Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
4* NÉPÚJSÁG, 1985. március 27., szerda Megyénk küldöttei az ülésteremben (Folytatás a 3. oldalról) Az utóbbi időben hallani lehet olyan véleményeket is hogy gazdasági kapcsolatainkban felerősödött a nyugati orientáció. Akik ezt hangoztatják, megfeledkeznek arról, hogy nem az utóbbi években hanem a hetvenes években adósodtunk el; hogy ezekben az években csökkentettük az adósságot; hogy a gazdaság pénzügyi egyensúlya nem mostanában bomlott meg, azt most állítottuk vissza; hogy a tőkés importot nem ezekben az években bővítettük, hanem épp a legutóbbi években mérsékeltük, s csökkentettük egész gazdálkodásunk sebezhetőségét. Magyarország ezekben az években is aktív részese volt a KGST-integráció fejlesztésének, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok ki- szélesítésének, a sokoldalú együttműködés tökéletesítésének. Hazánk számára mindegyik relációnak megvan a maga sajátos szerepe. Ugyanakkor — mint már többször kifejtettük — gazdaságfejlesztési terveink biztonsága nemcsak a külső piacoktól, hanem a külpolitikai környezettől is függ. Egyenlőségen és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat kívánunk a nem szocialista országokkal is. Nem egy esetben azonban politikai indítékú és célú intézkedések szenvedő alanyai vagyunk. Ezekkel szemben is biztonságot ad a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való együttműködésünk. Ezért a jövőben is onnan importáljuk mindazt, ami lehetséges és gazdaságos. Ma valamennyi szocialista ország mérlegeli, hol tart a fejlődésben és hogyan tovább a jövőben. Tavaly decemberben Csernyenko elvtárs írásában, azt megelőzően az ideológiai konferencián Gorbacsov elvtárs beszédében, de Andropov elv- társnak az 1983 júniusi KB- ülésen elhangzott felszólalásában is szerepelt az a gondolat, hogy a Szovjetunió jelenleg hol tart, milyen szakaszában van a szocialista fejlődésnek. Erősödik az a felismerés, hogy a fejlett szocializmus tökéletesítése egy hosszú történelmi korszakot igényel, s a szocialista országok ennek a kezdetén tartanak. Ebből sok minden következik, többek között a termelési viszonyok fejlettségére, a megtermelt javak elosztásának elveire, a szocialista demokráciára és a politikai intézményrendszerre is. A szocializmus felépítésére a legszélesebb társadalmi erőket egységbe kell fogni, a társadalom igazságosságát ki kell tudni bontakoztatni, s ez a társadalom nem lehet a hiány és a szegénység társadalma. A szocializmus a munka társadalma, amelytől idegen a fegyelmezetlenség, a lazaság, a kötelezettségek elmulasztása. A szocializmushoz vezető út azonban göröngyösebb, sokkal több a kitérő, a kudarc, mint azt korábban hittük. Ezért nem baj, sőt jó, ha illúzióinktól megszabadulunk, s erősítjük hitünket eszméink igazában, s elérhetőségében. A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új lendületet vegyünk, előbb lassítani kell. Most a XI11. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élén- kebb, egyensúlyi helyzetünket szilárdító, a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját. A VII. ötéves terv e követelmény jegyében formálódik. A gazdasági növekedés élénkülése, a kedvezőbb folyamatok kibontakoztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re tervezett növekedési ütem, a nemzeti jövedelem 2,5—3 százalékos bővülése irányozható elő. Ez biztosítja a belső fel- használás kismértékű növelését. ezen belül a beruházások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növekedése már kismértékben meghaladhatja a három százalékot, s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel gyorsabban nőhet : először a nemzeti jövedelmet megközelítő, majd azzal lényegében azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. Ez lehetőséget ad az életszínvonal-politika mozgásterének bővítésére: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértékének szélesebb körben történő megőrzésére. A szocialista szektorban öt év alatt beruházásokra — 1981. évi árakon — 850 —900 milliárd forint, az 1981—1985. évit meghaladó összeg fordítható. A termelés fejlesztésének export- orientáltnak és gazdaságos importhelyettesítőnek kell lennie. Fontos a meglévő természeti kincsek jobb hasznosítása, illetve a rendelkezésre álló anyagok minél magasabb értékű és minőségű termékké való hatékony feldolgozása. Az életszínvonal-politikával szemben azt a követelményt támasztjuk, hogy érezhetőbben segítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlődést, mérsékelje a társadalmi egyenlőtlenségeket tompítsa a szociális feszültségeket. legyen igazságosabb, valósítson meg arányosabb közteherviselést. A lakossági jövedelmek mintegy kétharmada közvetlenül kapcsolódik a munkateljesítményekhez. El kell érnünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, megbecsültebb, a kiemelkedő teljesítmények erkölcsileg és anyagilag kapjanak megfelelő elismerést. Erre a korábbinál jobb lehetőséget nyújt a módosított keresetszabályozás rendszere. A fő munkaidőn túl végzett tevékenységekre, kisvállalkozásokra továbbra is szükség van. Ezek bővítése azonban nem öncél, tevékenységüknek a népgazdasági érdekekkeil összhangban kell alakulnia. Arra törekszünk, hogy a fő munkaidőben és a munkaidő utáni kisvállalkozásokban elérhető jövedelmek egyaránt a tényleges teljesítményekhez igazodjanak, s különbségük társadalmilag elfogadható legyen. Ennek érdekében nem az általános megszorítás, hanem a rendelkezésekkel az érvényes jogi szabályozással ellentétes tevékenység megszüntetése a feladat. Szociálpolitikánkról szólva az utóbbi időben sokan felvetik, hogy miközben a költségvetés erre fordított kiadásai folyamatosan nőnek, a szociális feszültségek nem mérséklődnek, sőt éleződnek. Jelenleg a nemzeti jövedelem 26 százalékát fordítjuk pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatásokra. Ez az arány megfelel az ország fejlettségi szintjének, és a következő években lényegében nem növelhető. A gondot az okozza, hogy a felgyorsult áremelkedés miatt csökkent a juttatások vásárlóértéke. A szociális juttatások színvonala, belső arányai, hozzájutási feltételei. területi eloszlása is egyenlőtlenek. Miközben a társadalmi juttatásokból a lakosság tehetősebb rétege is részesül, addig a szociálisan rászorulók egy része nem kap megfelelő segítséget. Ezért sok követelmény vetődik fel a szociálpolitikával szemben, de főként az. hogy az elosztás legyen igazságosabb, fokozottan segítse az erre rászorulókat. A létbiztonság fő pillérei maradnak a jövőben is a munkajövedelmek és a társadalombiztosítási ellátások. A létbiztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag elfogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadalmi jövedelmek vásárlóértékének megőrzése. Kedvezőbb gaz dasági helyzetben egyes juttatások reálértékét esetleg növelni is lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a rászorultsági elv érvényesítése a szociálpolitika fontos eleme. Most nem tudunk többre vállalkozni, mint jobban figyelembe venni és érvényesíteni a rászorultság elvét és szempontjait együtt az állampolgári jogosultsággal. Hosszabb távon azonban az állampolgári jogosultságot kell fokozatosan uralkodóvá tenni. A szociálpolitika egyes lakossági rétegeket érintő elemei közül a következőket tartjuk lényegesnek : — A gyermekes családok anyagi helyzetére kedvezően hat. hogy a gyermekgondozási díjat fokozatosan kiterjesztjük a gyermek egyéves korán túl a gyermek hároméves koráig; megőrizzük a családi pótlék vásárlóértékét, a három- és több- gyermekesek természetbeni kedvezményeit bővítjük. A családalapító fiatalok az első lakás megszerzéséhez és fenntartásához — különösen, ha az önerő és a családi háttér ehhez nem elég — több kedvezményt, támogatást kapnak. A nyugdíjasok helyzete életkoruk, egészségi állapotuk, aktív tevékenységre való alkalmasságuk, nyugdíjuk Havasi Ferenc beszél és kiegészítő jövedelmük nagysága, valamint családi és vagyoni helyzetük szerint rendkívül differenciált. Az idősebb, aktív tevékenységire már nem képes, egyedül élő, alacsony nyugdíjban részesülők szociális helyzete azonban nehéz. A nyugdíjasok közül több mint félmillióan egyedülállóak. Segíteni mindenekelőtt azokon kell, akik nem támaszkodhatnak családjukra. A legsúlyosabb gondok enyhítésére még az idén sor kerül. Az a fő törekvésünk, hogy a nyugdíjrendszer jobban vegye figyelembe a végzett munkát, legyen rugalmasabb. s nyújtson nagyobb szociális biztonságot is. A módosítások — ha ezekre sor kerül — nem érinthetik hátrányosan a jövőben nyugdíjba menőket. Elképzeléseink szerint a mai é? a korszerűsített nyugdíjrendszer — tehát mindkettő — néhány éven át joghatályos, egyidejűleg és párhuzamosan létezik. A nyugdíjba menő a kettő közül a számára előnyösebb megoldást választhatja. A KB titkára ezután az árpolitikáról szólott, hangsúlyozva, hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alakulását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le. — A VI. ötéves terv időszakában a termelői és a fogyasztói árak egyaránt a tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A termelői árak öt év alatt — az 1985. évi emelkedést is figyelembe véve — 31-32 százalékkal, a fogyasztói árak pedig mintegy 38 százalékkal nőnek, egyidejűleg az átlagkeresetek több mint 30 százalékkal emelkednek. Az indokolatlan, ártámogatásokat ennek ellenére nem sikerült jelentősen csökkenteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az árak alakulása a gazdálkodásban gyökerezik. A jövőben sem mondhatunk le a helyes árarányok kialakításáról, a termelői és a fogyasztói árak együttmozgásáról, valamint az indokolatlan fogyasztói ártámogatások leépítéséről. Az ár. funkció erősítését a gazdaságirányítás eszközrendszerével, a piaci viszonyok tudatos, fejlesztésével kell segíteni. Arra törekszünk, hogy az árszínvonal-emelkedéseket érzékelhetően, mintegy öt százaié1- mérsékeljük, ezért megfelelő inflációellenes program kidolgozását tart juk szükségesnek. Az ár- emelkedés mérséklése fokozatosan érhető el. A következő években sem zárhatjuk ki, hegy fogyasztóiáremelésekre — ezen belül központi áremelésekre — ke rüljön sor. A helyes árarányok kialakítását azonban úgy kívánjuk elérni, hogy az árszínvonal emelkedése társadalmilag elviselhető mértékű legyen. — Havasi Ferenc ezután gazdaságirányítási rendünk továbbfejlesztéséről szólott. Arra törekszünk — mondotta —, hogy a vállalatok és szövetkezetek legyenek a gazdaság főszereplői és minden lényeges jogi köz- gazdasági és politikai feltétel segítse a vállalatokat, hogy azok a lehető legtöbbet tudják produkálni. A vállalatirányítás új formái és a munkáskollektívák érdekeltségének erősítése je lentős lépés lesz a társadalmi demokratizmus fejlődésében is. Jól illik e lépés azok sorába, amelyeket már megtettünk, vagy a jövőben tervezünk tenni. A közélet valamennyi területén. a társadalmi és tömegszervezetekben, a szövetkezeti mozgalomban. a tanácsi és parlamenti munkában, a vállalatoknál és a kamarai testületeknél erősítjük az önkormányzati elemeket, a demokratizmust, a beleszólás lehetőségét. Akkor lehet jobban érvényesíteni a központi elgondolásokat is, ha a dolgozók, mint köztulajdonosok sokkal jobban beavatottnak érzik magukat saját sorsuk alakításába. (Folytatás az 5. oldalon) A mandátumvizsgáló bizottság jelentése Ballai László, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést a kongresz- szusnak. Mint mondta: a bizottság megállapította, hogy a küldöttek megválasztására a Szervezeti Szabályzat előírásainak, illetve a Központi Bizottság határozatának megfelelően, demokratikusan és titkosan került sor. A Központi Bizottság határozata értelmében a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok pártértekezletein minden ezer párttag után egy-egy küldöttet választottak, összesen 888-at. Ahol indokolt volt, ott felfelé kerekítettek. Huszonhat nagyüzemi pártértekezleten 47 elvtársat közvetlenül választottak meg küldöttnek a kongresszusra. A küldöttcsoportokban részt vesznek a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai. Pártunk XIII. kongresszusán tehát összesen 1016 elvtárs tagja a küldöttcsoportoknak. Közülük 1010 elvtárs van jelen, a 6 hiányzó igazoltan van távol. A kongresszus határozatképes. A pártértekezleteken olyan párttagokat választottak küldöttnek, akik munkaterületükön és társadalmi tevékenységükben kiemelkedő eredményeket értek el. A kongresszust előkészítő taggyűléseken és pártértekezleteken párttagságunk nyílt, őszinte légkörben, alkotóan vitatta meg a kongresszusi irányelveket. A jelenlevők jól ismerik a párttagság és a pártonkívüli dolgozók véleményét pártunk politikájáról, munkájáról. Bizottságunk megállapította, hogy kongresszusunkon a párt társadalmi összetételének megfelelő arányban vannak jelen munkások, mezőgazdasági dolgozók, a szellemi élet, az értelmiségiek, az alkalmazottak, a fegyveres erők és testületek, a nyugdíjasok és a tanuló ifjúság képviselői. A munkásosztályhoz és a parasztsághoz tartozók aránya eredeti foglalkozását tekintve 63,8 százalék, jelenlegi foglalkozásuk alapján pedig 30,7 százalék. Közöttük nagy számban vannak jelen szocialista brigádvezetők és brigádtagok. A párt- és a társadalmi szervek függetlenített apparátusában dolgozók aránya 23,1 százalék; államigazgatási, gazdasági és intézményi vezetők 24,9 százalék; értelmiségi munkakörben dolgozik 8,4 százalék; alkalmazott 0,4 százalék; a fegyveres erők és testületek tagja 3,3 százalék; tanuló 1,3 százalék; egy küldött önálló kisiparos. A nyugdíjasok aránya 7,8 százalék. A küldöttek eredeti és jelenlegi foglalkozása tükrözi azt a korszakos változást, amelyet a szocializmus megteremtése és építése jelent népünknek. Az állami és a politikai végzettség is kifejezi a végbement jelentős fejlődést. Felsőfokú politikai végzettséggel rendelkezik 47,9 százalék. Felsőfokú állami iskolai végzettsége van 63,5 százalékuknak, középfokú végzettsége pedig 33,6 százaléknak. A küldöttek közel 10 százaléka szerzett tudományos fokozatot, közülük 9 a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A küldöttcsoportok tagjainak 27,5 százaléka nő, 72,5 százaléka férfi. Az életkorokat vizsgálva elmondhatjuk, hogy a kongresszuson jelen vannak a szocialista társadalmi rendszerünk megalapításában részt vevő harcosok, továbbá azok, akik az elmúlt 40 év során alkotó módon vettek részt az építőmunkában, a párt derékhadát képviselő korosztály és a kommunisták fiatal nemzedékének képviselői. Tisztelettel és őszinte megbecsüléssel köszöntőm mindannyiunk nevében a kongresszus legidősebb küldöttét, a 91 éves Hunya István elvtársat, aki magyar internacionalistaként vett részt a szovjet hatalom védelmében, aki egyik alapító tagja volt E ndrődön a Kommunisták Magyarországi Pártjának, és számos aratósztrájk és kubikos mozgalom szervezője volt a Viharsarokban. Engedjék meg. hogy üdvözöljem a meghívottak közül Szobek András elvtársat, pártunk legrégebbi tagját, akit a közelmúltban köszöntöttünk párttagsága 75. évfordulója alkalmából. Külön köszöntöm a legfiatalabb küldöttünket is. a 21 éves Paksi Zoltánné elvtársnőt, Fejér megye küldöttét, a Sárbogárd és Vidéke Áfész dolgozóját, aki 1983- tól tagja kommunista közösségünknek. A küldöttcsoportok tagjai között a 30 éven aluliak aránya 15,8 százalék — közülük öten 21 évesek; 21 százalékuk 31—40; 25,6 százalékuk 41—50; 27,4 százalékuk 51—60 év közötti életkorú. A nagy élettapasztalattal rendelkező 60 éven felüliek aránya 10,2 százalék. A pártban eltöltött évekei tekintve 57 elvtárs még a felszabadulás előtt kötötte össze életét a mozgalommal. A felszabadulás után közvetlenül. 1944—45-nen 61-en lettek párttagok, őket párttagságuk 40. évfordulója alkalmából külön is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntőm. A küldöttcsoportok tagjai közül 183 elvtárs 1946—1956; 611 elvtárs 1957—1979 között; 104 elvtárs pedig a XII. kongresszus óta lett párttag. Állami vagy társadalmi szervtől 765 elvtárs kapott kitüntetést. A mandátumvizsgáló bizottság mély meggyőződése, hogy párttagságunk jelenlévő képviselői tapasztalataik, és társaik véleményének birtokában felelősséggel és megalapozottan tudják értékelni a beszámolási időszakban végzett munkát és helyesen fogják meghatározni soron következő feladatainkat. A mandátumvizsgáló bizottság valamennyi tagja nevében megköszönöm, hogy megtiszteltek bennünket e feladat elvégzésével és kérem a kongresszust, hogy jelentésünket fogadja el. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a mandátumvizsgáló bizottság jelentését.
