Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 75. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1985. március 30., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Édes anyanyelvűnk Nem tartjuk véletlennek, hogy az MSZMP XIII. kong­resszusán Kádár János be­szédében elhangzottak a magyar nyelvvel, édes anya­nyelvűnkkel kapcsolatban ezek a nagyon figyelemre méltó megjegyzések : „Ha valamely nemzetre érvényes, hogy -nyelvében él a nem­zet«. akkor az ránk, ma­gyarokra, mindenképpen az. Nyelvünknek is köszönhető, hogy 1100 év után is él. vi­rágzik nemzetünk. Övjuk nyelvünket, s tanítsuk a szép tiszta beszédre a fiatalokat is. Száműzzük a trágárságot a nyilvános életből, az iro­dalomból, a kultúrából. a sajtóból, a televízióból. Ezt segítse a család, az iskola, a hírközlés, az irodalom és a művészet”. Az idézet fényénél job­ban megérthetjük, hogy az ember léte össze van forr­va a nyelvvel, a magyaré édes anyanyelvűnkkel, a ma­gyar nyelvvel. Ez a nyelv az egyén mindennapi nyelv- használatának eszköze. s ugyanakkor anyanyelvűnk kapcsol be bennünket a na­gyobb közösségbe, a társada­lomba. A költők tömören így beszéltek erről a tényről: „Csak anyanyelvemen lehe­tek igazán én” (Kosztolá­nyi). — „Az anyanyelv ma­ga a nép” (Illyés Gyula). — Mini minden nyelv. így anyanyelvűnk, a magyar nyelv is egyszerre egyéni és társadalmi jelenség. Az egyén beleszületik anyanyelvébe, s értelmével és érzelmi életé­vel egy életre kötődik hoz­zá. Észjárásunk és gondolat- világunk frisseségét, színes­ségét is anyanyelvűnk sok­színűsége, szinte határtalan kifejező ereje biztosítja. Ezért kell gondoskodnunk róla. ezért kell védenünk ezt a csodálatos nyelvi örök­séget. Ennek érdekében szól­nak majd előadóink me­gyénk sok helységében és közösségében arról, hogy a nyelvművelés, a beszédmű­velés közös ügyünk: a tisz­ta, világos beszéd és nyelv- használat révén könnyebben és egyértelműbben tudunk kapcsolatokat teremteni em­ber és ember között. Az anyanyelvi öntudat és az anyanyelvi műveltség édes testvérek. Az anya­nyelvet is gyakorolnunk kell, meg kell küzdenünk az egészséges és értelmes nyelv­használatért, fel kell szá­molnunk a nyelvhasználati egyenlőtlenséget is. Megér­tő társadalmi hátteret kell biztosítanunk a nyelvi kör­nyezet tisztaságának védel­mére. Kapjanak gyerekeink, ta­nulóink több lehetőséget a beszéd gyakorlására. mert a beszédet beszéddel. a nyelvet állandó használatá­val lehet fejleszteni, fino­mítani. A hallgatásra, a ma­gányra kárhoztatott gyere­keket ifjú és felnőtt koruk­ban már nehezebben tudjuk szóra bírni. A magyar nyelv heti élőadásainkban arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a gazdagabb szókincs meg­szerzésének legyünk elősegí- tői, hiszen, ahogyan a köl­tő mondja: „Szavakon épül fel embervilágunk, / mert ahogy növekszünk / tárul gazdagabbá világunk” (Hor­váth István: A szó). Kapjon erre is alkalmat és gyakor­ló teret a gyerek a szülői házban, az ifjúsági közössé­gekben is. Szerezze meg a beszéd örömét és a nyelvi partnerkapcsolatok élmé­nyét. . ., Az sem veletlen, hogy elő­adásaink jó része érinti a közéleti nyelv Használat kér­déskörét is. Eiscsoroan azt szeretnénk tudatosítani, hogy közérthetően, de ne közhely- szerűségekkel fogalmazzuk meg mondanivalónkat. Közéleti anyanyelvűnk tisztaságának megóvása érdekében arról is szó­lunk, hogy anyanyelvűnk nélkül olyanok lennék, „mint egy idegen alkatrésszel csat­togó gép. mely egy-két be­teg mozdulat után kifullad­va megáll” (Kónya Lajos: Szerelmes vers). dr. Bakos József A Pedagógus Képzőművészek Stúdiójáról Nemcsak tanári példaként... Elhunyt Marc Chagall Csütörtökön este 97 esztendős korában elhunyt Marc Cha gall, a huszadik századi képzőművészet kimagasló egyénisé­ge. Az idős művészt a dél-franciaországi Saint-Paul de Vence-ban lévő otthonában érte a halál. Szíve mondta fel a szolgálatot. Chagall egészsége az utóbbi időben nagyon megrendült, nem is mozdult ki a házából. Marc Chagall 1887-ben született a belorussziai Vityebszk városában, szegény zsidó családban. Húszéves korában, a festészet iránti vonzalmától vezettetve Pétervárra ment, be­iratkozott a péter vári akadémiára, hogy megismerkedjék a század eleji orosz impresszionista festészettel. 1910-ben ment első ízben tanulmányútra Párizsba, egy gazdag tőzs­deügynök támogatásával. Ott került személyes ismeretség­be a korszak legjelentősebb festőművészeivel, akik nagy ér­deklődéssel fogadták a tehetséges fiatalembert. Chagall ha­marosan bemutatkozhatott a korabeli párizsi művészeti kö­rök szalonjaiban. Párizsban kötött ismeretséget az akkori­ban szintén a francia fővárosban élő orosz forradalmárral Anatolij Lunacsarszkijjal is, aki később kulturális népbiz­tos lett. Chagall hamarosan visszatért Vityebszkbe, hazájában él­te át a világháborút és a nagy októberi szocialista forradal­mat. Itt kezdte írni „Életem” című önéletrajzi művét. Luna- csarszkij megbízásából a vityebszki kerület képzőművésze­ti népbiztosa lett. 1923-ban ismét visszatért Párizsba. A bib­liai és a keresztény mítoszok iránti érdeklődésétől vezettet­ve Szíriái és palesztinai utazásokat tett). A második világ­háború évei alatt — 1941-től — a New York-i Modern Művészetek Múzeumának meghívására az Egyesült Álla­mokban dolgozott. 1949-ben végleg letelepedett Dél-Francia- országban. Chagall művészi látásmódja mindvégig gyermekkorának és ifjúságának élményeiből, a vityebszki zsidó faluközösség érzelemvilágából táplálkozott, stílusa, amelyet rendszerint a szürrealista irányzathoz sorolnak, a modern festészet szá­mos formai vívmányét ötvözte magába. Marc Chagall festményei, grafikái a világ szinte minden nagy múzeumában megtalálhatók. Az utóbbi évtizedekben olyan reprezentatív középületek díszítésére is megbízást kapott, mint a New York-i Metropolitan operaház. A bu­dapesti Szépművészeti Múzeumban három képe található. „Életem-’ című önéletrajzi műve magyarul is megjelent Előadássorozat gimnazistáknak A Gárdonyi Géza Szín­házban nyílt meg a Pedagó­gus Képzőművészek Stúdió­jának kiállítása. S ahogy az egri közönség kezd vissza­szokni a színház épületébe, azt is tudomásul veszi, hogy az épület előcsarnokát — mert alkalmas erre! — időn­ként igénybe veszik a fes­tők és a szobrászok művei­nek bemutatására. Ilyenkor a tavaszi versen­gések. pályázatok idején be- idegződünk a seregszemlék­re. A kiállítások is meg­szaporodnak ilyentájt. Az új­ságban megjelent esemény­hír után magam is úgy ta­láltam, hogy bizonyára ezek a szorgalmas tanárok, csak­is ilyen tavaszi nyugtalan- kodás okából szervezked­tek: megmutatni, hogy a tan­anyag átadása mellett még erre is jut idejük, energiá­juk, holott mindenki éppen időhiányra, meg az értel­metlen erőpazarlásra pa­naszkodik. Bár a híradásban ott settenkedik egy rosszul elhelyezett mondat, misze­rint ezek a pedagógusok „csak” azért nyúltak ecset­hez, tollhoz, mert a tanítvá­nyoknak meg akarták mu­tatni, hogy ők is tudnak mintával és mintául szolgál­ni. ha már azt kérik, hogy a szépérzéket fejleszteni kell. Nos, engem ez a kiállítás másról győzött meg. Nem­csak a pedagógusi példamu­tatás található meg Itt. ön­álló egyéniségek művei so­rakoznak fel a paravánokon, az apró állványokon: meg- vallani. hogy a munkák gaz­dái — a felismerhető és nyomon követhető hatások, esetlegességek ellenére is — tudatosan alkotnak. Komo­lyan veszik magukat, a té­mát és mindent, amit a formára bíznak. A tartalom pedig az övék — alkotás­ként vállalják. Ezeket a róluk szóló gon­dolatokat nem védőbeszéd­nek szánom. Nincs ilyesmi­re szükségük. Bátorítani sze­retném őket. Arra. hogy dol­gozzanak, hogy merjék ki­fejezni hangulataikat, aggo­dalmaikat, érzéseiket, ke­serveiket és örömeiket, ha vannak! Akár meglepeté­sünkre is szolgálhat, hogy a közönség elé kiállás bá­torságát már nemcsak az asszonyok, lányok merik vál­lalni, de a férfiak is, akik­ben a megsérthető hiúság — esetleg dilettánsnak szólít­hatja némely meggondolat­lan pályatárs őket — még a színre lépés előtt is gör­csöt okozhat. Nem állítható, hogy a leg­tisztább, a legmagasabb ren­dű „fogalmazványok” lóg­nak egymás mellett ezeken a paravánokon. Azt is túlzás lenne rájuk fogni, hogy min­dig elképesztenek az erede­tiséggel. Forma és tartalom sem esik úgy mindig egy­be, ahogyan a látványt él­vező szem azt kívánná. És mégis! Itt egy nem rossz összkép, az összképen belül megnyugtató pontok biztat­ják a szemlélőt továbbgon­dolásra, elemzésre! Noha sok a Vízparton felirat, s viszonylag sok az elmosódó „vizes táj” itt. de nem több, mint a gyűjteményes kiál­lításokon. ahol a hivatalos elismerés, minősítés szerinti művészek vetélkednek egy­mással. És van portré, van alakos ábrázolás ! Ostváth Pé­ter kétszer is megfesti a városi utcarészletet éjjeli megvilágításban és ezzel al­kalmat teremt magának a színek kontrasztjait ritmus­ba rendezni. Juhászné Len­gyel Márta Pistája akkor is érdem, ha képein a témát határozatlan homállyal ta­karni igyekszik. Kocsis Ka­talin két női fejjel férkőzik hozzánk közelebb, még ak­kor is, ha a Süllyedő világ feliratot talányosnak tart­juk. Gáspár Emil Dombol­dala színérzékenységről. Basáné Révész Erzsébet fali­képé (Fotó: Perl Márton) kompozíciós készségről vall. Czipóné Balczár Magdolna Ágnese jobb, mint azÁlom- - ban, mert a fekvő félrefordult test felhúzott bal válla előny­telenül beleszól a kompozí­ció vonalvezetésébe. Pataki József zománcai nem tud­ják nyújtani azt a kiérlelt- séget. a kecsességet, azt a légiességet, amit lapjain láthatunk, pl. a Lebegés-en. Lukácsné Erdélyi Erzsébet­től inkább a nyolc kisplasz­tikát fogadjuk el teljesít­ménynek. Basáné Révész Er­zsébet faliképéi ízléssel át­gondoltak, az elemsorokat jól, organikusan egymásba fonó-illesztő munkák mesz- sziről rányílnak a látogató­ra. Minél több ilyen alkalmat ezeknek az alkotni vágyó, minden bizonnyal ennél ma­gasabbra törő művésztaná­roknak. A visszahangzás. a visszahallás segít az alko­tásban! Mindenki nyer az ilyen tárlat, az ilyen talál­kozás által. Farkas András A férfi és a nő kapcsola­tát, annak intim részleteit igyekeznek körüljárni egy előadássorozat keretében Gyöngyösön a Berze Nagy János Gimnáziumban. A szervezők — a gyöngyösi TIT szakemberei — neves előadókat. így Lux Elvirát, Cseh-Szombati Lászlót, Czeizel Endrét és másokat kértek fel, hogy lépjenek a diákközösség elé minden hó­nap harmadik és negyedik péntekén 14 órától. Az elő­adások. amelyek kívülálló érdeklődők előtt is nyitva állnak, lehetőséget biztosí­tanak arra, hogy a tiné­dzserkorban törvényszerűen felmerülő. megválaszolha- tatlannak tűnő kérdésekre is kielégítő magyarázatot kapjanak az érdeklődők. Áz összejöveteleket min­den alkalommal zárt körű beszélgetés követi, amelyen iskolaorvosok, pedagógusok, egészségügyi dolgozók ku­tatják annak lehetőségét, ho­gyan lehetne ezt a témát ál­szemérem nélkül, hatásos módszerekkel s a tudomány legfrissebb eredményeit fel­használva beilleszteni a ne­velés rendszerébe. Akinek kétezer „főnöke” van... Találkozás Pápai doktorral Ez az igazán jó orvos aki. nek az ember olyan őszin­tén tudja elmondani legrej­tettebb titkait, mint tulaj­don anyjának vagy apjának — így él ez a közhitben. S hogy ez mennyire így van, arra példa az a sok-sok gyó­gyító. aki maga is azt vall­ja: nemcsak jó diagnosztá­nak kell lenni, hanem az is fontos, hogy a beteg bizalmat érezzen az iránt, akivel szemben ül a rendelőben. Nos, dr. Pápai Sándor el­mondhatja magáról: sok­sok ember bizalmasa. Nem kevesebb, mint huszonöt éve körzeti orvos Füzesabony­ban. — Kilencszázötvennyolc- ban végeztem az egyetemet Debrecenben, majd Borsod­ba kerültem. A kazincbarci­kai kórházban dolgoztam, sebészként. De a szívem csak hazahúzott, hiszen abo. nyi születésű vagyok. S hogy miért éppen a körzeti orvosi hivatást választottam? Ügy érzem, így kerülhetek a legközelebb a betegekhez, s ez a legjobb lehetőség ar­ra hogy sokirányú gyógyító munkát végezzek. — Milyen különbséget lát a negyedszázaddal ezelőtti és a mostani gyakorlat között? — Mindenekelőtt a felté­telek javulását. Akkoriban két körzet látta el a nagy­községet. Ma négyen va­gyunk, és fogorvosi ellátás­ban is részesülnek a betegek. Tulajdonképpen akkoriban éjjel-nappal szolgálatban kellett lennünk, és a hiány miatt sok volt a helyettesí­tés is. Nem beszélve aprói, hogy a közlekedési eszközünk a kerékpár volt... Mégis, szívesen gondolok vissza a „hőskorra”, az ember fiatal volt, teli energiával, lelkese­déssel, Nem ismertem a fá­radtságot. Ami azt illeti, dr. Pápai Sándor ma is ugyanolyan fi­atalos erővel dolgozik. Kör­zetében naponta hatvan­nyolcvan beteg keresi fel, ugyanakkor ő a Mátravidéki Fémművek üzemorvosa is. Amikor rendelés után leve­ti a fehér köpenyt, az egész­ségügy szervezésével fogla­latoskodik: a füzesabonyi ta­nács csoportvezető főorvosa. Tizenhat körzet, a régi já­rás egész területe tartozik ellenőrzése alá. — Milyen feladatot jelent a szervező munka? Az adminisztratív teen­dőkön túl, fontosnak tartom a kórházi, a rendelőintézeti és a körzeti ellátás közelíté­sét egymáshoz. Nem nélkü­lözhetők a továbbképző elő­adások, hiszen a tudomány napról napra fejlődik, s az orvosoknak lépést kell tar­taniuk vele. Vesszőparipám hogy egységes iskola szerint gyógyítsunk: a beteg a lehe­tő leggondosabb törődésben részesüljön. Természetesen, a tárgyi feltételeket is fo­lyamatosan fejleszteni kell. Egyre több a korszerű esz­közünk, amely a beteeek szűrésében is nagy szerepet játszik. Nemrégiben három EKG-készüléket vettünk, új orvosi .rendelő épült Bese­nyőtelken, Sarudon. Füzes­abonyban most épül a köz­ponti körzeti rendelő. A gyógyításhoz szorosan hozzátartozik a megelőzés, a prevenció. Ez hosszú távú munka, tulajdonképpen csak évek múltán mérhető le eredménye. S hogy mikorra „érik be?” Dr. Pápai Sándor szerint fokozatosan, egyben folyamatosan valósul meg a cél. Óriási előrelépés már az is, hogy ma szinte „helyébe mennek” a betegnek. Főleg az idősebbeknél jelent az so­kat, hogy a gondozónő, az ápolónő rendszeresen láto­gatja őket, ellenőrzi vérnyo­másukat, egészségi állapo­tukat. — Nemkülönben fontos az egészségnevelés, a felvilágo­sítás. Rendszeresen tartunk előadásokat a fiataloknak, a felnőtteknek, mindig az ak­tuális 'témákról. Sokat je­lent ez az anya- és csecse­mővédelemben, hiszen cé­lunk, hogy csökkentsük a koraszülések arányát. Sze­rencsére, ezen a téren nin­csenek súlyosabb gondjaink. Tervezzük egy alkoholellenes (Fotó: Szabó Sándor) klub megalakítását; úgy gon­dolom, ez is egy hatásos módja lehet a megelőzésnek. — Ügy tudom, ön egy újí­tást is bevezetett. Az egész­ségnevelésnek egy merőben új formáját valósította meg... — A „magnós doktorra” gondol? Valóban, amíg a be­tegek a rendelőben várnak sorukra, egészségügyi előadá. sokat hallgathatnak magne­tofonról'. Ennek során a he­lyes életmóddal, étkezéssel, a testedzés fontosságával foglalkozunk. Egyébként nincs benne semmi ördöngösség : a fiam hangszalagjaira vet­tem föl ezeket a tizenöt- húsz perces előadásokat, kü­lönösebb pénzbe sem kerül bárhol bevezetni a mód­szert... Beszélgetésünk végén meg­említem: hogyan lehet egy­szerre több helyütt is maxi­málisan helytállni. Hiszen dr. Pápai Sándor az eddig említetteken kívül negyed- százada munkásőr is, idén kapta meg a . huszonöt éves jubileumi érdemérmet. S nem titok az sem: 1983-ban az orvosok megyénkben ho­nos megítélési rendszerében a legtöbb pontot kapta kör­zetében. — Doktor úr, van-e erre valamilyen különleges re­cept? — Nincs. Csak azt kell tu­domásul venni, hogy az em­bernek kétezer „főnöké” van: a betegei. Mikes Márta t

Next

/
Thumbnails
Contents