosat tett és kapott e réteg ettől az országtól. Ez nem vitatható. Megkérdezhetnénk sokunkat, hogy itt ülnének-e, ha ez az ország nem adott volna erre lehetőséget, őszinte politikánk azonban megköveteli, hogy ne csak dicsérjünk, hanem a hibákat,is feltárjuk, ezért én elsősorban a gondjainkról szeretnék beszélni — mondotta. Jelentkeznek és nem múlnak el olyan gondok, amelyek már károsak, s ha nem javítjuk ki, hosszabb távon veszélyesek is lehetnek. Például az értelmiség nagy részének anyagi és erkölcsi megbecsülése, munkájának egy kicsit a leértékelődése. Egyes csoportjai között az élet- és munkakörülmények tekintetében rendkívül nagyok ma az eltérések, s ez magát az értelmiséget or- szágépítő munkájában megoszthatja. Számuk megsokszorozódott, és még mindig mennyiséget képez. Ez óhatatlanul felhígulást okozhat, és ez már nem lehet jó. Az anyagi okok is közrejátszanak. Jelenlegi gazdasági helyzetünk nem kedvez e viszonyok javításának. Lehet, hogy a hibát 10—15 évvel ezelőtt követtük el, s a felzárkóztatás nehéz. A (legfájóbb. hogy a családokban felvetődik: jó befektetés-e a tanulás? Kissé „hátborzongató”, hogy e tény üzletté süllyedt. Valószínű ebből is fakad, hogy csökken egyes értelmiségi pályák vonzereje. gondoljunk a pedagógusokra, a műszakiakra. Gond az is, hogy lefelé ível a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek aránya a felsőoktatásban. A mi pártunk, amikor a rendszer a szárnyait bontogatta, meghirdette, hogy a munkások, parasztok gyermekei is jussanak be az egyetemekre. Nem ilenne jó, ha kialakulna olyan helyzet, hogy az értelmiségi gyermek menne főiskolára, a fizikai dolgozóé pedig dolgozni, mert többet keres Pártunk kiváló célkitűzését kontrázná ez meg. Bízom abban, hogy az értelmiség helyzetében változás áll be, pártunk jó politikájára alapozzuk, hogy ez megtörténik.. — mondotta végezetül. Juhász Lajos, a hevesi városi pártbizottság első titkára A kádermunkáról szólva hangsúlyozta, hogy ez a feladat a politikai tevékenység homlokterébe került Főként a vezetői magatartás. igényesség, alkalmasság tekintetében van jelentős szerepe e munkának. Mint mondotta: azok a vezetők érdemeljék ki a megbecsülést, az elismerést, akik törődnek az emberekkel, kezdeményeznek, fegyelmezettek, a rájuk bízott vagyonnal jól gazdálkodnak, a termelési követelményeket jól teljesítik, s akik a rendet, a fegyelmet másoktól is megkövetelik. — Sokszor hallom 1— mondta, hogy egy gazdasági vezető alkalmasságának egyetlen mércéje az általa vezetett egység eredményessége. Pedig nemcsak ez a fő: meg kell felelniük a vezetőkkel szemben támasztott valamennyi követelménynek. Mert esetenként — sajnos — a hatalom megszédíti az egyébként értékes, értelmes embereket is. Hasonló okok miatt a közelmúltban több vezetőt kellett felelősségre vonni. Így például1 a volt hevesi nagyközségi tanácselnököt, a tiszanánai Petőfi Tsz volt elnökét és párttitkárát, áz erdőtelki Szabadság Tsz nyugdíjba vonult elnökét, vagy a hevesi III. sz^mú általános iskola igazgatóját. Ezek figyelmeztető jelek voltak, amelyek a pártszervektől, az alapszervezetektől időbeni jelzést, határozottabb fellépést igényelnek. A szo- cialista vezetői magatartás kialakításában, fenntartásában és fejlesztésében, a negatív jelenségek elleni küzdelemben minden eddiginél nagyobb a párt szerepe és felelőssége — emelte ki. Juhász Lajos szólt a továbbiakban arról, hogy gondot okoz, ha elhúzódnak az indokolt személyi változtatások, kádercserék. Ez károsan befolyásolja a politikai, gazdasági munkát, gátolja, fékezi az előrelépést, s mindemellett feleslegesen irritálja a környezetet, találgatásokra, pletykákra ad okot. Megemlítette : több kezdeményezésük voflt már a kádermunka demokratizmusának szélesítésére, például többes jelölésre került sor termelőszövetkezeti elnök választásakor, vagy számos javaslatot kértek bizonyos döntések előtt a munkahelyi közösségektől. Ennek ellenére előfordul mégi, hogy a demokratizmus formálisan érvényesül, vita aJig-alig jellemző, s aránytalan a fontos döntésekbe való beleszólás. Ez a helyzet is feladatot ró a párttagságra, ment ezekben az esetekben a politikai élet demokratizmusát is sérelem éri. Ezzel pedig egyetlen párttag sem érthet egyet, s mehet el mellette szó nélkül. Odor Lászióné, a Parádsasvári Üveggyár üveg csiszolója Az agitációs és propagandamunka fejlesztésének fontosságáról beszélt. Elmondta, hogy a szocialista építés jelenlegi szakaszában egyre nagyobb szükség van a marxizmus hegemóniájának érvényesítésére, erősítésére, fejlesztésére. A marxizmus— leninizmus vezető szerepének érvényesülése, fejlesztése csak aktív elméleti, ideológiai és propagandamunka eredménye lehet. Szólt arról, hogy a világban végbemenő változások az őszükébb környezetükre, a gyári kollektíva életére is hatnak. Új kérdéseket, problémákat vetnek fel a dolgozók, amelyek gyors megválaszolása feltétlenül szükséges. A Parádsasvári Üveggyár kommunistái a legjelentősebb feladatként tűzték maguk elé alapszervezetüknél az aktívabb agitációs és propagandamunkát. Ennek végrehajtása tanulást követel, erőfeszítéseket igényel a kommunistáktól. Kiemelte, hogy az elmúlt időszakban agitációs tevékenységünk elsősorban gazdasági problémáink megértetésére korlátozódott. így háttérbe szorult az ideológiai nevelőmunka. Külön szólt arról, hogy azok, akik nap mint nap a dolgozók között élnek, jól tudják, hogy felkészületlenül, megfelelő információ nélkül nem lehet nevelni, nem lehet megfelelő magyarázatot adni a felvetett kérdésekre. Tehát a kommunistáknak, a vezetőknek, a dolgozóknak az ideológiai képzése, felelőssége elengedhetetlen és még inkább az lesz a jövőben. Felvetette azt is, hogy fontos a pártcsoportmunka hatékonyságának növelése, a megfelelő vita, az egységes cselekvés, mert ez jó példa lehet a pártonkívüli dolgozók előtt is. Párttagjaink közül ugyan sokan rendelkeznek különböző politikai végzettséggel, de ezzel mégsem elégedettek. Ügy igyekeznek változtatni rajta, hogy a helyi aktualitásokon túl a propagandában nagyobb hangsúlyt adnak az ideológiai összefüggéseknek. Aláhúzta, hogy a párttitkárok sem tudnak mindig érdemben választ adni a felmerülő kérdésekre. Tehát a jövőben fontos feladat lesz ezek felkészültségének javítása is. A Parádsasvári Üveggyárban is az a cél, hogy a párt tekintélyét minél magasabbra emeljék és biztosítsák a vállalt kötelezettségek teljesítését. Odor Lászióné felszólalása után szünet következett, majd ezt követően Schmidt Rezső elnökletével folytatta munkáját a pártértekezlet. Schmidt Rezső elsőként Marko vies Ferencnek, a megyei tanács elnökének adta meg a szót. Markovics Ferenc, Heves megye Tanácsának elnöke Hozzászólása elején utalt arra, hogy a megye gazdasága szigorúbb feltételek között, a tervezettnél lassabban fejlődött. A fejlesztési források csökkenése az átlagosnál erőteljesebben érintette a tanácsi gazdaság, a lakossági infrasitruktúra-hálózat fejlesztését. Talán egyetlen megye sem kezdett a VI. ötéves terv elején úgy, mint mi — hangsúlyozta, s példaként említve, hogy mindkét építőipari vállalatunk mélyponton volt. 1981-ben például a célcsoportos beruházásra rendelkezésre álló 763 millió forintból mindössze 641 milliót tudtunk felhasználni az építési kapacitás- hiány miatt: 22 százalékos volt a lemaradásunk. Emiatt döntően a kórházépítés, a lakásfelújítás, valamint az 1982-es esztendő előkészítése, s az átmenő beruházások kezdése szenvedett csorbát. A legfontosabb feladat volt — emelte ki a megyei tanácselnök —, hogy ebben az időben és helyzetben megkeressék és megtalálják a legcélszerűbb megoldásokat a továbblépésre. Ez sikerült, s a következő években a tanácsi testületek munkájában előtérbe kerültek — a megye társadalmi, gazdasági helyzetének a korábbinál jobban megfelelő — terület- fejlesztési és településgyarapítási feladatok. Célként fogalmazódott meg a megye kiegyensúlyozottabb, arányosabb fejlődésének követelménye, a lakossági alapellátás feltételeinek javítása, a nagyobb társadalmi összefogás szükségessége. Az élet bizonyította be: ha nyílt politikát folytatunk, a lépéseinket megindokoljuk, a testületekkel és a lakossággal egyetértésre tudunk jutni. A tanácsi tervezőmunka tehát nyitottabbá, a településfejlesztés dinamikusabbá vált. A Minisztertanács, a megyei pártbizottság a tanácsi munkát jónak értékelte — mondta végezetül Markovics Ferenc —, s úgy ítélte meg, hogy a kiemelt társadalom- politikai programokat időarányosan teljesítette. A Minisztertanács külön is elismerését fejezte ki az általános iskolai program végrehajtásáért. S miután a kormányzat most készít elő olyan intézkedéseket, amelyek a megye valamennyi tanácsát érintik, s jelentős változásokat hoznak az önállóság, valamint a felelő- sebb munkát illetően: bíznak abban az apparátus dolgozói, hogy ez a rendszer jobban a felszínre hozza a meglevő tartalékokat, s az eddigieknél is eredményesebben mozgósítja a lakosságot, hatékonyabb eszközkihasználást jelent a közös célok megvalósítása érdekében. Tóth Mihály, a Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke Felszólalásában a szövetkezeti mozgalom helyzetével, további tehetőségeivel foglalkozott. Megállapította, hogy a megye szövetkezeti mezőgazdasága pártunk célkitűzéseivel összhangban az elmúlt öt esztendőben egyenletesen fejlődött. Mindez a termelés bővülése, a termelékenység és a hatékonyság javulása mellett következett be, amelyet a szövetség mozgalmi eszközökkel segített. A fontosabb ágazatok munkáját részletesen elemezve rámutatott, hogy dinamikus a fejlődés a növénytermelésben és főkénit a kalászos gabonatermelésben. A növekvő színvonal mellett csökkent a szőlőtermelés jövedelmezősége és nem megnyugtató az előállítás és a‘ felvásárlás közös érdekeltségének helyzete. Nőttek a hozamok az állattenyésztésben, de célkitűzéseink nem teljesültek, főként a szarvasmarha- és juhtenyésztésben. A mezőgazdálkodáson kívüli tevékenység fejlődött az eltelt öt évben a legdinamikusabban. Megfelelőnek értékelte a műszaki ágazatok munkáját is. A gazdálkodás eredményességének növekedése — mint kifejtette —, úgy ment végbe, hogy közben a termelés költségei erőteljesen emelkedtek. Az utóbbi öt év következetes káderpolitikai tevékenysége nagyban hozzájárult, hogy egyetlen szövetkezet sem tekinthető tartósan veszteségesnek. A továbbiakban az üzemi tartalékokat, a feladatokat elemezte. Szólt a kémiai anyagok takarékos felhasználásáról, a gépek, eszközök élettartamának növeléséről, az együttműködések szükségességéről. Hangsúlyozta a szövetkezeti tagok személyes hozzájárulásának fontosságát a fejlesztési feladatokhoz, és a háztáji gazdaságok szerepének erősítéséhez. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek eredményeinek javulása mellett szólt a jelentkező gondokról is, többek között az állami támogatás csökkenésének nem megfelelő üzemi hatásáról. Értékelte - a szövetkezeti vezetők képzettségében bekövetkezett kedvező változásokat, a szakemberellátás helyzetét Befejezésül a fiatalok tevékenységéről, a szocialista munkaverseny- mozgalom termelőszövetkezeti eredményeiről beszélt, amelyek hozzájárultak gazdaságpolitikai céljaink megvalósításához. Földi Ferenc, a Mátravidéki Cukorgyárak hatvani üzemének kazánkovácsa hozzászólásában csatlakozott a beszámolónak a szocialista demokráciával kapcsolatos megállapításaihoz. Hangsúlyozta, hogy dolgozóink cselekvő aktivitásának érvényre juttatásában az egyik legfontosabb lehetőségünk és eszközünk a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése. A hatvani cukorgyárban a dolgozók élnek az üzemi demokrácia biztosította jogokkal, működnek a fórumrendszerek. Továbbfejlesztésükben azonban erősíteni kell a tartalmi tényezőket. A dolgozók, illetve képviselőik bevonását a célok kijelölésébe, a döntések meghozatalába. szélesíteni kell. Az új vállalati formák ehhez megfelelő lehetőséget biztosítanak. Ám a fórumok működésében, légköreiben, stílusában, nyíltságában megújulásra van szükség. (Folytatás (t >10. oldalon) I
