Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 29., péntek Óvári Miklós terjesztette elő a szerkesztő bizottság jelentését (Folytatás az 1. oldalról) A kongresszus előtti hónapokban a Központi Bizottsághoz számos levél is érkezett, Kivétel nélkül mindegyik levélírót az a szándék vezettet, hogy segítse a kongresszus munkáját. Ezúton is szeretném a levelek íróit tájékoztatni arról, hogy minden levelet figyelmesen elolvastunk, a javaslatokat mérlegeltük. Közülük bizonyára sokan ráismernek gondolataikra az elfogadásra . javasolt határozatban. A levélírók között voltak fiatalok. dolgozó felnőttek, nyugdíjasok, munkások, parasztok, ' értelmiségiek. Voltak, akik a párt politikájához szóltak hozzá és voltak, akik saját gondjaik megírásával próbáltak általánosabb problémákat érzékeltetni. Voltak közöttük olyanok, akik sok évtizede párttagok és olyan pártonkívüliek is, akik párton kívüli kommunistának vallották magukat. Megható volt olvasni a munkában megfáradt munkáskezek és a gondosan fogalmazó értelmiségiek észrevételeit. És megható tudni, hogy sokan nem egyéni érdekből, hanem a közügyek iránt érzett felelősségből vették a fáradtságot, tanulmányozták a Központi Bizottság irányelveit, gondolkodtak és tollat ragadtak. Az észrevételek egy részét természetesen nem tudtuk hasznosítani közvetlenül a kongresszusi határozati javaslatban. Ügy érzem, hogy a levélírók nem is ezt várták. Ahogy egyikük fogalmazott: „Levelemmel azt szeretném elérni — írja —, hogy valahol / valakik odafigyeljenek az apróbbaknak tűnő problémákra is”. Ezt az észrevételt én nagyon fontosnak tartom. A kongresszus sok fontos ügyet nem tud részleteiben szabályozni. De ha azt akarjuk, hogy a társadalomnak jó legyen a közérzete, minden párt-, állami és társadalmi funkcióban lévő elvtársunknak foglalkoznia kell ezekkel a kisebbnek látszó ügyekkel. Ugyanezt mondhatom a kongresszuson elhangzott számos olyan észrevétellel kapcsolatban is. amelyek nem kerültek be a határozatba. Az itt elhangzott szavaknak súlyuk van. A Központi Bizottság végrehajtó szerveinek és apparátusának fontos feladata lesz, hogy tanulmányozza és munkájában hasznosítsa a kongresszuson elhangzott észrevételeket. Engedjék meg, tisztelt elv- társak. hogy egészen röviden szóljak a határozati javaslattal szorosan összefüggő néhány tartalmi- kérdésről is. A kongresszus előtt megélénkültek a viták. Ez érthető, hiszen a kongresz- szust nemcsak a Központi Bizottság, hanem az egész párt készítette elő. Ezek a viták megerősítették azokat az alapelveket, amelyek a mi pártunkat Magyar Szocialista Munkáspárttá teszik és amelyeket megerősíteni, megőrizni, fejleszteni kötelességünk. Ilyen alapelv az, hogy Magyarországon szocializmus épül és nem valami más és ez a cél akkor is. amikor a gazdaságirányítást tökéletesítjük, az állami életet fejlesztjük, amikor a kulturális alkotás és a tudományos kutatás szabadságát valljuk. És ez a cél, ez a szándék akkor is. ha esetleg egy-egy új elgondolás nem minden részletében válik be. és ezért módosításra van szükség. Évtizedek óta sarkalatos pontja politikánknak, hogy legfontosabb vívmányunk a népi hatalom, elsőrendű kötelességünk ennek védelme és erősítése. Ennek érdekében történelmi programunk a szocialista demokrácia fejlesztése, a szocialista nemzeti egység erősítése. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus nem spontánul fejlődik, szükség van vezető, szervező erőre, és ez a munkásosztály forradalmi pártja, amely fejlődése során az egész nép pártjává válik. Pártunk a marxizmus—leninizmus elméletet követi, de ezt nem dogmaként teszi, hanem a gyakorlati munkában nélkülözhetetlen iránytűnek tekinti. A pártélet lenini elveinek és normáinak érvényesülésén dolgozunk, s ez egyaránt vonatkozik a párt belső életére, valamint a párt és a tömegek közötti kapcsolatok építésére. Végül pártunk ilyen alapvető jellemvonásának tekintem azt is, hogy hazafias és egyben internacionalista párt vagyunk, elutasítjuk a nemzeti közömbösséget és egyben a nacionalizmus minden megnyilvánulását is. A szocialista országok közösségéhez tartozunk, a nemzetközi munkásmozgalom része vagyunk akkor is, amikor a békés egymás mellett élés lenini elve alapján építjük kapcsolatainkat a más társadalmi berendezkedésű országokkal, vagy amikor a kölcsönös előnyök figyelembevételével fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat. Pártunk politikájának ezek a maradandó érvényű elvei megtalálhatók a határozati javaslatban, bár tudjuk, hogy ezek ismétlésnek tűnnek. De a politika folytonossága megköveteli ezeknek az elveknek ismételt leszögezését. A kongresszusi vitában nagy teret kaptak történelmi kérdések is. Azt hiszem, hogy nemcsak a felszabadulás 40. évfordulója magyarázza ezt. Talán még az sem, hogy megjelentek vitatható nézetek, íráspk, téves állás- foglalások is. Kevésbé a tudományos művekben, többnyire inkább visszaemlékezésekben, publicisztikában. A történelem és ennek részeként mozgalmunk története számunkra mindenekelőtt azért fontos, mert segít megismerni a jelent és tervezni a jövőt. Segít megérteni, honnan jöttünk, kik vagyunk és mivé lehetünk. A részletekről vitatkozhatunk, vitatkozni is fogunk, de vitathatatlan tény, hogy a felszabadulás gyökeres fordulatot hozott az ország életében, teret nyitott a cselekvésre, az értelmes és tartalmas emberi életre. Vitathatatlan tény az is, hogy korszakos vívmányaink, amelyekről a határozattervezet is szól, azért valósulhattak meg, mert a párt a nép érdekeit képviselve, a szocialista célokat szem előtt tartva napirendre tűzte a megoldásra váró kérdéseket, mert forradalmi Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők, elvtársak! A vitában felszólalt 58 elvtárs. összesen 199 küldött kért szót. de gyakorlatilag lehetetlen volt, hogy valamennyien sorra kerül - jenek. A kongresszus jegyzőkönyvében azonban benne lesz minden írásban leadott felszólalás is, amelyeket a Központi Bizottság illetékes szervei az elhangzottakkal azonosan hasznosítanak majd a munkában. A két napirendi pont együttes vitáját nyíltnak, felelősségteljesnek és magas színvonalúnak tartom. A felszólalások szinte kivétel nélkül tartalmaztak bírálatot és önbírálatot, építő jellegűek voltak. Ez nagyon jó. A küldött elvtársak és meghívottak nagy fegyelemmell és figyelemmel követték a felszólalásokat. Ügy gondolom, mindez bizonyítja. hogy párttagságunk, a párt szervezetei megfelelően készültek fel a kongresszusra. A vitát hallgatva, a párt felszabadulás utáni tevékenységére gondolva eszembe jutott, hogy a kommunisták akkori. ugyancsak harcedzett csapata — ahogyan az elnyomott munkás- osztály soraiból kiemelkedetteknél szinte természetes — önművelő emberekből állt. Tudásuk forrása az osztály- haröból, az életből merített tapasztalat, az önképzés útján szerzett műveltség volt. S ha mindezt egybevetem a mandátumvizsgáló bizottság jelentésével, akkor különösen szembeötlik, hogy most. 40 év múltán itt a kongresszusi küldöttek 47,9 százaléka felsőfokú politikai, több mint 63,5 százaléka felsőfokú állami végzettséggel, 10 százaléka tudományos fokozattal rendelkezik. s kilenc akadémikus van kopárt tudott maradni. Ez a mi viszonyaink közt azt jelenti, hogy le tudtuk küzdeni az akadályokat és a torzulásokat, szembe tudtunk nézni saját gyengeségeinkkel, hibáinkkal is. A megújulás és a reformok pártja volt ez a párt már az 1956. évi ellenforradalmat követő nehéz napokban is, és ez maradt a konszolidált viszonyok között is. Voltak vitáink is, de ezekben a vitákban a párt vezető testületéiben — beleértve mostani XIII. kongresz- szusunkat is, nem konzervatívok és reformpártiak csatáztak, hanem a szocialista fejlődés hívei vitatták és keresték a helyzetnek leginkább megfelelő megoldásokat. Ez az egység a mi legfőbb erőnk, eredményeink egyik legfontosabb kiindulópontja és jövő terveink végrehajtásának biztosítéka. zöttük. Ebben is tükröződik pártunk, társadalmunk óriási fejlődése. Nagyszerű, hogy idáig elérkeztünk. A megtett úttal kapcsolatban egyébként szólni kívánok arról, hogy nemzetközi találkozókon a partnerek gyakran — néha félig kimondva és néha egyenes formában — felteszik a kérdést: tartós-e ez a politikai irányvonal, amely most Magyarországon érvényesül? Ha arra gondolok, hogyan és miről beszélt itt 58 felszólaló. s hogyan reagált erre a kongresszus, akkor azt mondom, ez a magyarországi politikai fővonal sokáig fog tartani. Ezt a vonalat erősítette, hogy a felszólalók tudomásul vették a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját, a Szervezeti Szabályzatot módosító javaslatokat, és egységesen támogatták a Központi Bizottság által benyújtott határozati javaslatot, ami rendkívül fontos a további munka Megítélésem szerint a határozat tervezete ebben a szellemben érinti történelmi múltunk legfontosabb kérdéseit. Ami pedig a jövőt illeti. a határozati javaslat tartalmazza legfontosabb teendőinket a következő öt évre. A kongresszus egységes volt a határozati javaslat támogatásában. Bízom benne, hogy ugyanez az egység megnyilvánul majd a végrehajtásban is. A Központi Bizottság a kongresz- szus elé terjesztette a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat is. A küldött elvtársak támogatták a benyújtott javaslatot, további módosításra nem érkeztek észrevételek. Ezért azt javaslom, hogy a tisztelt kongresszus fogadja el a Központi Bizottság által javasoltakat az előterjesztés szövegezése szerint. szempontjából. Ezért szeretnék a most leköszönő Központi Bizottság és Központi Ellenőrző Bizottság, Gyenes András elvtárs és a magam nevében köszönetét mondani mindnyájuknak. Kedves elvtársak! Nehéz feladatom, hogy visszatérjek 58 felszólalásra, és mindjárt kérem is a megértésüket azért, hogv nem fogok rájuk sorban válaszolni. S mivel minden felszólalást jónak és fontosnak tartok, még válogatni sem kívánok közöttük. Hallhattunk is a pártmunka, valamint a párt, a társadalom, népünk életének úgyszólván minden fő területéről. Szóba került a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, más tömegszervezet és mozgalom munkája. Többen gazdasági, ideológiai, kulturális és művészeti kérdésekről beszéltek. Hallatta hangját hazánk fővárosa, Budapest, de sok más város és több falu is. sőt megismerkedhettünk még a Báos-Kiskun megyei tanyán élő emberek véleményével is. Felszólaltak társadalmi életünk vezetői, köztük a kormány elnöke, három minisztere, a fegyveres testületek képviselői, akik kifejtették a területükön dolgozó emberek politikai álláspontját és nézeteit, milyen törekvések vezetik őket, milyen eredményeket értek el, milyen problémákkal küzdenek, hogyan akarják a feladatukat megoldani. A legfontosabbnak azt tartom, hogy valamennyi felszólaló egységes politikai álláspontot képviselt, összefoglalómban tehát csak néhány kérdést szeretnék érinteni, olyanokat, amelyek a vitában is felvetődtek és a párt okmányaiban, a párt életében is foglalkozunk velük. A Magyar Szocialista Munkáspártban ma teljes mértékben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi természetesen mindig _ kiemeltük, hogy a döntéshozatalban a kollektivitás, a végrehajtásban az egyéni felelősség érvényesül, bár ez még a mainál jobban is érvényesülhetne. Megvalósul a demokratikus centralizmus, amelynek a forradalmi munkáspártok, Végezetül a szerkesztő bizottság nevében megköszönöm a tisztelt küldött elvtársak bizalmát, és kérem, hogy jelentésünket fogadják el. Óvári Miklós előterjesztését követően Losonczi Pál a kongresszus nevében megköszönte a szerkesztő bizottság munkáját, s mivel a bizottság jelentésével kapcsolatban kérdés, észrevétel nem hangzott el, tájékoztatta a küldötteket, hogy a jelentésről a határozathozatalkor szavaznak. Ezt követően az elnök bejelentette: a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez nem hangzott el módosítást igénylő javaslat, ezért Gyenes András, a KEB elnöke elállt a külön vita-összefoglalótól. Ezután Kádár János emelkedett szólásra, foglalta ösz- sze az első és második napirend együttes vitájában elhangzottakat. kommunista pártok életében alapvető fontossága van. Ez nemcsak a pártszervek fölé- és alárendeltségi viszonyát jelenti, hanem azt is, hogy a döntés- hozatal helyén és annak folyamatában a lehető legszabadabb vita folyjék. A Központi Bizottság biztosította, s nagyon jó lesz, ha a jövőben is biztosítja — csakúgy, mint a Budapesti Pártbizottság, a megyei pártbizottságok, s valamennyi pártbizottság és pártszervezet —. hogy a döntéshozatal folyamatában mindenki fenntartás nélkül, szabadon fejthesse ki nézeteit, és annak semmiféle hátrányos következménye az illető számára nem lehet. Nagyon fontos, hogy minden kérdést a leggondosabban, a legsokoldalúbban mérlegelhessenek és így megfelelő döntést hozhassanak. De nem kevésbé fontos, hogy amikor a döntés- hozatalra jogosult testület határozott, akkor az a testület minden tagjára — bármilyen nézetet fejtett is ki a döntéshozatal előtt — egyformán kötelező, s kifelé csak a többségi döntést képviselheti. Ezen a téren még van javítanivaló. A lenini normák állandó és még teljesebb érvényesítése a párt munkaképességének és harckészségének alapfeltétele. Ezek nélkül forradalmi párt nem dolgozhat. Megvalósításuk fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban tovább fejlődjék a szocialista demokrácia. Ami a pártegység kérdését illeti : aki ezen a kongresz- szuson részt vett, annak nem kell bizonygatni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt — egységes párt! Ezt erősítik majd azok a politikai és személyi döntések — hiszen a határozatok végrehajtásának személyi feltételeit is biztosítani kell —. amelyek, a munkáinak is új, fokozott lendületet adnak. Ebben a munkában erősebb és határozottabb kiállás szükséges minden párttag részéről az itt születő határozatok, világnézetünk, szocialista, kommunista eszméink mellett. Erre a vitában több felszólaló is utalt. Képviselnünk kell álláspontunkat, politikánkat, erkölcsi nézeteinket mindenütt, a közélet fórumain, a munkahelyen, a lakóterületen, még a családban is. Miért szükséges erről szólni? Emlékezzünk a történelmi tapasztalatokra. Abban a súlyos időszakban, amikor meg kellett védenünk pártunk becsületét, befolyását, vezető szerepét, helyre kellett állítanunk a párt iránti bizalmat, rendkívül nehéz körülmények között dolgoztunk. De sokat segített, hogy bátran, nyíltan, fenntartás nélkül álltak ki a kommunisták a népi hatalom, a szocializmus igazsága mellett. (Folytatás a 3. oldalon) Kádár János vita-összefoglalóját hallgatják a kongresszus résztvevői Kádár János vita-összefoglalója
