Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 75. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 30., szombat 3 Az MSZMP XIII. kongresszusának határozata (Folytatás az 1■ oldalról) Mindezek következtében az elmúlt évek negatív nemzetközi fejleményei ellenére sem alakult ki közvetlen világháborús veszély, és nem következett be jóvátehetet­len törés a kelet—nyugati kapcsolatok egé­szében. Fennmaradt a világ békéjének leg­főbb biztosítékát jelentő globális katonai erőegyensúly a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és az Észak­atlanti Szövetség között. 2. A Magyar Népköztársaság külpolitiká­jában a feszültebb és bonyolultabb nem­zetközi helyzetben is érvényesült a párt XII. kongresszusán meghatározott irányvo­nal. A Magyar Népköztársaság a szocialista országok közösségének szilárd tagja, kül­politikájának a jövőben is legfőbb cél­ja, hogy kedvező nemzetközi feltételeket teremtsen a szocialista építőmunkához, és hozzájáruljon a béke és a társadalmi hala­dás egyetemes ügyéhez. Elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar— szovjet barátság további erősítése, a két ország s a két nép együttműködésének gaz­dagítása. A Szovjetunió hazánk független­ségének, szocialista ápítőmunkánknak leg­biztosabb nemzetközi támasza. Pártjainkat, országainkat, népeinket összekapcsolja az elvek, az alapvető célok és érdekek azo­nossága, összekötik a proletár internacio­nalizmus és a barátság erős szálai. Közös elveink, alapvető érdekeink és cél­jaink azonossága jegyében tovább fejleszt­jük kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal. Pártunk és népünk szolidáris a fejlődő országokkal. Megkülönböztetett figyelemmel építjük kapcsolatainkat a haladó, a szocia­lista orientációjú államokkal. Támogat­juk a demokratikus, nemzeti erők harcát, amelyet a diktatórikus és fajüldöző rend­szerek ellen folytatnak. A nemzetközi feszültség mérséklése, az enyhülés eredményeinek megőrzése és to­vábbfejlesztése, a gazdasági, műszakl-tudo- mányos, kulturális és más kapcsolatokban rejlő előnyök kiaknázása érdekében a pár­beszéd fenntartására, az együttműködés folytatására törekszünk a fejlett tőkés or­szágokkal. Eredményes nemzetközi tevékenységünk­nek legfontosabb hazai biztosítéka társa­dalmi rendszerünk szilárdsága, a szocia­lizmus sikeres építése. II. Belpolitikánk, társadalmi és politikai viszonyaink 1. Szocialista -rendszerünk fejlesztése megköveteli a társadalmi tulajdon gyara­pítását, fokozott védelmét és előnyeinek minél teljesebb kihasználását. Ezért erősí­teni kell a dolgozók tulajdonosi tudatát, növelve érdekeltségüket a termelőeszközök hatékonyabb működtetésében, fokozottab­ban bevonva őket a döntések előkészítésé­be és a végrehajtás ellenőrzésébe. Államunk elismeri és védi a munkával, törvényes úton szerzett személyi tulajdont. A törvénytelen úton szerzett jövedelmek keletkezését meg kell akadályozni. 2. A társadalmi osztályok és rétegek leg­fontosabb érdekeinek és céljainak azonos­sága révén fejlődik hazánkban a szocialis­ta nemzeti egység. Szövetségi politikánk változatlan célja társadalmunk különböző osztályainak és rétegeinek, egész népünknek összefogása a szocialista haza építése ér­dekében. A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya. Előrehaladásunk megköveteli a munkások szakképzettségének, műveltségé­nek növelését, és azt is, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a közéletben, a párt politikájának alakításában és végre­hajtásában, a vállalatok irányításában, a társadalmi ellenőrzésben. A szövetkezeti parasztság a munkásosz­tály szilárd szövetségese. Munkájával hoz­zájárul az ország szocialista fejlődéséhez. A falusi lakosok életkörülményeinek javí­tása továbbra is fontos feladat. Nő a magas fokú képzettséget igénylő szellemi muinka jelentősége. Növelni kell az értelmiségi munka társadalmi megbe­csülését, elő kell segíteni az értelmiség közéleti aktivitásának és alkotókészségének nagyobb mértékű kibontakozását. A kisárutermelőknek, a kisiparosoknak, a kiskereskedőknek hosszabb távon is szere­pük van a szocialista társadalom életében, a társadalmi igények kielégítésében. 3. A nők egyenjogúságának következetes érvényesítése további megfontolt intézke­déseket igényel. Fokoznunk kell erőfeszíté­seinket. hogy társadalmi és gazdasági esz­közökkel könnyítsünk összetett gondjaikon, az anyasággal, a gyermekneveléssel, a ház­tartással, a munkavállalással, a családban elfoglalt szerepükkel és a közéletiséggel együtt járó terheiken. A nők egyenjogúsá­gának megvalósulását szakképzettségük, po­litikai és általános műveltségük növelésé­vel is elő kell segíteni. Az ifjúság szocialista szellemű nevelése, az önálló életre való felkészítése az egész társadalom ügye. A társadalomnak és in­tézményeinek segíteniük kell a fiatalok te­hetségének, szakértelmének érvényesülését, de a fiataloknak is érezniük kell felelőssé­güket önmagukért és a társadalomért. Kü­lönleges figyelmet kell fordítani erkölcsi, ideológiai nevelésükre. Az idősebb — már nyugdíjban levő — nemzedékek közül sokan ma is aktívan te­vékenykednek. Fontos társadalmi érdekünk, hogy tapasztalataikat hasznosítsuk, a köz­életben való részvételüket segítsük. Köte­lességünk, hogy figyelemmel kísérjük hely­zetüket, könnyítsünk az idős korral járó terheiken. 4. Népünk javát szolgálja, hogy az ál­lam és az egyházak viszonya rendezett. Az együttműködés a haza sorsáért érzett fe­lelősségre épül. Pártunk a szövetségi poli­tika elvi alapján, az ideológiai különbsé­gek ellenére arra törekszik, hogy a nem val­lásos és a vallásos emberek gyakorlati együttműködése tovább fejlődjön. 5. A nemzetiségek egyenjogúságát, anya­nyelvűk ápolását, kultúrájuk fejlesztését a jövőben is biztosítani kell. Értékeljük és a továbbiakban is támogatjuk a nemzetiségi szövetségek munkáját. A nemzetiségeknek fontos szerepük van a magyarok és a szom­széd népek közötti barátság fejlesztésében. Természetesnek tartjuk és elősegítjük a ma­gyarországi nemzetiségeknek a velük azo­nos anyanyelvű nemzetekkel való kapcso­latait. Hasonlóképpen természetesnek tart­juk, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű dolgozói hazájuk hű állampol­gáraiként ápolják anyanyelvűket, fejlesz­tik nemzeti kultúrájukat, s hozzájárulnak népeink barátságának, országaink együtt­működésének erősítéséhez. 6. Társadalmunk harmonikus fejlődése szükségessé teszi, hogy államunk és társa­dalmunk jobban támogassa és védje a csa­lád intézményét. A szülők felelősek, hogy gyermekeik jó családi légkörben nevelked­jenek. megszerezzék azokat az ismereteket, elfogadják azokat az erkölcsi értékeket és normákat, amelyek szükségesek a társadal­mi beilleszkedéshez, a kiegyensúlyozott élethez. összehangolt állami és társadalmi erőfe­szítésekkel el kell érni, hogy a népesség csökkenése megálljon, hosszabb távon a la­kosság száma növekedjen. 7. A szocialista demokrácia fejlesztése, elmélyítése pártunk történelmi programja. A szocialista demokrácia fejlesztésének irányát meghatározza, hogy a társadalmi és tömegszervezetek önállóan és felelősségtel­jesen tevékenykednek. A helyi szervek, a vállalatok és intézmények önállóságának növekedése kedvező feltételeket és lehető­ségeket teremt, hogy az állampolgárok részt vegyenek ügyeik intézésében, a döntések előkészítésében és a végrehajtás ellenőrzé­sében. Az érdekek egyeztetésének olyan módsze­rét és mechanizmusát kell kialakítani, amely felszínre hozza az eltérő érdekeket, lehetővé teszi jobb összehangolásukat, egy­ben biztosítja a közérdek elsőbbségét. 8. A szocialista állam a jövőben is fon­tos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be al­kotmányos rendünk, hazánk és vívmányainak védelmében, a gazdaság és a kultúra irá­nyításában, szervezésében. Az országgyűlésnek az ország életében betöltött szerepét növelni kell. Következe­tesebben érvényesüljenek alkotmányos funk­ciói a kormányzati tevékenység meghatá­rozásában, ellenőrzésében. Növekedjen a tanácsok önállósága, hatásköre és felelős­sége, önkormányzati szerepe a terület- és településfejlesztésben, a lakosság szükség­leteinek kielégítésében. A kormányzati munkát is tovább kell fejleszteni. Folytatódjon a hatáskörök és a velük járó felelősség decentralizálása. Emelni kell az államigazgatás színvonalát. 9. A szocialista törvényesség belpolitikánk alapvető és változatlan eleme. A belügyi szervek, az ügyészségek és a bíróságok al­kotmányos rendeltetésüknek megfelelően működjenek közre a törvényesség, az ál­lami, társadalmi, gazdasági rend védelmé­ben, gondoskodjanak a közrendről és a közbiztonságról. A társadalmi élet minden területén erő­síteni kell az állami, állampolgári fegyel­met, tudatosítani, hogy a jogok és a kö­telességek egymástól elválaszthatatlanok, és csak együttesen érvényesíthetők. Külö­nösen fontos a közélet' tisztaságának meg­óvása, a következetes harc, a hatalommal való visszaélés, a személyi összefonódások, a protekció, a korrupció minden megnyil­vánulása ellen. Határozott intézkedésekre van szükség azok ellen, akik a közösség rovására akarnak előnyökhöz jutni. 10. A szocialista haza védelme pár­tunk, államunk, népünk közös ügye. A jövőben is gondoskodni kell szocialista ha­zánk biztonságáról, védelméről. A Ma­gyar Néphadsereg a Varsói Szerződés tag­államainak hadseregeivel szorosan együtt­működve megbízhatóan teljesíti kötelessége­it. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi egymással szorosan együtt­működve járuljanak hozzá a béke megőr­zéséhez, belső rendünk biztosításához. A munkásőrség teljesítse továbbra is áldo­zatkészen hivatását a munkásosztály, a szocialista társadalom szolgálatában. III. A gazdasági építőmunka 1. A következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést. Olyan megalapozott növekedést kell elérni, amely lehetővé te­szi az egyensúly további javítását, a nép­gazdaság anyagi-műszaki alapjainak foko­zatos és széles körű megújítását, a nép jó­lét emelését. A VII. ötéves tervidőszak legfontosabb gazdaságpolitikai célja, hogy az intenzív fejlődést a termelési folyamat minden ele­mére kiterjesszük. Fokozni kell a gazda­ság jövedelemtermelő képességét. Meg kell gyorsítani a termelési szerkezet átala­kítását. Alapkövetelmény, hogy a termé­kek minősége javuljon, és a műszaki-tech­nikai szint fokozatosan közelítsen a nem­zetközi élvonalhoz. A jövedelmező gazdálkodás legyen a cse­lekvés általános normája. Javítani kell a munka szervezettségét, fegyelmét, kultu­ráltságát, a gazdálkodó szervezetek alkal­mazkodóképességét és vállalkozókészségét, a vállalatok közötti együttműködést. 2. Meg kell gyorsítani a műszaki fejlesz­tést, az érdekeltség fokozásával is növelni kell eredményességét. Mindenekelőtt né­hány kiemelt területre célszerű összponto­sítani anyagi és szellemi erőforrásaink je­lentős részét : az elektronika, az automati­zálás és a robottechnika fejlesztésére; a kor­szerű termelésszervezési módszerek alkal­mazására; a mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban jól alkalmazható gépek, be­rendezések, vegyipari termékek gyártására; a biotechnológiai eljárások kifejlesztésére és alkalmazására; természeti kincseink komplex, gazdaságos hasznosítására; nyers­anyagot megtakarító technológiák beveze­tésére. Következetesen folytatni kell az energiatakarékosságra, a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok hasznosítására kidolgozott központi programok végrehaj­tását. A vállalatokat és műszaki szakembere­ket ösztönözzük jobban a tudományos eredmények és a hasznos újítások gyor­sabb alkalmazására, a korszerű technoló­giák és munkaszervezési módszerek beve­zetésére. Bővüljön lendületesebben a gaz­daságosan előállítható termékek gyártása. Gyökeres fordulatot kell elérni a nem gaz­daságos, tartósan veszteséges termelés gaz­daságossá tételében, illetve korlátozásában. Növekedjen a beruházásokra fordított összegek aránya. 3. Az ipar dinamikus fejlődése megkö­veteli a műszaki haladás további lehetősé­geinek feltárását, az erőteljes technológiai korszerűsítést, új termékek gyors kifej­lesztését, a versenyképesség fokozását, a munkaerő, a szaktudás és az eszközök jobb felhasználását, a fajlagos anyag- és ener­giaráfordítás csökkentését. Az ipar irányítói a jelentősebb célok ki­emelésével, a nemzetközi együttműködés szervezésével, állami akcióprogramok ki­dolgozásával segítsék a hatékonyan műkö­dő vállalatok gyorsabb fejlődését, a gaz­daságtalan termelés visszaszorítását. Az ipari szövetkezetek iparpolitikánkkal összhangban fejlesszék termelésüket. Vál­laljanak nagyobb részt a hazai termelői keresletnek és a lakosság igényeinek kielé­gítésében, az export bővítésében. Az építő- és építőanyag-ipar a munka szervezettségének és minőségének javításá­val emelje gazdálkodásának színvonalát, al­kalmazkodjon jobban az igényekhez. Fon­tos követelmény az építési — különösen a lakásépítési — költségek növekedésének mérséklése és a határidők megtartása. 4. Folytatjuk agrárpolitikánkat. A me­zőgazdaság és az élelmiszeripar továbbra is gondoskodjon a lakosság élelmiszer- ellátásáról, és járuljon hozzá az export bő­vítéséhez. Ez megköveteli összehangolt fej­lesztésüket, termelésüknek a kereslethez jobban igazodó növelését. Mezőgazdasá­gunk a hozamok növelésével és a fajlagos ráfordítások csökkentésével fokozza jöve­delmezőségét. Tovább kell javítani a ter­melés anyagi-műszaki feltételeit. A termelőszövetkezetek és az állami gaz­daságok meghatározó szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés fejlődésében. Nagyobb erőfeszítéseket kell lenni, hogy a kedvezőtlen természeti adottságú üzemek gazdálkodása eredményesebbé váljon. A ter­melési és értékesítési biztonság növelésé­vel ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének bővítését. Az élemiszeripar fejlesztésében a nem­zetközi versenyképesség és a gazdaságosság növelése legyen irányadó. Bővíteni kell a tároló-, a hűtő-, a raktárkapacitást és a csomagolóanyag-gyártást. Rugalmasabb,, jobb értékesítési rendszerre van szükség, a termelők szélesítsék külpiaci kapcsolatai­kat. 5. A vízgazdálkodásban a fő feladat az igények jobb kielégítése, a vizeinkkel való takarékoskodás, a minőségvédelem és a la­kosság ellátása egészséges ivóvízzel. Na­gyobb figyelmet kell fordítani a csatorná­zására és a szennyvíztisztításra. 6. Több figyelmet kell fordítani a ter­mészeti környezet, a termőföld megóvásá­ra, az erdőgazdálkodásra, a levegő tiszta­ságának és a víz minőségének javítására, valamint a hulladékok csökkentésére. 7. A közlekedés fejlesztése tartson lépést a termelés növekedésével, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülésével, a la­kosság szükségleteivel. A vasúti és a köz­úti közlekedést tegyék kulturáltabbá, emel­jék a szolgáltatások színvonalát. Az áruszállításban növelni kell a gazda­ságosságot, mérsékelni az energiafelhasz­nálást. A személyszállításban továbbra is kapjon elsőbbséget a tömegközlekedés, foly­tatódjon a fővárosi metró építése. A sze­mélygépkocsi-állomány a népgazdaság le­hetőségeivel összhangban bővüljön. Ki­emelt feladatnak kell tekinteni a távközlés, a telefonhálózat gyorsabb fejlesztését. 8. Hazánk természeti-gazdasági adottsá­gai, társadalmi és gazdasági érdekeink szükségessé teszik, hogy fokozzuk részvé­telünket a nemzetközi munkamegosztás­ban. Nemzetközi kapcsolatainkban tovább­ra is meghatározó szerepe van a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsának. A jö­vőben is a Szovjetunió lesz legfontosabb külkereskedelmi partnerünk. Tovább kí­vánjuk bővíteni gazdasági együttműködé­sünket minden szocialista országgal. Tevé­kenyen közreműködünk a KGST 1984. évi felső szintű értekezletén elfogadott prog­ram megvalósításában. A fejlett tőkés országokkal a kölcsönös- előnyök alapján bővítjük gazdasági kap­csolatainkat. A fejlődő országokkal folytatott gazdasá­gi kapcsolatainkban az áruforgalom növe­lése mellett szorgalmazzuk a kölcsönösen előnyös termelési. műszaki-tudományos együttműködést. 9. A gazdaságirányítás továbbfejlesztésé­vel el kell érni, hogy a tervezés, a szabá­lyozás, valamint a szervezeti és intézményi rendszer korszerűsítése révén javuljon a központi állami irányítás, növekedjen a vállalatok önállósága, felelőssége, kezdemé­nyezőképessége, fejlődjön a vállalkozói ma­gatartás. Az új vállalatvezetési formákkal fokozottan vonjuk be a dolgozókat az irá­nyításba. A gazdaságirányítás fontos feladata az áraknak társadalmi és gazdasági céljaink­kal összehangolt alakítása, ellenőrzése. A termelői árak fejezzék ki a társadalmilag, indokolt ráfordításokat, és ne legyen rá mód, hogy a gazdaságtalan termelés, a ha­nyag munka költségeit a fogyasztókra há­rítsák. A fogyasztói áraiknak a termelői árakhoz kell igazodniuk, és csak a társadalom- és szociálpolitikai szempontból fontos terüle­teken indokolt az árak állami támogatása. Ugyanakkor ki kell dolgozni az árnövekedés mérséklésének hatékony módszereit, hogy az árszínvonal emelkedése társadalmilag elviselhető mértékű legyen. Gazdaságpolitikai feladataink megoldásá­ban meghatározó szerepük van a szocialis­ta nagyüzemeknek. El kell érnünk, hogy a népgazdaság minden területén nyeresége­sen, korszerűen gazdálkodó, jól szervezett és irányított, versenyképes állami vállala­tok és szövetkezetek működjenek. A mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási és értékesítési, a takarék-, valamint a la­kásszövetkezetek szolgálják jobban tagsá­guk érdekeit, tökéletesítsék demokratikus működési mechanizmusukat, erősítsék a ta­gok személyes és anyagi közreműködését, tulajdonosi érdekeltségét. A jövőben is támogatjuk az olyan kiegé­szítő és kisegítő gazdasági tevékenységet, amely beilleszkedik a szocialista gazdálko­dás rendszerébe. Az itt tapasztalható ked­vezőtlen jelenségeket meg kell szüntetni és el kell érni, hogy a személyi jövedelmek a teljesítményekkel arányosak legyenek. A szocialista munkaverseny és brigád­mozgalom elsősorban a munkahelyi felada­tok eredményes megoldásával, a tartalékok feltárásával, a termékek minőségének ja­vításával járuljon hozzá a népgazdaság in­tenzív fejlesztésének gyorsabb kibontakoz- tatásához. A párt alapvető feladata a gazdaságpo­litika meghatározása, érvényesítése és vég­rehajtásának ellenőrzése. A pártszerveze­tek a gazdaságpolitikai célok helyi megva­lósítását segítsék és ellenőrizzék, 'mozgósít­sák a dolgozókat. IV. Életszínvonal, életkörülmények, szociálpolitika 1. A következő tervidőszakban a nép­gazdaság jövedelemtermelő képességének fokozásával, a gazdasági fejlődés élénkíté­sével, hatékony gazdálkodással, a teljesít­mények növelésével, a munkaidő jobb ki­használásával, a munkafegyelem javításá­val meg kell alapozni az életszínvonal ér­zékelhető emelkedését. Növekedjen a lakos­ság fogyasztása, javuljanak az élet- és munkakörülmények, bővüljön az áruellá­tás, a szolgáltatások jobban elégítsék ki az igényeket. A jövedelmi viszonyok továbbfejlesztése szolgálja jobban az eredményesebb mun­kára ösztönzést, a népgazdaság lehetőségei­vel összhangban álló szociális gondosko­dást, a társadalmi igazságosságot. A la­kosság jövedelmének növekedésén belül — az alapvető szociális ellátás sérelme nél­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents